8. Rész Meglepetés

Sziasztok! Ez a rész egy kicsit érdekes lesz, főleg a vége :) De remélem azért tetszeni fog! 

8. Rész Meglepetés

- Szóval, Roberto elhagyta Iris-ért Phoebe-t - magyarázta James, amikor már a kocsiban ültünk.

- Azok meg kik?

- Figyelsz te rám?

- Igen. Bocs. Szóval, akkor most kinek a gyereke halt meg?

- Guillermo-é - vágta rá James.

- Értem.

- Nem. Te ezt nem érted.

Egész úton azon gondolkoztam, hogy hogyan nézhet James spanyol sorozatokat. 4 perc múlva megérkeztünk.

- Itt vagyunk - szállt ki a kocsiból, és ajtót nyitott nekem.

- Nem kell udvariasnak lenned - röhögtem.

- Ó. Oké - mondta és elengedte az ajtót, ami rácsukódott a lábamra.

- Áú!

Gyorsan bementünk.

- Sziasztok! - köszönt Alexa.

- Szia! - köszönt James.

- Én pedig Nessy vagyok.

James kezet CSÓKOLT neki.

- Aria vagyok! - mosolyogtam.

Bennem pillanatok alatt összeállt a kép. James azért hívott el, mert azt akarta, hogy eljátszam a húgát Nessy előtt, akit fel akar szedni érthetetlen okokból.

- Pincér! Éhes vagyok! - kiáltotta Carlos nem túl diszkréten

- Csirkét ide! - kiáltottam és összeröhögtünk.

- Egy kicsit normálisabban - mondta Alexa és rácsapott Carlos fejére.

Amikor a pincér odajött hozzánk, rendeltünk. Egy kicsit hülyéskedtünk amíg meg nem jött a "szállítmány". Ez alatt azt értem, hogy James megdobálta szalvétával az öreg néniket, Carlos-sal énekeltünk, Alexa pedig csak hallgatott és imádkozott, hogy ne küldjenek ki. Nem jött be.

- Már másodszorra tiltanak ki!

- Engem már 3x kitiltottak. Mibe fogadunk, hogy idén meglesz a negyedik is?

- Lassan indulnunk kellene - mondta Alexa mielőtt jobban belemerültünk volna ebbe a beszélgetésbe.

- Rendben. Hívom a taxit - szólalt meg James és kiment.

Csendben ültünk a padon, amíg vissza nem jött.

- 2 perc és itt a taxi.

- Oké.

A "2 percből" "10 perc" lett.

- Gyere! Itt a taxi! - mutatott James a taxira.

- Ti nem jöttök? - kérdeztem, mert miután beültem, Carlos rám csapta az ajtót.

- Nem. Van egy kis meglepetésem…Illetve nem az enyém - vigyorgott, miközben a taxi elindult velem együtt.

Fogalmam sem volt, hogy hova megyünk. Kicsit kezdtem megijedni, amikor már kereken húsz perce autóztunk. Egyrészt, mert hiába faggattam a sofőrt, nem akarta megmondani, hogy hová megyünk, másrészt a hólyagom sem bírta már sokáig. Harmadrészt pedig már rég elhagytuk Los Angelest.

- Na jó! Ha most nem mondja, meg, hogy hol vagyunk, akkor hívom a rendőrséget!

- Vegasban!

- Mi? - hüledeztem, amikor hirtelen megálltunk.

Mivel a kocsi ablakai sötétek voltak, ezért se ki, se be nem lehetett látni. Kis híján megvakultam, ugyanis Vegas-ban este is nagyon fényes minden. Miután a szemem szokni kezdte, elemeztem a környezetem. Egy nagy ház előtt álltam.  Elég modern és drága volt. Hirtelen egy alak rontott ki az ajtón és felém indult. Megkerülte a szökőkutat (?) és mikor odaért hozzám, megcsókolt. A sötétben nem ismertem fel, ezért kapálózni kezdtem.

- Nyugi! Csak én vagyok - vigyorgott Kendall.

- Ó! Szia! - megcsókoltam. - Ez a te házad?

- Igen. Kibéreltem hármunknak egész hétre!

- Hármunknak?

- Aha. Te, én és Yoda.

- Jaaa! Azt hittem van egy harmadik is a dologban…

- És ki mondta, hogy nincs? - nevetett fel.

- Elnézést, hogy zavarok, - kezdte a taxis. - De szeretnék végre hazamenni.

- Persze. Mennyit kér?

- 10$.

- Tessék - mondta Kendall és odanyújtotta a pénzt.

Miután a taxis elment, mi bementünk a házba. Bennt égett a kandalló, és pattogott a tűz. Nagyon hangulatos volt. A kandalló előtt volt egy fehér bőrrel bevont kanapé. Alatta fekete szőnyeg volt, a szőnyegen pedig egy kis kosár, amiben Sisy (Kendall kutyája) Yuma (a malaca) és Yoda aludt. A ház két emeletes volt. A fenti emeletre egy csigalépcső vezetett fel. Kendall elvette a kabátomat, és felakasztotta.

- Ö… Balra a konyha, fent a fürdőszoba, három hálószoba, a gardrob és a terasz. A szobánkban az ágyra ki van készítve egy ruha, ha szeretnél átöltözni.

- Oké. Megyek.

Miután felértem, komolyan eldobtam az agyam. Volt a háznak egy olyan része, ami csak ablak volt, és tökéletes kilátás nyílt a városra. De nem időzhettem ott két percnél tovább, mert Kendall lent várt. Beléptem a szobába, ami ugyanúgy mint a többi helyiség, csodásan nézett ki. Egy lila félvállas póló és egy melegítő volt kikészítve. Kendall már ismer annyira, hogy tudja: Otthon nem szeretek annyira kiöltözni. Gyorsan átöltöztem, és lesiettem a lépcsőn.

- Hol vagy? - kiáltottam, mert Kendall felszívódott.

- A konyhában!

Követtem a hang irányát, és eljutottam a konyháig.

- Mivel tudom, hogy már vacsoráztál, ezért csak desszertet tudok adni. De nem itt eszünk! Menj ki a teraszra!

Megint felballagtam a lépcsőn, és kiléptem a teraszra. Észre sem vettem addig, hogy ott van egy asztal, rajta gyertyákkal, és egy szál rózsával. Kendall kihúzta nekem a széket, én pedig leültem.

- Pezsgőt vagy bort?

- Hm… Rúgjunk be! - mondtam, mire elnevette magát.

Töltött nekem bort egy pohárba.

- Hogy jutott ez az eszedbe? Hogy itt legyek? Veled? Egész héten?

- Hirtelen ötlet volt. Szabadságom van, és arra gondoltam, hogy jöhetnél velem. Mert szeretlek, és nem egész héten. Holnapután csatlakoznak Jenna-ék is, és elmegyünk Hawaii-ra!

- Komolyan?

- Aha.

Örömömben felugrottam, és átöleltem.

- Erre inni kell.

Mindketten belekortyoltunk a borunkba. Fél óra múlva ki ittuk az egészet, de akkor már allig bírtam megállni egy helyben. Kendall is dőlöngélt egy kicsit, aztán odament hozzám.

- Szerintem, egy kicsit sokat ittunk - mondta és megcsókolt.

Természetesen visszacsókoltam. Csoda, hogy nem estünk le a teraszról. Két perc múlva már az ágyon voltunk, és az utolsó emlékem az, hogy Kendall leveszi a felsőmet. Többet nem iszom semmit!