29. Rész Dance

Sziasztok! Tudom, hogy sokan a Kendall-Aria párost túl nyálasnak tartjátok, meg, hogy miért nincs több Lenna, MEGMONDOM. Azért b*zdmeg, mert Aria szemszögéből játszódik az egész. De ha nem tetszik, nem kell nézni és a ti kedvetekért nem fogom Jenna-ra váltani Aria-t, mert az ő szemszögéből fogom írni :) Hihetetlen, hogy én fáradtságot nem kímélve dolgoztam ezen a blogon, ( nem magamat akarom sajnáltatni) de ti még ebbe is beleköttök! Teljesen elvettétek a kedvemet az egésztől...GRATULÁLOK!  ~by. Aria

29. Rész Dance

- Oké! Akkor újra! - kiáltotta a koreográfus.
Azt hittem, hogy leszakad a bokám. Már vagy három órája folyamatosan táncolunk, a még nem létező turnémra. 
- Na nem! - kiáltottam. - Én most le ülök ide és pihenek!
Diana, az egyik táncos leült mellém és a kezembe nyomta a vizet. 
- Köszi! 
- Nincs mit!
- Ti nem szoktatok szünetet tartani?
- Régebben tartottunk, de mára már elég edzettek lettünk hozzá, hogy pihenés nélkül táncoljunk.
- Értem...
- Na és, tetszik? 
- Meg vagyok elégedve azokkal, akiket kiválasztottam - mondtam halálosan komoly hangon, majd elnevettem magam. - Na gyere, menjünk vissza!

 Még táncoltunk két órát, majd hazamentem. Sötét volt és nem volt otthon senki. Elmentem zuhanyozni. Amikor végeztem, bekapcsoltam a TV-t és a kezembe vettem egy tál müzlit. Kopogtattak az ajtón.
- Szia! - köszöntem Paul-nak. - Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- A recepciós elég készséges volt - nevetett, majd éreztem, hogy a szeme végig siklik rajtam. - Zavarok?
Leesett. Egy szál törülközőben nyitottam ajtót neki.
- Nem! Dehogy is! Egy pillanat és átöltözök...Ö...izé, gyere be!
A szemem sarkából láttam, hogy elmosolyodik.

- Mi az?
- Semmi...
- Deeee! - mondtam és megböktem.
Ő visszabökött, mire én felnevettem.
- Úgy látom, nem fáradtál ki annyira!
- Ó, dehogyisnem! Kérsz valamit? Van kávé, whisky, kávéban whisky...
Elnevette magát. 
- Azt hiszem a whisky jó lesz!
Odavittem neki.
- Köszi!

 - Nincs mit! Szóval, miért jöttél?
- Ö...Hát, igazából nagyon nem ismerek senkit a táncosok közül, csak téged. És, már napok óta nem beszéltünk. Kezdesz hiányozni! - nevetett.
- Egyelek meg, de aranyos vagy!
Ebben a pillanatban belépett az ajtón Jenna.
- O...Ó! Bocsi a zavarásért!
- Semmi gond Jenna! Ő csak haver - motyogtam.
- Értem. Akkor én most csinálok egy melegszendvicset magamnak és Loggie-nak, aztán elmegyünk moziba. Szeretnétek jönni?
- Aha! - válaszoltam. Paul?
- Jó lenne, de nem hoztam magammal pénzt...
- Jaj ne hülyéskedj! Majd kifizetem! 
- De...
- Nincs de! Haverok vagyunk...Ugye?
- Aha!
- Akkor meg?
- Na jó! De holnap azonnal visszaadom!
- Rendben!
Megettük a melegszendvicseket és elsétáltunk a mozihoz. Megcsörrent a telefonom.
"Kendall hív" Gyorsan félreálltam, az egyik fülemet befogtam, mert nagy volt a nyüzsgés.
- Szia!
- Szia! 
- Mizu? Hogy telik a családi program?
- Ne is mondd! Borzasztó nélküled...Hiányzol!
- Nekem is te. Mikor jössz?  
- 4 nap múlva...Hol vagy?
- A mozi előtt ácsorgok Jenna-val, Logan-el és Paul-al.
- Ki az a Paul?
- Egy háttértáncosom, már mondtam. Jóban vagyunk. De...nem úgy! - javítottam ki magam.
- Jaa! Tényleg! Rendben. Négy nap múlva otthon vagyok!
 - Oké! Most viszont le kell tennem! Szia! - köszöntem és kinyomtam a telefont.
- Kivel beszéltél? - kérdezte Paul amikor odasétált hozzám két jeggyel a kezében.
- Kendall-el. Ő...a pasim.
- Értem. Várj...Kendall Schmidt?
- Igen.
- Aha.
- Ismered?
- Igen. Hat évvel vagyok idősebb nála.
- Harminc vagy?! - kiáltottam meglepetten.
- Igen. Miért te?
- 19...
- De cuki vagy! - nevetett.
Na, nem erre a reakcióra számítottam. 
- És titeket nem zavar a korkülönbség? - kérdezte.
- Nem. Az a lényeg, hogy szeretjük egymást...Mehetünk? 
 - Ja!
Bementünk és nézni kezdtük az Éhezők Viadala-Futótűz filmet. Másfél órás volt, de hihetetlenül jó! A szereplőválogatás kifogástalan, a zenei aláfestés király. Na jó! Szerintem felcsapok kritikusnak.Hullafáradtan hazaértünk. 
- Hé! - szóltam Paul-nak. - Ha akarsz itt maradhatsz - mosolyogtam.
- Nem lehet! Holnap reggel edzeni megyek.
- Akkor viszont tessék! - nyújtottam át neki egy inget. - Kendall-nek vettem, de szerinte ronda. A tiéd. Nagyjából egyforma a méretetek.

- Tetszik?
- Aha! Köszi szépen! Van kedved holnap eljönni velem edzeni? Egy kicsit legalább te is táncolhatnál!
- De! Szívesen! Hozhatok magammal valakit?
- Felőlem...
- Oké! Akkor holnap találkozunk! Szia! - köszöntem és kikísértem az ajtón.

*

- Lenne kedvetek velem jönni táncolni?

- Ilyenkor? Reggel hat van! - kiáltotta Logan.

- Igen!

Azt terveztem, hogy mindenkit elviszek magammal. Végül is sikerült...Idő közben megtudtam, hogy az egyik salsa bárba kell mennünk. Vagy 200 lépcsőfokot megtettünk, mire beértünk egy próbateremszerűségbe.

- Sziaaa! - köszönt egy lány. 

Nem ismertem, de kedvesnek tűnt. 

- A nevem Crystal. Paul mondta, hogy jössz.

- Aria vagyok! Ők pedig itt Carlos, Logan, James és Jenna, a barátaim.

- Értem. Sziasztok!

A többiek csak bólintottak egyet. Keresgéltem Paul-t de sehol sem láttam...Végül:

- Szia csajszi! - ölelt át hátulról.

- Hali! Kezdhetjük?

- Aha!
Logan leült egy székre és az ölébe ült Jenna, James a falnak dőlve várta, hogy beálljak én is táncolni. 
- Táncoltál már valaha utcai táncot? - kérdezte Crystal.
- Igen. kiskoromban elég sokat...
- Akkor mutasd mit tudsz! - mondta egy fekete hajú pasi.
- De az már nagyon régen volt! Azóta szinte mindent elfelejtettem!
- Aha, persze! - mondta Jenna és belökött a terem közepére.
Mellém állt egy gyerek, majd elkezdtünk táncolni rögtönzött mozdulatokkal. Persze egy idő után egymásra hangolódtunk:

Végül a többiek is beszálltak:

- Hé! - szólalt meg Paul. - Ti ketten! - mutatott Jenna-ra és Logan-re. - Gyertek ti is!
- Ó nem! - ellenkezett Logan. - Én nem tudok így táncolni. Szaltózni bírok de én nem értek a hip hop-hoz! 
- Akkor táncoljatok...Salsa-t!
- Azt én tudok! - vigyorgott Jenna.
Logan sóhajtva felállt.
- Na jó! De én falábú vagyok! - mondta és elszaladtak átöltözni.
- Fogd meg a derekát! - mondta Paul, miután visszaértek. - Egy kicsit feljebb...Így jó lesz! És, egy, két...
Valamit elkezdtek táncolni, majd Paul szétválasztotta őket:

- Megmutatom...A tánc lényege a szenvedély. Rosszul csinálod! - mondta Logan-nek. - A férfi dolga az, hogy hagyja a lányt ragyogni. A feladata, hogy féltékennyé tegye a többi férfit, mert ők nem kaphatják meg. Amikor forgatod, gondolj arra, hogy a világot tartod a kezeid közt. 

Logan keményen jegyzetelt és a végére sikerült egy viszonylag elfogadható salsa-t kicsikarni belőle és Jenna-ból. Nem is tudtam, hogy az utóbbi ilyen jól tud táncolni. 

Nagyon jó volt, megismerkedtem egy csomó embert, de Miranda hívott, hogy mindannyian azonnal menjünk a stúdióba. Nem is számítottunk arra, ami ott várt.

- Mégis mit képzeltek, hová mentek? És te?! - nézett rám vérben forgó szemekkel. - Neked reggel hat óta itt kellene skáláznod!

A francba! Teljesen elfelejtettem!

- Elnézést... - motyogtam.

- Nézd, elhiszem, hogy a pasid a BTR tagja, de téged semmi sem köt a stúdióhoz! - nézett rá szúrós szemekkel Jenna-ra, aki kisprintelt az ajtón.

Még ki sem nyögte az első betűt Miranda, ár a mikrofonnál álltam és énekelni kezdtem. Este kilenc volt, mire hazaértem. Csak bedőltem az ágyba és már aludtam is.

*

Eltelt a hosszú négy nap és ma jön haza Kendall!  Nem mondta, hogy hány órakor...Hát, mást nem tehettem, mint vártam. Kopogtak az ajtón.
- Szia! - köszönt Logan és Jenna egyszerre.
- Ö... - vette át a szót Jenna. - Kérhetnénk egy nagyon nagy szívességet?
- Mi lenne az?
- Beszakadt nálunk az ágy és...
- Gyertek - engedtem be őket. 
Gyorsan átöltöztem és elmentem...valamerre. Mindegy, hogy merre, csak el innen!
- Carlos! Gyere! Megyünk sétálni! - ragadtam meg a karját.
- Ú! Hova megyünk?
- Nem tudom...Ötlet? 
- Én tudok egy jó helyet! - ugrott mellénk James.
- Na?
- Gyertek velem! 
15 perc taxizás után egy étterem elé értünk. 
- Komolyan? - kérdeztem.
- Ez nem csak egy étterem...Áh, majd megérted, ha bementünk!
És igaza volt! Ahogy bementünk, középen egy hatalmas akvárium volt, körülötte asztalok, és minden piros volt.
- Te... - suttogtam James-nek. - Nem kellett volna ehhez szebben felöltöznünk?
- Ó, dehogy! 
Leültünk az egyik asztalhoz, majd rendeltünk. Elkezdtünk egy elég kellemes témáról beszélgetni:
- Jenna és Logan most...
- Igen és nálunk vannak.
- Biztos gyereket gyártanak! - nevetett Carlos.
-Á, azért nem hiszem, hogy ilyen hamar anya szeretne lenni Jenna!
- És ti? - váltott témát James.
- Micsoda? - kérdeztem.
- Ti, hogy álltok Kendall-el ehhez a dologhoz?
- Fogalmam sincs. Még nem beszéltünk róla, de nem hiszem, hogy odallenne érte, ha azzal hívnám föl, hogy "Helló drágám! Terhes vagyok!" - nevettem.
- Ő meg: "Oké!...Várj! Mi?!
- Haha!
Megrezzent a telefonom.
- Bocsi srácok, de mennem kell! Kendall most ért haza és ezt írja: "Mit keres Jenna és Logan az ágyadban?"
 - Érthető! Szia! - köszönt Carlos.
Már a folyosón vágtattam a szobám felé és átkoztam a közlekedési dugókat, amikor megláttam Kendall-t, aki a szobám ajtaja előtt ácsorgott.

- Sziaaaa! - köszöntem és nekifutásból "rávetettem magam".

- Szia! Pont most akartalak megkeresni - mosolygott.

- Hát, megtaláltál! Gyere be...

Bementünk, lefeküdtünk az ágyra és elmesélt mindent a családi programról. Összességében tényleg unalmas volt. 

- Csak egy csomó ember összegyűlt és nosztalgiáztunk a régi időkről négy napon át!

- És semmi mást nem csináltatok?

- De! megünnepeltük Constanze nagyi születésnapját!

- Ó...Bár nem tudom ki, de boldog születésnapot neki utólag!

- És nálatok mi volt? 

- Hát, semmi. 

Elmondtam neki én is minden egyes apró történést.

- Van okom féltékenynek lenni? - vigyorgott.

- Nem! Dehogy is! Paul 30 éves! 

- De attól még pénze van!

Egy ütés volt a jutalma...Persze, csak párnával!

- Amúgy, hogyhogy ilyen rend van itt?

- Hát, miután megláttam Logan-éket, nem is kellett nekik mondani semmit, én elmentem a fürdőszobába, ők pedig rendet raktak.

- Szegények!

- Szegények?! Ha láttad volna, milyen pusztítást végeztek, nem sajnálnád őket!

Ezen felnevettem. 

- Hé! Nem csinálnánk valamit?

- Például? - kérdezte és megcsókolt.

- Tudod te is mire gondolok! - nevettem.

- Oké! - mondta és megint megcsókolt.