35. Rész Esküvő (illetve egy terjedelmesebb szöveg a bloglopásról :) )

Sziasztok! Mivel nem jött meg a kellő komment, ezért nem tudtam karácsonykor kirakni az esküvős részt. Viszont most kint van, úgyhogy jó olvasást! :) Igyekeztem ezt a részt nagyon jóra megírni , remélem tetszeni fog :)

Na eddig volt a kellemes rész. Nem mertem belerakni ezt egy külön bejegyzésbe, mert akkor nem olvassátok el xD Mint mondtam, lopják a blogom. Egy csomó ugyan olyan történetet láttam mint az enyém. És, hogy honnan tudtam meg:

1. Megmondtam, hogy kijelzi, ha ugyan olyan tartalom van máshol is, mint nálam.

2. Vannak IGAZI olvasóim, akik más fanfictionokat is olvasnak és ők szólnak nekem.

Mondhatnám, hogy az én hibám, de nem az. Drága barátnőim, Klaudia (róla mintáztam AZ IGAZI Jenna-t) Dittus és én, intézkedni fogunk ez ügyben.

Szóval: Kedves Bloglopók! BASZÓDJATOK MEG! :) 

                                                               ~ Üdv, AZ IGAZI Aria

35. Rész Esküvő

Ajánlott zene:) :

Hawaii-on járunk. Holnap lesznek az esküvők. Már minden el van intézve. Meg voltak az esküvői próbák és minden készen áll. A szállodánk, hatalmas. Minden hófehér volt, amikor idejöttünk. Azóta több puding és egyéb kaja nyoma díszeleg a falon.
- Aria! Ezt nézd meg! - kiáltott Logan.
- Mi történt?
- Ó semmi, csak benne vagyunk a hírekben!
És napi utolsó hírünk következik: A tudomásunkra jutott, hogy a Big Time Rush együttes két tagja, Logan és Kendall, a napokban fognak megházasodni. Mit mondhatnánk, elég jól eltitkolták az eljegyzést is! Sem Ariana, sem Jenna nem nyilatkozott ez ügyben. Néhány közeli ismerősük szerint azért házasodnak ilyen hamar össze mert mindkét lány terhes. Ez azért egy kicsit valószínűtlennek tartjuk. Mindenesetre, gratulálunk a boldog pároknak és sok boldogságot!
Logan kinyomta a tévét és azzal a tipikus "Inkább ne mondj semmit!" fejjel rám nézett.
- Na jó! Most nem szabad ezen rágódni! Holnap van mindkettőnk esküvője! 
- Igazad van! 
Egy kis magyarázat: Logan azért van velem, mert nem láthatja Jenna-t az esküvőig. Ez ilyen...íratlan szabály. Én sem láthatom Kendall-t, aki vagy Jenna-éknál dekkol, vagy James-szel, vagy Carlos-szal van.
- Izgulsz? - kérdeztem.
- Eléggé...
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj...
Elmosolyodott:

- Na, mit csináljunk? - kérdezte.
- Fogalmam sincs.
- Hm...Szerintem beszélgessünk! - vetettem fel az ötletet.
- Na és miről?
- Te hogy képzeled ezt az egészet?  - kérdeztem.
- Én és Kendall odaállunk a pap elé, megszólal az a tipikus esküvői zene és ti, azokban a szép esküvői ruhátokban elindultok felénk...És ekkor, megjelenik...egy csomó nindzsa, akik tönkre akarják vágni az egészet! De semmi gond! Kendall és én egy hatalmas szaltóval...
- Oké, oké... 
Hirtelen a hasamhoz kaptam.
- Mi...mi a baj?
- Semmi baj, csak rúgott a kicsi...
És ekkor láthattam Logan Henderson pánikrohamát.
- Jézusom! Mit kell ilyenkor csinálni?...Ugye nem kell kórházba vinni?
- Nem, dehogy is...
- És mi van, ha egyszer Alex is rúgni fog?!
- Biztos, hogy csinálta már...
- Jó, csak tudod, nekem nagyon új ez az apaság. Nem voltam rá felkészülve, mikor Jenna elmondta nekem...
- Értelek. Szerintem Kendall is így van ezzel. De próbáld meg a lehető legtöbbet kihozni magadból. Rendben?
- Rendben. 
Kopogtattak az ajtón. Se Logan, se én nem mertünk odamenni. Mi van, ha Kendall, vagy Jenna az? Szerencsére megkönnyítette a dolgunkat az ajtó túloldaláról hallatszó IDEGEN LÁNY hang. Egyszerre nyitottuk ki az ajtót.
- Sziasztok! A nevem Leona Mcclain. Kendall unokatestvére vagyok! - az utolsó két szót eléggé kihangsúlyozta.

- Ö..Szia! Én meg Kendall...
- Menyasszonya, Ariana Jonson! - fejezte be helyettem a mondatot. - Nagyon örülök! - nyújtotta felém a kezét.
Kicsit, bizonytalanul, de megráztam.
- Tudom, hogy az esküvő csak holnap lesz, de én előtte mindenképp meg akartam ismerkedni veled...
- Aranyos vagy! Szeretnétek látni az esküvői ruhát? - kérdeztem.
- Mármint rajtad? - kérdezte Logan.
- Végül is miért ne?
- Oké! - bólintottak egyszerre.
Gyorsan elszaladtam átöltözni:

- Gyönyörű!
- Á, Jenna-é szebb!
- Ne kínozz már! - kérlelt Logan.
- Bocsi! - néztem rá boci szemekkel.
- Na jó, nekem mennem kell! - köszönt el Leona.
- Rendben, köszi, hogy benéztél!
- Nincs mit! Sziasztok!
Miután elment Logan-el elidőztünk egy kicsit vacsiig, majd rendeltünk spagettit. Nem mehettünk le, mert attól féltünk, hogy össze futunk Jenna-val, vagy Kendall-el. Ki tudja, lehet, hogy ők sem jönnek le, pont miattunk! Ezen elmosolyodtam.
- Mi az? - kérdezte Logan.
- Á, semmi, csak eszembe jutott valami.
- Figyu, - kezdte, miközben egy spagettit próbált ráerőszakolni a villájára. - Hogy jutok innen ki anélkül, hogy Jenna meglátna?
- Nem tudom...Vagyis...azt hiszem tudom! - kiáltottam és a telefonom után nyúltam. 
- Haló?
- James, szükség van rád!
Nem telt bele 20 másodperc, James berontott az ajtón:
- Szólítottál?
- Segítened kell Logan-t kijuttatni innen, anélkül, hogy Jenna meglátná...
- Ú...Az nem biztos, hogy fog menni... - vakargatta a tarkóját. - Ugyan is Jenna és Kendall kint dekkol a folyosón.
Összenéztünk Logan-el.
- Akkor tereld el a figyelmüket! - üvöltöttünk rá egyszerre.
És indulhatott a hadművelet. Logan lassan kiaraszolt az ajtón, amíg James megmutatta, hogy milyen szépen tud cigánykerekezni. Logan átbukfencezett egy növény mögé, lassan, majd egyre gyorsabban futni kezdett az ajtó felé. Amikor odaért, elordította magát és szó szerint berobbant az ajtón.
- Csak ne hallja meg senki! Csak ne hallja meg senki! - suttogtam magamban és becsuktam az ajtót.
Innentől Logan magára lesz utalva. Ránéztem az órámra. 21:37. Fogat mostam, átöltöztem és lefeküdtem. Próbáltam elaludni, de nem ment. Csak az járt a fejemben, hogy holnap ilyenkorra már a Bahamákon leszünk Kendall-el a nászutunkon, mint férj és feleség...Ráadásul nemsokára megszületik a gyerekünk, Nica. Aki már egy kicsikét kidomborodik. Bevallom, félek ettől az egésztől. Mi van, ha ez az egész házasság dolog nem fog működni? Mi van, ha elválunk? Bármi megtörténhet! És mindenki tudja, hogy a kapcsolatom Kendall-el egyáltalán nem felhőtlen...Hirtelen felültem az ágyban. Fulladozni kezdtem. Kirohantam a konyhába, hogy igyak egy kis vizet, hátha segít. Az első korty lenyelése után, rövidesen jobban lettem. Visszafeküdtem az ágyba. Forgolódtam egy kicsit, végiggondoltam magamban az esküvő minden egyes részletét. Megint ránéztem az órára. 23:45 volt. Lélekben eldöntöttem, hogy aludni fogok. Behunytam a szemem és vártam a csodát. Egyszer csak, elnyomott az álom.

*

Eljött a nagy nap! Kopogtatásra ébredtem. 

- Ki az? - kérdeztem félve.
- Csak én! - szólalt meg az ajtó túloldalán Dake. - Szia! - köszönt, amikor beengedtem.

- Azért jöttem, mert reméltem, hogy ráérsz...
- Igazából pont most öltözködtem volna...Egy pillanat - mondtam és becsuktam az orra előtt az ajtót. 
Nem telt bele 2 perc, átöltöztem:

- Szóval, - nyitottam ki ismét az ajtót. - Mit szeretnél?
- Csak beszélgetni szerettem volna egy kicsit, de látom, sietsz...
- Fodrászhoz mennék, de elkísérhetsz, ha akarsz!
- Oké! Induljunk!
Az utcán sétálgattunk és beszélgettünk.
- Úgy örülök, hogy mégis eljöttél! - mondtam.
- Nem akartalak cserbenhagyni! - mosolygott. - Izgulsz?
- Eléggé...
Odaértünk a fodrászhoz. 20 perc alatt megcsinálták a hajam:

Dake egész végig itt ült mellettem a székben és együtt nosztalgiáztunk a régi időkről. Egyszer csak, beállított James. 
- Köszi, de innentől én vigyázok rá! - vigyorgott.
- Rendben! - mondta Dake és lepacsiztak, mielőtt elhagyta volna a helyiséget.
- Ti mióta vagytok ilyen jóban? - kérdeztem James-t, aki lehuppant mellém.
- A legénybúcsú óta! Tök jó fej! De Kendall is bírja, csak nem mutatja!
- Tényleg?
- Ühüm...Na, indulhatunk vissza? - mosolygott.
- Persze!
Hazafelé sétáltunk. Bennem kavarogtak a gondolatok. Az esküvő nemsokára kezdődik.
- Valami baj van? - kérdezte és aggódóan átkarolt.
- Nagyon fura lesz ez az egész... 
- Hát, az biztos, hogy az életed meg fog változni...
- Kösz! Ezt nevezem én biztatásnak!
- Bocs! - nevetett keserűen.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Semmi! - vágta rá azonnal.
- James...
- Igen? 
- Szerinted én jó feleség lennék?
- Hogy mi?  
- Jól hallottad. Tudod, hogy miért pont téged kérdezlek...
- Nem, nem tudom miért...
- Mert megbízok benned?
Egy kicsit töprengett, majd megszólalt:
- Szerintem igen. Én is szívesen elvennélek...
Rá szegeztem a tekintetemet.
- Így van. Az elején el sem akartam jönni...
- James...
- Mert nem akartam látni, hogy te és Kendall "boldogan éltek, amíg meg nem haltok" - mondta egy kis iróniával  hangjában. - Mert, azt hiszem, hogy szerelmes vagyok beléd!
- Mi van...
- Had fejezzem be! - mondta. - De rájöttem, hogy ti így vagytok jól, együtt - mondta egy fájdalmas mosollyal az arcán.
- Ezt most miért mondtad el nekem?! - kérdeztem szinte ordítva.
Már majdnem visszaértünk a Hotel elé.
- Mert azt akartam, hogy tudd, mielőtt összeházasodsz valakivel...
- Élvezed, hogy elcseszted az egész napomat? - ordítottam.
- Sajnálom! - mondta.
- James... - kezdtem bele a mondatba, de meggondoltam magam és elindultam a hotel felé.
- Hová mész? - kérdezte.
Mintha meg sem hallottam volna, beviharzottan az ajtón. Próbált utánam rohanni, de sehol sem talált. Erőt vettem magamon és vissza mentem a szobámba, készülődni. Már majdnem  felvettem az esküvői ruhámat, amikor kopogás nélkül belépett Dake.
- Szia! Csini vagy!

- Kösz! 
- Mi a baj?
- Semmi.
- Na nem! Kit kell megvernem?
És ekkor elmondtam neki az egész sztorit.
- Fuha...
- Ugye?
- Most akartál átöltözni? - kezdte terelni a témát.
- Aham...
- Akkor kimegyek...
- Nem, maradj nyugodtan, csak fordulj el!

- Oké...
Gyorsan átöltöztem...volna, ha meg tudtam volna hátul kötni a ruhát.
- A francba...
- Mi az? - kérdezte Dake és a válla fölött rám nézett.
- Nem...tudom bekötni ezt a sz...
- Na! Nem káromkodunk az esküvődön! Had segítsek! - mondta, odajött és próbálta megkötni.
- Francért nem akar megkötődni ez az izé!
- Mert rosszul csinálod! - nevettem.
- Nem értek én a női ruhákhoz...Jenna, JENNA! - rohant ki az ajtón.
10 másodperc múlva Jenna-val tért vissza, aki szintén felvette az esküvői ruháját:

- Wow!
- Ugye?
- Nagyon jó! - dicsértem meg a ruháját.
- Köszi! Na, mutasd azt a ruhát! - mondta és megkötötte:

- Köszi! 
- Nincs mit!
- Gyerekek! 10 perc és indulunk a partra... - jött be James, de meg akadt a szeme rajtam.
- Na jó, mi mentünk! - mondta Dake és kirángatta Jenna-t az ajtón.
- Csini vagy! - mosolyodott el.
- Köszi... - mondtam zavartan.
- Figyelj...én ezt nem azért mondtam el neked, hogy tönkre vágjam a napodat. Csak szerettem volna, ha megtudod,  mielőtt férjhez mész. Az én hibám, hogy túl sokáig halogattam az időt.
- Igazad van, tényleg mondhattad volna előbb, de az előbbi kirohanásom az én hibám. Nehogy már azért kérj bocsánatot, mert szerelmes lettél belém!
James lesütötte a szemét. Odasétáltam hozzá és megöleltem. Egy kicsit hosszúra nyúlt, de nem baj. Ennyi járt neki. Hosszú csend következett.
- Hú! Most nézem, milyen szép ágyatok van! - terelte a témát.
Úgy, ahogy volt ugrálni kezdett rajta. Na jó, most nem ez a legjobb alkalom, de én is felugrottam mellé:

Miután kiéltük magunkat, ledőltünk az ágyra.
- Indulni kellene... - mondtam.
- Rendben! - tápászkodott fel. - De, mielőtt elmegyünk, ez még jár nekem! - mondta és a számra nyomott egy puszit. 
Semmi gond nem volt ezzel, mindketten tudtuk, hogy mit jelentett. A fiúk elindultak hamarabb, mert ők ugye ott fognak állni az oltár előtt, a tanukkal együtt ( Carlos, James, Dake, Kevin, Kenneth, Paul és Beny). Utánuk 4-5 perccel indultunk mi, egy NAGY, virágokkal kidíszített limuzinnal. 7 koszorúslány volt (Katelyn, Erin, Crystal, Leona, Ciara, Challen és akár milyen furcsa, Sara-t is meghívtam). Amikor megérkeztünk, se én, se Jenna nem mertünk kiszállni a kocsiból.
- Minden rendben lesz! - suttogta Erin. 
Hirtelen kétoldalt kinyílt az ajtó, engem és Jenna-t, pedig nemes egyszerűséggel kirángattak a kocsiból.
- Apa? - kérdeztem meglepetten.
Na, biztos most száll ringbe az év apája címért!
- Mi az? Csak nem gondolod, hogy kihagyom a lányom esküvőjét! - mondta és megölelt.
Jenna-éknál, a túloldalon ugyan ez játszódott le. Mivel mi lányok, nem vettünk rész a helyszín tervezésében, ezt Logan-re és Kendall-re bíztuk. Mit ne mondhatnék, rendesen kitettek magukért:

Már eleve gondolhattam volna, hogy az uralkodó szín a kék lesz, mivel a koszorúslányok, mind kékben voltak. A két leendő nagypapák, egy kék rózsákkal díszített fal mögé vittek minket. Megvártuk, amíg mindenki elfoglalja a helyét, majd megszólalt az a tipikus esküvői zene. 
- Jaj istenem, jaj istenem! - fújtatott idegesen Jenna.
Én csak bátorítóan rámosolyogtam, majd szépen végig gondoltam, hogy hogyan is kerültem én ide. Nos, lássuk csak! Eleve unatkoztam otthon, amikor megláttam egy hirdetést, amit a Big Time Rush nevű együttes adott fel. Azt gondoltam, "Miért is ne jelentkezhetnék?" Megcsináltam a videókat és elküldtem a megadott e-mail címre. Baromi nagy mázlim lehetett, mert annyian jelentkeztek, hogy szerintem csak a felét, vagy a negyedét nézték meg a jelentkezőknek. Egyszer csak, arra lettem figyelmes, hogy Jenna, a legjobb barátnőm, aki most itt áll mellettem és várja, hogy elinduljunk, elég furcsán viselkedett velem. Arra gondoltam, hogy ennek köze van ahhoz, hogy az igazgató szeretne velem beszélni. Mint utólag kiderült, igazam volt: Megnyertem a versenyt. Elutaztam Los Angelesbe, megismerkedtem a fiúkkal és rengeteg új barátra tettem szert. Össze melegedtem Kendall Schmidt-el, aki az egyik bandatag és a leendő férjem, remélhetőleg ott vár az oltár előtt. Szegény Carlos-t vissza utasítottam, de azóta ő is megtalálta a boldogságot. Sok "kalandon" estünk át, sok bajt vészeltünk már át együtt. Bevallom, hiányzik a régi időszak, amikor még nem kellett egy baba születése miatt aggódnom, amikor forgattunk és amikor még viszonylag normális életem volt.  De most sem panaszkodhatok!
- Hé, indulunk! - szólt apa.
Remegő, csupasz lábakkal, (az istenit, egy tengerparton, homokban járkálunk, csak nem fogunk magassarkúkat felhúzni!) indultam el. Na jó, nem voltak teljesen csupaszok, voltak rajtuk ilyen díszek:

Hirtelen fordultunk ki a rózsák takarásából és szembe kerültünk a násznéppel, akik halk, vidám sóhajjal, egyszerre fordultak felénk. Elsőként anyámat pillantottam meg, aki az első sorban boldogan tapsikolt Jenna anyjával együtt. Mellettük rögtön Kendall szülei, akik boldogan nyugtázták gyermeküknek, hogy "megfelelő asszonyt választott". Ránéztem Paul-ra, aki öszinte mosolyt villantott rám és a szájáról le lehetett olvasni:
- Gyönyörű vagy!
Mellettem Jenna boldogan szemezett Logan-el. Én James-t szemeltem ki magamnak, aki mosolygott. Őszintén. Dake, aki tátott szájjal bámult, de amikor ránéztem, kénytelen volt becsukni. Aztán...aztán megláttam Kendall-t. Az arcáról büszkeség sugárzott. Komolyan, eddig ilyet csak filmekben láttam, de Logan-el szinte egyszerre SÍRTÁK EL MAGUKAT. Na jó, nem konkrétan sírtak, hanem "örömkönnyekkel öntözték a homokot". A zene elhallgatott, Jenna és én, pedig szembe kerültük a párjainkkal. A pap elkezdte a szokásos prédikációját:
- Isten gyermekei! Azért gyűltünk ma össze, hogy ezt a két fiatal párt elindítsunk egy rögös úton. Minden kezdet nehéz. Bízzunk benne, hogy szerelmük elég erős ahhoz, hogy kiállja az idő próbáját. És most engedjék meg, hogy felolvassak a Teremtés könyvéből egy részletet:
Az első ember teremtése után így szólt az Úristen: „Nem jó az embernek 
egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.” Az Úristen megteremtette a 
földből a mező minden állatát, és az ég minden madarát. Odavezette őket az 
emberhez, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott 
nekik. Az ember tehát nevet adott minden állatnak, az ég minden madarának és a 
mező minden vadjának. De a maga számára nem talált segítőtársat, aki hasonló lett 
volna hozzá.
Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, és amikor elaludt...
- Elnézést... - szólt közbe Logan. - Nem ugorhatnánk a lényegre? Tudja lekéssük a repülőt.
A pap sóhajtott egyet, majd hozzájuk fordult:
- Jenna Rodriguez! Elfogadod hites férjedül az előtted álló Logan Henderson-t? Mellette leszel jóban, rosszban, betegségben, szegénységben, míg a halál el nem választ?
- Igen! - mondta ki Jenna a boldogságtól sugározva.
- És te, Logan Henderson? Elfogadod hites feleségedül az előtted álló Jenna Rodriguez-t? Mellette leszel jóban, rosszban, egészségben, betegségben, szegénységben, míg a halál el nem választ?
- Minket az sem választhat szét, de igen!
Ekkor a pap hozzánk lépett.
- Kendall Schmidt...
- Igen?...Ja...Bocs...
- Elfogadod az előtted álló Ariana Jonson-t hites feleségedül? Mellette leszel...
- Jóban, rosszban, betegségben, szegénységben, míg a halál el nem választ? Igen! - fejezte be az elkezdett mondatot Kendall.
- És te, Ariana? Elfogadod az előtted álló Kendall Schmidt-et hites férjedül...
- Igen! És bele se kezdjen!
A pap vette a célzást:
- Gratulálok, ezennel házastársakká nyilvánítalak titeket!
Mindannyian elmosolyodtunk, de nem csináltunk semmit.
- Csókoljátok már meg egymást! - kiabálta Beny.
Kendall odahajolt hozzám, megcsókolt, majd magához ölelt. Jenna és Logan ugyan így.

- Na, szeretsz-e futni? - kérdezte Kendall.
- Miért kellene futni?
- Csak gyere! - mondta és elfutott velem. 
Á, már értem, hogy miért kellett futni: Mindenki rózsaszirmokkal és rizzsel dobálózott. De jó lesz majd ezt kiszedni a hajamból! Mind a négyen (Logan-ék is) beültünk a kocsiba és elhajtottunk a lagzi helyszínére. Egy nagy épületben, a tengerparttól kb. 300 méterre volt. Elég szépen fel volt díszítve. Rengeteg kaja és pia volt. Az emberek jól érezték magukat. Sorra jöttek gratulálni. Igazából semmi érdekes nem történt, csak annyi ami egy lagzin megtörténhet. Éppen a puncsomat ittam, amikor elindult egy nagyon lassú szám. Kendall-nek már meg sem kellett szólalnia, már vonultunk is be a tánctérre. Én átöletem a nyakát, ő megfogta a derekam és lassúzni kezdtünk. Miután véget ért a szám, valaki megpöckölte a vállam: Dake.
- Szia! Táncolunk?
- Persze!
Vele vagy 3 számot végigtáncoltam, közben beszélgettem vele:
- Hogyhogy ilyen jóban vagytok Kendall-el?
- Ö...Hát az úgy volt, hogy a legénybúcsún valahogy elkezdtünk beszélgetni. Egyenlőre csak egy közös témánk volt...
- Mégpedig? 
- Te...De aztán elkezdtünk beszélgetni egy másik témáról...És aztán rájöttünk, hogy sok közös témánk van. Meg egy közös képünk...
- Mutiiiiiiiiiiii!
Dake sóhajtott és előhalászta a telefonját.

- Azta!

- Ugye? 

- De durva! Pedig az elején nem is bírtátok egymást...

- Hát nem! - nevetett kínosan.

*

- Na jó! Nekem le kell ülnöm! - mondtam, amikor már a 8. számot táncoltuk végig.

- Gyere! - mondta Dake és leültetett.

10-15 percig csak beszélgettünk, majd James jött oda hozzánk.

- Aria! Jössz táncolni?

- Persze! - pattantam fel.

Dake furcsán nézett:

- Nagyon szép volt az esküvő!

- Aha! Igazán kitettetek magatokért a díszítés terén!

- Haha! Köszi! Na és a Bahamákra mentek nászútra?

- Így van!

- Értem... - mondta és elmosolyodott.

- Mi az?

- Semmi - mosolygott tovább.

- Oké...Akkor most én el megyek Carlos-ért és Logan-ért, mert velük még nem táncoltam - mutogattam a hátam mögé, majd elsiettem a fiúkért.

Hajnali háromig buliztunk, aztán a vendégek szépen szállingózni kezdtek kifelé. Szegény Carlos még akkor is maradt volna, amikor már senki nem volt a tánctéren. Miután őt is sikerült elrángatni, indulhattunk a reptérre. Hulla fáradtan szálltunk fel, de megérte. Remek nap volt! És házas vagyok! A gyűrűmet kezdtem vizslatni az ujjamon. 

- Örülsz? - kérdezte Kendall. 

- Nagyon! - mondtam és egy puszit nyomtam a homlokára.

- Nem kellene már aludnod?

- De... - mondtam és el fordultam az ablak felé. Próbáltam elaludni, de egy kis idő  után feladtam a próbálkozást. Kendall viszont nagyon mélyen aludt. A fejét a vállamra tette és szuszogott. Meg sem mertem mozdulni, nehogy felébresszem. Nagyon lassan hátra néztem Jenna-ékra. Ők még javában beszélgettek. Egyszer csak, valahogy engem is elnyomott az álom. Ráhajtottam a fejem, Kendall fejére és elaludtam.