25. Turnék

Sziasztok! Újabb változás. Én is rááltam arra, hogy csak hetente, minden szombaton lesz új rész, amit pontban 0:00-kor fogok felrakni. Nekem is kell egy kis pihenő. És egy kicsit elegem van abból, hogy én a lelkemet kiteszem, hogy megírjam,  tanulmányi eredményeim rosszabbodtak és szinte alig jött komment. Komolyan gondolkoztam rajta, hogy abbahagyom a blog írást, mert így fölösleges és ezt nem a kommentek miatt mondom. Illetve, azok miatt is. Most ne értsetek félre: EZEN A SZOMBATON NEM LESZ ÚJ RÉSZ, CSAK A JÖVŐ HÉT SZOMBATON! Jah, még valami. Nem tudom, hogy honnan veszitek, hogy lopok más blogjáról. Ez az én fejemből pattant ki. És ha még egyszer ilyen  tróger beszédes levelet küldtök nekem, azt azzal a lendülettel letiltom vagy jelentem!

U.I.: Sokan nem helyeslitek, hogy Kendall és Aria folyton összeveszik. Lássuk be, hogy rohadt unalmas lenne ha csak állandóan nyalnák-falnák egymást. És én próbálok egy kicsit reális lenni, mert a FELNŐTT KAPCSOLATOK 69%-ban így működnek...Ezzel nem akartam megbántani senkit. További jó olvasást! Aki elolvasta ezt a szöveget elolvasta, aki nem, nem :D ~ by. Aria

                                

                             25. Turnék

Skócia. Ott, ahol a férfiak és Carlos is szoknyát hord. Szerinte ez nagyon menő. A többi fiút is próbáltuk ráerőltetni, de ők a "Nincs az az isten!" és a "Meg ne próbáld!" mondatokkal elutasították.

- Ez reménytelen! - huppant le mellém Ariana.

- Pedig olyan cukik lennének - mondta Beyonce.

Jenna éppen Carlos-t próbálta leültetni, aki folyamatosan magyarázott a fiúknak a "szoknya hatalmáról". Lassan Logan-t is sikerült belevonni, úgyhogy őt is átöltöztettük. Majd a többiek, azaz James és Kendall is megadta magát, hála a többség döntésének. Vagy fél órán keresztül szakadtunk rajtuk. 

- Jól van! Most már visszaöltözhettek - mondta Jenna.

Igazából sokat erről az országról sem tudok mondani. Elmentünk a közeli kastélyokhoz, megnéztük a Loch Ness tavat és piknikeztünk, na meg persze meg volt a koncert. Viszont egy szomorú hír: Meg kellett válnunk Beyonce-től. A munkája és a családja visszaszólította Amerikába. Jelenleg Görögországban, Athénban járunk. Már az első napon megvolt a koncert, úgyhogy csak pihentünk. Valaki kopogtatott az ajtón. Gyorsan odaszaladtam és kinyitottam.

- Szia! - köszönt Carlos.

- Szia! Gyere be!

Mindketten leültünk az asztalhoz és beszélgetni kezdtünk.

- Te izgulsz?

- Igen! Jó nagy buli lesz! Talán még nagyobb mint Rio-ban.

A görögök ünnepségéről beszéltünk. Minden tizedik évben az emberek felmennek az Olimposz tetejére és imádkoznak. Na, mi nem ezt fogjuk csinálni. 

- Lassan indulni kellene...

Gyorsan felkaptam magamra a fehér ruhámat és lesiettem Kendall-hez. Onnan egész csordákban mentünk el a tengerpartra. Az egész lényege az, hogy a fákra felakasztott kis rózsaszín kétszemélyes sátrakban kell töltenünk az éjszakát. Nagyon hangulatos volt. Elsőként Logan és Jenna ült bele a sátorba, amit aztán az emberek felkötöttek. 10 perc múlva már mindenki a fán volt. Ahogy a nap lenyugodott, gyertyákat gyújtottunk és egy kis légballont, amit felküldtünk az égbe.

Hihetetlenül szép volt. Igaz, hogy egy kicsit kényelmetlenül aludtam, mert folyton arra gondoltam, hogy leesek. 

*

Életem legaranyosabb ébredését éltem át. Ahogy kinyitottam a szemem, Kendall-el találtam szembe magam.

- Szia szépség!

- Szia manó!

- Van itt neked valami... - mondta és előhalászott a táskájából egy szál rózsát és egy kis csokit.

- Azta! Ezt miért kapom?- Csak úgy. Gondoltam, jól esne.

- Köszönöm - mondtam és megcsókoltam. - Jaaaaj! Nem fejezhetnénk be a turnét hamarabb?

- Tudod, hogy én is szeretném, de ez a munkánkkal jár.

- Tudom. Nem lehetnénk egy kicsit együtt Bulgáriában? - kérdeztem.

- Úgy együtt? Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de Jenna és Logan már felavatták...

- Az nem baj! Na gyere! Hogy kell innen lemenni?

- Dél körül jönnek értünk...Csak azt ne mond, hogy vécézned kell.

- Pedig igen. JAMES!!! - kiabáltam át a másik sátorba a fa túlsó oldalán.

- Mond!

- Nálad van telefon igaz?

- Van, de itt nincs térerő!

Ezt nem hiszem el. Most itt kell rostokolnunk addig amíg értünk nem jönnek? Sajnos igazam volt. De nem dél körül, hanem fél kettőkor egy kósza emberke volt olyan szíves és leszedett minket. Még maradtam volna, de indulhattunk a 8. helyszínre a listán. Bulgáriába. Busszal mentünk, ami azt jelentette, hogy röpke 4 órára lefoglaltuk a kétszemélyest. Sofia-t úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas embernyomorító várost. Sehol egy kósza tengerpart (mivel az ország közepén van) és minden második sarkon egy butik. Szállodából a legelőkelőbb is 4 csillagos volt, de azon kívül egész jó hely. Viszont semmi érdekes látnivaló nem volt ott. Alig vártuk, hogy megszabaduljunk onnan. Unalmamban elmentem vásárolni Ariana-val.

- Szerinted ez aranyos? - kérdezte egy pöttyös ruhára mutogatva.

- Nagyon! Már nem mondhatom azt, hogy illik a hajadhoz - utaltam arra, hogy az utolsó találkozásunk óta barna lett a haja.

- Gondolkozom rajta, hogy visszafestetem, de már vagy három éve ugyanaz volt a hajszínem és vissza festettem az eredetire.

- Szerintem ez is jól áll! - nyugtattam meg, amikor megláttam, hogy a szomszédos üzlet fodrász szalonját nézi. - Amúgy mi van a barna hercegeddel?

- Semmi érdekes. Megvagyunk. Úgy örülök, hogy ti kibékültetek - mondta és megölelt.

- Mennyi az idő?

- Fél öt...Úristen!

- Fél óra múlva kezdődik a koncert! Gyorsan bepattantunk egy taxiba és rohantunk át a tömegen, hogy beérjünk. Ott elnézést kértünk mindenkitől és bementünk a backstage-be. Gyorsan átöltöztünk és a színpad felé tartottunk, amikor valaki hátulról elkapta a kezemet.

- James! Szia!

- Beszélhetnénk?

- Persze!

Elmentünk egy függöny mögé.

- Na?

- Hallottam, hogy Kendall rólad beszél...

- Hát, általában én is róla szoktam beszélni, mivel járunk...

- Azt hiszi, hogy mi ketten kavartunk Londonban.

- Hogy mi van?!

- Hallottam, ahogy az öltözőjében beszél Logan-nel.

- Hogy hiheti ezt?! - kérdeztem felháborodva és gyorsan Kendall mellé léptem.

- Beszélnünk kell! - mondtam dühösen és elrángattam.

- Mi a baj?

- Te tényleg azt hiszed, hogy kavartam James-szal?

Elkerekedett a szeme.

- Ennyire nem bízol bennem? Nem tudom, hogy ki csalta meg a másikat!

- Igen ezt hiszem! De nem azért, mert nem bízom benned. Tudom, hogy James milyen hatással van a nőkre érted?

- De rám nem! Nekem csak te vagy az egyetlen aki számít. Tudod, hogy mit mondott nekem, amikor este elaludtunk?

- Nem...

- Azt, hogy úgy tekint rám, mintha a testvére lennék. Nem hiszem el! Most békültünk ki! Muszáj nekünk állandóan veszekednünk? - tettem fel az immár vagy tízszer elhangzott kérdést.

- Rendben, tegyük fel, hogy hiszek neked...

- Hát, nem úgy tűnik.

- Csak most kaptalak vissza! - simította meg az arcom. - Nem szeretnélek megint elveszíteni...A második esély, már szerelem...És te adtál második esélyt - mondta és megcsókolt.

Átöleltem, majd miután szóltak a bennfentesek, hogy "20 másodperc van kezdésig" felsiettünk a színpadra. Az első dolgunk volt, hogy összevesztünk Kendall-el, hogy ki gitározzon. Ezt úgy oldottuk meg, hogy az ölébe ültem és lefogtam a húrokat, amíg ő pengetett. Aztán cseréltünk, én pengettem és ő fogta a húrokat. De ez még nem jelentette azt, hogy lezártam ezt az ügyet. Majd később visszatérünk rá. Szerintem most egy ideig kerülni fogjuk egymást James-szel, hogy Kendall-nek még csak oka se legyen rossz dolgokat feltételezni. Lezajlott a koncert és indulhattunk tovább. Vagyis, vissza Amerikába, Atlantába. Kicsi koromban mindig itt nyaraltunk a szüleimmel, úgyhogy úgy ismerem ezt a helyet, mint a tenyeremet. A lakosok pedig nagyjából ismernek engem. Mivel semmi érdekes nincs ott a tavakon kívül, ezért inkább elhatároztuk, hogy meglátogatom Mary nénit és Phill bácsit, akik mindig kiadták nekünk az apartmant. Félve bekopogtam az ajtón. Mary néni nyitotta ki.

- Nocsak, kit látnak szemeim! Az énekes kis csillagvirágom. Hogy kerülsz te ide? És kik ezek a csinos fiatal emberek melletted? Oh! Jenna szívem! De gyertek be mert még megfagytok!

Lassan beléptünk a házba. Otthonos kis hely volt, az biztos. Ahogy bementünk, rögtön a nappaliba jutottunk, ahol a kandallóban égett a tűz. Phill bácsi a fotelban olvasott. Felkapta a fejét, amikor meglátta, hogy jövünk:

- Ariana! Hát te? És kik ezek itt melletted?

- Csókolom! Tudja éppen Atlantában tart a turnénk és gondoltam, hogy meglátogatom magukat...

- Milyen turné? Kértek egy kis süteményt?

- Igen, köszönjük.

Áh, az a jó kis csokis süti. Ezt nagyon hiányoltam. 

- Turnén vagyunk - folytattam. - Megnyertem egy versenyt és most turnézhatok a Big Time Rush-al. Vagyis velük...

- Értem. Na és a kicsi Beny hol van?

- Hazautazott. Beteg lett.

- Sajnálom. Ezt neki készítettem! - húzott elő egy pulcsit. - Vidd el neki!

- Rendben!

Hirtelen mancsok topogását hallottam meg a fapadlón.

- Papucs! - kiáltottam fel, mire a kis hosszú szőrű mopsz odaszaladt elém. 

A neve elég találó. Mondjuk elnevezhettük volna padlócirkálónak is. Carlos mindjárt le is támadta. 

- Na és édesem? Bemutatnád nekünk a fiatalokat?

- Ó! Persze! Elnézést. Ő itt James, az egyik legjobb barátom és az együttes tagja. AZ EGYIK LEGJOBB BARÁTOM szavakat kihangsúlyoztam. Jenna-t már ismeritek. Logan pedig a pasija. És ő... - mutattam Carlos-ra, aki a kutyát csikizte...Hát, ő  Carlos.

- Értjük. És az a magas szemöldökös szöszi?

- Kendall, a barátom.

- Úgy barátod, vagy csak barátod? - kérdezte Phill.

Ez jellemző rá. Félt a pasiktól.

- Úgy barátom...

- Értem.

Ennél azért hevesebb reakcióra számítottam. Hosszú ideig beszélgettünk, Phill folyton Kendall-en lógott, hogy "Megbizonyosodjon róla, jól bánik-e velem", Carlos elkeresztelte "Feka Pimpi"-nek a kutyát, a Logan-Jenna páros el voltak foglalva a ház megnézésével és James és én igyekeztünk egymástól a legtávolabb ülni és még csak egymásra sem nézni, de persze nem sikerült. Ahányszor valami vicces gyereksztorim került szóba ( Mary néninek nem kellett volna elővenni a fényképalbumot! ) folyton rám nézett és ezt mondta: "Kajak így volt?" vagy "De aranyos lehettél!" Szerencsére Kendall nem vett ebből észre semmit. Az idő viszont telt és nekünk lassan menni kellett.

- Még egyszer köszönjük, hogy itt lehettünk! És ne felejtsenek eljönni a VIP koncertünkre! - mondta Logan. 

- Jaj! Nagyon szívesen. Én meg köszönöm az autogramokat, meg a jegyeket! Gyertek máskor is! Sziasztok!

Ezek után már csak a koncert volt hátra. A tömeg hatalmas volt és tele volt olyanokkal akiket tejföl korom óta ismerek. Eddig jobban izgultam mint máskor...lehet, hogy a sok ismerős arc miatt van, de akkor is...

- Helló mindenkinek!

A közönség visított. Az első dal a Boyfriend volt. Eddig szerintem ez volt a legjobb közönség. Macikat dobáltak a színpadra, meg virágokat, én pedig elhatároztam, hogy csinálok azokkal pár képet, akik elől állnak. Gyorsan előkaptam a mobilom és vagy 20 képet csináltunk. Ahogy körbenéztem, megláttam egy toló székes lányt, aki sírt.

- Szia! - hajoltam oda hozzá.

Ahogy meglátott, még jobban kezdte itatni az egereket.

- Mi a baj? - kérdeztem.

- Ez az első és lehet, hogy utolsó koncertem. Műtétem lesz.

Megöleltem és mondtam neki pár biztató szót. Megkérdeztem, hogy ki a kedvenc bandatagja, majd odahívtam James-t aki szintén csinált vele képeket. Ezzel megint tele lesz az újság...Már csak két hely maradt a listán. HA azokkal végzünk, nem mehetek haza, hanem Kendall-el turnézunk tovább. Vagyis csak ő. Jól éreztem magam az utóbbi napokban. Tényleg élvezetes volt, hogy egy csomó kultúrát megismerhettem. De azért már hiányzik a család.