29. Rész Dance

Sziasztok! Tudom, hogy sokan a Kendall-Aria párost túl nyálasnak tartjátok, meg, hogy miért nincs több Lenna, MEGMONDOM. Azért b*zdmeg, mert Aria szemszögéből játszódik az egész. De ha nem tetszik, nem kell nézni és a ti kedvetekért nem fogom Jenna-ra váltani Aria-t, mert az ő szemszögéből fogom írni :) Hihetetlen, hogy én fáradtságot nem kímélve dolgoztam ezen a blogon, ( nem magamat akarom sajnáltatni) de ti még ebbe is beleköttök! Teljesen elvettétek a kedvemet az egésztől...GRATULÁLOK!  ~by. Aria

29. Rész Dance

- Oké! Akkor újra! - kiáltotta a koreográfus.
Azt hittem, hogy leszakad a bokám. Már vagy három órája folyamatosan táncolunk, a még nem létező turnémra. 
- Na nem! - kiáltottam. - Én most le ülök ide és pihenek!
Diana, az egyik táncos leült mellém és a kezembe nyomta a vizet. 
- Köszi! 
- Nincs mit!
- Ti nem szoktatok szünetet tartani?
- Régebben tartottunk, de mára már elég edzettek lettünk hozzá, hogy pihenés nélkül táncoljunk.
- Értem...
- Na és, tetszik? 
- Meg vagyok elégedve azokkal, akiket kiválasztottam - mondtam halálosan komoly hangon, majd elnevettem magam. - Na gyere, menjünk vissza!

 Még táncoltunk két órát, majd hazamentem. Sötét volt és nem volt otthon senki. Elmentem zuhanyozni. Amikor végeztem, bekapcsoltam a TV-t és a kezembe vettem egy tál müzlit. Kopogtattak az ajtón.
- Szia! - köszöntem Paul-nak. - Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- A recepciós elég készséges volt - nevetett, majd éreztem, hogy a szeme végig siklik rajtam. - Zavarok?
Leesett. Egy szál törülközőben nyitottam ajtót neki.
- Nem! Dehogy is! Egy pillanat és átöltözök...Ö...izé, gyere be!
A szemem sarkából láttam, hogy elmosolyodik.

- Mi az?
- Semmi...
- Deeee! - mondtam és megböktem.
Ő visszabökött, mire én felnevettem.
- Úgy látom, nem fáradtál ki annyira!
- Ó, dehogyisnem! Kérsz valamit? Van kávé, whisky, kávéban whisky...
Elnevette magát. 
- Azt hiszem a whisky jó lesz!
Odavittem neki.
- Köszi!

 - Nincs mit! Szóval, miért jöttél?
- Ö...Hát, igazából nagyon nem ismerek senkit a táncosok közül, csak téged. És, már napok óta nem beszéltünk. Kezdesz hiányozni! - nevetett.
- Egyelek meg, de aranyos vagy!
Ebben a pillanatban belépett az ajtón Jenna.
- O...Ó! Bocsi a zavarásért!
- Semmi gond Jenna! Ő csak haver - motyogtam.
- Értem. Akkor én most csinálok egy melegszendvicset magamnak és Loggie-nak, aztán elmegyünk moziba. Szeretnétek jönni?
- Aha! - válaszoltam. Paul?
- Jó lenne, de nem hoztam magammal pénzt...
- Jaj ne hülyéskedj! Majd kifizetem! 
- De...
- Nincs de! Haverok vagyunk...Ugye?
- Aha!
- Akkor meg?
- Na jó! De holnap azonnal visszaadom!
- Rendben!
Megettük a melegszendvicseket és elsétáltunk a mozihoz. Megcsörrent a telefonom.
"Kendall hív" Gyorsan félreálltam, az egyik fülemet befogtam, mert nagy volt a nyüzsgés.
- Szia!
- Szia! 
- Mizu? Hogy telik a családi program?
- Ne is mondd! Borzasztó nélküled...Hiányzol!
- Nekem is te. Mikor jössz?  
- 4 nap múlva...Hol vagy?
- A mozi előtt ácsorgok Jenna-val, Logan-el és Paul-al.
- Ki az a Paul?
- Egy háttértáncosom, már mondtam. Jóban vagyunk. De...nem úgy! - javítottam ki magam.
- Jaa! Tényleg! Rendben. Négy nap múlva otthon vagyok!
 - Oké! Most viszont le kell tennem! Szia! - köszöntem és kinyomtam a telefont.
- Kivel beszéltél? - kérdezte Paul amikor odasétált hozzám két jeggyel a kezében.
- Kendall-el. Ő...a pasim.
- Értem. Várj...Kendall Schmidt?
- Igen.
- Aha.
- Ismered?
- Igen. Hat évvel vagyok idősebb nála.
- Harminc vagy?! - kiáltottam meglepetten.
- Igen. Miért te?
- 19...
- De cuki vagy! - nevetett.
Na, nem erre a reakcióra számítottam. 
- És titeket nem zavar a korkülönbség? - kérdezte.
- Nem. Az a lényeg, hogy szeretjük egymást...Mehetünk? 
 - Ja!
Bementünk és nézni kezdtük az Éhezők Viadala-Futótűz filmet. Másfél órás volt, de hihetetlenül jó! A szereplőválogatás kifogástalan, a zenei aláfestés király. Na jó! Szerintem felcsapok kritikusnak.Hullafáradtan hazaértünk. 
- Hé! - szóltam Paul-nak. - Ha akarsz itt maradhatsz - mosolyogtam.
- Nem lehet! Holnap reggel edzeni megyek.
- Akkor viszont tessék! - nyújtottam át neki egy inget. - Kendall-nek vettem, de szerinte ronda. A tiéd. Nagyjából egyforma a méretetek.

- Tetszik?
- Aha! Köszi szépen! Van kedved holnap eljönni velem edzeni? Egy kicsit legalább te is táncolhatnál!
- De! Szívesen! Hozhatok magammal valakit?
- Felőlem...
- Oké! Akkor holnap találkozunk! Szia! - köszöntem és kikísértem az ajtón.

*

- Lenne kedvetek velem jönni táncolni?

- Ilyenkor? Reggel hat van! - kiáltotta Logan.

- Igen!

Azt terveztem, hogy mindenkit elviszek magammal. Végül is sikerült...Idő közben megtudtam, hogy az egyik salsa bárba kell mennünk. Vagy 200 lépcsőfokot megtettünk, mire beértünk egy próbateremszerűségbe.

- Sziaaa! - köszönt egy lány. 

Nem ismertem, de kedvesnek tűnt. 

- A nevem Crystal. Paul mondta, hogy jössz.

- Aria vagyok! Ők pedig itt Carlos, Logan, James és Jenna, a barátaim.

- Értem. Sziasztok!

A többiek csak bólintottak egyet. Keresgéltem Paul-t de sehol sem láttam...Végül:

- Szia csajszi! - ölelt át hátulról.

- Hali! Kezdhetjük?

- Aha!
Logan leült egy székre és az ölébe ült Jenna, James a falnak dőlve várta, hogy beálljak én is táncolni. 
- Táncoltál már valaha utcai táncot? - kérdezte Crystal.
- Igen. kiskoromban elég sokat...
- Akkor mutasd mit tudsz! - mondta egy fekete hajú pasi.
- De az már nagyon régen volt! Azóta szinte mindent elfelejtettem!
- Aha, persze! - mondta Jenna és belökött a terem közepére.
Mellém állt egy gyerek, majd elkezdtünk táncolni rögtönzött mozdulatokkal. Persze egy idő után egymásra hangolódtunk:

Végül a többiek is beszálltak:

- Hé! - szólalt meg Paul. - Ti ketten! - mutatott Jenna-ra és Logan-re. - Gyertek ti is!
- Ó nem! - ellenkezett Logan. - Én nem tudok így táncolni. Szaltózni bírok de én nem értek a hip hop-hoz! 
- Akkor táncoljatok...Salsa-t!
- Azt én tudok! - vigyorgott Jenna.
Logan sóhajtva felállt.
- Na jó! De én falábú vagyok! - mondta és elszaladtak átöltözni.
- Fogd meg a derekát! - mondta Paul, miután visszaértek. - Egy kicsit feljebb...Így jó lesz! És, egy, két...
Valamit elkezdtek táncolni, majd Paul szétválasztotta őket:

- Megmutatom...A tánc lényege a szenvedély. Rosszul csinálod! - mondta Logan-nek. - A férfi dolga az, hogy hagyja a lányt ragyogni. A feladata, hogy féltékennyé tegye a többi férfit, mert ők nem kaphatják meg. Amikor forgatod, gondolj arra, hogy a világot tartod a kezeid közt. 

Logan keményen jegyzetelt és a végére sikerült egy viszonylag elfogadható salsa-t kicsikarni belőle és Jenna-ból. Nem is tudtam, hogy az utóbbi ilyen jól tud táncolni. 

Nagyon jó volt, megismerkedtem egy csomó embert, de Miranda hívott, hogy mindannyian azonnal menjünk a stúdióba. Nem is számítottunk arra, ami ott várt.

- Mégis mit képzeltek, hová mentek? És te?! - nézett rám vérben forgó szemekkel. - Neked reggel hat óta itt kellene skáláznod!

A francba! Teljesen elfelejtettem!

- Elnézést... - motyogtam.

- Nézd, elhiszem, hogy a pasid a BTR tagja, de téged semmi sem köt a stúdióhoz! - nézett rá szúrós szemekkel Jenna-ra, aki kisprintelt az ajtón.

Még ki sem nyögte az első betűt Miranda, ár a mikrofonnál álltam és énekelni kezdtem. Este kilenc volt, mire hazaértem. Csak bedőltem az ágyba és már aludtam is.

*

Eltelt a hosszú négy nap és ma jön haza Kendall!  Nem mondta, hogy hány órakor...Hát, mást nem tehettem, mint vártam. Kopogtak az ajtón.
- Szia! - köszönt Logan és Jenna egyszerre.
- Ö... - vette át a szót Jenna. - Kérhetnénk egy nagyon nagy szívességet?
- Mi lenne az?
- Beszakadt nálunk az ágy és...
- Gyertek - engedtem be őket. 
Gyorsan átöltöztem és elmentem...valamerre. Mindegy, hogy merre, csak el innen!
- Carlos! Gyere! Megyünk sétálni! - ragadtam meg a karját.
- Ú! Hova megyünk?
- Nem tudom...Ötlet? 
- Én tudok egy jó helyet! - ugrott mellénk James.
- Na?
- Gyertek velem! 
15 perc taxizás után egy étterem elé értünk. 
- Komolyan? - kérdeztem.
- Ez nem csak egy étterem...Áh, majd megérted, ha bementünk!
És igaza volt! Ahogy bementünk, középen egy hatalmas akvárium volt, körülötte asztalok, és minden piros volt.
- Te... - suttogtam James-nek. - Nem kellett volna ehhez szebben felöltöznünk?
- Ó, dehogy! 
Leültünk az egyik asztalhoz, majd rendeltünk. Elkezdtünk egy elég kellemes témáról beszélgetni:
- Jenna és Logan most...
- Igen és nálunk vannak.
- Biztos gyereket gyártanak! - nevetett Carlos.
-Á, azért nem hiszem, hogy ilyen hamar anya szeretne lenni Jenna!
- És ti? - váltott témát James.
- Micsoda? - kérdeztem.
- Ti, hogy álltok Kendall-el ehhez a dologhoz?
- Fogalmam sincs. Még nem beszéltünk róla, de nem hiszem, hogy odallenne érte, ha azzal hívnám föl, hogy "Helló drágám! Terhes vagyok!" - nevettem.
- Ő meg: "Oké!...Várj! Mi?!
- Haha!
Megrezzent a telefonom.
- Bocsi srácok, de mennem kell! Kendall most ért haza és ezt írja: "Mit keres Jenna és Logan az ágyadban?"
 - Érthető! Szia! - köszönt Carlos.
Már a folyosón vágtattam a szobám felé és átkoztam a közlekedési dugókat, amikor megláttam Kendall-t, aki a szobám ajtaja előtt ácsorgott.

- Sziaaaa! - köszöntem és nekifutásból "rávetettem magam".

- Szia! Pont most akartalak megkeresni - mosolygott.

- Hát, megtaláltál! Gyere be...

Bementünk, lefeküdtünk az ágyra és elmesélt mindent a családi programról. Összességében tényleg unalmas volt. 

- Csak egy csomó ember összegyűlt és nosztalgiáztunk a régi időkről négy napon át!

- És semmi mást nem csináltatok?

- De! megünnepeltük Constanze nagyi születésnapját!

- Ó...Bár nem tudom ki, de boldog születésnapot neki utólag!

- És nálatok mi volt? 

- Hát, semmi. 

Elmondtam neki én is minden egyes apró történést.

- Van okom féltékenynek lenni? - vigyorgott.

- Nem! Dehogy is! Paul 30 éves! 

- De attól még pénze van!

Egy ütés volt a jutalma...Persze, csak párnával!

- Amúgy, hogyhogy ilyen rend van itt?

- Hát, miután megláttam Logan-éket, nem is kellett nekik mondani semmit, én elmentem a fürdőszobába, ők pedig rendet raktak.

- Szegények!

- Szegények?! Ha láttad volna, milyen pusztítást végeztek, nem sajnálnád őket!

Ezen felnevettem. 

- Hé! Nem csinálnánk valamit?

- Például? - kérdezte és megcsókolt.

- Tudod te is mire gondolok! - nevettem.

- Oké! - mondta és megint megcsókolt.

28. Rész Hosszú hét

Sziasztok! Ez a fejezet hosszú lett és csempésztem bele egy új szereplőt. :)  Illetve a végén Aria álma kulcsfontosságú lesz :D De, majd megértitek. Jó olvasást :D Lesznek még itt meglepetések emberek :D Jah és még valami: LOPJÁK A FANFICTIONOMAT! SZerencsére jelentettem, de ha megláttok még ugyanolyan tartalmat, kérlek jelezzétek! Amúgy meg a kommenteket várom :) ~by. Aria

28. Rész Hosszú hét

- Szia! - köszönt Kevin, amikor a konyhába értem. - Reggelit?
- Kérek!
Odanyújtotta elém a gofrit, amit 4 perc alatt belapátoltam. Lassan mindenki felébredt, én és Kendall pedig pakolni kezdtünk. Mondjuk nem volt sok cucc, de a gép fél óra múlva indult. 
- Még mindig nem hiszem el, hogy képes voltál ideáig eljönni csak azért, hogy bocsánatot kérj - mondta.
- Bűntudatom volt, amiért így beszéltem veled...
- De miért nem vetted fel a telefont amikor hívtalak?
- Nem is tudom. Talán mert féltem az igazságtól. Tegnap nem válaszoltál a kérdésemre...Miért volt jó neked, hogy láttalak?
- Mert, - sóhajtott - Baromira dühös lettem miután elmentél. Mindenért téged hibáztattalak és úgy gondoltam, hogy ha te is, akkor én is. Nah, meg kíváncsi voltam, hogy te tovább léptél-e már. Tudom, hogy nem volt a legjobb módszer. Ne haragudj!
- Semmi baj!
Megkérdezhettem volna, hogy van-e valami terve velem, de inkább hagytam, mert ez nem a megfelelő idő volt. Elköszöntünk Kendall szüleitől és kisétáltunk a reptérre. Megvettük a jegyeket és elfoglaltuk a helyünket. Bedugtam a zenelejátszót és hazáig hallgattam. Néha odaadtam neki a fél fülhallgatót, mert láttam, hogy nem érzi magát valami jól. (Újabban rá is rájött a tériszony) Miután leszálltunk, kettéváltunk. Én a stúdióba mentem, mert Miranda még a gépen felhívott, hogy beszélni akar velem, ő pedig vissza a Hotelbe. Amikor beléptem az ajtón, egy csomó emberrel találtam szembe magam. 
- Szia Aria! Gondolom kíváncsi vagy, hogy miért hívtalak ide!
- Igen.
- Nos, mint láthatod itt van ez a sok ember csak azért, mert indítottam egy versenyt. Ők itt mind háttértáncosok. És te azért jöttél, hogy kiválaszd, neked ki kell.
- Értem...
- Foglalj helyet.
Vagy három órán át  ültem a székben, de egyetlen egy táncos sem fogott meg. Aztán jött ő:

- Szia! Hogy hívnak?
- Paul Wesley.
- Te nem a Vampire Diaries-ben szerepelsz?
- De...
- Milyen régóta táncolsz?
- 16 éve.
. Akkor kezd.
Táncolni kezdett, hihetetlenül jól. Azt hittem, hogy leesek a székről. A nap végére 12 táncost választottunk ki. Jövőhéten kezdünk el próbálni. Éppen hazafelé indultam, amikor a fiú odajött hozzám.
- Szia! Te vagy Paul?
- Igen. Te pedig Aria.
- Nagyon ügyes voltál!
- Köszönöm - mosolygott. - Elvihetlek? - kérdezte.
- Az jó lenne.
Beültünk a kocsijába, ő pedig hazavitt. Otthon leültem a gép elé, de hirtelen valaki megfogta a vállam. Kendall.
- Holnap fotózásra megyünk.
- Milyen fotózásra?
- Egy fotózásra...Tudod, kamerák...te, én.
- Jó, de...
- Igen?
- Mindegy.
Újabban alig merek hozzászólni. Bólintottam egyet, majd elmentem sétálni Carlos-sal a parkba.
- Én nem értelek - kezdte. - Miért nem békültök már ki?
- Mert ennek a kapcsolatnak már nincs jövője és ezt mind a ketten beláttuk.
- De ez biztos?
- Igen...
- Sajnálom - mondta és megölelt.
- Semmi gond. Na, most kérsz rá sajtot? - kérdeztem, amikor a hot-dogoshoz értem.
- Aham. Figyi, köszi a kaját, de Alexa meg én elmennénk pár napra kirándulni és én ebben a pillanatban indulnék.
- Ó! Jó neked!
- Szerintem ti is ki fogtok békülni...
- Lehet. Nem tudom...
- Aria! - hallottam meg egy hangot a hátam mögül.
- Paul! Szia! - köszöntem mosolyogva.
- Ő ki? - kérdezte Carlos.
- Az egyik háttértáncosom. Tudod, ő szerepelt a...
- Értem...Na, de most már tényleg mennem kell! Szia!
Ketten maradtunk.
- Szóval? Minek jöttél a parkba?
- Minden délután ki szoktam jönni karikatúrát rajzolni.
- Szeretsz rajzolni?
- Igen. 
- Erre laksz valamerre?
- Igen, de tervezem, hogy átköltözök abba a hotelba, ahol ti vagyok.
- Az jó lenne! Legalább többet is tudnák találkozni!
Sötétedésig elbeszélgettünk, majd én is hazamentem és ő is.

*

Nem aludtam valami jól. Egész éjszaka forgolódtam. Hiányzik Kendall. Az ő ölelésétől egy perc alatt el tudtam aludni. Reggel elballagtam a konyháig, gépiesen kiöntöttem magamnak a zabpelyhet és a tejet, megettem, majd elmentem zuhanyozni. Megmostam, a hajam, felvettem egy inget és egy farmert, majd leballagtam a hallba. 

- Késtél! - állapította meg Kendall.

- Bocs, elaludtam.

A kocsijával mentünk el a fotózásra. 

- Oké! Akkor kezdjük! - mondta a nő. - Valami szenvedélyesre gondoltam. Kendall, karold át! Ez az!

 Hát, nem vagyok egy modell fajta, de Kendall feljavította az összképet. Se kaja, se pia fél háromig. Kicsit zavarba jöttem néha, de jó volt a fotózás. 

- Oké! Most akkor hazamenjünk? - kérdezte, amikor kiléptünk az ajtón a szabadba.

- Gondolom. Ha csak nincs másik programod, ahová el akartál hívni.
- Éppenséggel lenne. Hát, izé...piknik?
- Mi? - nevettem. - Te piknikezni akarsz?
- Ha csak nincs más ötleted...
- Oké! Hozom a...
- Fölösleges! Minden itt van a csomagtartóban! - mondta és felnyitotta. - Mehetünk?
- Igen.
Los Angelestől nem messze mentünk. Igyekeztünk minél hamarabb odaérni. 
- Kezd sötétedni... - mondtam, miközben beleharaptam egy nutellás szendvicsbe.

- Igaz...Akkor, szerintem induljunk.
- Oké!
Gyorsan összepakoltunk, majd hazahajtottunk. Az út több mint 4 órás volt és én éreztem, hogy fáradok. Kendall az anyósülésen aludt. Gondolkoztam rajta, hogy felébresztem, de olyan aranyosan aludt és a kísérletem kétszer is kudarcba fulladt. Végül leparkoltam a kocsival. Azt terveztem, hogy megvárom amíg felébred, de mint tudjuk, én türelmetlen ember vagyok.  
- Kendall! - rázogatni kezdtem, de nem ébredt fel.
"Na jó! Mennyi az esélye, hogy erre felébred? " Kérdeztem magamban, majd meg sem várva a választ tudat alatti önmagamtól, szájra puszit adtam Kendall-nek. Persze erre már rögtön nyitogatni kezdte a szemét!
- Mennyi az idő? - kérdezte és ásított egyet. 
- Fél nyolc...
- Hogyhogy nem értünk még haza?
- Dugó van - mutattam az előttem álló kocsisorra, majd ásítottam.
Végül is idő közben tényleg kialakult egy. Éppen a kuplungért akartam nyúlni, amikor:

- Szeretnél aludni?
- Jó lenne...
- Akkor gyere hátra. Ez még eltart egy darabig...
Mindketten a kocsi hátuljába másztunk.
- Te miért nem maradsz elől?
- Hátul sokkal kényelmesebb ha van melletted valaki.
Perverz vigyort villantott felém.
- Ne csináld ezt! - nevettem.
- Micsodát?
- Ezt!
- De miiiiit? - kérdezte egyre hangosabban, majd csikizni kezdett.
Fogalmam sincs, hogy, hogy, de a karjában kötöttem ki megint. A jobb karjával átfogta a nyakamat, a combjával pedig leszorított, a bal karjával pedig csikizett.
- Olyan nagy a világ...miért pont engem választottál a sok szép lány közül?
- Nem értem - töprengett. - Ki mondta neked, hogy nagy a világ? Butaság...Én át tudom ölelni a két kezemmel.
Sóhajtottam.
- Meg kellene ezt beszélnünk.
- Akkor beszéljük!
- Nem téged akarlak hibáztatni, de...
- Én voltam a hibás, amiért összevesztünk. Mert féltékenykedtem. Tudom, elmondtad egy párszor. De, megpróbálnád egy kicsit az én szemszögemből is nézni?
- Igen. Tudom, hogy én is hibás voltam azért, mert nem néztem a te érdekeidet...Sajnálom...
- Én is...
Hirtelen megindultak előttünk a kocsik, mi pedig azt sem tudtuk, hogy melyikünk kapjon a kormány után. Végül én kerültem az anyósülésre és elaludtam. Arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcomat.
- Tankolunk - közölte Kendall.
- Oké! Én addig elmegyek WC-re.
Bementem a mosdóba, elvégeztem amit kell, majd a tükörben egy kicsit megigazítottam az elfeküdt hajamat. Kendall még nem jött vissza, ezért beültem a kocsiba. Kapcsolgattam a rádióállomások között, de semmi érdekeset nem találtam. Hirtelen Kendall telefonja rezegni kezdett. Üzenete jött. Próbáltam ellenállni a kísértésnek, de nem tudtam. Körbenéztem. Ő még a kasszánál volt, úgyhogy gyorsan a kezembe vettem a telefonját és a bejövő üzenetekre mentem. Egy ismeretlen számról jött:

"Szia! Köszönöm a csokit, meg a csokrot! Aranyos vagy <3 
                                                                                                        ~R~"
- Mi az isten...és ki az az "R"?
Kendall hamarabb jött mint hittem, úgyhogy, mintha mi sem történt volna, visszaraktam a telefont a helyére.
- Szia! Hoztam neked kaját! - mondta és átnyújtott egy tábla csokit.
- Köszi! Mennyi idő amíg haza érünk?
- Egy fél óra kb. Figyi, arra gondoltam, hogy ha lenne kedved, megbeszéltem a benzinkutas csávóval és lenne egy szobája kettőnknek...
- Nem! Nekem haza kell érnem. Meg amúgy is, semmi kedvem sincs a tudod mihez...Holnap...ööö...találkozok egy barátommal.
- Kivel?
- Paul-al! - vágtam rá gondolkodás nélkül.
- Őt nem ismerem...
- Az egyik háttértáncosom!
- Hát, ha a háttértáncosod, akkor várhat egy... - mondta és felém hajolt, hogy megcsókoljon.
Az utolsó pillanatban kitértem előle, mire lefejelte az ablakot.
Nem fogom hagyni, hogy megcsókoljon ezek után. Úgy látszik, ideje ezt is megbeszélni.
- Most mi a baj?
- Herpeszem van! Igen, nagyon csúnya herpeszem  és nem szeretném, ha elkapnád.
- Értem. De ez engem nem érdekel. Szerettelek volna megcsókolni! És nem látok rajtad egyetlen, árva herpeszt sem. Még mindig haragszol rám?
- Dehogy is! - hazudtam.
Magamhoz húztam és megcsókoltam. De valahogy, már nem olyan volt mint régen... - Holnap elutazom - közölte.
- Hova?
- Egy családi összejövetelre. Hívnálak téged is, de Kevin sem viszi Maggie-t, mert ez tényleg zártkörű.
- Értem...
A hazafelé vezető úton Kendall kétszer is a kuplung helyett a kezemet találta meg. Ő azt hiszi, hogy minden rendben, pedig nem. Egész úton "R"-en rágódtam. Ki lehet "R"? Mit akarhat Kendall-től? Miért nem lehet normális párkapcsolatom? Ezek a kérdések kavarogtak a fejemben. Otthon próbáltam elaludni, de nem nagyon ment. Gyorsan küldtem egy S.O.S üzenetet Jenna-nak, aki az este át is jött és ott aludt nálam.

*

- Kérsz rántottát?

Erre a mondatra ébredtem.

- Aha!
Hirtelen belépett az ajtón Kendall. 
-Szia! - köszöntem. - Hát te?
- Elbúcsúzni jöttem...Mindjárt indul a gépem.
- Oké! Csá! - köszöntem.
- Puszit nem kapok?
Gyorsan az arcára nyomtam egy nem túl kedves puszit és kitessékeltem az ajtón.

- Figyelj csak, - kezdte Jenna, amikor leültünk a reggeliző asztalhoz. - Elmondod, hogy mi a baj Kendall-el?

- Hát, megnéztem a telefonját...Jó! Ne nézz így rám! Pont jött egy üzenete, én pedig majd meghaltam a kíváncsiságtól. 
- Elhiszem. Én is szoktam ellenőrizni Logan-t, de csak titokban. Na, de folytasd! 
- Szóval, megnéztem...
És akkor, mindent elmondtam Jenna-nak. Az SMS tartalmát, a kétségeimet, azt, hogy Kendall azt hiszi, kibékültünk, egyszóval mindent. Jenna egyre furcsább arcot vágott, majd a végén megszólalt:
- Aria...
- Na?
- Én.
- Te?
- Én voltam.
- Mi voltál te? - kezdett nagyon kétségbeejtő lenni a helyzet.
- Én voltam, aki az SMS-t küldte Kendall-nek...
- Mi van? - kérdeztem kővé dermedve.
- Mármint - nevetett kínosan. - Nem kell rosszra gondolni, csak megkértem, hogy szerezzen be nekem egy virágcsokrot és egy csokit, hogy meg tudjam lepni Logan-t. 
- De akkor miért nem "J" van ott "R" helyett?
- James-é a "J". És mivel nekem is ugyanazzal a betűvel kezdődik a nevem, ezért "R" lettem mint Rodriguez. Érted már?
- Jézusom! Mikor indul a gépe?
- Negyed óra múlva... - mondta és odaszaladt az ablakhoz. - Most ment el...
- El sem köszöntem tőle...mármint rendesen...
- Akkor mire vársz? Nyomás kifelé a reptérre!
Lerohantam volna a lépcsőn, de James megállított:
- Gyere, elviszlek, mert taxit te, az életben nem fogsz fogni!
Beültünk a kocsijába. 
- Ezért el fogják venni a jogsimat! - mondta és beletaposott a gázpedálba.
7 perc alatt odaértünk + még az indulási idő 5 perc, tehát volt még három percem elbúcsúzni Kendall-tól. A szememmel végigsiklottam a tömegen, de sehol sem találtam. Végül, amikor már azt hittem felszállt, James felkiáltott:
- Nézd! Ott van!
Megkerestem a szememmel, hogy az ujja merre mutat, majd hihetetlen tempóban rohanni kezdtem.
- Kendall! - kiáltottam és rávetettem magam.
- Aria! Te meg mit keresel itt?
- Nem búcsúztam el tőled rendesen... - mondtam és megcsókoltam.

- Jó utat!
- Köszi! Vigyázz magadra! 
Miután elköszöntünk egymástól, James-szel elmentünk vásárolni. Mivel a dokija szabad utat adott neki, tehát elmehet mindenhova. Elsőként a Breath-be mentünk, ahol ki is néztem magamnak egy baromi jó összeállítást:

Amikor kifizettem, megcsörrent a telefonom. Katelyn hív. Nagyot sóhajtottam. Nah, igen. Az én hibám volt, hogy összevesztünk, mert nem hagytam, hogy megindokolja: Miért is csókolta meg Kendallt. Na, de ki nem lenne féltékeny a helyemben? A hülye! Ez röpke három másodperc alatt végigfutott az agyamon, majd benyomtam a zöld gombot.

- Haló? 

- Szóba állsz még velem?

- Igen...

- Hallom, kibékültetek.

- Igen, így van...

- Értem. Nem akarsz valahol találkozni?

- De! Hol?

- Mondjuk nálam?

- Okés! Mikor?

- Fél óra múlva? 

- Rendben! Akkor ott találkozunk.

Hamar eltelt az idő, én pedig negyed négykor már ott találtam magam egy viktoriánus amerikai ház előtt. Becsöngettem.
- Szia! - köszönt Katelyn.
- Hali!
- Gyere be!
Leültünk a nappaliban két fotelbe. Megkínált kávéval és beszélgettünk.
- Szóval, akkor nem haragszol rám?
- Nem. Csak rosszul esett. 
- Féltékeny vagy?
- Nem...Vagyis, egy kicsit. Tudom, hogy nem igaziak a csókok a forgatáson, de akkor is! Kendall az én pasim!
- Nézd...Tudom, hogy fura, de nemsokára vége a sorozatnak. Addig ki bírod?
- Igen...
- Rendben. Nekem viszont randim van, úgyhogy menned kell! Szia!
- Szia!
Hazamentem, és beszélgettem Kendall-el telefonon. Azt mondta, hogy egy hét múlva jön haza. Mivel egész este vele beszélgettem, csak kettőkor tudtam elaludni. Álmomban egy kórházi ágyon feküdtem. Kopogtattak az ajtón, amin pár másodperc múlva Kendall és egy kislány lépett be. Az utóbbi odasétált hozzám, sírni kezdett és megölelt.
- Ígérd meg, hogy meglátogatsz!
- Megígérem.
- Énekelsz nekem valamit?
- Hát persze.
Ekkor megvilágosodtam. Hiszen ez a kislányom! Mindig is lányt szerettem volna. Bizonyára Nica a neve. Én legalább is azt adtam volna neki.

"Kincsem, pici kincsem, eljött a búcsúzás.
Kincsem, pici kincsem, nélküled nincsen más.
Kincsem, drága kincsem, írok majd levelet.
Kincsem, ne sírj kincsem, úgy maradnék veled."

Fogalmam sincs, hogy honnan tudhattam én ilyen dalokat. De lényegesebb volt, ami utána következett: Minden elsötétült. Csak Kendall-t éreztem, ahogy fölém hajol és sírni kezd...Mi történik velem?!

27. Rész Harag

Sziasztok! Egy kicsit megkavartam a szálakat. Tudom, hogy sokszor cserélek fejlécet, de ez azért van mert a női főszereplő folyton változik.  Még nem tudom, hogy meddig lesz így. Jah és anyám azt mondta, hogy "semmi értelme a blogomnak, mert egy nagy rakás sz*r" még egy ok, hogy befejezzem a blogot. Egy, hangsúlyozom: EGY hülye komment jött rá. Se egy hülye feliratkozás, SEMMI. Komolyan, ha ennyire nem érdekel titeket, akkor befejezem. Akit meg érdekelt, az a 2-3 ember, annak meg azt tudom mondani, hogy sajnálom, de a többség szava dönt. Ők megtalálják a módot, hogy tovább olvassák, ugyanis, ha felveszik velem a kapcsolatot, akkor én elküldöm nekik. Csak azt szerettem volna tudni, hogy mások, hogy reagálnak rá. Bocsi, ha ennyire sz*r író vagyok, csak akkor legalább szólnátok, hogy "Nem értesz hozzá!" vagy "Tesó, addig hagyd abba, amíg le nem bőgsz!" U.I: Üzenem azoknak a blogoknak, akik leutánoznak, hogy: Ha ennyire gyenge vagy, hogy nincs saját stílusod, akkor sajnálom! Ha még egyszer meglátom valahol ugyanazt a tartalmat, ami az én blogomban is van, azt jelenteni fogom, ugyanis a drága infótanárom akinek az előző munkája hacker és programozó volt és úgy állította be a blogom, hogy kijelezze az ugyanolyan tartalmat, amit egyben jelent is a Google-nak. Én sosem loptam senkitől, minden az én fejemből pattant ki és elvárom, hogy más emberek is legalább annyival megtiszteljenek, hogy nem lopják el az ÉN fanfictionomat. Higgyétek el, hogy sok blognak vége lett, csak amiatt, mert kevesen olvasták és az írója úgy gondolta, hogy nem jó amit csinál ezért törölte. De én most "jószívű" vagyok magamhoz és azokhoz akik szeretik a fanfic-emet és adok még 1 esélyt. Szeretnék látni  FELIRATKOZÓKAT (rendszeres olvasókat) és KOMMENTEKET, mert akkor nem tudom megállapítani, hogy jól csinálom-e. Nektek csak pár billentyű nyomkodás, de nekem rohadt sokat jelent :/  ~ by. Aria

27. Rész Harag

- Te meg mit keresel itt?

- Szia! - köszönt Sara.

Már ez is meglep. Köszönt.

- Hallottam, hogy itthon vagy...

- Bökd ki a lényeget.

- Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Anyám addig nyaggatott, amíg meg nem hallgattam tőled egy számot és képzeld, tetszett.

- Igen?

- Szóval...Kezdhetnénk tisztalappal?

- Hát...Rendben - mondtam.

- Bejöhetek, vagy itt kell kint állnom?

- Gyere! - intettem neki.

- Milyen volt? - kérdezte.

- Nagyon jó.

- Kendall?

- Már szakítottunk...

- Sajnálom...Bepótoltál mindent?

- Igen, pótolgattam - hazudtam.

- Aha, nekem is az lenne a legjobb és első feladatom, hogy tanuljak ahelyett, hogy a világ egyik legjobb bandájával tölteném az időt - nevetett - Figyelj? Készülj fel, hogy holnap nem fognak kesztyűs kézzel bánni veled...

- Tudom. 

- De, majd én segítek - mondta és előhúzott egy befűzött mappát. 

Egész este pótoltunk, Sara korrepetált matekból, és igyekezett írni is velem. Fogalmam sincs, hogy mi történt vele...Este fél tízkor ment haza, én pedig bepakoltam holnapra és elaludtam.

*

Az első nap a gimiben katasztrofálisan telt. Reggelről felkeltem, megreggeliztem és elindultam a kocsival suliba. Amikor odaértem, Jenna már az ajtóban várt. Onnan együtt mentünk be a bejárati ajtón, fel a termünkbe. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni, hogy egy csomóan bámulnak. Ahogy beléptünk a terembe, mindenki felénk fordult és hosszú csend következett. 

- Sziasztok! - köszönt Jenna.

- Visszajöttünk... - tettem hozzá, majd leültünk a helyünkre.

Előszedtem a tankönyvemet, majd megvártam, amíg mindenki visszafordul a saját dolgához. A tanár belépett a terembe. Természetesen elsőként engem vett észre...

- Aha! Visszajöttél? Remek! Bepótoltál mindent?

- Igen!

- Akkor jó! Kezdjük az órát!

8 órám volt. Éppen hazafelé mentem, amikor megcsörrent a telefonom.

- Haló? 

- Szia! - köszönt James. - Mizu?

- Semmi. Veled?

- Hát, nagyon fáj mindenem, de jobb mint volt! Mikor jössz már vissza?

- Nem tudom. Szerintem nem ebben a hónapban.

- Komolyan? - szomorodott el.

- Igen, azt hiszem....Várj, visszahívlak. Az osztályfőnököm (!) hív.

- Okés...

- Haló?

- Aria?

- Igen, én vagyok. 

- Figyelj csak, meddig terveztél itt maradni?

- Talán egy hónapig. 

- Értem. Viszont a lemezgyártó cég, ahol jelenleg is vagy, felhívta az iskolát, hogy további számok elkészítéséhez szükség van rád. Tehát, ha minden igaz, holnapután visszautazol Los Angeles-be. Illetve magántanuló leszel, vagyis az év végén le kell vizsgáznod a tantárgyakból.

- Értem. Köszönöm a hívást.

- Nincs mit! Sok sikert!

Visszahívtam James-t és elújságoltam neki, hogy nemsokára megint találkozni fogunk. Egyúttal meg is kértem, rá, hogy több információt ne adjon Kendall-nek a hollétemről.

*

Nyugiban eltelt három nap és Jenna meg én megint itt vagyunk Los Angelesben. Sikerült viszonylag kedvesen elbúcsúzni az osztálytársaimtól. A reptéren Carlos várt, aki kocsival elvitt a Hotelig. Jenna és Logan üdvözölték egymást a maguk módján, amíg én felmentem James szobájába, akit azóta hazaengedtek.

- Bejöhetek? - kérdeztem.

- Gyere! - hangzott a válasz.

- Szia! 

- Hali! - köszönt James és nagyon lassan felállt.

- Miattam nehogy megint visszamenj...

- Jaj dehogy! A doki mondta, hogy néha járkálnom kell egy kicsit...

- Hát, te tudod.

- Mesélj! Milyen volt újra otthon? - kérdezte, miközben megölelt.

- Fura! Az ősellenségemmel kibékültem, de a suliban mindenki furcsán nézett rám...

- Érthető! Nem nézünk meg egy filmet?

- De! Mit?

- Válassz.

Tudom, hogy ezt csak figyelemelterelésnek szánta. A Street Dance 3-at néztük. Annyira megkedveltem ezt a filmet, hogy úgy gondoltam, jövőhéten beiratkozok egy tánciskolába. 

- Kendall holnap jön haza...

- Ide haza?

- Nem, a szüleihez megy.

- Gondolom még látni sem akar.

- Ne vedd magadra! Az ex viszonyok többsége ilyen.

- De...Nem hiszem el, hogy ilyen kis hülyeségeken képesek voltunk összeveszni.

- Hé! Most ne gondolj rá! Inkább nézzünk sztár híreket!  Kíváncsi vagyok, hogy most hol járt Miley Cyrus nyelve!

Ezen felnevettem.

- Amúgy kedvelem őt! Csak...

- Igen, tudom - mondtam és átkapcsoltam egy másik csatornára.

Sok dolgot megtudtam. Fergie már az újabb gyereket tervezi a párjával, mély fájdalmamra feloszlott a My Chemical Romance és...az utolsó hír rólam és Kendall-ról szólt:

Egy újabb álompár vetett véget a kapcsolatának. Kendall Schmidt és Ariana Jackson útjai elváltak. Az ügyben Kendall nyilatkozott, aki úgy látszik, már tovább is lépett. A napokban ugyanis lencsevégre kapták, amint kolléganőjével Katelyn Tarver-el, akivel állítólag "nincs közöttük semmi" csókolózott egy kocsiban Texas-ban.

James és én villámgyorsan összenéztünk, majd hallottuk, hogy trappolnak fel a lépcsőn. 

- Nézitek a híreket? - csörtetett be Logan.

- Ezt nem hiszem el! - nyöszörögtem és azt hittem mindjárt kicsordul egy könnycsepp amikor a következőt láttam a képernyőn:

 - Ezt nem hiszem el! Hogy tehette ezt velem?

- Lehet, hogy valami félreértés! - kiáltott utánam Logan, amikor kirohantam az ajtón.

A fürdőszoba felé vettem az irányt. Becsuktam magam mögött az ajtót és a tükörhöz léptem. Éreztem, ahogy kicsordul a könnyem.

- Bejöhetek? - kérdezte Logan.

- Gyere! - szipogtam és kinyitottam neki az ajtót.

A csempének támaszkodtam és lecsúsztam a földre. Követte a példámat.

- Ti allig vitáztok. Hogy csináljátok?

- Nem tudom. Egyszerűen csak próbáljuk egymást megkímélni a mindennapok hülye stresszeitől. Tudjuk, hogyha a másikon töltjük ki a mérgünket akkor az nem vezet jóra! Nem FÉLTÉKENYKEDÜNK...többet! Szerintem ez a ti kapcsolatotokban a legfőbb hiba. Gondolj bele! Ő is féltékeny volt, amikor jóban voltál James-szal. és most te is az vagy és lehet, hogy alaptalanul. Lehet, hogy csak a kamera kedvéért érintették meg egymást. Őszintén? Szerintem baromira megjátszott. Meg amúgy is, mindig is jóban voltak, de nem olyannak ismerem Katelyn-t, hogy ezt tenné veled. Elvégre a barátja vagy...voltál! - javított ki, amikor meglátta, hogy szúrós szemmel nézek rá.

-  Kendall megmondta, hogy ez lesz! Nem kellett volna eljönnöm...

- Dehogyisnem. James-nek szüksége volt rád, még ha nem is mondta ki. Beszélj Kendall-el...

- Szerintem ez nem jó ötlet.

- Szerintem pedig igen. Tartozik neked annyi magyarázattal, hogy elmondja az igazságot.

Lassan előhúztam a telefonomat, mire Logan kiment. Bepötyögtem Kendall telefonszámát, de csak a hangposta jelzett. Hirtelen elöntött a harag. Biztos Katelyn-el van! Tuti, hogy az a csók nem volt megjátszott!

- Szia! Kendall vagyok! Tudod mi a dolgod...BÍÍÍÍÍPPPP...

- Szia! Aria vagyok! Emlékszel rám? Vagy teljesen elcsavarták a fejedet? Őszintén meglepett, hogy ilyen hamar tovább léptél. Ezek szerint ennyire voltam jó neked! Jó tudni, ha legközelebb bepasizok. Hihetetlen, hogy még egy hete sincs, hogy szakítottunk és te ott áradoztál, hogy mennyire sokáig tart engem elfelejteni! Ehhez képest az egyik volt barátnőmmel hancúroztál a kocsiban! HOGY TEHETTED EZT? - fakadtam ki. - És én komolyan azt hittem, hogy miután visszajössz elfelejtjük ezt az egészet. Tisztalappal kezdünk, majd később összeházasodunk és együtt öregszünk meg. 

Na jó! Lehet, hogy egy kicsit előre haladtam.

- Hogy volt képed? Áh mindegy is - mondtam és éppen elküldtem volna amikor belépett Carlos.

- Kérem a telefont!

De én megnyomtam a küldés gombot és abban a pillanatban meg is bántam. Lehet, hogy túlságosan nyers voltam. Jézusom! Mit csináltam?!

- Mit csináltál?! - kérdezte ugyanezt Carlos is.

- Logan mondta, hogy hívjam fel...

- De nem arra célzott, hogy üvöltsd le és hord el mindennek!

- Tudom...Csak - kerestem a szavakat. - Elöntött a düh és akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak...

- Semmi gond. Már többet nem tudunk tenni mint várni és imádkozni, hogy azért nem vette fel a telefont, mert elhagyta.

Szomorúan leültem James ágya mellé. Kopogtak az ajtón. 

- Kinyitom! - mondta Carlos és lerohant. 

Fél perc múlva magassarkúk kopogását hallottam a lépcsőn és Katelyn lépett be a szobába. 

- Te mit keresel itt? - kérdeztem megsemmisülve.

- Hazajöttem, hogy beszélhessünk - mondta halkan.

Már éppen készültem felállni, amikor James megfogta a kezem.

- Legalább most megtudhatod, hogy mi történt.

- Nem biztos, hogy készen állok rá...

Szinte rá sem bírtam nézni az előttem álló lányra. Olyan inger fogott el, hogy kettétörjem a csigolyáit, hogy komolyan azt hittem, pillanatokon belül megteszem.

- Csak hallgass meg...

- Nem - közöltem és felálltam. - Még van bőr a képeden, hogy idejössz. Én a helyedben fülem-farkam behúznám. A barátod voltam! De, rontsuk el! Nyugodtan hemperegj a volt pasimmal, nekem ez egyáltalán nem fáj!

- Sa...sajnálom... - csak ennyit bírt kinyögni, amikor egy határozott mozdulattal kilöktem az ajtón, lelökdöstem minden egyes lépcsőfokról, kitessékeltem a bejárati ajtón, majd becsuktam azt.

- És most mit fogsz tenni? - kérdezte Jenna.

- Nem tudom, de most egy kicsit egyedül szeretnék lenni, ha nem baj - mondtam és átmentem a saját lakosztályomra, be a szobámba, majd befeküdtem az ágyba és sírni kezdtem. Vacsorázni sem jöttem le. Rengeteget forgolódtam, amikor hirtelen eszembe jutott a megoldás. Kendall hatszor hívott, de mindig kinyomtam. Egy papírért és egy tollért nyúltam. Levelet írtam, amiben ez állt:

Elmentem Kendall szüleihez, mert beszélnem kell vele. Ha kérdezi, hogy hol vagyok, ne mondjátok meg neki. Ezt a dolgot egyszer,s mindenkorra le kell tisztáznom...De nem telefonon keresztül. Fogalmam sincs, hogy mikor érek vissza, de ha minden jól megy, holnapután már visszaérek. Lécci falazzatok a kiadónál :) 

~Aria  

Kopogtattak az ajtón.

- Szia! Bejöhetek? - köszönt Carlos.

- Szia! Gyere!

- Te mit csinálsz? - kérdezte, amikor meglátta a kezemben a papírlapot. - Ugye nem búcsú levelet írsz?

- De igen...Mármint, nem leszek öngyilkos vagy ilyesmi - javítottam ki magam amikor megláttam Carlos elfehéredett arcát (már amennyire egy latin pasi fehér lehet).

- Akkor? Milyen búcsúlevelet?

- Olvasd el! - nyújtottam át neki.

Miután végigpásztázta a sorokat a szemével, elmosolyodott.

- Ugye te sem gondoltad, hogy elengedlek anélkül, hogy ennél valamit? Ha kell én magam etetlek meg. 

- Nem vagyok éhes...

- Ó! Pedig melegszendvicset csináltam neked...

- Dupla sajtosat?

Erre csak odanyújtotta, én pedig belapátoltam.

- Hogy tervezed?

- Arra gondoltam, hogy miután mindenki elalszik, összeszedem a cuccom és kimegyek a reptérre.

- Elkísérlek...

- És mi is - modta Jenna és Logan szinte egyszerre.

- Ennyit a titkos akcióról.

- Szerintem akkor már most induljunk.

- Oké! 

Amior kiértünk a reptérre Jenna felém fordult:

- Biztos vagy benne, hogy el akarsz menni?

- Igen. 

- Szurkolok nektek - mondta és megölelt,

Elbúcsúztam mindenkitől, majd felszálltam a gépre. Leghátulra szólt a jegyem. Csak levágódtam a helyemre és bedugtam a zenelejátszót. Éreztem, hogy valaki megbökdösi a vállam. John volt az, akivel a múltkor is utaztam. Mindent elmeséltem neki, mielőtt még kérdezősködni kezdett volna. Majd ő is elmondta, hogy a testvérét megy meglátogatni New Yorkba.

- Sok sikert!

- Köszönöm.

Miután elment, leültem egy padra, ugyanis fogalmam sem volt, hogy melyik házban laknak Kendall szülei. New York pedig hatalmas. Logan és Kendall régi, jó barátok! Gyorsan tárcsáztam Logan-t.

- Mi a gond? - kérdezte és beleásított a telefonba.

- Nem tudom, hogy merre laknak...

- A Washington- Nemzeti Park mellett, a Leonard utca 34. a házszám.

- És oda hogy jutok el?

- Taxival?

- Jah igen...Bocs...

- Most leteszem ha nem baj. Hajnali három óra van!

- Oké! Köszi, szia!

Kb. fél óra alatt sikerült egy taxit fognom. Nem vagyok benne túl jó, de azért próbálkoztam. További 15 perc alatt a ház elé értem. Hajnali fél öt van. Csak nem csöngethetek be ilyenkor! Mit is képzeltem! Vagy kétszer nyúltam a csengő után, de csak nem bírtam magam rászánni. Kevin mentett meg, ugyanis amikor vagy huszadszorra  nyúltam a csengő után, kinyitotta az ajtót. Alaposan meglepődött.

- Aria! Szia! - üdvözölt és megölelt.

Annyira hasonlított az ölelése Kendall-ére, hogy hirtelen elbőgtem magam. Nagyon ciki volt, de már nem bírtam visszatartani.

- Na! Semmi baj. Gyere be! Mióta állsz a ház előtt?

- Úgy egy órája. Sajnálom. Én csak...

- Hallottam, hogy szakítottál Kendall-el.

- Igazából egyszerre szakítottunk, de most azért jöttem, mert...

- Tegnap túl nyers voltál a telefonban és most bocsánatot akarsz kérni, de meg is akarod tudni, hogy mi történt, így van?

- Igen.

- Anyuék csak holnap délután érnek haza. Úgyhogy mázlid van! - nevetett.

- Gondolom baromi fáradt vagy! Én most indultam volna futni, de csinálok neked reggelit, azt megehet utána pedig ha gondolod ledőlhetsz aludni.

- Köszönöm...

- Nincs mit!

Kevin kakaót és pirítóst csinált, majd megmutatta, hogy merre van Kendall szobája. Ahogy beléptem, megint a sírás fojtogatott. Kendall illatú ágy, Kendall illatú szőnyeg...Alaposan szétnéztem a szobában, majd bedőltem az ágyba. Kevin leült mellém és betakart.

- Most légy szíves nagyon őszintén válaszolj! Ki szeretnél vele békülni?

- Szeretnék, de nem hiszem, hogy ennek a kapcsolatnak még van jövője.

- Most komolyan egy hülye pletyka miatt akarod eldobni magadtól?

- Ez nem egy hülye pletyka! A saját szememmel láttam, ahogy megcsókolja.

- Az a baj, hogy te nem tudod a teljes igazságot...

- Miért? Te tudod?

- Igen. De majd Kendall elmondja. Nekem most mennem kell! Szia!

Nagyon lassan telt az idő, pedig Kevin csak egy órára ment el. Nem bírtam aludni. Próbáltam lekötni magam filmekkel, nézelődtem, de semmi. Kopogtak az ajtón. Leszaladtam kinyitni, mert azt hittem Kevin az. De nem ő volt. Hanem a szülei.

- Édes, drága lányom! Elárulnád, hogy mit keresel itt?

Mindannyian (idő közben a sportemberünk is visszajött) leültünk a családi asztalhoz, ahol beszélgettünk. Szerintük van még jövője a kapcsolatunknak és jól tettem, hogy eljöttem. Elmondták, hogy Kendall fél tíz körül ér haza. Utána sütögettünk, illetve elmentem gyertyákért a boltba, mert azt mondták, hogy este tízkor egész New Yorkban elmegy az áram. Amikor visszaértem, körberakosgattam őket az egész házban és vártam az estét, ami viszonylag hamar eljött, én pedig halálra izgultam magam. A többiek már mind "elaludtak", amikor meggyújtottam a gyertyákat. Meghallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy bebújok a szekrénybe és ki sem jövök, de akkor minek is jöttem ide? Jézusom! Jön fel a lépcsőn! A kilincs kattan egyet. Én ott ültem az ágyon, amikor belépett. Sóhajtottam egyet, majd amikor megláttam, hogy koszosan és izzadtan belép a szobába, megeredt a könnyem. Ő sem tudott nagyon mit kezdeni a helyzettel. Megszólalt:

- Te meg hogy kerülsz ide?

- Bocsánatot kérni jöttem...Túl nyers voltam. Saj...

- Elmondjam, hogy miért csókoltam meg?

- Biztos készen állok rá?

- Azért tettem, mert kíváncsi voltam, hogy elfelejtettél-e. Megkértem Katelyn-t, hogy csókoljon meg. Azt akartam, hogy lásd. 

- De miért jó ez neked?

Csöndben maradt.

- Meddig akarsz itt maradni?

- Addig, ameddig te itt leszel...

- Értem. Nos...Én elég fáradt vagyok és szeretnék aludni. És gondolom te is.

-Az jó lenne.

- Akkor én most el megyek zuhanyozni...

5 perc alatt végzett és befeküdt mellém. Még beszélgettünk egy kicsit, megkérdeztem, hogy milyen volt a turnéja és ő is kérdezgetett egy-két dolgot, majd elaludtunk.