18. Ausztrália

18. Ausztrália

- Jóreggelt csipke rózsika! - ébresztett anya. - Készülődj!

Gyorsan eltoltam magam mellől Beny-t és kipattantam az ágyból. Szegény tegnap este tényleg megmutatta a kedves, szerethető oldalát. Mivel nem jöhet velem Ausztráliába, ezért odajött hozzám és elhatározta, hogy mellettem alszik. Illetve megígértette velem, hogy hozok neki közös képet egy kengururól. Gyorsan adtam egy búcsú puszit a fejére. Apropó ott alvás. Kendall és én szinte egyszerre ébredtünk fel. Adott egy gyors puszit a homlokomra, de az utóbbi két napban megint "elhidegültünk" egymástól. Gyorsan anyától is elköszöntem és lent találkoztam a többiekkel.

- Sziasztok!

- Szia! - köszöntek egyszerre.

- Mehetünk? - kérdeztem.

- Aha! Itt a kocsi ami kivisz a reptérre.

10 perc múlva a reptérre értünk. Valaki várt ott. Dake.

- Hali! Hát te?

- Elbúcsúzni jöttem. Elmegyünk innen…

- Mi? Hová?

Kendall figyelmesen hallgatózott.

- Franciaországba. Párizsba.

- De…Miért?

- Mert itt nem értem el akkora sikert, viszont ajánlottak egy munkát, hogy modelleket kellene futtatnom, de ehhez oda kell utaznom.

- Értem. Akkor szia! - mondtam és megöleltem.

- Sok sikert nektek…

- Neked is.

- Magán géppel az út kb. 3 órás lesz - tájékoztatott Logan, aki Jenna mellett ült, James Kendall-el és én Carlos-sal.

- Hallod, most mi van veletek?

- Fogalmam sincs. Egyszer szeret, egyszer nem.

- És te szereted?

- Nagyon. De már soha többet nem fogok tudni megbízni benne…

- Elmondtad már, hogy kamu barátod van?

- Nem.

- Akkor most már ne tedd. Hanem "szakíts vele".

- De az miért lenne jó?

- Egy picivel közelebb kerülnétek egymáshoz. Mibe fogadok, hogyha elülnék egy üres helyre, idejönne…

- Persze!

- Fogadunk?

- Miben?

- 20$?

- Oké!

Carlos el is ült az összes cuccával együtt, de Kendall nem jelentkezett.

- Tegyél úgy, mintha aludnál - olvastam le Carlos szájáról.

A fejemet nekidöntöttem az ablaknak és bedugtam a fül hallgatót. Öt percet kellett várnom rá, hogy a szék nyikorogjon mellettem. Lassan, résnyire ki-nyitottam a szemem. És tényleg! Odaült mellém, és engem figyelt. Megmozdulni sem mert, nehogy felébredjek.

- Lebuktál - nevettem halkan.

- Így van - kuncogott. - Mit hallgatsz?

- Titeket?

- Haha! És tetszik?

- Nagyon! Tessék. Kapcsolok mást… - mondtam és keresgélni kezdtem.

- Hagyd nyugodtan! Vagyok olyan egoista, hogy szeretem magam hallgatni.

- Okés.

A fülesem elég rövid volt, ezért közel kellett hajolnunk egymáshoz. Persze egyikünket sem zavarta. Így maradtunk egészen addig, amíg meg nem érkeztünk. A reptéren nagyon meleg volt és rengeteg rajongó, akik I  ♥ BTR és Big Time Rush ∞ táblával álltak a kezükben és hatalmasat sikítottak, amikor megláttak minket. Elmosolyodtam, ugyanis láttam egy édes kislányt aki az apukája nyakában ült és egy táblát tartott a magasba ezzel a felirattal: Kendall Aria 4 EVER!

- Meg kellene fognunk egymás kezét - suttogta Kendall és rákulcsolta a kezét a kezemre.

Már éppen kisétáltunk volna az ajtón a rajongók legnagyobb bánatára, amikor hirtelen ötlettől vezérelve átléptem a korlátot ami elválasztott a tömegtől és a kislányhoz hajoltam:

- Szia! Csinálsz velem egy képet?

Szegény azt sem tudta, hogy mit mondok, ezért előhalásztam a telefonom. Kendall is odajött és csináltunk képeket. Még pár lánnyal fotózkodtam, aztán mennem kellett. James gyorsan dobott nekik egy puszit, miközben a biztonságiak kifelé toltak minket, aztán pedig be a kocsiba.

- A cuccaitokat mi elvisszük, ti csak menjetek megnézni a színpadot.

- Oké!

Kiraktak minket a tengerparton.

- Öhm…Nem azt mondták, hogy színpad?

- Fordulj meg - mondta Carlos.

Azt hiszem leesett az állam. Ekkora színpadot még életemben nem láttam.

- Tetszik mi?

- Nagyon…

- Oké! Ma még pihenhettek, de holnap gőzerővel fogunk próbálni. És aztán holnapután fellépés - lépett oda hozzánk egy statiszta.

- Nah? Mit csináljunk ma?

- Nem tudom.

- Menjünk az állatkertbe - kiáltotta Carlos és kivételesen nem mondott semmi rosszat vagy furát.

- Oké…Akkor az állatkert - mondta a statiszta. - Intézek nektek jegyeket…Carlos! Ne rágd meg a műbambuszt. Mondom ne!

Egy ideig kergette őt, de aztán feladta.

- Mehetünk?

- Gyerünk.

Kaptunk egy térképet, amivel eljutottunk az állatkertig. Jártunk az egzotikus részén (James és Kendall a nyakába vett egy kígyót), a madaraknál (nem érzem a kisujjamat, amit bekapott egy…FECSEGŐ POSZÁTA) Nem, nem hazudok, tényleg létezik. Elmentünk a vattacukroshoz, és elhülyéskedtünk egy zsiráffal. Illetve Kendall kapott egy koalaölelést. 

És itt vannak a kengurus képek Beny-nek:

Fél háromra visszaértünk. Egy lány ugrott oda hozzánk elsőként és eldarálta fél óra alatt, hogy miért is jött ide, további negyedóra alatt azt mesélte, hogy miről szól ez az egész, illetve volt még egy öt perce arra, hogy ecsetelje miért pont minket választottak ki, de aztán Kendall elküldte ezekkel a mondatokkal: Köszönjük a tájékoztatást, de kérem a továbbiakban maradjon távol tőlünk, különben kénytelen leszek használni a sörétest. Éppen próbáltuk kitalálni, hogy merre van a lakosztályunk amikor a portás közölte velünk, hogy kötelező részt vennünk a tábortűzön, ahol mindenki ott lesz és megmutatta a szobánkat. Mit mondhatnék, JÓ NAGY.

- Oké! Szobafelosztás! Logan és Jenna ide - mutatott jobbra.

Érzem, hogy ennek nem lesz jó vége…

- Kendall és…ARIA! Ide, és én meg James megyünk ide.

Gyilkos pillantásokat lövelltem Carlos felé, de mintha meg sem hallotta volna, beballagott a szobájába, ahogy mindenki.

- Oké! - kezdte Kendall. - Megértem, hogy ez nem a legjobb beosztás de csak öt napról van szó!

- Semmi gond. Mivel csak egy közös ágy van (persze a fiúknál külön ágy) melyik oldalán szeretnél aludni?

- Nekem jó lesz ez!

- Oké. Mikor is lesz a tábortűz?

- Kb. másfél óra múlva. Tudod…én örülök, hogy veled kerültem egy szobába…

- Én is - mondtam és megöleltem.

Lassan átöltözött mindenki és leballagtunk a hallba.

- Sziasztok! - köszönt Szandi.

Hirtelen azt sem tudtam, hogy kicsoda, aztán beugrott.

- Szia!

Louis-sal kézen fogva jöttek oda hozzánk. A fiúk üdvözölték egymást, majd kiballagtunk a szabadba. A tábortűz egy hatalmas, nyitott fedelű stadionféleségben volt, olyasmi mint a Colosseum. Bent hatalmas tűz égett, amit ausztráliai emberek ugráltak körbe.

- Úgy táncolnak, mintha ők is meg lennének gyulladva - suttogta Kendall.

- Amúgy - kérdezte Szandi. - ti olyan aranyosak vagy…

- Már szakítottunk - közöltem.

- Ne! Komolyan? - ugrott oda Zayn aki a többiekkel jött.

- Igen. Sajnos ez van!

A stadiont szépen lassan minden nemzetiségű zenekar betöltötte. Leültünk a fűben lerakott takarókra, amiken minden ország zászlója rajta volt.

- Üdvözlök mindenkit ezen a rangos eseményen! - kezdte a konferálást egy alacsony növésű nő. - Nagyon örülök, hogy minden országból és minden nemzetiségből sikerült eljönniük egy-egy zenekarnak.

- Most jön az a rész, hogy nindzsák ugranak közénk, mindenkit leütnek és elrabolnak? - kérdezte James.

- Pszt! - csitította egy magas vörös hajú nő, valószínűleg ír származású.

- Gondolom, hogy már mindenkinek a szájába rágták, hogy miért is jöttek ide, viszont a leglényegesebbet nem mondták el. Ez az egész azért jött létre, hogy bemutassuk a másiknak, hogy más civilizációk hogyan élnek.

A beszéd közben emberek járkáltak körbe és egy kis zacskót adtak mindenkinek.

- Most kezdetét veszi a tábortűz, ami ennek az egésznek a nyitóünnepsége. A zacskóban van egyfajta különleges por amit mindenkinek egyenként bele kell dobnia a tűzbe! Köszönöm a figyelmet!

Szépen lassan sorban álltak az emberek.

- Az ott a Gazette?

- Igen, úgy néz ki.

Amikor mi következtünk, a fiúk engedték, hogy én dobjam be. A zacskó nagy lánggal felrobbant és kék füst szállt fel. Hangulatos volt nagyon és egy csomó emberrel megismerkedtem. Koreaiak (lehet, hogy a háborúban hasznos lesz) Írek, Spanyolok (velük spanyolul beszélgettem) Olaszok, Bolgárok, Görögök, Kanadaiak, Mexikóiak, Angolok és Németek.

- Jössz vissza? - kérdezte Kendall. - A többiek már elmentek.

- És engem itt hagytak?

- Én mondtam, hogy megvárlak és ők nyugodtan menjenek…Na, jössz?

- Aham - bólintottam.

Tettünk egy kis kitérőt a part felé, mert kíváncsi voltam, hogy hogy néz ki holdfényben és addig nyaggattam, amíg nem jött.

- Nem vetted még észre, hogy nem rajongok a romantikus dolgokért? - nevetett.

- Oké! Ha annyira szeretnél, menj.

- Jól van, jól van. Maradok. Amúgy tényleg szép - biccentett a part felé.

Tényleg nagyon szép volt. A hold megcsillant a homokszemeken, a víz lassan hullámzott. Néha kihozott a partra egy-egy kagylót amit fel is szedtünk. Egyszer véletlenül összekoccant a fejünk és elestem.

- Áú!

- Ne haragudj!

Semmi baj - mondtam és elnevettem magam.

Kendall felhúzott, de utána nem engedte el a kezem. Én pedig nem toltam el, egészem a Hotelig. Amikor visszaértünk, már sötét volt bent, mindenki aludt. Halkan elsétáltunk a szobánkig…francokat. Kendall hármat, én négy vázát döntöttem fel, de senki nem ébredt fel rá, vagy hallgatóztak. Amikor becsuktam magam mögött az ajtót, mozgolódást hallottam kint. Az exem pedig nem zavartatta magát, átöltözött és lefeküdt aludni. Én gyorsan elmentem fogat mosni, de mire visszaértem, azt hittem, hogy alszik, ezért nagyon lassan befeküdtem mellé és ráhajtottam a fejem a mellkasára.

- Na  most akkor ki is bukott le? - kérdezte és megpuszilta a fejem.

- Maradj már! Te is megtetted, én jövök.

Erre átfogta a derekam, megfordított és belecsókolt a vállamba.

- Hagyd abba! Felébresztjük a többieket!

- Ők már fent vannak - mondta és kintről egy hatalmas "Basszus!"-t és egy "Carlos, huzzál már!"-t meg egy "Maradjatok már csöndben, nem hallok semmit" hallottam. Egy ideig még együtt feküdtünk, majd az álommanó eldöntötte, hogy el fogok aludni.