Ebben a részben felüti a fejét egy új banda, amiben az a lány az énekes (Cassadee pope) akiről Aria-t mintáztam. Mivel a bandának ő volt az egyik alapító tagja, ezért át kellett egy picit írnom a banda történetét. Ja, és ha valakinek van ötlete, hogy milyen csavarok legyenek a történetben, azt kérem, hogy írjon.
43. Rész Problem
- Uram! - kiáltottam, amikor felébredtem.
- Isten! - fejezte be Dake.
- Ó...a fejem... - nyöszörögtem.
- Ó...a nemi szervem...
Fel akartam ülni, de a testem megállt a levegőben. Lassan Dake felé fordultam.
- Mi a francot csináltunk mi tegnap este?
- Nem emlékszel? - vigyorgott.
- De...tisztán emlékszem...de, hogy történhetett ez?
- Tudod, amikor egy férfi, ez esetben én, meglát egy nőt, úrrá lesz rajta egy heves vágy...a nő, azaz te, viszonozza ezt az érzést...remélhetőleg, és akkor...
- Jó, nem erre gondoltam...Mit fogok mondani Kendall-nek?
- Semmit! - vágta rá. - Gondolom nem szeretnéd, hogy a golyóimmal biliárdozzon...
- Hát...nem...
- De...akkor most...ez egy egy éjszakás volt?
- Ö...természetesen!
- Szuper! Elmentem átöltözni... - mondta majd kikászálódott az ágyból.
- Jesszusom, Dake! Takard már el magad, mégiscsak nőből vagyok!
- Tegnap este még ez egyáltalán nem zavart!
- Akkor sötét volt! - vágtam vissza.
- De érezni érezted! - vigyorgott.
Válaszul csak hozzá vágtam egy párnát. Megvártam, amíg visszajött. Fekete póló, kék farmer. Hallod, te mit csináltál velem? - kérdezte, beállt a tükör elé és felhúzta a pólóját:
- Á, csak egy hatalmas kék folt van a bal oldalamon...
- Had nézzem... - mondtam és kikeltem az ágyból.
Nem volt rajtam ruha...
- Ó...tyű...
- Perverz! - mondtam és gyorsan magamra terítettem a takarót.
- Már bocsánat, de egy szóval sem kértem, hogy kelj ki az ágyból...
- Igaz...kimennél, amíg átöltözök?
- Igen...na várj... - mondta és felhúzta a válláig a pólót. - Azért ennyire nem volt durva...vagy igen?
- Ö...szerintem az lesz a legjobb, ha én is elkezdem magamat vizsgálgatni...de csak miután kimentél!
Dake szomorúan kiballagott. Érdekes módon rajtam semmi zúzódás, heg, vagy kiszívott folt nem volt. Gyorsan felvettem az első ruhát, ami a kezembe akadt és átmentem Nica-hoz. Ő még aludt, viszont Alex nagyon is ébren volt. Jenna tegnap óta nem foglalkozott vele.
- Szia... - mondtam és felemeltem. - Kérsz reggelit? - mondta és teletöltöttem egy cumisüveget az én anyatejemmel.
Nem tudom, hogy mennyire lesz fura neki...mindenesetre megitta, majd megbüfiztettem. Nica-t még nem mertem felébreszteni, ezért lementem a konyhába reggelizni.
- Mit kérsz? - kérdezte Dake.
- Lepj meg.
- Oké. Ülj le az asztalhoz, mindjárt jövök!
Kivételesen szót fogadtam. Kendall-en, anyán és Jenna-n kívül más nem nagyon szokott nekem reggelit csinálni. És ekkor eszembe jutott Jenna. Tegnap este óta nem láttam. Meg Kendall, aki egy csomószor hívott, de már késő volt, hogy visszahívjam.
- Dake?
- Hm?
- Tudsz Jenna-ról valamit?
- Végig veled voltam...tegnap este óta nem láttam. még csak arra sem emlékszem, hogy mikor csatlakozott le rólunk.
- Felhívjam?
- Mindenképp, de előbb kajálj! - mondta és lerakta elém a gofrit.
- Köszi!
Leült mellém és csak nézte, ahogy eszek.
- Te nem reggelizel?
- Nem vagyok éhes...
- Gáz van?
- Nem! Dehogy is! Egyél csak.
Miután végeztem, felhívtam Jenna-t. A negyedikre vette fel.
- Haló?
- Jenna! Hol a francban vagy? Tegnap óta nem láttalak és a kisfiadnak most adtam enni...
- Itt vagyok a parkban...
- És mit keresel ott?
- Éppen hazafelé tartok, Logan Lerman lakásáról.
- Oké...Találkozzunk a park bejáratánál, 10 perc és ott vagyok!
- Oké, szia!
- Megkérhetnélek rá, hogy nézz be egy fél óra múlva Nica-hoz? És ha ébren van adsz neki reggelit? - fordultam Dake felé.
- Aria...nem tudom, hogy feltűnt-e de én nem vagyok szoptató édesanya...
- Van direkt kis üvegekbe anyatej, ott vannak a legfelső polcon a babaszobába! Azt öntsd bele a cumisüvegbe és kész!
- Ja...aha. A biztonság kedvéért azért igyekezz vissza!
- Rendben! - mondtam és kivágtattam az ajtón.
*
Azon kívül, hogy én odaértem, még várnom kellett 10 percet Jenna-ra.
- Nem, 10 perccel ezelőtt kellett volna itt lenned?
- Ne haragudj, baromira másnapos vagyok...
- Na és a csávód hol van?
- Milyen csávóm? - kerekedett el Jenna szeme. - Logan visszajött?
- Hát nem arra a Logan-re értettem.
- Ja...hát, ő otthon maradt...
- De...most...mi van? Történt köztetek valami?
- Hát...van még mit megbeszélnünk. A gyerekekre ki vigyáz?
- Dake.
- Oké. Gyere, együnk Hot Dogot.
Vettünk magunknak kaját. Az elején mindketten hallgattunk, majd egyszerre elkezdtünk mesélni a tegnap esténkről. Röpke 2 perc kellett ahhoz, hogy rájöjjünk: Ha mindketten beszélünk, nem fogjuk érteni egymást.
- Kezd te! - mondtam.
- Oké...ugye miután Dake és te elhúztatok, ott maradtam a fiúkkal. Logan Lerman pedig odajött gratulálni James-nek, hogy "ez mekkora buli", de James túl részeg volt, hogy felfogja. Látta rajtam, hogy én még normális vagyok, ezért elhívott táncolni. Beszélgettünk, és észre vettük, hogy elég sok közös van bennünk. Ittunk egy kicsit, végül felajánlotta, hogy hazavisz...de nála lyukadtunk ki...ott még többet ittunk...és...jaj, most tuti, hogy kurvának fogsz tartani...
- Miért tartanálak annak?
- Mert...megtörtént! Én hülye, megcsaltam Logan-t!
El kerekedett a szemem. És nem csak azért, amit mondott Jenna...
- Nem tartalak kurvának... - közöltem a lehető leghiggadtabban.
- Köszi...de most te jössz!
És akkor elmeséltem mindent, ami tegnap este történt.
- Oké...ennyire részletesen azért nem kellett volna...
- Bocsi...
- De durva...mármint nem az, hogy megcsaltad...vagyis, az is...de én most konkrétan arra gondoltam, hogy Ikerhatásunk van!
- Hogy mink?
- Mindkettőnkkel ugyan az történik...ez olyan, mint ami az ikrekkel szokott lenni...
- Aha...
Hirtelen megcsörrent a telefonom. A stúdióból hívtak.
- Haló?
- Aria! Be tudnál jönni a stúdióba?
- Persze! Mikorra?
- Mostanában valamikor.
- Rendben, azonnal indulok...
- Mit akartak? - nézett rám kérdőn Jenna.
- Azt, hogy menjek be...Jössz te is?
- Szívesen mennék, de Alexnek szüksége van rám.
- Értem. Akkor szia, majd később találkozunk!
Rohantam a stúdióig, a liftben toporzékoltam, annyira izgatott voltam. Már rég nem voltam bent.
- Helló! - köszöntem, amikor beléptem az ajtón.
Odabent négy fiú, illetve a producer állt.
- Szia! - köszöntek szinte egyszerre.
- Na végre, hogy ideértél! Nos...hol is kezdjem...azt hiszem szereztem neked egy bandát!
- Egy mit?
- B-A-N-D-Á-T
- Ö...oké...De hogy? Vagy mi?
- Ők most szerződtettek le, és arra gondoltam/unk, hogy beindíthatnád őket, és egy kis ideig beszállnál a bandájukba.
- Kik ők?
- Hey Monday.
- Hát, végül is miért ne?
- Szuper! A jövőhéten gyere vissza, kezdjük a felvételeket...SŐT! reggelről lesz egy fotózás.
- Rendben.
- Ismerkedj meg velük!
Röviden: A bandát a gimis évei alatt alapította Mike Gentile. Ő gitározik és néha háttérénekes is. Egész jó fej:
- Nem, 10 perccel ezelőtt kellett volna itt lenned?
- Ne haragudj, baromira másnapos vagyok...
- Na és a csávód hol van?
- Milyen csávóm? - kerekedett el Jenna szeme. - Logan visszajött?
- Hát nem arra a Logan-re értettem.
- Ja...hát, ő otthon maradt...
- De...most...mi van? Történt köztetek valami?
- Hát...van még mit megbeszélnünk. A gyerekekre ki vigyáz?
- Dake.
- Oké. Gyere, együnk Hot Dogot.
Vettünk magunknak kaját. Az elején mindketten hallgattunk, majd egyszerre elkezdtünk mesélni a tegnap esténkről. Röpke 2 perc kellett ahhoz, hogy rájöjjünk: Ha mindketten beszélünk, nem fogjuk érteni egymást.
- Kezd te! - mondtam.
- Oké...ugye miután Dake és te elhúztatok, ott maradtam a fiúkkal. Logan Lerman pedig odajött gratulálni James-nek, hogy "ez mekkora buli", de James túl részeg volt, hogy felfogja. Látta rajtam, hogy én még normális vagyok, ezért elhívott táncolni. Beszélgettünk, és észre vettük, hogy elég sok közös van bennünk. Ittunk egy kicsit, végül felajánlotta, hogy hazavisz...de nála lyukadtunk ki...ott még többet ittunk...és...jaj, most tuti, hogy kurvának fogsz tartani...
- Miért tartanálak annak?
- Mert...megtörtént! Én hülye, megcsaltam Logan-t!
El kerekedett a szemem. És nem csak azért, amit mondott Jenna...
- Nem tartalak kurvának... - közöltem a lehető leghiggadtabban.
- Köszi...de most te jössz!
És akkor elmeséltem mindent, ami tegnap este történt.
- Oké...ennyire részletesen azért nem kellett volna...
- Bocsi...
- De durva...mármint nem az, hogy megcsaltad...vagyis, az is...de én most konkrétan arra gondoltam, hogy Ikerhatásunk van!
- Hogy mink?
- Mindkettőnkkel ugyan az történik...ez olyan, mint ami az ikrekkel szokott lenni...
- Aha...
Hirtelen megcsörrent a telefonom. A stúdióból hívtak.
- Haló?
- Aria! Be tudnál jönni a stúdióba?
- Persze! Mikorra?
- Mostanában valamikor.
- Rendben, azonnal indulok...
- Mit akartak? - nézett rám kérdőn Jenna.
- Azt, hogy menjek be...Jössz te is?
- Szívesen mennék, de Alexnek szüksége van rám.
- Értem. Akkor szia, majd később találkozunk!
Rohantam a stúdióig, a liftben toporzékoltam, annyira izgatott voltam. Már rég nem voltam bent.
- Helló! - köszöntem, amikor beléptem az ajtón.
Odabent négy fiú, illetve a producer állt.
- Szia! - köszöntek szinte egyszerre.
- Na végre, hogy ideértél! Nos...hol is kezdjem...azt hiszem szereztem neked egy bandát!
- Egy mit?
- B-A-N-D-Á-T
- Ö...oké...De hogy? Vagy mi?
- Ők most szerződtettek le, és arra gondoltam/unk, hogy beindíthatnád őket, és egy kis ideig beszállnál a bandájukba.
- Kik ők?
- Hey Monday.
- Hát, végül is miért ne?
- Szuper! A jövőhéten gyere vissza, kezdjük a felvételeket...SŐT! reggelről lesz egy fotózás.
- Rendben.
- Ismerkedj meg velük!
Röviden: A bandát a gimis évei alatt alapította Mike Gentile. Ő gitározik és néha háttérénekes is. Egész jó fej:
Ott van még Alex Lipshaw, szintén gitáros, ő is jó fej. És sokkal hülyébb mint Carlos és én együtt véve:
Ne feledkezzünk meg a dobosunkról, akinek elég komoly ábrázata van, mert elég komoly ember, ő Patrick Mckenzie:
Miután mindenkivel váltottam pár szót, beültem a stúdióval szembeni kávézóba és felhívtam Kendall-t.
- Örülök, hogy végre hajlandó voltál felhívni... - kezdte minden köszönés nélkül.
- Ne haragudj! A buliban nagy volt a zaj, ezért nem hallottam, hogy csörög a telefonom. Ráadásul amikor este hazaértem, már túl késő volt, hogy visszahívjalak.
- Hol vagy?
- Egy kávézóban.
- Kivel?
- Egyedül.
- Hol vannak a többiek?
- Ha én azt tudnám...Mi ez? Hazugság vizsgálat? El tudom képzelni, hogy valami készüléket rákötöttél a telefonodra, amivel le lehet hallgatni a beszélgetéseket...
- Mi? Miről beszélsz? - kérdezte, és a háttérben megcsörrent valami. Mintha le vágták volna a földre. - Hehe... - hallatszott a kínos röhögése.
- Jól van szívem, csak gyere haza! - nevettem. - Mi újság?
- Semmi. Tegnap egész este buliztam, nem aludtam szinte semmit, de tényleg egy órát sem...
- Oké...hát, akkor ma pihenj...
- Úgy lesz, de te is! - érzetem, hogy a telefonban elmosolyodik.
- Oké! Le kell tennem! Szia!
- Szia!
20 perc alatt hazasétáltam. Otthon nagy rend fogadott.
- Mi...a...
- Kitakarítottam! - vigyorgott Dake.
- De miért?
- Mert el akarlak vinni kirándulni és mivel kitakarítottam, nem foghatod arra, hogy más dolgod van!
- Oké! - nevettem. - De ugye tudod, hogy ez csak egy egy éjszakás kaland volt?
- Igen, tudom. De ugye tudod, hogy barátok vagyunk és a barátok el szoktak menni szórakozni? - utánozta a hangom.
- Igen...Na és mi lesz Nica-val?
- Jön velünk!
- Oké...mikor indulunk, és hova?
- Kb. 2 óra múlva. Legyen meglepi!
- Mit csomagoljak?
- Csak kaját!
- Oké!
Sikeresen összepakoltam. Pontosan nem tudtam, hogy Dake mit ért a kirándulás alatt...Szóval, raktam be szendvicseket, üdítőket, pelenkát és pulcsit. Ruhának melegítőt, egy pólót és egy tornacipő féleséget vettem fel.
- Hallod, ne hívjam Jenna-t is? Biztos örülne neki...
- Hát...végül is hívhatod...Már hazament. Vitte Alexet is.
Átmentem Jenna-hoz és bekopogtam.
- Szia!
- Hali! Nem jössz velünk kirándulni?
- Veled és?
- Dake, Nica. Hozhatnád Alexet is!
- Hát...Megyek, de csak ha többiek is jöhetnek!
- Jó! Szólok a többieknek, te addig pakolj össze! - mondtam és elrohantam.
Bekopogtam a fiúkhoz is. Ki más nyitna ajtót, mint James!
- Szia! - köhintettem egyet. - Figyelj, Dake-el, Jenna-val és a gyerekekkel kirándulni megyünk! Szeretnétek jönni Carlos-szal?
- Persze. Én megyek...Carlos-t nem tudom.
- Talán kérdezd meg! - javasoltam.
- Ha itt lenne, már rég megtettem volna!
- Miért? Hol van?
- Ötletem sincs...Alexa-val ment el valahova.
- Ó...Akkor mindegy.
- Pakolj össze és kb. két óra múlva lent találkozunk.
- Oksi! - mondta és becsapta az orrom előtt az ajtót.
Visszaballagtam Dake-hez.
- A többiek is jönnek!
- Kik?
- Jenna, Alex, James...
- Oké - vonta meg a vállát.
- Nem gond?
- Miért lenne gond, ha szervezek magunknak egy közös programot, erre te még hívsz 2 embert + egy kis csomagot? - fakadt ki.
- Egy szóval sem mondtad, hogy kettőnknek szervezted!
- Szerinted miért nem kérdeztem meg másokat is? Azt hittem, hogy veszed a lapot.
- Bocs. Most már mindegy.
- Az - morgott.
Két óra gyorsan eltelik, ha az ember Twitteren lóg.
- Gyere kocka, indulunk! - szólt Dake és kinyitotta a bejárati ajtót.
- Repülök! - röhögtem.
Gyorsan beszaladtam Jenna-ért, amíg Dake James-ért ment. Nem kellett 3 perc, el is indultunk.
- Na, és pontosan hova is megyünk? - kérdezte James.
- Majd meglátjátok! - ködösített Dake.
Dake vezetett, Jenna az anyósülésen, James, Alex, Nica és én pedig hátul. Kb. 20 percig autóztunk, fogalmam sincs merre. Egy idő után az autópályán csak a zöldet láttam. Fák, fák, fák, és ó, megint fák! Hirtelen lefordultunk egy földútra. Azon az egy-két kövön, ami a földön hevert, a kocsi kicsit megugorva, de átgurult. Ilyenkor James mindig elkiáltotta magát, hogy "Hopp egy csöcs!"...Fogalmam sincs, hogy ezt mire értette, de nem is szeretném tudni. A földút hosszabb volt, mint gondoltam. Mindenki nyűgös volt, de már nem fordulhattunk vissza...
- Ott vagyunk már? - kérdezte Jenna.
- Még nem... - válaszolt Dake.
Mindannyian ismerjük annyira Jenna-t, hogy tudjuk: Ezt nem fogja annyiban hagyni. és milyen igazunk lett.
- És most? - kérdezte 2 perc után.
- Nem, Jenna, még mindig nem! - kezdte felkapni a vizet dake.
- Hát, jó, de akkor mikor?
- Majd!
- De...
- Nincs de, maradjatok csöndben, meglepi! - mondta Dake idegbetegen.
Gondoltam üzenek egyet Kendall-nek, hogy ne keressen egy ideig, mert kirándulunk, de nem volt térerő.
- Nincs térerő!
- Mert talán az erdőben vagyunk... - sóhajtott James.
- Jóvanna'.
Hirtelen Dake egy hatalmasat fékezett, és majdnem előre estünk.
- Mi van már? - kérdeztem.
- Csak majdnem elütöttünk egy rókát.
- Jézusom szegény róka! - kapott a szája elé Jenna.
- Jézusom szegény én! - csinálta ugyan azt James, mire mind felé fordultunk, ilyen "ezt most te sem gondoltad komolyan" nézéssel. - Mi van? Meg is halhattunk volna!
- De nem haltunk - sóhajtottam.
- Még jó. Egy halott is szebben tud nézni, mint te most.
Erre csak megforgattam a szemem. Mi baja van? Még úgy 5 perc autózás és végre megálltunk. Hát...az első dolog amit észrevettem, hogy Dake pont egy pocsolya mellett állt meg és amikor kinyitottam az ajtót, majdnem beleestem.
- Nem tudnál egy kicsit arrébb menni a kocsival?
- Ö, nem! - vigyorgott.
- Kérlek! Semmi kedvem sincs vizes lábbal kirándulni!
- Pedig én úgy nevetnék! - sóhajtott. - Na jó, zárd be az ajtót, hajlandó vagyok arrébb gurulni fél métert!
- Köszönöm a megértésed!
Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondtam, James egy hatalmasat lökött rajtam, amitől kiestem az ajtón, bele a pocsolyába.
- Haver! Mi bajod? - kiáltott Jenna és nem törődve a vízzel, kipattant a kocsiból, belegázolt a sáros vízbe és kihúzott.
- Köszi. De tényleg. Mi bajod James?
- Semmi bajom sincs, csak rám mászott egy pók, én meg megugrottam, amitől te belezuhantál a vízbe.
- Jó, tök mindegy, teljesen eláztam!
- Bocs.
- Segítenél kivenni a gyerekeket? - fordultam Dake felé, ami szintén belegázolt a vízbe.
- Persze! - mondta és Jenna-val együtt kivette a gyerekeket.
James a csomagtartóból halászta ki a cuccokat, én meg igyekeztem megszáradni.
- Ha kell váltó cipő, én hoztam! - mondta Jenna, ledobta a cuccát a földre, majd kihalászott egy pár zoknit, hozzá cipőt.
- Köszi, életmentő vagy!- Nincs mit!
- Menj előre Dake-el - mondta James. - Én megvárom Aria-t.
- Okés...Visszük Nica-t is jó?
- Jó.
Jenna otthagyott minket. Én lányos zavaromban birizgálni kezdtem a cipőmet, ahelyett, hogy felvenném.
- Sietnél egy kicsit? - förmedt rám.
- Neked meg mi bajod van? Azt hiszed beveszem, hogy azért löktél bele egy hülye pocsolyába, mert megijedtél egy póktól? Tuti, hogy nem. Áruld el, hogy mit tettem ellened.
- Lefeküdtél Dake-el! - vágta hozzám. - Igen, tudok róla! - tette hozzá, amikor meglátta az ábrázatom. - És Jenna-ról is tudok.
- Honnan?
- Logan Lerman volt olyan szíves, és kitálalt, mint legjobb haverja. A te esetedet nem volt nehéz kitalálni. Azt hittétek annyira részeg vagyok, hogy nem fogok emlékezni az ég világon semmire. Hát nem. Emlékszem a tegnap estére, hogy hazavittetek, utána meg mindketten a lakásotokra mentetek. Forrt a levegő közöttetek.
- Jó, de attól még nem tudhattad, hogy lefeküdtünk...
- Akkor biztosan a szomszéd öreg néni nézett pornót és az adott ki ilyen hangokat! - világosodott meg,
- Ó...és? De ugye nem fogod elmondani Kendall-nek?
- Nem ígérhetek semmit.
- James! Barátok vagyunk, ráadásul amikor Kendall kavart azzal a lánnyal, nem mondtad el nekem...
- Viszont te elmondtad a csókunka Kendall-nek...
- Igen, mert a férjem.
- Nekem meg a barátom...ráadásul...csak te vagy olyan hülye, hogy a nászéjszakádon mondod el!
- Jó...igaz.
- Mivel én nem vagyok meleg és nem tudnám elmondani a nászéjszakámon Kendall-nek, ezért...hát nem tudom. Nem támogatom ezt a megcsalás dolgot...
- Tudom...
- Viszont a barátom vagy...lehet, hogy annál több is. Ezért megtartom a titkot.
- Köszönöm! - mondtam, felálltam és megöleltem.
- Na, megyünk? - kérdezte, miután elengedtem.
- Aha! De merre?...
- Fogalmam sincs...
- Jenna arra ment nem?... - mutattam az ösvényre.
- Én nem figyeltem, de biztos...
Mindketten elindultunk. Hiba volt. Nagyjából 20 perce barangoltunk az erdőben,. mire rájöttünk, hogy hülyeség volt elmenni a helyünkről és totál eltévedtünk. Sóhajtva leültem egy farönkre.
- Asszem' eltévedtünk.
- Zseniális észrevétel James David Maslow! - gratuláltam neki elismerően.
- Jól van már! - mondta és leült mellém. - Akkor most ez a Dake-s dolog komoly?
- Nem! - nevettem. - Ez csak egy egy éjszakás kaland volt, ráadásul nem voltam józan...
- És ezt ő is így gondolja?
- Igen! - vágtam rá azonnal.
- Biztos?
- Hát...Tegnap este, amikor megtörtént, azt mondta, hogy szeret. Ráadásul...ezt a programot kettőnknek szervezte, csak nem vettem a lapot, és elhívtalak titeket is.
- Te... - sóhajtott James. - Bármennyire is nehéz kimondani, de beléd van zúgva...
- Belém?!
- Igen... Tudom, hogy fura...
- De...ez durva...Régebben Carlos, Kendall, aztán...aztán te, most meg Dake. Jenna-ra miért nem buknak a fiúk?
- Buknak rá is, csak ő kicsit zárkózottabb. Neki, ha ott van Logan, akkor csak Logan és még barátkozni sem hajlandó senkivel. Ő szereti Logan-t.
- Miért? Én nem szeretem Kendall-t?
- Hát, én nem úgy látom...
- Hogy mondtad? - pislogtam.
- Mondom: SZE-RIN-TEM-TE-NEM-SZE-RE-TED-KEN-DALL-T!
- Hogy mondhatsz ilyet?
- Nem azt mondtam, hogy utálod, csak azt, hogy már nem szereted annyira...Különben nem csaltad volna meg, nem veszekednétek annyit, és van egy nagyon erős gyanúm, hogy ő is így érez...
- Miért mondod ezt?
- Emlékszel, hogy hányszor csalt meg? Lehet, hogy pusztán szánalomból mondta ezt...
A lábaimat keresztbe raktam, és a könyökömmel rátámaszkodtam. Egyszerűen annyira nevetségesnek tűnt az egész, hogy komolyan elkezdett érdekelni. Ennek hangot is adtam az "ühüm" vagy "igen, aszondod?" esetleg "mesélj még" szavakkal.
- Tudod mit gondolok? - kérdeztem, mikor James befejezte a hegyi beszédet.
- Na, mit? - kérdezte tettetett érdeklődéssel.
- Szerintem rohadtul féltékeny vagy, hogy nem veled jöttem össze!
- Pfff! - röhögött fel. - Had mondjak valamit!
- Csak tessék! - kiabáltam.
- Igen, lehet, hogy az elején féltékeny voltam, de aztán rájöttem, marhára nem érsz annyit, hogy miattad akár egy percig is bánkódjak. Nem vagy te olyan jó csaj, ráadásul egyáltalán nem vagy tekintettel a másikra!
- Ezzel mégis mire akartál célozni?
- Nem csak konkrétan rám. ott van például az egy szem lányod. Mindig bébiszitter kell neki, mert te nem tudsz rendesen gondoskodni róla. Vagy - szakított félbe, amikor válaszra nyitottam a számat - elképesztő, hogy képes vagy órákat fecsegni a szerencsétlen életedről, de Jenna-t sosem hallgattad meg teljesen. Különösebben leszarod, hogy Carlos-nak mi van a magán életével...
- Miért, mi lenne?
- Most tervezte megkérni Alexa kezét.
- Nekem sosem mondta!
- Kérdezted valaha is őt arról, hogy mi újság a magánéletével? Ráadásul ott vagyok én...engem is behívtak a Dancing with the Stars - ba...
- És ezt miért nem mondtad?
- Ö...talán mert nem beszéltünk?
Itt elhallgattunk. Megrezzent mellettünk a bokor. James védelmezően átkarolt, amikor hatalmas nyögésekkel feltűnt Jenna vörös haja.
- Ti hol voltatok?!
- Ö...elfelejtettük, hogy nem tudjuk, merre is akart minket vinni Dake, ezért improvizáltunk, és hát - tárta szét a karját - itt lyukadtunk ki.
- Értem... na, gyertek, megmutatom, hogy hova kellett volna kilyukadnotok! - mondta és elhúzott magával.
Akár mennyire is hihetetlen, kb. 15 méterre voltunk tőlük. Ahogy Dake-hez értem, ő átölelt.
- Hol a fenében voltatok?
- Kb. 15 méterre innen.
- Aha...és mit csináltatok ott?
- Természetesen sakkoztunk. Amúgy eltévedtünk...
- Aha...
- Nem történt semmi, ha erre vagy kíváncsi. Csak beszélgettünk.
- Miről?
- Hát...rólam, meg izé...róla...meg az időjárásról...
- Meg a babákról a pillangókról... - folytatta a felsorolást James.
Észre sem vettem, hogy ott állnak mögöttem.
- Ha-ha nagyon vicces. Mindegy. Szóval, gyertek...
Kb. 2 percig sétáltunk, amikor vízcsobogást hallottam...4 perc múlva már hangosabb volt, és 6 perc múlva megpillantottam egy vízesést:
Szerintem olyan este kilencig biztos, hogy ott lehettünk. A gyerekek jól elvoltak, mi sokat beszélgettünk, meg hülyültünk. James nem szólt hozzám, és ez kölcsönös volt. A hazafelé úton bealudtam, és csak azt vettem észre, hogy mindenki kiszállt a kocsiból, Dake pedig engem ébresztget.
- Mi van? - dörzsölgettem a szemem.
- Gyere, megérkeztünk... - mondta és végighúzta az ujját a karomon.
- Vidd fel Nica-t, majd megyek én is - nyöszörögtem, mire Dake bólintott és már el is tűnt.
Lassan felültem. Hirtelen megszédültem. valószínűleg túlaludtam magam, mert olyan érzésem volt, hogy a szemem majd kiesett a helyéről, vagy inkább kisült, a levegőt pedig szaggatottan vettem. Kikászálódtam a kocsiból, majd megtámaszkodtam rajta.
- Jól vagy? - ért vissza Dake.
- Aha, csak túl aludtam magam.
- Én el sem fáradtam! - nevetett. - Ráadásul még ha akartam sem tudtam volna aludni, és nem csak azért mert én vezettem.
- Hanem?
- Horkolsz...nagyon! - tört ki belőle a nevetés.
- Igen? - tátottam el a szám.
- Aha. Először próbálkoztunk a fütyülős módszerrel, mert ugye elméletben akkor abbahagyod, de olyan hangzavar lett, hogy amikor a pirosnál megálltunk és ugye le volt húzva az ablak, a mellettünk lévő kocsiban a kutya majdnem átugrott hozzánk.
Itt már én is nevettem.
- Mivel ez nem jött be, próbálgattuk a rázogatós módszert, én is a legnagyobb kátyúkban mentem, csoda, hogy a kocsi kibírta, de te az Istennek sem akartál felébredni.
- Még valami amiről tudnom kellene?
- Hát...
- Na?...
- Út közben majdnem elütöttünk egy békát, Jenna megsajnálta, ezért behoztuk a kocsiba nagy küzdelmek árán.
- Ajjajj...
- James összekeverte a békából átváltozott királyfit és Hófehérkét...konkrétan rányomta a szádra a békát, hátha attól felébredsz...
A számhoz kaptam.
- Nyugi...már a tudtodon kívül leöblítetted, ugyanis Jenna azt hitte, hogy egy pohár hideg víztől felébredsz...
Végigtapogattam magam. Akkor vettem észre, hogy a pólóm tiszta hűvös. nem vizes, inkább hűvös.
- Na, van még valami?...
- Ja. Elkezdtük bömböltetni a rock-ot, hátha felébredsz, mire egy öreg házaspár által vezetett kocsi elhúzott mellettünk, azt ordibálva: Huligánok!
- Annyira csak nem voltam hangos...
- Viccelsz ugye? Csoda, hogy Kendall kibír!
- Oké...és most, mit szeretnél csinálni?
Dake felvonta a szemöldökét.
- Mire gondolsz?...
- Elmondod, hogy pontosan miről beszélgettetek James-szel?
- De megígéred, hogy nem mondod vissza Kendall-nek?
- A szavamat adom.
És akkor elmondtam neki mindent.
- Tehát ez igaz? - ocsúdott fel a döbbenetből Dake. - Már nem szereted Kendall-t?
- Hogyne szeretném! Csak már nem úgy, mint régen. Valami nem ugyanolyan, mint előtte volt...
- Értem... és most kit szeretsz? - lépett hozzám közelebb.
- Ne...nem tudom...
- Segítsek tisztázni? - kérdezte és a homlokát az enyémnek támasztotta.
Hezitáltam. Arról volt szó, hogy ez csak egy egy éjszakás kaland lesz, ráadásul most józanabb voltam mint valaha. Ott van Kendall, a lányom apja, aki szeret, és most Vegas-ban van...ki tudja mit csinált...viszont azt mondta, hogy ma pihen. De neki mit jelent a pihenés? A fantáziám beindult, a zöld szemű szörny, pedig felütötte a fejét.
- Igen.
Ekkor Dake megcsókolt. Hagytam neki. A nyelve bejutás reményében csiklandozta az ajkam. Engedtem. Engedtem, hogy betuszkoljon a kocsiba, majd rám vesse magát. Szörnyű embernek éreztem magam akkor, akinek hatalmas bűntudata volt. De a bűntudat mellett még ott volt egy érzés, valahol nagyon mélyen és feltörni készült. A bizonytalanság és a tehetetlenség. Fogalmam sincs, hogy mit érzek. Dake, Kendall, James? Úgy éreztem, hogy a legutolsót már örökre elvesztettem. Egy ideig még hajlott volna a kapcsolatra, erre vagyok olyan pofátlan, és lefekszem az exemmel, nem nagy titkot csinálva belőle. Ha Kendall hazajön, első dolgon lesz ezt megmondani neki. Ezekkel a gondolatokkal hagytam, hogy Dake kiszívja a nyakam, majd bezárja magunk mögött az ajtót és elnyeljen minket a sötétség.
