23. Barcelona

Sziasztok! Először is egy hír: Mostantól csak szombaton, hétfőn, szerdán és pénteken lesz új rész.
Másodszor, ezen a részen rengeteget dolgoztam, 2 nap és ma, hajnali háromkor fejeztem be. Úgyhogy örlnék, ha egynél több komment jönne rá! ~ by. Aria

23. Barcelona

Az utóbbi négy nap csak a verekedésről szólt. Tele volt vele a TV és a kollégák + a rokonok folyton hívogattak, hogy jól vagyok-e, mi történt stb.stb. A támadókat végül nem csukták le, de már csak egy húzásuk van. De térjünk vissza a valósába! Újév. És egy bál, amit a nagyfőnök szervez, ma este.

- Te mit veszel fel? - kérdezte Jenna.

- Talán azt a ruhát, amit tőled kaptam.

- Okés! Most mennem kell. Logan-nel megyünk a stúdióba.

- Oké szia!

Miután elköszöntünk egymástól, nem haza, hanem a vidámparkba mentem. Kendall elhatározta, hogy mivel "tönkretette a szülinapom" ezért kárpótol. 

- Szia!

- hali!

- Reggel fél 5 van. Ajánlom, hogy jó okod legyen iderángatni!

- Hova szeretnél először menni? - kérdezte, miután megvette a belépőt.

- Hmmm…szerelmesek alagútja?

- Tökéletes választás.

Szinte a fél nap elment a rohangálással. Már csak átöltözni volt időnk, rögtön kezdődött. A témája a 80-as évek.

- Komolyan így nézek ki? - hitetlenkedtem a tükör előtt.

- Szerintem gyönyörű vagy! - ámuldozott Carlos.

- Köszi, aranyos vagy! Mag jó nagy hazug - mondtam és megdobtam egy dísznek kirakott párnával.

- Azonnal hagyjátok abba! - sipítozott Mrs. Lawrence, a főnök felesége. Engedelmeskedtünk neki és inkább táncolni kezdtünk. Kendall "lebetegedett" úgyhogy nem tudott jönni.

- Lehetetlen ebben a magassarkúban menni! Holnapra olyan lábfájásom lesz…

- Majd megmaszírozzuk - röhögött Carlos.

Hátulról átölelt valaki…

- Kenda…Na most nem csapsz be James!

- Gyorsan tanulsz - nevetett. - Táncolunk? Nyugi! nem harapok.

- Oké.

Vagy három számot biztos végigtáncoltunk. Rajta kívül még Ciara-val, Katelyn-el, Erin-nel és Logan-nal táncoltam. Carlos-sal is táncoltam volna, de ő elhatározta, hogy itt és most a buli közepén elalszik, úgyhogy őt haza kellett vinnünk. Holnap indultunk Spanyolországba, az első turné helyszínre. Mindig is szerettem volna eljutni oda. Mama onnan származik. Gyorsan elmentem fogatmosni és felvettem a virágos pizsim és lefeküdtem aludni. Még forgolódtam, amikor hallom, hogy nyílik az ajtó és apró kis talpacskák dobolnak a padlón, majd befekszik mellém valaki.

- Szia! - fordultam Beny felé.

- Csáó! Azt hittem már alszol…

- Hát…nem - mondtam és megcsikiztem.

- Ígérd meg, hogy hozol nekem valamit…

- Megígérem. De ha akarsz, jöhetsz velem.

- Tényleg?

- Persze. Anya amúgy is meg akarta látogatni apát.

- Oké! Akkor megyek is pakolni!

- De siess! Holnap korán kelünk! - figyelmeztettem, mire Beny kirohant az ajtón.

*

Azt hiszem elaludhattam, ugyanis Carlos ébresztett egy pohár vízzel.

- Te normális vagy?! - ordítottam le a fejét.

- Bocsi - nézett rám azokkal a boci szemeivel.

- Megbocsájtok! Csak ne nézz így rám! - kérleltem. - Megvárod amíg átöltözök? - kérdeztem.

- Persze - mondta és leült az ágy szélére.

Gyorsan felvettem egy fekete atlétát, egy fehér gatyát és egy piros converse-t. Carlos-sal még elmentünk Beny-ért majd közösen elmentünk a reptérre, ahol már mindenki ott volt.

- Szia! - köszöntem Kendall-nek és megcsókoltam.

- Szia!

Mindig rosszul leszek, ha felszállunk a géppel. Most sem volt ez másképp. Erősen gondolkoztam rajta, hogy kirohanok a WC-re, de hirtelen megszólalt Beny:

- Megérkeztünk!

Émelyegve letántorogtunk Jenna-val a lépcsőn.

- Üdvözlöm önöket Spanyolországban! - köszönt egy egyenruhás nő és elvezetett minket a turnébuszig.

Kendall körbevezetett. A busz hatalmas volt. Én már előre közöltem a fiúkkal, hogy alul alszok, mert mozgolódó típus vagyok.

- Gondolom szomorú vagy amiatt, hogy nincs két személyes ágy…

- Hát, jobban örültem volna neki, ha melletted allhatok…

Tádá! - kiáltotta Kendall és kinyitotta nekem az ajtót, ami egy nagyon pici szobába vezetett, de a lényeg, hogy volt két személyes ágy.

- Ugye tudod, hogy ez az egyetlen olyan hely a fürdőszobán kívül, ahol kettesben lehetünk?

- Hagy tippeljek. Meg kell osztanunk Jenna-ékkal. Az nem probléma - mosolyogtam. - Kb. mikor érünk Barcelona-ba?

- Még tíz perc. Gyere - mondta és rákulcsolta a kezét az enyémre.

Odamentünk a többiekhez, akik mind a TV előtt gubbasztottak. Kendall-nek igaza volt. Másodperces pontossággal megérkeztünk Barcelona-ba. Hatalmas város és tele van látnivalókkal. Amikor kiszálltunk, rögtön megcsapott a tenger sós illata, pedig nem voltunk annyira közel hozzá.

- A mai napot itt fogjátok tölteni. A holnapi napon lesz a koncert és utána már indulunk is tovább - tájékoztatott minket a buszsofőr.

A turné helyei pedig:

1. Spanyolország / Barcelona

2. Brazilia / Rio De Janeiro

3. Japán / Tokió

4. Írország / Dublin

5. Anglia / London

6. Skócia / Gasgow

7. Görögország / Athén

8. Bulgária/ Sofia

9. Atlanta

10. Washington

12. Kanada / Ontario / Ottawa

- Na jó! Menjünk Strandolni! - kiáltotta Carlos.

Gyorsan átöltöztünk fürdőruhába és lesiettünk a partra. Igyekeztem magamba szívni egy kis D-vitamint. A tervemet Kendall hiúsította meg, mert addig takarta el előlem a napot amíg el nem mentem vele és Beny-vel fürdeni. Egy csomót fürdettük egymást, meg fényképezkedtünk.

- Hé figyeljetek! - lépett oda hozzánk Logan.

- Mondd.

- Arra gondoltunk, hogy este elmehetnénk sátorozni. Ismerek egy jó helyet. Benne vagytok?

- Szerintem jó ötlet - mondtam.

- Én is benne vagyok!

- Oké! Akkor én elmegyek vásárolni. Vigyáznátok addig  Jenna-ra?

- Persze!

Miután Logan elment, kimentem hozzá a partra.

- Miújság?

- Semmi. Unatkozok. Csináljunk valamit…

- Mit szeretnél?

- Nem tudom. Van itt valahol egy bár vagy valami? Éhen halok.

- Csak Hot-Dogos van…

- Most az is jó lesz - mondta és felállt.

Elsétáltunk a Hot-Dogosig, de óriási volt a sor, úgyhogy inkább ott hagytuk.

- Szerintem menjünk fürdeni - ajánlottam fel.

- Okés.

Mire kifürödtük magunkat Logan is visszatért és hozta a sátrakat, meg a többi kelléket. A nap már lenyugvóban volt, amikor elértünk arra a helyre egy kocsival, amit Logan talált. Gyorsan felállítottuk a sátrakat és raktunk tüzet. Idő közben más táborozók is megjelentek, akik persze mind ismertek minket és autógrammot illetve képet kértek tőlünk. Körbeültük a tábortüzet és úgy énekeltünk dalokat. Sütöttünk mályvacukrot, illetve Carlos kitalálta, hogy most nagyon menő lesz és egy bot két végére tekert két ruhadarabot és megyújtotta, miközben akrobatikus mutatványokat csinált. Egyszer meggyulladt a haja, amit a vizemmel kellett eloltani. Miután mindenki elment a sátrába aludni, beleértve én is, vártam, hogy Kendall is bejöjjön. De hiába vártam, nem jött. Kimentem, hogy megkeressem. Nem kellett sokáig várnom, egy pokrócon feküdt és a csillagokat bámulta.

- Szia! - köszöntem, melléfeküdtem és ráhajtottam a fejem a mellkasára.

- Nem tudok aludni.

- Akkor ezért jöttél ki?

- Nem is tudom. Most jól esett egy kicsit egyedül lenni - mondta mire felálltam. - Jaj, nem úgy gondoltam! Az nem zavar ha te mellettem vagy. Szeretlek.

- Én is téged. Viszont holnap koncert és "jobb állóképesség kell hozzá, mint egy maratoni futóversenyhez, egy tehénnel a nyakadban" idéztem a sorozatot, mire elnevette magát. Ahogy magyaráztam neki, eleredt az eső. A kocsihoz futottunk, hogy be tudjuk rakni a pokrócot. Érdekes egy jelenség volt. Egy felhő sem volt az égen, tisztán látszottak a csillagok és mégis esett.

 Gyorsan befutottunk a sátrunkba, ahol levetkőztünk és elaludtunk.

*

- Ébredj! Aria! - csapkodta az arcomat Beny. - Éhes vagyok! Mondom ÉHES VAGYOOOK!

- Hány óra van?

- Fél hat.

Gyorsan felkeltem és csináltam neki egy szendvicset, nehogy felverje a többieket. Kendall-t hagytam aludni, mert tegnap este elég későn feküdtünk le, én meg már nem tudtam visszaaludni. Lassan és hangtalanul melléfeküdtem és átöleltem, mire egy nagyot sóhajtott. Megpusziltam a vállát és próbáltam visszaaludni. Lassan ment de ekkor éreztem, hogy megmozdul mellettem és felém fordul. Gyorsan adott egy puszit a számra, majd felkelt.

- Ne! - kaptam el a kezét. - Maradj itt!

- Rendben - mondta és visszafeküdt.

Már esélytelen volt, hogy visszaaludjak, ugyanis a többiek keltek, nem kis hangzavarral. Én is gyorsan átöltöztem, majd segítettem összepakolni. A hegyről döcögve mentünk le a kocsival és mivel délután kezdődött a koncert ezért még találkoznunk kellett a duettpartnerekkel, akik ma érkeztek meg, azaz Beyonce és Ariana Grande. Most volt a főpróba is, ami mellesleg katasztrofálisra sikerült, mivel néhány fanatikus rajongó átörte a biztonsági őrökből álló falat, ezért a próba fele azzal telt, hogy futottunk előlük. Na, de térjünk vissza a koncertre. Saját öltözőm volt, ahol ki volt készítve számomra a ruha. Gyorsan átöltöztem és indulhatott a koncert. Másfél óra alatt a lelkemet is kitettem. Nem tudom, hogy hogyan fogom ezt kibírni még tizenegyszer. Szerencsére nem rekedtem be. A hangom nagyon tetszett a rajongóknak és a Beyonce, Ariana, én duett nagyot aratott. Egy kislány adott nekem egy macit ajándékba. Milyen aranyos! Miután vége lett még nem indulhatunk Rio De Janeiro-ba, még fényképezkednünk kellett a VIP-sekkel. Mindenki feltett nekem egy kérdést, vízhólyagom nőtt a sok autogram osztogatástól, szóval összességében egész jól alakult. Hullafáradtan beestünk a buszba. Na jó! Fogalmam sem volt, hogy Jenna mitől lehet ugyanolyan fáradt mint mi, de állítása szerint " Még nézni is fárasztó volt!". Azt hiszem ma mindenki az egyszemélyesben alszik, ugyanis most semmi kedvünk nem volt felavatni a kétszemélyeset. Apropó. Koncert közben megérkezett Alexa, Carlos barátnője, de ő is egyszemélyesben aludt. Illetve csak 10 percig. Utána odaértünk a reptérre és felszálltunk. Ott meg megint tériszonyom volt és nem aludtam valami jól, még akkor sem, ha Kendall vállára hajtottam a fejem. Vagy három órán át utaztunk. Utálom ezt az érzést, amikor mindenki tud aludni, csak én nem. Ők frissek és kipihentek voltak, amíg én inkább egy élőhalottra hasonlítottam. A lényeg, hogy megérkeztünk Brazilíába és WOW! Ebbe az országba mindig is el akartam menni megnézni azt a Megváltó Krisztus szobrot. Hát, most alkalmam nyílt rá. Elsőként oda mentünk. Egy felvonó vitt fel minket oda + még egy csomót kellett lépcsőzni, amit Kendall látványosan végigszenvedett.

- De láttad a gépből nem?

- Nem! Hidd el, nagyon szép! - mondtam rekedten.

 Nah igen. A tegnapi koncertnek most érzem az utórengését. De, igazam volt. Én még életemben nem láttam ilyet. Ahogy ott álltunk egy hegy tetején, ahonnan be lehetett látni  az egész várost és egy 60m-es szoborral néztem farkasszemet. Olyan volt mint egy védelmező. A város védelmezője. Még Kendall is tátott szájjal figyelte. Természetesen egy csomó képet csináltunk. 

Jártunk a nyomornegyedben, és a gazdagok lakta fővárosban. Ebben az időszakban volt egy felvonulás, ami az egész várost érintette. Csodálatos volt. Ez náluk egy olyan hagyomány, mint nálunk a Haloween. Mindenki bulizott, az utcák hangosak voltak az őrjöngő fiataloktól. A szállásunk messze volt ettől az egésztől, de mi még éjfél után sem mentünk. Piros pont, amiért kibírtam alvás nélkül majdnem egy teljes napig. De, mint minden jónak, egyszer ennek is vége szakadt. Az emberek folyamatosan terültek el a földön a fáradtságtól. Nekünk még volt annyi erőnk, hogy el tudtuk támogatni egymást a szállásig. Ott aztán mindketten kidőltünk és nagyjából tizenegyig aludtunk.

*

BRRRRRRRR!!!!BRRRRR!!!! - rezgett a telefonom.

- Haló? Szia Anya!

- Szia Szivem! Minden rendben?

- öö…Persze…

Jézusom! Azt sem tudom, hogy hol van Beny. Arról, hogy tegnap Logan-ékkel előbb visszament-e a szállodába, semmit sem tudtam. Gyorsan, miközben hazudoztam anyának, felkutattam az összes hozzánk tartozó szobát. Végül megtaláltam. Ott aludt az ágyban békésen. Egy nagyot sóhajtottam.

- Ott vagy? Aria!

- Persze! - suttogtam.

Még elecseteltem, hogy mi történt eddig, majd:

- Rendben. Nem is zavarlak tovább.

- Szia! - elköszöntem és kinyomtam a telefont.

Visszaballagtam az ágyba és vártam, hogy Kendall felébredjen. Hát, arra várhattam volna délig is, úgyhogy finoman megpusziltam az arcát és vártam az eredményt. Résnyire kinyitotta a szemét és elmosolyodott, amikor meglátott.

- Ébredj! Ma lesz a koncert!

- Igaz! Jobban van már a torkod?

- Igen. Már nem fáj. Ma hova menjünk?

- Én szerveztem egy kis motorcsónakozást. Kimennénk arra a szigetre, ahol forgatták az Alkonyatot.

- Tényleg? Az jó lenne!

Gyorsan elszaladtunk átöltözni. Miután kész lettünk, végig kérdeztük, hogy kik jönnek. Persze mind igent mondtak. Kocsival öt perc alatt odaértünk…volna, csakhogy kerülgetni kellett az ember kupacokat, akik még mindig az utcán hevertek.

- Ez lesz az! - mutatott Kendall egy motorcsónakra. Egész szép volt. Miután mindenki helyet foglalt, James vezetni kezdte. Olyan jó érzés volt, ahogy a szél simogatta az arcomat. A sirályok repkedtek a fejünk fölött, a tengernek csodálatos színe volt és amikor kikötöttünk az egyik sziget partján, ki sem akartam szállni. A part homokos volt, egy csomó pálmafával. Láttuk azt a házat, ahol Bella és Edward aludt. Illetve (még jó, hogy hoztunk magunkkal fürdőruhát) fürödtünk egy kis tónál. Csodálatos nap volt, egészen a koncertig. Tiszta lámpalázas voltam, mert most sokkal többen voltak mint Barceloa-ban. A koncert egész szépen alakult. Viszont sok volt a Directioner, akik meg akartak dobálni minket. Én komolyan nem értem ezeket! A torkom egyre jobban bírja. Talán kezd hozzászokni a kemény munkához. Miután vége lett, szokás szerint fotózkodtunk, majd beszálltunk a turnébuszba. Két állomás kilőve. Még maradt tíz. Hogy, hogy fogom bírni? Fogalmam sincs. De egy biztos. Hálás lehetek a sorsnak, hogy azon a bizonyos napon megláttam a hirdetést a versenyre és ennek következtében megismertem egy csomó jó embert! Köztük Kendall Schmidt-et, akinek nagyon hálás vagyok mindenért, hogy tartotta bennem a lelket, amikor az összezuhanás szélén voltam, mindig segített és feltétel nélkül szeret és ez igaz fordítva is.