19. Memories and Melodies

Sziasztok! Tudom, hogy azt mondtam, hogy nem lesz új rész, csak a jövőhéten, nos ez bizonytalan. Igazából fogalmam sincs, hogy mikor lesz időm írni és mikor nem. Nálam nem lesz rendszer, hogy ekkor és ekkor fogok kitenni új részeket, hanem akkor amikor ráérek. Nem hittem, hogy ilyen gyorsan kész leszek ezzel a résszel, de csoda történt. Lesz olyan is, hogy nem fog jól esni írni, úgyhogy még egyszer mondom: BIZONYTALAN, HOGY MIKOR FOGOK ÚJ RÉSZT HOZNI!!! Jah és még valami. Azt is mondtam, hogy a One Direction csak két részben lesz benne, igazából ez is bizonytalan, mert biztos vagyok benne, hogy lesz olyan rész, ahol el fogok akadni és kell majd egy kiskapu. Illetve egy kis előzetes a következő részből: Kiderül, hogy ki lesz a magyar banda és azzal is összeismerkedünk. Illetve lesz egy kis balhé Logan  és Jenna között...

19. Memories and Melodies

Pár hónapja még csak egy 13.-os lány voltam, aki még csak nem is álmodott arról, hogy egyszer Ausztráliában várja, hogy kiszólítsák a színpadra. De mindent szépen, sorjában. Amikor reggel felébredtem Kendall arcával találtam szembe magam.

- Szia!

- Szia!

- Most akkor kibékültünk?

- Fogalmam sincs. Időt kell adnod.

- De mégis mennyit? Hát nem látod, hogy szeretlek?

- De Igen! - mondtam és meg fogtam a kezét. - Nagyon szeretlek, de ezt meg kell értened…

- Rendben - mondta és felállt.

- Ne! Maradj itt.

- Szeretnéd?

- Igen…

Elmosolyodott és visszafeküdt mellém.

- Neked barátod van…vagy már nincs?

- Nincs. Gondolom hallottad amit beszélgettünk a reptéren.

- Véletlenül…

- Persze.

- Csoki! - köszönt James. - Gyertek kajálni!

Mindketten az ágyban maradtunk.

- Mondom gyertek!

- Ö…James. Megtennéd, hogy…

- Ja! Persze - vigyorgott és kiment.

Gyorsan átöltöztünk mindketten és lementünk az étterembe, ami egyébként a hall mellett volt. Amikor bementünk, mindenki felénk fordult. Ezt utálom.

- Öhm…izé bocsi a késésért!

A többiek morogtak egy sort, majd visszafordultak a reggelijükhöz.

- Aria! Üljetek mellénk! - kiáltotta Szandi.

Mindenki odament és csak úgy fértünk el, hogy összetoltunk három asztalt.

- Flóra, ő itt Aria, Kendall, Carlos, Logan és James - mutatott be minket egy lánynak.

- Sziasztok!

- Gondolom a fiúkat mind ismeritek…legalább is névről.

- Azért mi is bemutatkozunk - mondta Harry.

- A nevem Styles. Harry Styles.

Elnevettem magam.

- Az én nevem Niall!

- Én meg…

- Te vagy Zayn!

- Igen - mosolygott.

- Ez a tök itt mellettem - mondta Kendall - pedig Louis.

- Hali!

- Csá!

- Ő pedig az én legjobb barátnőm, Jenna. 

- Szia! - köszönt Niall és KEZET CSÓKOLT NEKI, amit Logan nem nézett jó szemmel.

Enni kezdtünk. Egy csomó dolgot meséltünk egymásnak. Megtudtam például, hogy a BTR nagyon jóban van az 1D-vel és nem szeretik, ha egymás rajongói utálkoznak. Sajnos mennünk kellett, mert Logan-nek sétálhatnékja volt a parton. Már egy ideje mentünk, amikor Kendall félrehívta a fiúkat és engem meg Jenna-t otthagyott.

- Szerinted miről beszélhetnek?

- Fogalmam sincs…De kicsit idegesítő.

Vagy tíz percig folyamatosan sugdolóztak, aztán Logan oda ment Jenna-hoz:

- Szívem, vissza kellene mennünk próbálni. Megkérhetnélek valamire?

- Persze.

Ekkor neki is súgott valamit.

- Elárulná valaki, hogy miről van szó?

- Nem - mondta James és gúnyosan mosolygott.

- Úgyis kiszedem belőletek!

- Majd meglátjuk! Nah, menjünk próbálni - mondta és felkapott a hátára.

Ha csak a parton sétáltunk, akkor hamar odaértünk.

- Már épp ideje volt. Menjetek fel és kezdjük az Elevate - tel!

Délre már teljesen ki voltunk, de egészen nyolcig kellett próbálnunk. Még csak ebédszünetünk sem volt. Mikrofonnal és a szendviccsel a kezemben táncoltam a színpadon és hol énekeltem, hol ettem.

- Oké emberek, mára végeztünk!

- Köszönöm istenem!!! - kiáltott fel James.

Nem érdekelt minket milyen fáradtak voltunk, elrohantunk a Hotelig. Mivel a lépcsőhöz már nem volt erőnk, ezért lifttel mentünk.

- Sziasztok! - köszönt Jenna. - Csináltam vacsit!

- Aranyos vagy, de nem…nem…Várj! Te tudsz főzni?

- Persze! Na most akkor kértek vagy nem?

Gyorsan leültünk, megkajáltunk és lefeküdtünk aludni.

*

Arra ébredtem, hogy valaki erősen ölelget.

- Kendall ez egy picit szoros…

- Megint nem talált - nevetett James.

- Mit keresel te itt?

- Hoztam neked reggelit, mert elaludtál és másképp nem lehetett téged felébreszteni. Kendall lent vár…

Erre az utolsó mondatra gyorsan bedaráltam a kaját, adtam James-nek egy ölelést és lefutottam.

- Jó reggelt így tizenegykor - köszöntött Kendall.

- Komolyan elaludtam?

- Úgy néz ki…

- Szóval? Miért hívtál?

- Mert m elviszlek valahova…

- Hova?

- Hát, keresgéltem itt a látványosságok között, hogy hova vihetném az exemet, de az vagy túl messze van és nem érnénk vissza a koncert előtt, vagy túl gyenge. Ezért találtam egy kicsit gyerekes, de szórakoztató helyet…

- Na?

- Csúszdapark - mondta és behunyta a szemét, mintha nem kedvező válaszra számítana.

- Ez tök jó!

- Tényleg? - kérdezte Kendall.

- Igen. Eleve az tök jó, hogy eszedbe jutott, hogy elviszel valahova…

- Akkor menjünk - mondta és megfogta a kezem. - Viszont nem leszünk egyedül…A többiek is jönnek.

- Akkor jó. Már kezdtem félni, hogy kikezdesz velem…

- M? Én? Soha! - nevetett.

- Ne is, mert megsértődnék - erre elkomolyodott az arca. - Csak vicceltem - mondtam és puszit nyomtam az arcára.

- Járni még nem akarsz velem, de flörtölsz?

- Ö…igazából nem tudom. Komplikált ez az egész. Még nem tettél eleget ahhoz, hogy "tényleg" megbocsássak.

- Értem - bólintott. - Ülj be a kocsiba.

Gyorsan bepattantam mellé az anyósülésre. Vagy 110-el mentünk és csak akkor jutott eszembe megkérdezni:

- Kendall?

- Mondd.

- Kié ez a kocsi?

- Ajándékba kaptuk a szervezőktől. Szép nem?

- De, nagyon. Mindig bejöttek a vörös Ferrari-k.

Térképpel hét perc alatt odataláltunk, kifizettük a belépőt és elmentünk átöltözni. Még szerencse, hogy James reggelről megemlítette, hogy pakoljak fürdőruhát. Rövid időn belül megérkeztek a többiek is.

- Először menjünk a nagy pirosra, az hat személyes és mindenki tud csúszni!

A lépcsősor hosszú volt, de megérte. Jenna és Carlos úgy rohangáltak mint a mérgezett egér, mi meg csak utánuk kiabáltunk, hogy majd megyünk. Volt egy olyan csúszda, ami nagyon gyors volt és sötét és hülye hangot adott ki. Én féltem tőle és nem akartam lecsúszni. Két személyes matracokkal lehetett menni és csak én és Kendall maradtunk.

- Nyugi, nem kell félni. nekem rosszabb lesz. Én ülök elől.

- De csak a te kedvedért.

Amit ott leműveltem…kész csoda, hogy kibírta velem. Végigsikítottam a kb. 15 másodperces utat és folyton a hátába kapaszkodtam. De tetszett. Egyrészt mert mikor a végén le kellett fordulni, akkor Kendall a víz alól a karjában jött elő velem, másrészt mert bátorság roham tört rám. Voltunk még egy sárgán, és két kéken. Nem csúszdáztunk sokat, mert nem akartuk lefárasztani magunkat a fellépés előtt. Amikor visszaértünk gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem az esti ruhámba, ami egy fekete hosszú koktélruha, fehér vállpánttal és ugyanolyan színű magassarkúval. Elindultunk a színpadhoz. Odakint rengetegen voltak és közvetített egy élő műsor is, ami az egész világon látható. Szépen, sorban jöttek az országok, mi a 12.-ek voltunk.

- Aria, te egyszer fogsz velük énekelni, egyszer külön. Kendall, te szintén.

- Hé! Nem is mondtad, hogy külön is énekelsz. Mi a dal címe?

- Majd meglátod - mondta és felbaktatott a színpadra velem és a többiekkel együtt. Elősször az Elevate majd a Count on you-t énekeltünk, majd következett a külön számom, a Wasting All These Tears ami nagy sikert aratott. Majd ami ez után következett, azt nem hittem el:

- És, a színpadon Kendall Schmidt!

- Hali mindenkinek! Mielőtt bármibe is bele kezdenénk, elmesélek egy rövid történetet. Volt egy barátnőm, Aria. Megcsaltam és hiba volt. Már egyszer ezzel a módszerrel elmondtam neki, hogy nagyon szeretem, viszont most nagyvonalúbb leszek. James? - mondta mire az elindult felém és felrántott a színpadra. Próbáltam lefutni, de Carlos kapott el. Szóval erről titkolóztak…

- A dal címe Memories and Melodies. Aria, szeretném, ha meghallgatnád.

Belekezdett én pedig elkerekedett szemekkel bámultam a gitárjátékát.

 Miután végzett, egy szeretettel teli mosolyt vetett rám én pedig odarohantam hozzá és megcsókoltam.

- Valami ilyesmire gondoltál?

- Nem. Azt hittem, hogy egy fehér lovon jössz, lanttal a kezedben - nevettem. - Szeretlek!

- Én is téged - mondta és megint megcsókolt.

A közönség tapsolni kezdett, mi pedig lementünk a színpadról. A többiek visszamentek a lakosztályba, én és Kendall pedig még sétáltunk egy kicsit.

- Szóval már megint a közönséget használtad meggyőzésre mi?

- Így van. De végül is kibékültünk, aminek örülök…Illetve most akkor kibékültünk?

- Igen. De ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ilyet…

- Soha többet - mondta és magához húzott.

Én szorosan megöleltem. Amikor visszaértünk már megint aludtak…vagy hallgatóztak. Minket nem zavart. Amikor becsuktam magam mögött az ajtót, Kendall átfogta a derekam és megcsókolt. Lassan araszoltunk az ágy felé és amikor odaértünk, lassan rádöntött, majd csókolózni kezdtünk. Már éppen vettem volna le a ruháimat, amikor beszakadt alattunk az ágy.

- Ez most komoly? - kérdeztem.

- Halálosan. Ne aggódj. Megoldom.

Gyorsan felhívta a karbantartókat, akik jöttek és megcsinálták az ágyunkat.

- Na jó, szerintem ezt hagyjuk.

- Támogatom.

Elfordultam balra, ő pedig átkarolt és megcsókolt. Olyan fura érzés újra együtt lenni, de örülök, hogy végül kibékültünk.