Sziasztok! Megint nem jött egy darab komment se, úgyhogy kénytelen vagyok ezt ismét bevezetni: Ameddig nem jön legalább két komment, nem lesz új rész. Ne gondoljátok, hogy "á, úgy is kirakja", mert nem fogom. Képes lennék várni akár 1 évet is a kommentre. És kérlek titeket, hogy szavazatok oldalt.
Ez a rész kifejezetten a Lenna rajongóknak lett kitalálva.:D Az elején egy kis Aria bemelegítés, de utána ő háttérbe szorul, mivel Bánfi Klaudiának Május 23-án van a SZÜLETÉSNAPJAAAAA és ez egy olyan meglepetés féleség (pedig tud rólaxD) szegényt így is megváratom mindig a résszel.! Amúgy lényegében neki köszönhetitek, hogy most kint van a blogom a közönség előtt. Ő adott bátorságot, hogy kirakjam. Igaz, hogy én szerettetem meg vele a BTR-t, de azóta is csak azt tudom mondani, hogy ő a LEGNAGYOBB LOGAN FAN! :D Igazából én is naaaaaaaaagggyyyyon sokat köszönhetek neki. Sokszor kihúzott a csávából, erőt adott, ha gond volt, ihletet adott, megvédett annál a "bloglopós" vitánál, megszerkesztett egy rakat képet, csak azért h tudjatok vizuálisan gondolkodni és olvasni. Amikor a Blog még tervbe sem olt véve, férfiakat megszégyenítő módon hordta le azt a kis köcsögöt, akibe 7 éven keresztül voltam szerelmes, és igyekszik eloszlatni a rózsaszínködöt jelenleg is kisebb nagyobb sikerekkel :D Szóval Klaudíja, köszönöm, hogy a barátomnak mondhatlak. Po-ka, po-ka cupp cupp cupp :DDD És tudom, hogy úgy sem tudom kirakni a szülinapján (:c) de azért jó rész lesz :D
44. Rész Szakítás
Kótyagosan ébredtem az ágyamban. Dake szorosan átölelt.
- Mennyi az idő?...
- Hat óra...
Felnyögtem, mert ahogy fel akartam ülni, éles fájdalom hasított az oldalamba.
- Be verted az ajtófélfába tegnap este...emlékszel?
- Aha... - nagyjából...
- Gyere...feküdj vissza! - mondta és kezével visszahúzott maga mellé.
Én felé fordultam.
- Hé...most akkor mi lesz? - kérdezte és a szemembe nézett.
- Nem tudom...
Erre csak megcsókolt.
- Oké...nézd, az én érzéseim kristálytiszták. Megértem, ha nem engem választasz, hiszen Kendall a gyereked apja. Ráadásul ott van még James. Biztos vagyok benne, hogy iránta sem közömbösek az érzéseid...Megértelek.
- Köszönöm... - sóhajtottam és a mellkasára hajtottam a fejem.
Hirtelen megcsörrent a telefonom.
- Ki az? - kérdezte Dake, amikor elkerekedett szemmel meredtem a képernyőre.
- Kendall...
- Akkor mire vársz? Vedd fel...és hangosítsd ki!
Úgy tettem, ahogy mondta.
- Szia Kicsim! - köszöntem.
- Szia! Hogyhogy ilyen korán ébren vagy?
- Ö... Yoda csörömpölt és nem tudtam visszaaludni...
- Aha...Mindegy, csak annyit akartam mondani, hogy 20 perc múlva otthon vagyok és hozok neked valamit!
- Egyelek meg! De nem kellett volna.
- De igen kellett. Figyelj csak, sokat agyaltam azon, hogyan tudnánk rendbe tenni a kapcsolatunkat. Ha haza érek, mindent megbeszélünk! Szia!
- Szia...
Hát, az a fejszerkezet, amit Dake és én vágtunk...felejthetetlen volt! Sosem hittem volna, hogy 1731km/h sebességgel ki tudok kelni az ágyból.
- Az óvszerrel mi lesz? - jajgatott Dake.
- Nem tudom, dobd ki!
Dake engedelmeskedett, de ekkor Yoda kikapta a kezéből.
- Yoda, most nem játszunk... - mondta, és közelíteni kezdett a kutya felé.
A kutya válaszul morgott egyet, majd bowling golyó szerűen fellökte és elfutott mellette.
- Aria! Kapd el!
Próbáltam utánarohanni, de a kutyámnak épp a legjobbkor és a legjobb játékkal támadt kedve játszani. Lelki szemeim előtt már szinte láttam, ahogy Kendall hazajön, szegény ökör meg farok csóválva a kezébe nyomja...
- Ne! - kiáltottam és mint valami hülye vígjátékban, lassított felvételben ráugrottam a kutyára és addig nem engedtem el, amíg ki nem köpte az óvszert. Pfujj.
/Eközben Jenna-nál/
A lány kopogtatásra ébredt.
- Ha csak nem te vagy Logan, akkor tűnés!
Erre még egy kopogás. Jenna szépen, lassan, minden egyes lépést megfontolva, egyetlen egy kis moszatot sem eltaposva ment a bejárati ajtóhoz. Kinyitotta.
- Jó reggelt! Elnézést a zavarásért... - kezdte az ajtóban álló kislány.
Talán 15 éves lehetett.
- Nem bocsájtok meg! - mondta Jenna, majd az arcára csapta az ajtót.
Ma reggel a szokásosnál is könyörtelenebb volt. De a túloldalon csak nem adták fel, és a lány megint kinyitotta az ajtót.
- Hoztam egy csomagot, ami tartalmaz egy egészségügyi betétet, amit ön kipróbálhat és ha tetszik, akkor ezt a terméket megvásárolhatja a boltban.
- He? Hogy miket ki nem találnak a mai világba. De aggyad', kipróbálom, oszt' majd visszahozom, most úgy is meg van.
Fogalma sem volt, hogy mi baja van, egyszerűen jól esett gonoszkodni.
- Nem túl kedves hölgy maga...
- Dehogyisnem. Általában kedves vagyok és megértő, csak hát...jól esik gonoszkodni...
- Képzelje, ma nekem is ilyen napom van! - nevetett fel a lány.
- Komolyan?
- Aha! - vigyorgott és megdobta a csomaggal Jenna-t, majd elfutott.
- Azt a kutya mindenit! - horkantott Jenna, és utána sprintelt.
Egészen a Hotel bejáratáig kergetőztek, majd a kislány eltűnt. Jenna a nyakát nyújtogatva kereste, de semmi. Akkor vette észre, hogy pizsamában van AZ UTCA KÖZEPÉN. A feje rákvörös lett, és hirtelen megfordult, hogy visszarohanjon. Mögötte azonban Logan Lerman állt.
- Szia! - köszönt rá.
- Ahoy!
- Mit csinálsz te itt...pizsiben?
- Ö...keresem...a...NÖVÉNYEMET! - improvizált. - És nézd! Itt is van! - mutatott egy másfél méteres trópusi növényre, amit valószínűleg a Hotel rakott ki dísznek.
- Aha...
- De komolyan! Még neve is van!
- És hogy hívják?
- Alfonz Eduárdó De La Vega Carlos Shiloh Antonio Banderas Roberto St. Tropez Milako Mario Leopold Christiano Marichuy!
- Na...várj... Először is, Antonio Banderas egy színész, a Marichuy egy női név, ráadásul egy sorozat, a Shilo nevet életemben nem hallottam és St. Tropez egy város...a többit inkább nem is említem.
- Én növényem!
- Oké, oké!
- Na és te? Mit csinálsz itt?
- Ö...erre jártam és arra gondoltam, hogy beugrok hozzád és meghívlak reggelizni...
- Jó...hát végül is mehetünk! Csak átöltözöm, várj meg itt.
A fiú bólintott, mire Jenna feltrappolt a lépcsőn. Fogalma sem volt, hogy miért mondott igent és, hogy mit vegyen fel.
Gyorsan tisztába tette Alex-et, majd levitte magával.
- Szia Alex! - köszönt Logan és megsimogatta az arcát. - Indulhatunk?
- Persze!
/Visszatérés hozzám/
Miután normálisan kitakarítottunk Dake-el, fáradtan rogytunk le a kanapéra. Engem megint elöntött a bűntudat. Itt hancúroztam Dake-el, miközben Kendall visszaszámolta a napokat, hogy mikor találkozunk újra. Ő hívott állandóan, én sosem kerestem. Miközben én azon agyaltam, hogy hogyan lehetne eltusolni ezt az egészet, ő azon, hogyan lehetne rendbe tenni a kapcsolatunkat. Én könyörögtem a barátjának, hogy ne mondja el neki, hogy megcsaltam, miközben ő ajándékokat nézett nekem. De aztán az is eszembe jutott: Vajon ő is ilyenekre gondolt miközben engem csalt meg?
- Valami gond van? - fürkészte az arcomat Dake.
- Nem, nincs semmi gond.
- Hallod...én akkor szerintem elmegyek...basszus, a nyakad!
- Mi van vele? - kérdeztem és kifutottam a tükörhöz.
Egy hatalmas szívás folt.
- Basszus...
Gyorsan berohantam az alapozóért és megpróbáltam lealapozni...hát nem jött össze. Dake komótosan indult kifelé az ajtón.
- Hé! Te mégis hová mész?
- Mondtam, hogy elmegyek nem?
- És engem itt hagysz? Így? - mutattam magamra.
- Igen. Miért?
- Nem segítenél?
- És mégis mit vársz tőlem? Ha neked nem sikerült lealapozni, akkor nekem mégis, hogy sikerülne?
- Igaz...rajtad nincs nyom ugye?
- Nem tudom, nem figyeltem - mondta, majd oda állt a tükör elé. - Rajtam nincs semmi - mondta végül. - Na, megyek, szia!
- Szia...
Valamit ki kell találnom, hogy eltüntethessem azt a foltot!
/Jenna és Logan Lerman/
Vagy 10 perce ültek a kávézóban, de még mindig nem jött meg a kávé amit rendeltek.
- Pfff...- fújtatott Logan és hátra dőlt a székben.
- Nekem indulnom kellene... - jegyezte meg halkan Jenna.
- Nem mondod komolyan, hogy max. 10 percet voltál hajlandó rám szánni...
- Miért? Mennyi idő meginni egy kávét?
- De én amúgy is reggelizni hívtalak...
- Szuper! Akkor fogjuk magunkat, átmegyünk a parkba, veszünk egy Hot-Dogot, megesszük és kész. Alex is nyűgös - mutatott a babára, aki látványosa halálra unta magát - én is nyűgös vagyok...
- Oké, értem, menjünk! - mondta Logan, megragadta a kezét, majd kivonszolta őket az épületből.
- Hé! Várj már...
- Mégis mire? Hogy megbasszon az unalom? - nevetett.
- Ne beszélj csúnyán, itt gyerekek is vannak!
- Sorry.
- Szóval...akkor vegyünk kaját! Hm... - dünnyögött Jenna.
Szemével a Hot-Dogos strandot kereste.
- Basszus...hová tűnhetett?
- Nem tudom...
- Akkor most mit csinálunk?
- Hát, én ismerek egy nagyon jó helyet, de elég messze van.
- De nekem mennem kellene...
- Alex miatt? Szeretnéd, hogy hazaugorjunk vele?
- Miatta is, de főleg miattam...de hjajj... - sóhajtott. - Nem kell...szerintem még kibír egy kis időt - nézett rá a karjaiban lévő fiúra, aki unottan megtámasztotta a fejét Jenna vállán.
- Ezek szerint jössz?
- Igen! - mosolyodott el a lány halványan.
Igazából nem volt sok kedve ehhez. Azt hitte, hogy ez csak egy egy éjszakás kaland lesz.
/És most vissza hozzám/
Remegve vártam, hogy Kendall hazaérjen. Át kutattam mindent, de tényleg mindent, nehogy megtaláljon valamit. Az ágyneműt áthúztam, minden nyomot eltüntettem. Már komolyan azon aggódtam, hogy az lesz furcsa, hogy nem furcsa semmi. Egyenesen undorodtam magamtól. Minek takarítok, ha úgy is el fogom mondani, mihelyst hazajön...kiballagtam a konyhába és főztem magamnak kávét. Kendall nem jött. Előhalásztam a telefonomat és tárcsáztam a számát.
- Szia! Hol vagy?
- Szia! Mindjárt itthon vagyok! Még el kellett intéznem pár dolgot.
- Oké...de mégis mikor?
- Hát...nem rég hajtottam el a stúdió előtt, szóval kb. olyan 7 perc múlva, plusz 2 perc amíg felérek a lépcsőn és...
- Jó, jó, azért nem másodperces pontossággal kértem! - nevettem. - Na, siess! Szia!
- Szia!
Miután letettem a telefont, kifújtam a levegőt. Észre sem vettem, hogy visszatartottam. Tehát kilenc perc! Marha jó. Várhattam volna kajával, vagy valami. De nem lenne szívem...Ehelyett amíg jött, össze-vissza rohangáltam a konyhába...
- BING!
- Nyitooooooom!!! - mondtam és rohanni kezdtem az ajtó felé.
Yoda ezt most kivételesen észre vette és csaholva kezdte kaparni az ajtót. Általában nem szokta megugatni a csengőt. Inkább olyan, hogy a betörő elesik benne, de ő meg nem mozdulna. Az ajtóban Kendall állt.
- Szia! - köszönt és belépett az ajtón, 3 hatalmas táskát cipelve.
- Több cuccal jöttél haza, mint amivel elmentél... - állapítottam meg.
- Mi? - kérdezett vissza. - Ó, erre gondolsz! - biccentett a táskák felé. - Nos, igen. Vettem pár cuccot magunknak! - mondta és óvatosan félretolva, bevonszolta őket a hálószobába.
- Nem kellett volna... - siettem utána.
- De igen! A feleségem vagy, ezt vedd jutalomként, amiért kibírsz! Amúgy még azt sem tudod, hogy mik vannak benne.
- Mindegy, hogy mit vettél, a szándék a fontos - mondtam és átkaroltam.
Erre ő hosszan megcsókolt.
- Igaz...na, hol az én pici lányom?
- Bent van a gyerekszobában.
Kendall azonnal otthagyott. Én egy kicsit sértetten lehuppantam az ágyra és elkezdtem kicsomagolni a cuccát. Még (!) csak a ruháit csomagoltam ki, amikor Kendall belépett az ajtón.
- Ne! Abban van az ajándék és én szeretném odaadni!
- Hát, oké...
Kendall kivett egy ajándékcsomagot.
- Azta!
- Figyeld! - mondta, majd hangosan olvasni kezdte a kis címkét, ami az egyik...talán parfümre volt tűzve.
Kifinomult ízlésű hölgyek számára állítottuk össze ezt a ragyogó ajándékcsomagot, amelyet Audrey Hepburn ihletett. A virágos illatú Bvlgari parfüm, a Swarovski kristályokkal ékesített, aranyozott piperetükör, és a Lindt prémium minőségű, szarvasgombás trüffele igényes válogatás. Szelíd, törékeny, mégis nőies és előkelő, mint ihletője, az Oscar díjas szinésznő.
- Na?
- Wow! Mennyi volt? - kérdeztem félve.
- Nem számít...
- Kendall...mennyi volt?
- 150 dolcsi...
- Te hülye vagy?
- Azt hittem örülsz majd neki, hogy gondolok rád... - sütötte le a szemét.
- Dehogynem örülök - ragadtam meg a kezét és lehúztam magam mellé az ágyra. - Csak...hajj kicsim...nem kellett volna ennyi pénzt rám költened...
- Ugyan már... - mondta. - Amúgy is...annyit veszekszünk mostanában. Szerettelek volna egy kicsit kiengesztelni.
Ha most nem volt bűntudatom, akkor soha.
- Azt mondtad sokat gondolkodtál azon, hogy hogyan lehetne rendbe tenni a kapcsolatunkat...
- Így van! - helyeselt.
- És? Mire jutottál?
- Ezt majd máskor megbeszéljük jó?
- Hát, oké...
- Te nem vagy éhes? Mert én éhen halok.
- De! Itthon nincs semmi kaja...
- Értem...és mit szólnál, ha a Hotel éttermében kajálnánk?
- Végül is miért ne...
- Akkor gyerünk! - állt fel Kendall.
- De mi lesz Nica-val?
- Nem tudom...
- Hol van Dake? - kérdezte.
- Nem tudom...
- Mást is tudsz mondani? - mosolyodott el.
- Nem tudom...
- Oké, akkor felhívom, hogy nem tudna-e átjönni vigyázni a lányunkra...
- Nem jöhetne velünk?
- Végül is jöhetne.
- Oké, akkor hozom! - mondtam, majd besiettem érte.
Rekordidő alatt cseréltem pelenkát és öltöztettem át egy kis ruhába.
- Te nem vedlesz át? - kérdezte Kendall, amikor észre vette, hogy nyitom az ajtót.
- Most, hogy mondod, de...nem itthoni ruhában fogok menni étterembe!
10 perc alatt összeszedtem magam, ami nálam csúcsteljesítménynek számított:
Kendall-el, egymást átkarolva ballagtunk lefelé a lépcsőn(+ ugye a másik karommal Nica-t fogtam)
- Milyen volt a vakációd? - kérdeztem mosolyogva.
- Jó volt.
- Bővebben?
- Hát, nagyjából buli, alvás, buli, alvás, ajándékvásárlás...
- Ó...és hol van Logan? - váltottam témát.
- Elment Jenna-hoz...
- Értem. Sikerült meggyőznöd?
- Mármint miről?
- Jó, akkor másképp kérdezem. Sikerült vele beszélned?
- Igen.
- És?
- Hát...izéke...azt mondta folyamatosan, hogy még meglátja...
- Aha. Elmondod végre, hogy min agyaltál?
- Majd.
- Mi baj van?
- Semmi - mosolygott kedvesen. - De tényleg, a bulin és a pihenésen kívül nem csináltam semmi érdekfeszítőt. Na és neked? Milyen volt ez a pár nap az imádni való férjed nélkül?
- Ö...hát, jó volt.
- Bővebben?
"- Megcsaltalak Dake-el kétszer is, ezen kívül marha jót vitáztam James-el arról, hogy tartsa a száját az erdőben, ahol eltévedtünk kettesben, de nyugi, vele nem volt semmi...még. Amúgy tudtad, hogy horkolok? Biztos, hiszen veled alszok egy ágyban, de Dake-el is aludtam már...kétszer. Szóval úgy összességében marha jó volt!"
- Hát, a bulin nagyon elfáradtam, James be volt rúgva, ezért Dake-el hazahoztuk. Másnap elmentünk kirándulni, ahol eltévedtem, de végül is egy szép vízesésnél lyukadtunk ki, ahol több órát töltöttünk, aztán hazajöttem, aludtam és felkeltem, és te hívtál, hogy megjössz, én meg kitakarítottam, és megjöttél, a többit meg már tudod.
- Fuh. Az jó! Na, itt vagyunk! - mondta és kinyitotta az ajtót ami az étterembe vezetett.
Nem volt nagy, éppen csak akkora, hogy kb. 140-150 ember elférjen benne egyszerre, kényelmesen. A Hallból nyílik és önkiszolgálós. Az étterem mellett találhatóak a konyhák, onnan nem messze pedig az úgynevezett "pincéri pihenő", oda érkezik a telefonos rendelés, ahonnan továbbítják a szakácsnak. Most nem volt akkora sor, mint máskor szokott lenni, ezért szinte azonnal kiszolgálhattuk magunkat és leültünk a lehető legkülönállóbb asztalra. Igen, ott ilyen is van. Általában azt a célt szolgálja, hogy ha valaki szeretne magán beszélgetést folytatni, akkor nyugodtan elvonulhasson és ne kelljen mindenkinek hallania mások magánéletét. Nekünk ez pont jól jött. mondjuk én személy szerint akkor is oda ülök, amikor nem vagyok senkivel. Ez már puszta megszokás.
- Na, végre elmondod, hogy mire jutottál?
- Hát...el...de nem vagyok 100%-ig biztos benne.
- Mielőtt belekezdesz, nekem is el kell mondanom valamit... - mondtam remegve.
Nica az ölemben ült és én annyira remegtem, hogy konkrétan majdnem leesett.
- Igen? - vonta fel a szemöldökét Kendall.
- Én...én... - a hangom megremegett.
- Te, te? - mosolyodott el Kendall.
Felálltam Nica-val a kezemben és kifelé indultam, ott hagyva mindent és mindenkit.
- Aria! Állj már meg! Valami rosszat mondtam? - ragadta meg a karom.
Én nem akartam felé fordulni, mert már nagyon könnyeztem.
- Mi a baj?
- She...hemmi... - nyögtem ki a szavakat.
(Zene ajánló: Ryan Star-Losing Your Memory)
- De, de... - mondta. - Valami tuti, hogy van, különben nem remegnél a sírástól. Kit verjek meg?
- Shen...khit...
- Na...manó...mondd...ki bántott? Nyugodj meg...mit csináljak, hogy megnyugodj?
- She..mit.
- Minden rendben lesz! - simította meg a karom, én pedig elhúzódtam tőle. - Mit csináltál?
Lehorgasztottam a fejem. Kendall maga felé fordított.
- Azt kérdeztem, hogy mit csináltál?! - kiabált, amitől Nica sírni kezdett.
Az étteremben mindenki felénk fordult.
- Maguk mit bámulnak? - ordította le az ő fejüket is, mire mindenki visszafordult és elhallgattak.
- Kendall...
- Nyögd már ki! Ugye nem?...Ugye nem csaltál meg? - elhallgatott, bennem pedig valami feltörni készült.
Csak bólogattam mint a hülye, mert Kendall a fején találta a szöget.
- Ezt most nem mondod komolyan?! Basszameg! Én itt töröm magam, amíg te boldogan hancúrozol. De kivel is?
- Nem...
- Gyerünk, mondd csak el!
- Én, nem...nem tehetem!
- A férjed vagyok! Legalább annyiba nézhetnél, hogy elmondod!
És ekkor valami olyasmi történt, amire egyáltalán nem számítottam.
- Velem! - lépett be Dake az ajtón.
- Mi...a... - látszólag Kendall is annyira meglepődött, mint én.
- Na? Ha valakit bántanod kell, itt vagyok!
Kendall-nek a fájdalomtól eltorzult az ábrázata.
- Komolyan mondom, nem hiszem el! Valahol belül éreztem, hogy nem szabadott volna rá bíznom téged!
Egyenesen ijesztő látvány volt őt nézni. Ott tornyosult fölöttem és Nica fölött. A feje tiszta vörös volt, a szemei vérben forogtak miközben folyamatosan folytak le a könnyek az arcán. Ahogy beszélt, néha elcsuklott a hangja, vagy váratlanul elkezdett két oktávval magasabban beszélni.
- De te...hogy tehetted? Miért? Most őszintén, én ezt érdemlem?! - akadt ki totálisan.
El tudtam képzelni, hogy a többi embernek, akik minket néztek, mi játszódhatott le a fejükben.
- Dehogy is...de Kendall...ez már nem kapcsolat... - szipogtam.
- Chhhh! És te... amikor már végre megkedveltelek - fordult Dake felé. - Már kezdtelek családtagként kezelni, és pont ilyenkor...hátba szúrsz.
Dake magabiztos volt és tett egy lépést Kendall felé.
- De, sebaj. Legalább rájöttem, hogy a feleségem mekkora ribanc, te meg egy hasztalan, semmire kellő köcsög!
Még életemben nem hallottam Kendall-t így beszélni.
- Na, idefigyelj! - emelte fel a hangját Dake. - Rólam még mondhatsz akármit, DE, Aria-t, akit állítólag annyira szeretsz, hagyd ki belőle! Azért elgondolkodhatnál, hogy talán valami ilyesmi érzés volt, amikor TE CSALTAD MEG ŐT! Sőt, neki még volt pofája elmondani, de te...emlékszem, hogy én vittem el kocsival arra a helyre...és, hogy utána, hogy ki volt akadva. Mondhatni kiegyenlített!
Kendall-nek elakadt a szava.
- Különben is, először mind a ketten berúgtunk...
- ELŐSSZÖR? Miért? Volt több alkalom is?
- Kettő. A második pont amiatt történt meg, mert már nem szeret...vagyis pontosabban arról, hogy már nem azt érzi amit régen! Igen, tudd csak meg.
Kendall hirtelen dühből 180°-os fordulatot vett és egyenesen felém rohant, és fel akar pofozni, de Dake megragadta a karját és behúzott neki. Kendall megtörölte a száját, ami vérezni kezdett, majd neki estek egymásnak. Megpróbáltam közéjük állni, de ellöktek egymástól. Valamelyik megpróbálta hívni a rendőrséget, de ekkor belépett a biztonsági személyzet (6), nyomukban a 3 fiúval. Carlos-szal, akinek fogalma sem volt, hogy mi történt, hiszen napokig nem találkoztunk, James-szel, aki halálos pillantásokat lövellt felém, amiben ott bujkált egy kis "Én tudtam, hogy ez lesz belőle" és végül Logan-el, aki már sejtette, de nem mert biztosat mondani. Nagy nehezen szétválasztották őket. Azaz, Logan és James a fiúkhoz, Carlos pedig átvette tőlem Nica-t és önzetlenül hagyta, hogy zokogva összeessek. A látásom elhomályosult, de tisztán ki tudtam venni, hogy mi történik. Kendall-t két testesebb biztonsági kivonszolta, miközben olyanokat ordibált, hogy "Biztos Jenna is megcsalta Logan-t" vagy "Maga ne kamerázzon", egyszóval mindent, miközben Dake-t a többiek próbálták lefogni. Vagy 4 percig nem tudtam felállni. Időközben a kedélyek lenyugodtak, hozzám pedig Logan lépett.
- Gyere... - mondta és felsegített. - Felmegyünk...
- Ne! Nica...
- Add ide! - parancsolt rá Carlos-ra, aki odanyújtotta neki a babát.
Logan levette a dzsekijét és a fejemre terítette. Először nem értettem, hogy miért, de amikor kiléptünk az étteremből, rádöbbentem, hogy ez a "kis" balhé több paparazzit is idevonzott. Sokan próbáltak odajönni hozzám, valamelyik bátrabb le akarta húzni a fejemről, ilyenkor Logan nemes egyszerűséggel leütötte a "támadóm" kezét. Hatalmas harcok árán, de felmentünk Jenna és Logan lakására. Remegve leültem az ágyra a sok cucc közé. Logan még nem pakolt ki.
- Főzök egy kis teát! - mondta és kiszaladt a konyhába.
- Oké.
Ölemben Nica még mindig nem nyugodott le. A levegőt szaporán vette. Logan hamar visszatért és a kezembe nyomott egy bögrét, majd átvette Nica-t.
- Köszönöm... - mondtam.
- Tényleg képes voltál rá?
Lesütöttem a szemem.
- Attól még, hogy ő megtette, neked még nem kellene lealacsonyodni a szintjére.
- Honnan tudtátok, hogy ott leszünk?
- Nos, én hazajöttem és megbeszéltem a fiúkkal, hogy a Hallban találkozunk. és ott már hallottunk szinte mindent, olyan hangosan ordítottatok...
- Jézusom...
- Valamelyik szemfüles hívta a paparazzikat, de nyugi, ők nem tudnak semmit. Még...
- Ó...
- Aria...
- Igen?
- Hol van Jenna?...
- Nem tudom. Biztos vásárolni ment.
- Ugye ő nem?
- Nem tudom, hogy miről beszélsz.
- Dehogyisnem. Nagyon is tudod, hogy miről beszélek...
- Nem, Logan.
- Ne nézz már hülyének engem is!
- Hogy értetted azt, hogy téged IS? Pff.
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Tudnom kell.
Csapdába kerültem. Ha azt mondom, hogy "Nem mondhatok semmit" az egyenlő az "Igen"-el. Ha "Nem"-et mondok, hazudok. Viszont Logan a barátom. Jenna viszont a legjobb barátnőm. Nem tudom.
/Jenna és Logan/
Miután bejártuk a fél várost, végre megtalálták azt az éttermet, amiről Logan beszélt. Egy kis gyorsétterem volt. mivel már nem tudtak reggelizni, ezért inkább ebédeltek. Röpke 20 perc alatt sikerült.
- Figyelj csak... - törölte meg a száját Jenna egy szalvétával.
- Ugye tudod, hogy ez csak egy egy éjszakás kaland volt? Legalább is a részemről...
- Mi?...
- Logan...nekem férjem van és gyerekem. Ugye nem gondoltad komolyan, hogy ezt tovább folytathatjuk?
- Hát, őszintén...reménykedtem benne... - jelent meg egy keserű mosoly az arcán.
- Sajnálom...- mondta Jenna.
Elővette a táskáját, kivette az ebéd árát, lerakta az asztalra, felkapta Alex-et, majd kiviharzott az étteremből. Kilépett az utcára, majd sietve befordult a sarkon. Nem akart az étterem közelében maradni. Akkor vette észre, hogy tulajdonképpen távgyaloglást folytat, amikor Alex halkan nyögni kezdett.
- Ne aggódj, mindjárt otthon vagyunk!
És igaza volt. Ott állt a Hotel előtt. Egy csomó biztonsági volt ott, riporterek és Kendall.
- Kendall! - kiáltotta, odarohant hozzá, átverekedte magát a körülötte összegyűlt tömegen.
A biztonságiak nem nézték jó szemmel, de amikor Kendall megnyugtatta, hogy vele van, beengedték hozzá. Körülöttük valamiféle mágikus biztonsági gyűrű alakult ki, ami érdekes módon távol tartotta a keselyűket.
- Mi a baj? És mi ez a nagy tömeg itt?... - kérdezte, holott tudta.
- Mi lenne? Pontosan tudod!
- Mit?
- Ne tettesd a hülyét. Te vagy Aria legjobb barátnője. Biztosan elmondta, hogy lefeküdt Dake-el...Kétszer is...
- Én csak egyről tudok...
- De azt az egyet is elmondhattad volna!
- Aria a barátnőm...nem tehettem.
- És te? Te megcsaltad Logan-t? Te is olyan mélyre süllyedtél mint ő?
- Nem! - hazudta a lány. - Én nem tennék ilyet Logan-el...soha...
- Még szép! Nem mindenki ilyen...ilyen gerinctelen.
- Hőőőőő! - hőkölt hátra Jenna. - A legjobb barátnőmről beszélsz!
- Bocs.
- Amúgy most hol van?...
- Honnan tudjam? Engem kiráncigáltak...
- Várjunk csak...miért is?
- Verekedtem.
- Kivel?
- Azzal... - mutatott az utca túloldalán álló Dake-re, 4 biztonsági társaságában. - Az a gyanúm, hogy be fognak vinni minket.
- Tuti. Áruld már el, hogy te tényleg ilyen hülye vagy, hogy leállsz verekedni Dake-el?
- Miért? Mi ezzel a gond?
- Á, csak annyi, hogy izmos, erős, hozzá szokott a bunyóhoz és ó, ebből csak te kerülhetsz ki rosszabbul.
Kendall elgondolkodott. Vagyis úgy csinált.
- Lehet, hogy igazad van...mindegy...szerintem be kellene adni majd az óvadékot...
- Azt majd a fiúk megoldják, én viszont megkeresem Aira-t és Logan-t...ha te hazajöttél, akkor biztos Loggie is itthon van.
- Szia!
A lány már annyira megszokta Alex súlyát, hogy konkrétan csak akkor vette észre, hogy hordozza, amikor a bejárati ajtóhoz ért. Bent halk beszélgetést hallott. Na, most mi legyen? Be menjen? Ne menjen be? Muszály.
"- Ugye ő nem?
- Nem tudom, hogy miről beszélsz.
- Dehogyisnem. Nagyon is tudod, hogy miről beszélek...
- Nem, Logan.
- Ne nézz már hülyének engem is!
- Hogy értetted azt, hogy téged IS? Pff.
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Tudnom kell."
- Itt az ideje a drámai belépőmnek... - motyogta a lány és kinyitotta az ajtót.
Bent Logan és Aria "beszélgettek".
- Loggie! - sipítozta a lány.
Logan odarohant hozzá és szorosan átölelte.
- Szeretlek... - suttogta a lány fülébe.
- Én is...
- Te...valami bűzlik...
A lány megijedt. Mi van, ha Logan megtudta, hogy megcsalta...
- Mármint, komolyan. Mikor cseréltél utoljára pelenkát?
Hatalmas kő esett le Jenna szívéről.
- Nem tudom...reggel?
- Mi? Uram isten! - kapta ki a kezéből a fiát. - Hol voltál, hogy ennyire nem tudtál pelenkát cserélni?
- Elmentem egy étterembe. A város másik részébe...
- Nem lett volna jó itt enni a Hotel éttermébe?
- Ö...egy barátommal mentem, ő mondta, hogy az jó hely.
- És mégis melyik barátoddal?
- Logan-nel...
- Igen? Nem rémlik...
- Logan Lerman-nel...
- Honnan ismered te Logan Lerman-t? kerekedett el Logan szeme.
- Ö...abban a buliban...tudod, amire James meghívott...
- Jaa...aha...
Aria halkan felállt, amivel jelezte, hogy ő ebben nem szeretne rész venni, és becsoszogott Nica-val együtt a gyerekszobába. Jenna ezt teljes mértékben megértette.
- Ki kellene cserélnem Alex pelenkáját! - mondta Jenna is és otthagyta Logan-t. - Jézusom! Most mit csináljak? - kérdezte miden előzetes nélkül Aria-tól.
- Nem tudom...én már túl estem rajta...és szakítottunk.
Jenna elhúzta a szája szélét, majd leült barátnője mellé.
- De...végül is ez már nem is volt normális kapcsolat. Szerettük egymást, meg minden, de ha nem volt kedvünk romantikázni, akkor összevesztünk...Most nem tudom, hogy mi lesz. El fogunk válni...és mi lesz a gyerekkel?! Ó istenem! - temette a kezébe az arcát Aria.
- Nyugodj meg...
Aria sóhajtott egyet.
- És veletek mi lesz?
- Nem tudom...
- Mondd el neki...
- De...
- De mi? Hidd el, hogy jobb lesz ez így...
- Rendben...itt hagyom Alex-et...tudnál pelenkát cserélni?...
- Hogyne... - mondta Aria és elvette a babát, Jenna pedig kilépett az ajtón.
Odakint a nappaliban Logan várta egy kanapén.
- Ülj le!
A lány leült.
- Akkor most nagyon őszintén kérlek, hogy mondd el...Történt valami közte és közted?
Jenna hallgatott, mint a sír.
- Könyörgöm...Jenna...mondd a szemembe!
Logan szemében könnyek gyülekeztek. Jenna nem akarta. nem ezt akarta. Megbánta. Nagyon. Ő szereti ezt az embert.
- Szeretlek... - mondta és hozzá bújt.
Logan ezt nem tudta hogyan értelmezni. Aztán Jenna kisegítette.
- Igen, Logan. Történt valami...
- Ezt nem hiszem el... - mondta és elhúzódott tőle.
- Ne haragudj...
- Ne haragudjak? Ne haragudjak?! Megcsalsz, de ne haragudjak. Ez jó!
- Sajnálom...
- Sajnálhatod is...
- Mentségemre szóljon, hogy nem voltam józan!
- Még le is itatott? Remek! Hallod...ezt...ezt nem tudom megbocsájtani! - kiáltotta, felpattant, majd kiviharzott az ajtón.
Jenna sírni kezdett.
/Aria szemszöge/
Ordibálást hallottam, ezért kijöttem a szobából. A két babát már ágyba dugtam. Odakint Jenna kuporgott a kanapén és remegett. Sírt.
- Jenna...
- Hagyj!
- Jenna...hidd, el, hogy jobb lesz így!
- Hogy?! Megcsaltam életem szerelmét, aki elviharzott...fogalmam sincs, hogy hova...
- Nyugodj meg! Most neki is ezt kell tennie és majd visszajön. Csak ki kell várnod!
- Lehet, hogy igazad van...mindegy - szipogta. - Én bemegyek a szobába...
- Oké...akarod, hogy veled menjek?...
- Nem kell, köszi...
- Rendben.
Jenna bement, én pedig bekapcsoltam a TV-t. Természetesen a nyáladzós romantikus filmek tabuk voltak. Ezért néztem valami horror-t. Abban általában ha van is szerelme pár, az egyik tuti meghal és akkor tudok valakivel együtt sírni. Kopogtattak az ajtón.
- Nyitom!
Titkon reméltem, hogy Kendall az...nos, majdnem.
- Dake...mit keresel itt?
- Sikerült elsimítanunk az ügyet. Az elején úgy volt, hogy bevisznek, de aztán azt mondtuk, hogy csak egy félreértés volt. Tudod ilyenkor baromi jó a beszélőkém - mosolyodott el.
- Jenna?
- Kendall? - kérdeztük egymástól egyszerre.
- Jenna bent van a szobába...
- Kendall meg elment valahova...
- Értem...
- Hé...hogy vagy?
- Hát, nem jól. Te megmaradsz?...
- Meg! - mosolygott. - Bejöhetek, vagy beszélgetünk még egy kicsit az ajtóban?
- Tudod mit?... - menjünk el sétálni.
- Hát, oké. De a paparazzik még mindig ott állnak lent, lesben állva...
- Nem baj. Csak ki akarok mozdulni végre.
- Oké...akkor majd megyünk a hátsó ajtón!
Felkaptam egy dzsekit, mert tudtam, hogy valószínűleg sötétedésig fogunk maradni. Mindketten leballagtunk, a hátsó kijárathoz és kisurrantunk rajta. Sajnos egy-két szemfüles emberke észrevett, ezért hát bele kellett törődnünk, hogy nagy valószínűséggel nem lesz belőlünk nindzsa. De maratoni futó sem, mert hiába futottunk keresztül az egész városon, nem tudtuk lerázni őket. Végül a kuka mögött elbújva kicseleztük őket, és kis híján tüdőbajt kapva pont egy bár előtt találtuk magunkat.
- Bemegyünk?
- Ha az a terved, hogy leisszuk magunkat és elfelejtjük a bánatunkat, nem támogatom...
- Kettőnk közül csak neked van bánata. Nekem max. annyi, hogy nem vertem szét Kendall-t.
- Suuuuu...na, mindegy, menjünk...
Hatalmas tömeg, kicsi bár. Nem jó párosítás...Előrenyomultunk a pulthoz, és vettünk magunknak két tequilát, majd hátrébb menünk, közel a bejárathoz, mert a levegő fülledt volt, nekem meg valahogy nem volt kedvem megfulladni. Egyszer csak odajött hozzám egy hapsi.
- Szia cica! Van gazdád? - kérdezte és úgy kacsintgatott rám, mint akinek súlyos szemgyulladása van.
- Szia! - köszöntem vissza figyelmen kívül hagyva a kérdését.
- Szóval? - kérdezte.
- Szóval? - kérdeztem vissza.
- Neked szemgyulladásod van? - kérdezte Dake.
- Nincs...miért?
- Csak mert tikkelsz. Áruld el...milyen kezelést kaptál? Tudod...ott a sárga házba. Csak mert engem még mindig nem tudtak meggyőzni arról, hogy tehénpókok nem léteznek...
Én már kuncogtam a röhögéstől. Szegény srác nagyon megijedt, ezért gyorsan elköszönt, majd elvegyült a tömegben. Mi megittuk az italt, majd kimentünk a bárból és sétáltunk tovább. Már besötétedett.
- Rendes volt tőled, hogy megvédtél.
- Ez kötelességem volt!
Elmosolyodtam.
- Hogyhogy megkerestél? - kérdeztem.
- Mert aggódtam érted. És...beszélni szerettem volna veled...
- Miről?
- Kettőnkről. Szeretnéd ezt tovább folytatni?
Érdeklődve felé fordultam.
- Hogy érted ezt?
- Aria...te is tudod, én is tudom, hogy nem vagyok közömbös neked...És azt mondtad, hogy Kendall iránt már nem azt érzed, mint régen...Én meg mondtam, pontosabban kérdeztem, hogy segítsek-e tisztázni az érzelmeidet...És te nagyon nem ellenkeztél, amikor lefeküdtünk...Viszont mondtam, hogy megértem, ha nem engem választasz...
- Dake, nem tudom...nem tudom, hogy mi legyen érted? Bárkit is választanék, én nem lennék kész egy újabb kapcsolatra...
Dake megtorpant.
- Tehát akkor nem?...
- Nem...de nem csak veled...senkivel sem... Ne haragudj...
- Nem haragszom...
- De igen...
- Jó, igen haragszom. De megértelek...most megyek. Remélem hazatalálsz egyedül - mondta és adott egy gyors puszit az arcomra.
Szerintem ennyire rosszul még életemben nem éreztem magam. Leültem egy padra és csak gondolkodtam. Vagy 20 percig...utána rájöttem, hogy lehűlt a levegő, és talán haza kellene mennem. Nem is emlékszem ár, hogy hogyan de odaértem a hotelig. Aztán Jenna lakásáig. Semmi kedvem sem volt hazamenni. Ahogy beléptem az ajtón, kutyacsaholás fogadott.
- Yoda! Hát te?
- Elhoztam... - lépett oda hozzám James. - Gyere be...beszélnünk kéne...
Nagyon rossz érzésem volt. A nappaliban ott ült mindenki. Kivéve Dake, Logan és végül, de nem utolsó sorban Kendall.
- Eltűntek - kezdte minden köszönés nélkül Carlos.
- Kik?
- Logan és Kendall!
- Hogy mi?...
