16. Rossz vég

16. Rossz vég

Elmentem zuhanyozni, mire visszaértem, negyed hat volt. Gyorsan átöltöztem egy fekete-fehér atlétába, egy fekete farmerbe és egy fekete magassarkúba. Mire leértem, Dake már ott állt a megbeszélt helyen.

- Mi újság? - kérdezte, átölelt és megpörgetett a levegőben.

- Semmi érdekes. Mesélj inkább te. Mi van veled?

Amíg felértünk egyfolytában mesélt a karrierjéről, tehetségkutató lett.

- Gondoltam, hogy behívlak egy stúdióba, mert iszonyat tehetséges vagy, csak valaki előbb megtette.

Elpirultam. Leültünk a kanapéra, majd én is mesélni kezdtem, a huszadik percben, pedig azt vettem észre, hogy már arról mesélek neki, hogy Kendall valamit titkol előlem és, hogy ez engem mennyire zavar. Persze az iránta érzett zavarodottságomról egy szót sem említettem.

- És? Gondoltál már arra, hogy utána nézel, hogy hová megy a barátod?

- Nem! Én tökéletesen bízom Kendall-ben.

- Szeretnéd megtudni?

- Háááát…Igazából baromi kíváncsi vagyok.

Hirtelen felállt és kutakodni kezdett.

- Hol beszéltél vele utoljára?

- A…a konyhában.

- Azt merre találom?

- Balra…Nem hiszem el, hogy házkutatást végzel! Elvégre én tökéletesen megbízom Kendall-ben…igen…azt hiszem.

Egy kicsit még ültem a kanapén és hallgattam Dake monológjait, hogy "Áucs! Elvágtam a kezem!" vagy "Ti komolyan nem használtok mosogatógépet?" Majd a "Tudtam én!" kiáltása után odarohantam hozzá és elemeztem  egy papírfecnit.

- Rouge bár?

Egyszerre felvontuk a szemöldökünket és a következő tíz percben 130-al száguldottunk a hely felé. Nem hiszem el, hogy Kendall hazudott nekem! És pont az ex barátom kísér el, hogy kinyírjam a mostani pasimat! Hamar odaértünk a helyszínre, ahol villámként pattantam ki a kocsiból és éppen befelé indultam volna, amikor Dake megragadta a kezem.

- Figyelj…Bármi is fog itt történni, ne akadj ki! Mármint…

- Ha megcsal, ne aggódjak, mert jobbat érdemlek nála? - kérdeztem, miközben leszűrtem a lényeget.

- Igen…De reméljük, hogy nem…

Gyors léptekkel odamentünk a biztonsági őrökhöz, akik félreálltak, fogalmam sem volt, hogy miért. Bent iszonyat büdös volt.

- Te arra mész, én erre - mutattam két irányba.

- Azt már nem! Nem hagylak egyedül. Ha te találod meg előbb és ne adj isten megcsal…nos…nem szeretnélek sírni látni.

- Nem fogsz.

- Ígéred?

- Ígérem.

Rengeteget mászkáltunk, mire megtaláltuk James-t.

- Aria! Neked nem szabadna itt lenned.

- Miért?! - kiabáltam, mert a hangos zenétől nem hallottuk egymást.

- Ne akard tudni! Csak menj haza!

- Hol…van…Kendall? - éreztem, hogy elcsuklik a hangom ugyanis hirtelen megláttam.

James lehajtott fejjel elkullogott hozzá a fülébe súgott valamit, majd láttam Kendall rémült tekintetét. Röviden leírva odahajolt egy lányhoz, aki a fülébe súgott valamit mire Kendall a SZÁJÁRA adott egy puszit. Ha James nem megy oda, talán smárolnának is. Könnybe lábadt a szemem, megfogtam Dake kezét és kirohantunk az épületből. Én a hátsó ülésen sírtam, amíg az exem káromkodott. Amikor hazaértünk, beugrottam az ágyba és hihetetlen mélyről előtört belőlem a zokogás.

- Ne…ne sírj! - kérlelt, de hiába. - Nézd, tudom, hogy Jenna nincs itt, hogy megvigasztaljon, de én igen. Itt maradok veled amíg haza nem ér rendben?

Lassan bólogattam, majd hagytam, hogy levegye rólam a kabátot és a magassarkút. Tisztára mint egy testvér. Apropó. Beny. Alig várta, hogy hazaérjek mert meg akarta mutatni az új játékot amit anya vett neki, de miután meglátta milyen állapotban vagyok, felcsapott zsebkendő-adogatónak. Kinyílt az ajtó és én már megkönnyebbültem, hogy Jenna végre hazaért, amikor belépett rajta Kendall. Beny rögtön ugrott és apró termetével próbálta kilökdösni őt az ajtón, amíg én a párnába temettem a fejem, Dake pedig gyilkos pillantásokat vetett felé.

 - Aria! Megmagyarázom.

- Jaj! Ne…gyere ezzel a dumával! Csak menj el innen! Soha többé nem akarlak látni!

- Ne csináld ezt! Kérlek!

- Nem érdekelsz! Nekem TE voltál a mindenem. Erre megcsalsz egy jött-ment ku*vával!

Beny általában le szokott pisszegni ha csúnyán beszélek, de most inkább hallgatott.

- Ne mondd ezt Jackye-ről!

- Ó szóval már neve is van! Csodálatos!

- Ne ítélkezz, ha nem tudod az egész történetet - mondta teljesen higgadt hangon és Beny fejét eltolva tett négy lépést felém. - Szeretlek! Sosem csalnálak meg!

- Francokat! Akkor ez mégis mi volt?

- Nem az aminek látszik…

- Menj el! - kiáltottam és felálltam.

Nagyon közel voltunk egymáshoz. Ő a homlokát az enyémnek támasztotta és sóhajtott egyet.

- Nem akarok szakítani… - elcsuklott a hangja, és éreztem, hogy megnedvesedik az arca, majd szipog egyet-kettőt.

Sír. De, akármennyire is fájt, el kellett őt engednem.

- Pedig muszáj lesz!

Kendall agya elborult és kiabálni kezdett.

- Na jó! Nekem elegem van! Azt hiszed, hogy nekem olyan baromi jól esett, hogy odaállítasz az ex pasiddal? Amúgy meg, ha én vagyok/voltam a mindened akkor miért gondolsz még mindig rá? - mutatott Dake-re aki kíváncsian fürkészett.

- Tudod mit? Szánalmas vagy! Na húzz innen amíg szépen mondom!

És abban a pillanatban belépett Jenna egy zacskóval és egy nagy mosollyal, amit mindjárt el is ejtett és le is hervadt az arcáról. Kendall kiviharzott, én pedig lerogytam az ágyamra. Beny gyorsan beavatta Jenna-t aki letérdelt mellém és ezeket mondta:

- Tudod drága, van 3 dolog az életben, ami sohasem tér vissza: a szó, az idő és az elszalasztott alkalom. Van 3 dolog az életben, ami tönkretehet: a lustaság, a büszkeség és a féltékenység. Van 3 dolog az életben, amit soha nem kellene elveszíteni: a türelem, a remény és a becsületesség. Van 3 dolog az életben, ami óriási érték: a család, a szerelem és a barátság. Legjobb barátok örökre! Emlékszel?

- Ja! Dalai láma!

- Nem! Mondom legjobb barátok örökre! Emlékszel?

- Igen! Legeslegjobb barátok örökre.

- Mit szeretnél csinálni így késő este?...A síráson kívül.

- Nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy egész éjszaka nem fogok tudni aludni…

- Elhiszem. Akarod, hogy itt maradjunk veled?

- Az jól jönne - mondtam.

Mindketten nálam maradtak és meghallgatták az éjszaka közepén rám törő sírógörcsöket. Jenna már javában aludt, amikor Dake ledőlt mellém az ágyra.

- Jobban vagy már?

- Nem nagyon - szipogtam.

- Kérdezhetek?

- Aha.

- Az…amit Kendall mondott. Hogy értette?

És akkor bevallottam mindent. Azt, hogy nagyon hiányzott az évek alatt és nagyon sokat gondoltam rá. Azt, hogy amióta Logan megemlítette, másra sem tudok gondolni. Aggódom érte és hiányzik. Régebben nagyon jó haverok voltunk és ha problémám volt, mindig ő oldotta meg. Most sem volt ez másképp, amikor magához húzott és megölelt. Vele együtt aludtam el.

*

Bedagadt szemekkel ébredtem. Szokásomhoz híven megfordultam, hogy megnézzem Kendall felébredt-e, de akkor szembe kellett néznem a fájdalmas dologgal: Szakítottunk. Kopogtattak az ajtón. A lelkem mélyén reménykedtem, hogy ő az és a nyakába borulhassak. De csak James volt. Apropó! Most rá is haragszom. Nem hiszem el, hogy titkolózott előttem.

- Szia!

- Csá! Mivan? - kérdeztem annyira flegmán, amennyire csak lehetett.

- Csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek a tegnapi miatt…

- Egész végig titkolóztatok Kendall-el. És azt várod, hogy bocsássak meg?

- Csak meg szeretném magyarázni ezt az egészet…

- Halljam.

már éppen belekezdett volna a magyarázkodásba, amikor meghallottam Kendall hangját:

- Cica! Nem kellene megkeresnünk Jamest?

Kendall és egy lány KÉZENFOGVA jöttek felénk. És itt lett végem. Ha James nincs ott, tuti összeesem. Gyorsan visszatuszkolt a lakásba, ahol előtört belőlem egyfajta bömbölés, amire Dake és Jenna azonnal felébredtek. James gyorsan elmagyarázta a szitut.

- Jézusom! Az volt az a lány akit…

- Igen.

- Ezt nem hiszem el!

- Nem nem nem! - szinte már kiabáltam, amikor Carlos is csatlakozott hozzánk és szorosan átölelte a derekam.

- Most mi lesz velünk?

- Ez a hajó már elment… - mondta James és sóhajtott egyet.

- De legalább elmondhatnád, hogy mi történt.

- Majd Kendall elmondja mert én sem tudom pontosan.

- De én nem fogok vele beszélni - akadékoskodtam.

- Akkor dönts el, hogy mi legyen.

- Sziasztok! - lépett be az ajtón Kendall, mintha mi sem történt volna.

- Ezt mégis, hogy képzeled?

- Mármint mit? - mosolygott.

Most elakadtam. Egyrészt mert elképesztően édes volt, másrészt nem szólhatom meg azért mert a "barátnőjével" járkál. Gyorsan ki kellett találnom valamit.

- Hogy idejössz! Azok után amit tettél, én befognám és felszívódnék egy időre!

- Az a gáz, hogy te a történet felét sem tudod.

- Akkor kérlek avass be!

- Az a lány, egy nagyon közeli barátom. És megkért, hogy játsszam el a pasiját, mert féltékennyé akarta tenni az exét. Ez egy régi story, de a lényege az, hogy egy rokonom hajléktalan volt és ő segített neki talpra állni. Ez a minimum, hogy megteszem neki ezt a szívességet.

Elállt a lélegzetem.

- Csak az a gáz, - folytatta - hogy ma reggeltől komolyan és igaziból járni kezdtünk. Ha tegnap este ugyanígy meghallgattál volna akkor most megint együtt lennénk.

Ezt nem hiszem el! Hogy lehettem ekkora barom! Kendall meglátta, hogy teljesen összezuhantam lelkileg.

- Sajnálom - suttogta és éppen kifelé indult.

 Egy hirtelen ötlettől vezérelve megszólaltam:

- Én is! Kár, hogy nekem is van barátom!

- Mi? - kérdezte és 180°-os fordulatot tett.

- Mi? - kérdezték a többiek is.

- Dake! Igen, ő a régi-új pasim.

Megértette a célzást, odalépett hozzám és átkarolta a derekam.

- Amúgy…kérdezhetek valamit?

- Amit csak akarsz.

- Miért nem mondtad el az igazat korábban?

- Mert nem akartam, hogy féltékeny legyél. Túlságosan szeretlek ahoz, hogy elveszítselek…vagyis túlságosan szerettelek.

- Hát…ezt már hiába mondod!

- Tudom!

- Oké!

- Rendben! - mondta és kiviharzott.

- Ez nagyon gáz volt - suttogták a többiek.

- Tudom…Tudom… De nem tehettem mást!

- Megértjük - mondta James és átölelt. - De ha ti nem, majd mi összehozunk titeket!

- MI? NEM! - tiltakoztam. - Ennek már vége - mondtam és lehajtottam a fejem.

- Elárulnád, hogy ezt mégis, hogy gondoltad?! - kérdezte felháborodva Dake.

- Bocsi, de féltékeny lettem és más nem jutott eszembe…

- Semmi gond! De ajánlom, hogy kibéküljetek!

- Ez nem csak rajtam múlik.

- Tudom. De láttam rajta, hogy nagyon bánja. Max. 1-2 nap és megint együtt lesztek.

- Remélem…