Sziasztok! Nos...köszi Dittus és Britannie Parker azt az két kommentet...És többiek, köszönöm a...mindegy. Nem azt várom, hogy mindenki, aki elolvassa, kommenteljen, csak azt, hogy max. 3-4 komment jöjjön rá...
40. Rész Ismét egy szakítás
Napsütés és happy! A tengerpartra két kocsival mentünk. Amikor megjöttünk, Carlos elsőként loholt bele a vízbe. Nem számított neki, hogy minden ruha rajta van...de na! Őt így szeretjük...Én kiszálltam az anyósülésről és hátramentem Nica-hoz, hogy kivegyem a gyerekülésből. Ahogy meglátott, boldogan nyújtóztatta a kis kezeit felém, hogy felemeljem. Jenna ugyan így tett Alex-el. Kendall és Logan - jó apákhoz méltóan - hozták az összes cuccot.
- Aria... - suttogott James. - Ideadnád a pici lányt egy kicsit?
- Melyik csajt akarod felszedni? - sóhajtottam.
- A szöszit! - mutatott egy parton fekvő lányra.
- Sok sikert! - nyomtam a kezébe Nica-t.
- Az erő velem van! - kiáltott és elindult a lány irányába.
Én távolról figyeltem az eseményeket. A következők történtek:
James odasétált az "áldozatához" és gondolom megkérdezte, hogy nem baj-e, hogy ide jönnek, mert a lány megrázta a fejét. Elkezdtek beszélgetni. James a lány kezére tette a kezét és megpróbálta megcsókolni(!), de a lány elhúzódott és elkiáltotta magát, hogy "Clay!!!". Oké...A következő jeleneten kereken 20 teljes percig röhögtünk. Ugyanis egy izompacsirta jelent meg a semmiből, aki több mint két méter magas volt. James felállt Nica-val a kezében és szembe állt a palival. Az arcán elszántság tükröződött, de a lába remegett szegénynek. A pali egy "mindjárt jövök, el ne mozdulj!" jelet mutatott a lánynak, majd vissza akart fordulni James-hez, de ő már rég odaért hozzám. A hapsi legyintett és visszafordult a csajához.
- Majdnem! - nevettem. - Vagy inkább nem!
James fulladozva a vállamra támasztotta a homlokát, miközben Nica-t odanyújtotta nekem.
- Muszáj ennyire idegesítően őszintének lenned? - nevetett.
- Aha!
Logan, Alex és Jenna elvonultak a többiektől, lepakolták a cuccukat, majd együtt neki kezdtek homokvárat építeni. Kendall leterített egy kis szivacs féleséget és ráfeküdt. Odamentem és levettem a ruhám, ami alatt - Kendall mély sajnálatára a fürdőruhám volt.
- Kendall! Nem kellene inkább Nica-val foglalkozni?
- Nem ezt csináljuk a születése óta? Amúgy meg arra van itt Crystal... - mutatott a lányra, aki épp egy hatalmas napernyő alatt olvasgatott.
- De...nézd meg Logan-t! Homokvárat épít Alex-el!
- És látszik a szemén a meggyötörtség!...mi az? Mi férfiak megértjük egymást.
- Oké...Akkor? Mit szeretnél csinálni?
- Nos... - ült fel. - Kezdetnek azzal, hogy idefekszel mellém... - ütötte meg maga mellett a helyet.
- Rendben...csak odaadom a lányt - mondtam és odavittem Crystal-nak Nica-t.
Hirtelen James is odapattant hozzánk:
- Hali! Mit csináltok?
- Hali! Épp azt próbáljuk kitalálni, hogy mit csináljunk...
- Értem...De...ugye nem zavarok?
- Igazából... - kezdte Kendall.
- Dehogy is! - vágtam rá.
- Akkor itt maradhatok?
- Nem! - vágta rá Kendall, mire James összehúzta a szemöldökét.
- Csak viccel! Persze, hogy maradhatsz! - próbáltam menteni a menthetőt.
Az az igazság, hogy mostanában egy kicsit sok időt töltünk együtt Kendall-el és nem akarom, hogy ez a kapcsolatunk rovására menjen...megint...
"- Házasok vagytok! Mégis mit vártál? - kérdezte egyeske...azaz Logan."
Észre se vettem eddig, de szinte vágni lehetett a feszültséget. Sakk. James-nek meg kellene kérdeznem a véleményét, mert ugye ő az éppen aktuális személy...De ha azt mondom, hogy "James, gyere lécci, beszélni szeretnék veled!" Akkor Kendall meg fog sértődni. De, ha Kendall-nek mondom ugyan ezt, akkor el kell mondanom neki erről az egész együttlét dologról a véleményemet és nem hiszem, hogy tetszene neki...És mi van, ha Jenna-val beszélnék? De ő meg el van foglalva. Logan detto...Carlos!
- Egy pillanat, mindjárt jövök! - mondtam és nyomtam egy puszit Kendall arcára.
Berohantam Carlos-hoz a vízbe. Mi Jenna-val azon nők közé tartozunk, akik jól néznek ki szülés után...
- Figyu...kérdezhetek valamit?
- Persze...Baj van?
- Ö...nem...csak...tegyük fel, szeretsz valakit, de már olyan, mintha nem ugyanolyan lenne a kémia, meg úgy minden közöttetek...Olyan, mintha már unnátok egymást, mert túl sokat vagytok együtt. Ráadásul van egy lányotok, akivel nagyon keveset foglalkoztok, mert inkább egymással töltitek az időt?
- Aria... - sóhajtott Carlos. - Házasok vagytok. Ez természetes, hogy majd egy idő után nem lesztek annyit együtt, mert nem kívánjátok egymást. De most úgy beszélünk, mintha negyven fölött lennétek...De...mégis...mit vársz Kendall-től? Nem vagytok már tinik! Fiatal felnőttek vagytok. Élvezni kellene az életeteket, amíg lehetőségetek van rá...És amúgy mondták már neked, hogy folyton te akarsz lenni a középpontban? Már nem azért, de nekem egész életemben nem volt ennyi szerelmi drámám, mint neked ez alatt a pár év alatt.
"- Áú."
- De nem akarlak megbántani...na de most összegezzük, mert össze-vissza beszéltem. Tehát. Azt mondod, hogy nem ugyanolyan a kémia köztetek, mint régen. Nos, ez lehet, hogy azért van, mert rágörcsölsz az egészre. Igen, lehet, hogy nem kellene együtt lennetek annyit és többet foglalkozni a gyerekkel, de ennek ellenére mégis folyton együtt vagytok.
- Nem...félreérted. Vagyis...rosszul magyaráztam. Kendall szinte minden idejét velem akarja tölteni, de én arra próbálom őt rávezetni, hogy Logan sokkal jobb apuka...vagyis, hogy többet foglalkozzon a lányunkkal...
- Hogy értetted ezt a "Logan sokkal jobb apuka" dolgot?
Sóhajtottam.
- Midig irigykedve nézem Logan-t, Jenna-t és Alex-et. Hogy ők sosem veszekednek, teljes köztük a "harmónia".
- De ti sem veszekedtek mostanában...
- Hát...nem. De érzem, hogy kitörőben van.
- Nyugi...tehát, térjünk vissza. Azt mondod, Kendall veled akar lenni, pedig ott a lánya.
- Így van...
- Akkor miért nem mondod ezt el neki?
- Mert abból veszekedés lenne...
- Akkor most inkább hallgatsz?
- Nem tudom..áh, mindegy...visszamegyek! Szia! - köszöntem és visszamentem Kendall-hez.
- Hol van James?
- Miért érdekel?
Felhúztam a szemöldököm.
- Hát, talán mert nincs itt...
- Elment sétálni és elvitte magával Nica-t, úgyhogy, most lehetünk kettesben - mondta és közelebb húzott magához.
- Nem gondolod, hogy ezt nem így kellene? - kérdeztem és megpróbáltam magamtól finoman eltolni.
- Nem... - sóhajtott. - Inkább menjünk be a vízbe... - mondta és elhúzott magával:
- Na jó, mi a baj? Nem akarsz velem lenni, kerülsz.
"- Mondd el neki!!!
- Ne, ne mondd el neki!!!"
- Semmi! - mondtam és megpusziltam.
- Biztos, hogy nincs semmi, vagy nem akarod elmondani?
- Majd máskor megbeszéljük jó? - mondtam, visszamentem és lefeküdtem a takaróra.
Ő mellém feküdt, én megfordultam és átkarolt hátulról. Így feküdtünk egy olyan jó 20 percig, majd észrevettem, hogy valaki elállja a napot.
- Mi a...
- Ébresztő! Gyere be a vízbe, mert már olyan meleg vagy, hogy a hasadon tojást lehetne sütni! - mondta Logan.
Először azt hittem, hogy csak poénkodik, majd láttam, hogy Carlos rá tör a hasamra egy tojást.
- Úr isten! Te normális vagy? - készültem felülni, de Kendall visszanyomott.
- Várjunk...hátha...megtörténik...
Már éppen meg akartam kérdezni, hogy mi, amikor lágy sistergést hallottam. A tojás...
- Na neee...
- Ébresztő! Gyere be a vízbe, mert már olyan meleg vagy, hogy a hasadon tojást lehetne sütni! - mondta Logan.
- Mi van? - kérdeztem erőtlenül.
- Bealudtál! - vigyorgott.
- Mennyi a idő?
- Pfff - fújtatott. - Passz, de dél már biztosan elmúlt! A többiek már rég bementek! - mutatott a vízben játszadozó emberkékre. - És rám maradt az a hősies feladat, hogy bevonszoljalak téged! Na gyere...mondta és felhúzott.
- Amúgy mi újság?
- Semmi...élem az apák kemény életét...
- Kendall-nek is taníthatnál valamit... - dörmögtem.
- Hogy mondod?
- Semmi...
- Ezt meg, hogy értetted?
És akkor elmagyaráztam neki is. Amikor végeztem, elmosolyodott.
- Kendall nagyon szeret téged! Miért baj az, ha egy picit többet foglalkoztok egymással? Kizárt, hogy megunnátok egymást, mert különben már én sem lennék együtt Jenna-val. Lehet, hogy csak úgy érzed. De szerintem ő attól fél, hogy a baba miatt elhanyagoljátok egymást. Én is ilyen voltam. De Jenna megnyugtatott, hogy neki ugyan olyan fontos vagyok, mint eddig. Csak most itt a kettőnket összekötő ember is. Aki csak azt képezi, hogy mi mennyire szeretjük egymást! Na jó... - kuncogott. - Ez nagyon nyálas volt! De a lényeget érted nem?
- Igen...
- Te meg attól félsz, hogy a sok együttlét a kapcsolatotok rovására fog menni...tehát! Meg kell találnotok az arany középutat! Mindenképp beszélj vele!
- Köszi! Mondtam már, hogy imádlak?!
- Nem, de ne is nagyon hangoztasd, mert Jenna ki fog nyírni!
- Okés! - mondtam és besprinteltünk a vízbe.
Elvoltunk egész nap:
És igen, a délutánunkat a Carlos-szal való játék zárta:
Este felé estünk haza. Csoda, hogy annyi erőm volt, hogy lefektessem Nica-t aludni. Lehuppantam Kendall mellé az ágyba.
- Na, akkor elmondod?
Sóhajtottam.
- Rendben...te is tudod, hogy én nagyon szeretlek...
- De?
- De...az az igazság, hogy...
A mondatomat hatalmas csörömpölések és kiabálások törték meg.
- Ne haragudj, de majd később folytatjuk - nyomtam egy puszit az orrára és kirohantam az ajtón.
Rögtön tudtam, hogy hová menjek. Már éppen benyitottam volna Jenna-ék szobájába, amikor Logan rendkívül dühösen és egy bőrönddel a kezében kiviharzott az ajtón. Kb. két centin múlott, hogy eltalálja egy váza, ami Jenna keze által repült ki az ajtón.
- Miért nem lehetek én a cuki, édes Logan Henderson, aki folyton énekel? - kiabálta.
- Mert az összes kutya vonítana kínjában!
Erre egy újabb váza repült ki, ami engem talált volna fejbe, de James elhúzott.
- Kapd be! - kiabálta a lány.
- Nincs mit! - válaszolta Logan.
- Ó, ne legyél abban olyan biztos! - jött ki Jenna egy cumis üveggel a kezében és reflexből belenyomta Logan szájába. - Tessék! Gyerekes vagy!
- Jól van asszony! Végeztünk! - kiabált Logan és elviharzott...én meg utána.
- Logan! Ez meg mégis mi volt?
- Hallod, - állt meg. - Felejtsd el az egészet, amit mondtam. Egyszer úgyis mindennek vége... - mondta és elviharzott.
Én meg csak álltam ott. Nem tudtam, hogy hová megy, nem tudtam mi történt. Szótlanul megfordultam és visszarohantam Jenna-hoz, aki addigra már bent sírt Carlos vállán.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Aria... - suttogott James. - Ideadnád a pici lányt egy kicsit?
- Melyik csajt akarod felszedni? - sóhajtottam.
- A szöszit! - mutatott egy parton fekvő lányra.
- Sok sikert! - nyomtam a kezébe Nica-t.
- Az erő velem van! - kiáltott és elindult a lány irányába.
Én távolról figyeltem az eseményeket. A következők történtek:
James odasétált az "áldozatához" és gondolom megkérdezte, hogy nem baj-e, hogy ide jönnek, mert a lány megrázta a fejét. Elkezdtek beszélgetni. James a lány kezére tette a kezét és megpróbálta megcsókolni(!), de a lány elhúzódott és elkiáltotta magát, hogy "Clay!!!". Oké...A következő jeleneten kereken 20 teljes percig röhögtünk. Ugyanis egy izompacsirta jelent meg a semmiből, aki több mint két méter magas volt. James felállt Nica-val a kezében és szembe állt a palival. Az arcán elszántság tükröződött, de a lába remegett szegénynek. A pali egy "mindjárt jövök, el ne mozdulj!" jelet mutatott a lánynak, majd vissza akart fordulni James-hez, de ő már rég odaért hozzám. A hapsi legyintett és visszafordult a csajához.
- Majdnem! - nevettem. - Vagy inkább nem!
James fulladozva a vállamra támasztotta a homlokát, miközben Nica-t odanyújtotta nekem.
- Muszáj ennyire idegesítően őszintének lenned? - nevetett.
- Aha!
Logan, Alex és Jenna elvonultak a többiektől, lepakolták a cuccukat, majd együtt neki kezdtek homokvárat építeni. Kendall leterített egy kis szivacs féleséget és ráfeküdt. Odamentem és levettem a ruhám, ami alatt - Kendall mély sajnálatára a fürdőruhám volt.
- Kendall! Nem kellene inkább Nica-val foglalkozni?
- Nem ezt csináljuk a születése óta? Amúgy meg arra van itt Crystal... - mutatott a lányra, aki épp egy hatalmas napernyő alatt olvasgatott.
- De...nézd meg Logan-t! Homokvárat épít Alex-el!
- És látszik a szemén a meggyötörtség!...mi az? Mi férfiak megértjük egymást.
- Oké...Akkor? Mit szeretnél csinálni?
- Nos... - ült fel. - Kezdetnek azzal, hogy idefekszel mellém... - ütötte meg maga mellett a helyet.
- Rendben...csak odaadom a lányt - mondtam és odavittem Crystal-nak Nica-t.
Hirtelen James is odapattant hozzánk:
- Hali! Mit csináltok?
- Hali! Épp azt próbáljuk kitalálni, hogy mit csináljunk...
- Értem...De...ugye nem zavarok?
- Igazából... - kezdte Kendall.
- Dehogy is! - vágtam rá.
- Akkor itt maradhatok?
- Nem! - vágta rá Kendall, mire James összehúzta a szemöldökét.
- Csak viccel! Persze, hogy maradhatsz! - próbáltam menteni a menthetőt.
Az az igazság, hogy mostanában egy kicsit sok időt töltünk együtt Kendall-el és nem akarom, hogy ez a kapcsolatunk rovására menjen...megint...
"- Házasok vagytok! Mégis mit vártál? - kérdezte egyeske...azaz Logan."
Észre se vettem eddig, de szinte vágni lehetett a feszültséget. Sakk. James-nek meg kellene kérdeznem a véleményét, mert ugye ő az éppen aktuális személy...De ha azt mondom, hogy "James, gyere lécci, beszélni szeretnék veled!" Akkor Kendall meg fog sértődni. De, ha Kendall-nek mondom ugyan ezt, akkor el kell mondanom neki erről az egész együttlét dologról a véleményemet és nem hiszem, hogy tetszene neki...És mi van, ha Jenna-val beszélnék? De ő meg el van foglalva. Logan detto...Carlos!
- Egy pillanat, mindjárt jövök! - mondtam és nyomtam egy puszit Kendall arcára.
Berohantam Carlos-hoz a vízbe. Mi Jenna-val azon nők közé tartozunk, akik jól néznek ki szülés után...
- Figyu...kérdezhetek valamit?
- Persze...Baj van?
- Ö...nem...csak...tegyük fel, szeretsz valakit, de már olyan, mintha nem ugyanolyan lenne a kémia, meg úgy minden közöttetek...Olyan, mintha már unnátok egymást, mert túl sokat vagytok együtt. Ráadásul van egy lányotok, akivel nagyon keveset foglalkoztok, mert inkább egymással töltitek az időt?
- Aria... - sóhajtott Carlos. - Házasok vagytok. Ez természetes, hogy majd egy idő után nem lesztek annyit együtt, mert nem kívánjátok egymást. De most úgy beszélünk, mintha negyven fölött lennétek...De...mégis...mit vársz Kendall-től? Nem vagytok már tinik! Fiatal felnőttek vagytok. Élvezni kellene az életeteket, amíg lehetőségetek van rá...És amúgy mondták már neked, hogy folyton te akarsz lenni a középpontban? Már nem azért, de nekem egész életemben nem volt ennyi szerelmi drámám, mint neked ez alatt a pár év alatt.
"- Áú."
- De nem akarlak megbántani...na de most összegezzük, mert össze-vissza beszéltem. Tehát. Azt mondod, hogy nem ugyanolyan a kémia köztetek, mint régen. Nos, ez lehet, hogy azért van, mert rágörcsölsz az egészre. Igen, lehet, hogy nem kellene együtt lennetek annyit és többet foglalkozni a gyerekkel, de ennek ellenére mégis folyton együtt vagytok.
- Nem...félreérted. Vagyis...rosszul magyaráztam. Kendall szinte minden idejét velem akarja tölteni, de én arra próbálom őt rávezetni, hogy Logan sokkal jobb apuka...vagyis, hogy többet foglalkozzon a lányunkkal...
- Hogy értetted ezt a "Logan sokkal jobb apuka" dolgot?
Sóhajtottam.
- Midig irigykedve nézem Logan-t, Jenna-t és Alex-et. Hogy ők sosem veszekednek, teljes köztük a "harmónia".
- De ti sem veszekedtek mostanában...
- Hát...nem. De érzem, hogy kitörőben van.
- Nyugi...tehát, térjünk vissza. Azt mondod, Kendall veled akar lenni, pedig ott a lánya.
- Így van...
- Akkor miért nem mondod ezt el neki?
- Mert abból veszekedés lenne...
- Akkor most inkább hallgatsz?
- Nem tudom..áh, mindegy...visszamegyek! Szia! - köszöntem és visszamentem Kendall-hez.
- Hol van James?
- Miért érdekel?
Felhúztam a szemöldököm.
- Hát, talán mert nincs itt...
- Elment sétálni és elvitte magával Nica-t, úgyhogy, most lehetünk kettesben - mondta és közelebb húzott magához.
- Nem gondolod, hogy ezt nem így kellene? - kérdeztem és megpróbáltam magamtól finoman eltolni.
- Nem... - sóhajtott. - Inkább menjünk be a vízbe... - mondta és elhúzott magával:
- Na jó, mi a baj? Nem akarsz velem lenni, kerülsz.
"- Mondd el neki!!!
- Ne, ne mondd el neki!!!"
- Semmi! - mondtam és megpusziltam.
- Biztos, hogy nincs semmi, vagy nem akarod elmondani?
- Majd máskor megbeszéljük jó? - mondtam, visszamentem és lefeküdtem a takaróra.
Ő mellém feküdt, én megfordultam és átkarolt hátulról. Így feküdtünk egy olyan jó 20 percig, majd észrevettem, hogy valaki elállja a napot.
- Mi a...
- Ébresztő! Gyere be a vízbe, mert már olyan meleg vagy, hogy a hasadon tojást lehetne sütni! - mondta Logan.
Először azt hittem, hogy csak poénkodik, majd láttam, hogy Carlos rá tör a hasamra egy tojást.
- Úr isten! Te normális vagy? - készültem felülni, de Kendall visszanyomott.
- Várjunk...hátha...megtörténik...
Már éppen meg akartam kérdezni, hogy mi, amikor lágy sistergést hallottam. A tojás...
- Na neee...
- Ébresztő! Gyere be a vízbe, mert már olyan meleg vagy, hogy a hasadon tojást lehetne sütni! - mondta Logan.
- Mi van? - kérdeztem erőtlenül.
- Bealudtál! - vigyorgott.
- Mennyi a idő?
- Pfff - fújtatott. - Passz, de dél már biztosan elmúlt! A többiek már rég bementek! - mutatott a vízben játszadozó emberkékre. - És rám maradt az a hősies feladat, hogy bevonszoljalak téged! Na gyere...mondta és felhúzott.
- Amúgy mi újság?
- Semmi...élem az apák kemény életét...
- Kendall-nek is taníthatnál valamit... - dörmögtem.
- Hogy mondod?
- Semmi...
- Ezt meg, hogy értetted?
És akkor elmagyaráztam neki is. Amikor végeztem, elmosolyodott.
- Kendall nagyon szeret téged! Miért baj az, ha egy picit többet foglalkoztok egymással? Kizárt, hogy megunnátok egymást, mert különben már én sem lennék együtt Jenna-val. Lehet, hogy csak úgy érzed. De szerintem ő attól fél, hogy a baba miatt elhanyagoljátok egymást. Én is ilyen voltam. De Jenna megnyugtatott, hogy neki ugyan olyan fontos vagyok, mint eddig. Csak most itt a kettőnket összekötő ember is. Aki csak azt képezi, hogy mi mennyire szeretjük egymást! Na jó... - kuncogott. - Ez nagyon nyálas volt! De a lényeget érted nem?
- Igen...
- Te meg attól félsz, hogy a sok együttlét a kapcsolatotok rovására fog menni...tehát! Meg kell találnotok az arany középutat! Mindenképp beszélj vele!
- Köszi! Mondtam már, hogy imádlak?!
- Nem, de ne is nagyon hangoztasd, mert Jenna ki fog nyírni!
- Okés! - mondtam és besprinteltünk a vízbe.
Elvoltunk egész nap:
- Na, akkor elmondod?
Sóhajtottam.
- Rendben...te is tudod, hogy én nagyon szeretlek...
- De?
- De...az az igazság, hogy...
A mondatomat hatalmas csörömpölések és kiabálások törték meg.
- Ne haragudj, de majd később folytatjuk - nyomtam egy puszit az orrára és kirohantam az ajtón.
Rögtön tudtam, hogy hová menjek. Már éppen benyitottam volna Jenna-ék szobájába, amikor Logan rendkívül dühösen és egy bőrönddel a kezében kiviharzott az ajtón. Kb. két centin múlott, hogy eltalálja egy váza, ami Jenna keze által repült ki az ajtón.
- Miért nem lehetek én a cuki, édes Logan Henderson, aki folyton énekel? - kiabálta.
- Mert az összes kutya vonítana kínjában!
Erre egy újabb váza repült ki, ami engem talált volna fejbe, de James elhúzott.
- Kapd be! - kiabálta a lány.
- Nincs mit! - válaszolta Logan.
- Ó, ne legyél abban olyan biztos! - jött ki Jenna egy cumis üveggel a kezében és reflexből belenyomta Logan szájába. - Tessék! Gyerekes vagy!
- Jól van asszony! Végeztünk! - kiabált Logan és elviharzott...én meg utána.
- Logan! Ez meg mégis mi volt?
- Hallod, - állt meg. - Felejtsd el az egészet, amit mondtam. Egyszer úgyis mindennek vége... - mondta és elviharzott.
Én meg csak álltam ott. Nem tudtam, hogy hová megy, nem tudtam mi történt. Szótlanul megfordultam és visszarohantam Jenna-hoz, aki addigra már bent sírt Carlos vállán.
- Mi történt? - kérdeztem.
