Sziasztok! :) Lenne egy NAGY bejelenteni valóm: ELHATÁROZTAM, HOGY A 100. RÉSZIG FOGOM ÍRNI A FANFICTIONT, MERT ADDIGRA ÉN IS KELLŐEN BELEUNOK. TUDJÁTOK, EZ AZ ELSŐ BLOGOM, ÉS NAGYON NEHÉZ ABBAHAGYNI, PEDIG MÁR BEVALLOM, HOGY TÖBBSZÖR GONDOLKOZTAM RAJTA. NA, MOST EZ NEM AZT JELENTI, HOGY NEM VÁROM A KOMMENTEKET :) ÉS MÉG VALAMI. SOK BLOGNÁL LÁTTAM OLYAT, HOGY AZ OLVASÓK KÉRDÉSEKET TETTEK FEL A BLOG ÍRÓJÁNAK, AKI VÁLASZOLT RÁ, ITT A BLOGON. NOS, MOSTANTÓL ÉN IS BEVEZETEM UGYANEZT ÉS ÖRÜLNÉK, HA MINÉL TÖBB KÉRDÉST KAPNÉK. EZÉRT ARRA KÉREK MINDEN OLVASÓT, AKI KÍVÁNCSI VALAMIRE VELEM KAPCSOLATBAN, VAGY TANÁCSRA LENNE SZÜKSÉGE, AZ JELÖLJÖN BE FACEBOOKON ÉS TEGYE FEL A KÉRDÉSÉT. ÉN PEDIG OTT IS VÁLASZOLOK RÁ, ILLETVE ITT IS :) TÉNYLEG, EZZEL NAGYON FELDOBNÁTOK. ÚGYIS, ELÉG SZ*R MOSTANÁBAN AZ ÉLETEM (NEM PANASZKODNI AKAROK, ÉS NEM ÉRTEM, HOGY MIÉRT ÍROK MÉG MINDIG NAGY BETŰKKEL XD) ÉS MOST KAJAK, AKÁRMILYEN KÉRDÉSRE VÁLASZOLOK, LEGYEN AZ SZERELMI, KÉRDÉS NEKEM, SULIS PROBLÉMÁK, SZÜLŐK STB. SŐŐŐŐŐŐT, MÉG ÖTLETEKET IS VÁROK, HOGY MIKET ÍRJAK :D
FACEBOOK ELÉRHETŐSÉGEM: https://www.facebook.com/kata.angyal1
41. Rész Utazás
Az egész éjszakám elment azzal, hogy Jenna-t vigasztaltam, aki megállás nélkül sírt. Röviden a történet: Logan elmondta ezt az ügyemet Kendall-el és megjegyezte, hogy nem lehet-e, hogy ők is sok időt töltenek a babával és kevesebbet egymással, erre Jenna megvádolta Logan-t, hogy ő nem szereti Alex-et (azt mondta, hogy nem így gondolta, de ezt mondta) mire Logan felhúzta magát, a többit meg már elmondtam. Kendall természetesen berágott, amiért nem foglalkoztam vele, de most nem érdekelt. Jenna is mindig ott volt nekem, amikor szükségem volt rá, itt a ragyogó alkalom, hogy ezt viszonozhassam. Tehát, reggel a földön fekve ébredtem. Nagyot ásítottam, miközben kinyújtottam a kezeim, és sikeresen fejbe vágtam vele Jenna-t, aki nyöszörgött, majd kótyagosan kisétált a szobából.
- Hová mész?
- Kávét...kávéééét... - nyögte, mint egy agyhalott és tovább folytatta az útját.
Én visszafeküdtem...nem sokáig. Hatalmas csörömpölés, ismét. Kiszaladtam a konyhába és megláttam Jenna-t, ahogy szipogva összeszed valami maradványt.
- Ezt Logan-től kaptam...
- Ó...
- Egyedül hagynál egy kicsit?
- Persze... - mondtam és elmentem átöltözni.
Kopogtattak az ajtón. Álmosan kinyitottam.
- Logan? - kiáltottam fel meglepetten, de a számra tapasztotta a kezét.
Késő. Jenna meghallotta, és már trappolt is kifelé a konyhából.
- Visszajöttél? - kérdezte egy enyhe mosollyal az arcán.
- Igen...a cuccaimért.
- Mi van?! - kiáltottam fel Jenna helyett, aki meg dermedve állt az ajtóban.
- Ezt nem teheted... - mindössze ennyit tudott kinyögni.
- Nem? - vonta fel a szemöldökét. - Akkor csak figyelj! - mondta és beviharzott a szobába, kis híján fellökve Jenna-t.
Ő pedig csak állt az ajtóban. Egy szót sem szólt. Láttam, hogy nincs abban a lelki állapotban, hogy bármit is mondjon, úgyhogy éreztem, segítenem kell. Logan után rohantam. Ahogy benyitottam a szobájukba, mindenhol holmik szétdobálva.
- Ha azért jöttél, hogy hegyi beszédet tarts, akkor azzal a lendülettel amivel bejöttél, már mehetsz is.
- Logan...most komolyan ezen vesztek össze? Eddig olyan...tökéletes volt köztetek minden.
- Igen. Túlságosan az volt...
- De, most...jaj! Annyira hülye vagy! - fakadt ki belőlem. - Egy buta, önző idióta! És Jenna is! Ó, istenem, ha mi ilyen kis hülyeségeken vesztünk volna össze Kendall-el. És most odavonszolod a segged Jenna-hoz, VAGY Ő JÖN IDE, - hangoztattam, hogy a másik is meghallja - és bocsánatot kértek egymástól.
Logan megrántotta a vállát, majd úgy mint Jenna-t, engem is fellökött. De én nem hagytam annyiban. Az ajtóban utolértem, és láttam, hogy megy lefelé a lépcsőn:
- Logan Phillip Henderson! Azonnal állj meg! - kiáltottam és felkaptam az első tárgyat, ami a kezembe akadt, egy...egy papucsot és telibe találtam a fejét.
- Áu!
- Igen, nekem is így fájt, ahogy fellöktél! - förmedtem rá.
Addig, amíg magyaráztam, Jenna is oda ballagott mellém lehajtott fejjel.
- Nézzetek már egy kicsit magatokba! Komolyan ilyen szerencsétlenek vagytok? Halljátok, még nekem fájdul meg a fejem ebben...
- Nem vagyunk szerencsétlenek, csak a sok együtt töltött idő az agyunkra ment! - mondta gúnyos mosollyal Logan.
- Hm! - kiáltott fel Jenna. - Marha viccesnek gondolod magad?
- Befejeznéd, KÉRLEK, a folytonos piszkálásomat? - förmedt rá Logan.
- Te kezdted! De, tudod mit? Be! Én mindent befejezek! - legyintett Jenna, majd beviharzott.
- Ezt most muszáj volt? - fordultam volna vissza Logan felé, de addigra már ő is elhúzta a csíkot. - Szuper... - morogtam, majd visszamentem a lakásba, hogy összeszedjem a cuccaim.
- Jenna! Én elmentem jó?! - kiabáltam a semmibe.
Fogalmam sem volt, merre lehet, bár ahogy őt ismerem, elbújhatott egy szekrénybe, vagy nem tudom...ilyenekben rendkívül kreatív.
- Okés! Ha valaki keres... - hallottam meg a hangját...valahonnan.
- Tudom, nem vagy itthon!
- Ügyes!
- Szia!
- Szia!
Gyors léptekkel távoztam. Első utam Kendall-hez vezetett.
- Megjöttem! - kurjantottam el magam, amikor beléptem a házba.
Nos, ami ott fogadott, hát...Kendall ipari mennyiségű pelenkával és Nica-val egyensúlyozott.
- Ó, szívem! Jó, hogy jössz! Asszem egy kicsit nem tudok pelenkázni...
- Nem mondod! - tetettem a csodálkozóst. - Na, add szépen ide!
- A pelenkát, vagy a babát? Esetleg mindkettőt?
- Haha, a babát kérem, és az egyik pelenkát...
- Tessék!
2 perc alatt meg voltam vele, megetettük Nica-t, majd leültünk beszélgetni.
- Hogy van Jenna?
- Hát, gondolhatod...
- Szegény...
- Nincs valami ötleted, hogy hogy vidíthatnánk fel?
- Hát...nem tudom. El kellene terelni a figyelmét...
- De mivel?
- Nem tudom...mondjuk...hmmm...Emlékszel arra a részre a sorozatból, amikor Jo összetörte a szívem? És a többiek is összetörték, csak, hogy átérezzék a fájdalmamat?
- Igen...de ugye nem akarsz most velem szakítani?
- Nem...dehogy! Csak gondolj arra, hogy milyen érzés volt amikor szakítottunk...
- De...
- Jó, felejtsd el! Hülyeségeket beszélek!
- Nem, nem mondtál NAGY hülyeséget...de nem nekem kellene...hmm...
- James? Ő az egyetlen, aki most nincs kapcsolatban...na meg Logan...
- Oké, akkor James, megyek és beszélek vele! - ugrottam fel és éppen készültem kivágtatni az ajtón, még kellett úgy I------------------------------------I ennyi, amikor Kendall megfogta a kezem.
- Mi lenne, ha én mennék? Te már eleget segítettél. Ráadásul én is tartozom Jenna-nak...fogalmad sincs, hogy mennyit segített nekem, amikor összevesztünk. Most rajtam a sor!
- Biztos?
- Aha... - mondta és egy puszit nyomott az arcomra.
- Na, most akkor mit csináljak? - tűnődtem. - Mosogatás? Nem. Meg nézem Nica-t.
Ebből az egész "megnézem Nica-t"-ból 3 óra lett, ugyanis Kendall nem jött haza, a telefont meg nem vette fel. VÉGRE, kopogtattak az ajtón.
- Nyitom! Ha Kendall vagy, megöllek! - visítottam boldogan és szinte kitéptem az ajtót a helyéről. - Dake?
- Szia...
- Mi a baj? Elég rosszul nézel ki...
- Semmi...csak napok óta nem aludtam - mondta és ásított egyet. - Hallottam, hogy Jenna meg Logan...izé...
- Aha...most próbáljuk rendbe hozni a kapcsolatukat!
- Ez így rendben is van, de figyelj! Szerintem ezt hagyd rájuk. Ha ők együtt akarnak lenni, úgyis együtt lesznek. Csak idő kell nekik. Ez a dolog még friss. Ha másért nem, a baba miatt mindenképp.
- Igazad van. Amúgy, honnan tudsz te ezekről?
- Jenna nem rég hívott, hogy elmondja, de én mondtam, hgy fölösleges lebeszélni az összes percét, mert 2-3 perc alatt itt vagyok...Kendall? Eleve hozzá jöttem...
- Ö...izé...elment beszélni James-szal, és próbálnak segíteni Jenna-n. De miért akarsz vele TE beszélni?
- Igazából ő hívott ide, hogy segítsek neki. De még nem tudom, hogy miben.
- Mikor hívott?
- Úgy 2-3 napja. Te nem tudsz arról semmit, hogy mit szeretne nekem mondani?
- Nem...komolyan, ötletem sincs.
- És azt sem tudod, hogy mikor ér vissza?
- Nézd, kereken 3 órája ment el, mostmár bármelyik pillanatban betoppanhat. Megvárod itt?
- Hát, lehet, hogy előtte még átugrok Jenna-hoz egy kicsit beszélgetni!
- Értem...Szeretnéd, hogy veled menjek?
- Ne, ne! Te csak maradj szépen itthon és várd meg Kendall-t!
- Oké...Szia!
- Szia!
Miután ismét egyedül maradtam, leültem az asztalhoz. Igazából próbáltam feltalálni magam, de nem volt semmi ihletem. Pedig általában amikor Kendall egyedül hagy, szét bontom a házat. A körmeimet koptattam az asztalon. Halálra untam magam. 5 percenként be járkáltam Nica-hoz, aki ezt egy idő után megunta és nemes egyszerűséggel hátat fordított nekem. Látszik rajta, hogy az én lányom. Bekapcsoltam a laptopom, játszottam ilyen gagyi internetes játékokkal, felmentem Twitter-re, Facebook-ra és elkezdtem nézni egy sorozatot. A tévében úgysem ment semmi érdekes. Negyed órát kellett várnom a csodára, hogy valaki csöngessen. Elkezdtem sprintelni az ajtó felé, majd hirtelen feléledt bennem a kisgyerek, és ahelyett, hogy elfutottam volna a bejárati ajtóig, a talpamat leraktam és végigcsúsztam a parkettán.
- Na végre, hogy hazajöttél! - kiáltottam, de megint nem talált.
Az ajtóban Dake állt ismét, Jenna-val karöltve, akinek a kezében Alex nézett rám.
- Nem akartunk otthon maradni... - mondta Jenna.
- Mindent értek...gyertek be!
Mindannyian leültünk a kanapéra és próbáltunk egy kis lelket önteni a lányba.
- Nyugodj meg! Ez csak átmeneti! - nyugtatta Dake.
- De olyan komolynak tűnt!
- Biztosíthatlak róla, hogy nálam és Kendall-nél is így volt! És pár nap múlva kibékültünk...
- Sőt! - kiáltott fel Dake. - A miénk is ilyen volt!
- Dake, kérlek, ezt most ne!
- Oké, akkor térjünk vissza Kendall-re! Az élet rövid! Komolyan azt hitte, hogy egy rosszul működő kapcsolatot érdemes megpróbálni megmenteni? Vagy őszintének lenni a másik félhez? Esetleg szakítani, ha rájöttök, hogy nem működik a dolog? Kis naiv! CSALD MEG! Na jó, én egy toleráns ember vagyok, másrészről semmi közöm hozzá, hogy mit csinál, mert én ugyebár tökéletes vagyok!
- Ezt most nekem szántad?
- Nem, igazából Kendall-nek, de ő most nincs itt. És egy ilyen tökéletes, előre megírt szöveget nem szabad kimondatlanul hagyni! Amúgy ezt az esküvőn akartam a szemébe mondani, de mivel sokat ittam, féltem, hogy összeakad a nyelvem, vagy a lábam, és a végén elcseszem a poént!
- Kac-kac...
- Srácok! - kiáltott Jenna.
- Most miért röhögsz direkt?
- Tudod min? Azon, hogy ilyen hülye vagy! Komolyan most kell kitárgyalni a volt és a jelenlegi kapcsolatomat?
- Hé! - próbálkozott újból Jenna.
- Én legalább megpróbálok valamiről beszélgetni!
- Fogjátok már beeeee! - toporzékolt Jenna, mire mind a ketten csendben maradtunk.
- Tudom én, hogy csak segíteni akartok, de ezzel nagyon nem javítotok a helyzetemen. Nem csinálnánk valami értelmeset? Elmehetnénk moziba, de a romantikus filmek tabuk. Esetleg vidámparkba, pedig már unjuk. Vagy beülhetnénk kávézni valahova és utána csak szimplán sétálnánk egyet! Itt hármunk közül én vagyok az összetört szívű, nehogy már én találjak magamnak programot, amivel elfelejthetem Logan-t! Gyerünk, legyetek kreatívak...és legyen minden olyan mint régen!
- Igazad van! - állt fel Dake és megtornáztatta elernyedt izmait.
- És a gyerekekkel mi lesz? - kérdeztem.
- Mi lenne? Visszük őket magunkkal! Vagy úgy gondolod, hogyha már gyereked van, akkor már nem is lehet rendesen szórakozni, mert öreg vagy?
- Nem... - kezdtem, de Dake félbeszakított.
- Most, hogy mondod, látok pár őszhajszálat a hajadban... - elemezte Jenna-t, aki eléggé kiakadt.
Hogy honnan tudom? Nem mindennap rohan be egy huszonéves ember a fürdőszobába, azzal a mondattal, hogy: Úristen! Öregszem!
- SOHA-NE-MONDJ-ILYET-EGY-NŐNEK! - ordítottam le a fejéről a haját.
- De, én csak vicceltem...
- De, de, de, akkor hozd rendbe, amit csináltál!
Miután Dake vette a lapot, odaballagott az ajtóhoz, és elmagyarázta Jenna-nak, hogy előbb utóbb mindenki megöregszik és meghal. De az "UTÓBB"-ot szépen kihangsúlyozta. Röpke 23 perc, amíg sikerült Jenna-t kirángatni a fürdőszobából. 23 PERC AZ ÉLETEMBŐŐŐŐŐLLL!!! És még utána meg is kellett vizsgálnunk, hogy "biztos nincs-e őszhajszála"...Utána VÉÉÉÉGREEEE elindulhattunk kávézni. Én hagytam egy rövid üzenetet Kendall-nek, mert biztos voltam benne, hogy ha eddig nem jött, akkor ezután sem fog jönni egy darabig. Az utcán sétáltunk, amikor hirtelen a semmiből paparazzik rohantak le minket...De nem minket akartak Jenna-val, hanem Dake-t. Sajnos, pont rossz pózban voltunk, (Dake átkarolt, én pedig ugye Nica-t fogtam, Jenna pedig megvillantotta 250 wattos mosolyát) ezért jöttek a furábbnál furább kérdések arról, hogy együtt vagyunk-e...Szerencsére sikerült leráznunk őket, a szokásos "Csak barátok vagyunk" sablondumával, (ami egyébként igaz is). Amikor megérkeztünk, Jenna egy forrócsokit, én egy koktélt, Dake pedig egy hosszú kávét rendelt. És tényleg olyan volt minden, mint régen. Direkt az üvegablakhoz ültünk, hogy megbámulhassuk az embereket, akik az utcán elmentek előttünk. Nevettünk a semmin, és...na jó, erre nem vagyunk túl büszkék, megpróbáltuk egymást LEKÖPNI az innivalónkkal. Hazafelé menet még egy zápor is elkapott minket, aminek következtében bőrig áztunk. Illetve, Dake (mindig is tudtam, hogy hozzá kellett volna férjhez mennem) levette a pólóját és azzal próbálta meg védeni Alex-et és Nica-t. Természetesen mi Jenna-val diszkréten olvadoztunk, ami nálunk annyit jelent, hogy egész úton visítottunk, mint a hülyék és folyton fogdostunk a szabad kezeinkkel Dake hasát. (A másik kezünkben ugye a babák voltak.) Végre bementünk a lakásba. Sötét volt.
- Kendall még nem jött meg? - hallatszott mögöttem Dake hangja.
- Ezek szerint nem...
- Pedig itthon vagyok! - kiáltotta a hálószobából. - Be tudnátok jönni? Beszélni szeretnék veletek...
Mindhárman beléptünk a szobába.
- Na? - kérdeztük egyszerre.
Sóhajtott egyet.
- Beszéltem Logan-el...
Jenna szeme felcsillant, de csak egy pillanatra.
- És? - kérdezte félve.
- Úgy döntöttünk, hogy elutazunk pár napra, hogy pihenjünk...
- Várj! - szakítottam félbe. - Miért mész te is? Őt még megértem, de téged...
- Tudok arról, amit mondani akartál nekem...hogy szerinted túl sok időt töltünk egymással, és kevesebbet Nica-val. Logan elmondta...
Ezért még kinyírlak Logan Henderson!
- De - folytatta. - megértelek. Igen, lehet, hogy egy kicsit sokat foglalkoztam veled, amitől te úgy érezted, hogy nekem nem annyira fontos Nica. Akkor most elmondok valamit. Mindketten ugyan olyan fontosak vagytok nekem! Én csak azt nem szerettem volna, ha a sok babázás az agyunkra megy, és teljesen kiégünk érzelmileg.
- Szerinted én ezt hagytam volna?
- Nem...de, megmondtam. Nem téged hibáztatlak. Max. annyi a bűnöd, hogy elmondhattad volna. Jobb lett volna, ha tőled hallom először, mint mástól.
Dake és Jenna hallgattak, mint a sír.
- Most arra célzol, hogy szakítani fogunk?
- Nem! Dehogy is! - állt fel és átölelt. - Szerinted miért nem vettem fel neked a telefont? Mert le akartam higgadni, mire hazajövök. Nem szeretnék veszekedni, és - nézett rá Jenna-ra - ez alatt a pár nap alatt megpróbálom meggyőzni Logan-t.
Ez megnyugtató volt Jenna részéről, de én nem akartam hinni a fülemnek.
- Szóval, még neked kell lehiggadnod?
- Aria... - kezdte Kendall.
- Kendall... - folytattam én.
- Aria... - szállt be Jenna.
- Dake! - kiáltott Dake, mint aki nem itt járt az utóbbi 5 percben.
- Nem vagy vicces... - sóhajtottam.
- Oké, lehet. De, Kendall! Engem miért hívtál?
- Nem esett még le?
- Nem...
- Szeretnélek megkérni, hogy vigyázz helyettünk Aria-ra és Jenna-ra. Megkérhetném James-t is, de mint tudjátok...
- Tudjuk... - fújtatott Dake. - Rendben, vigyázok rájuk.
- Muszáj elmenned?
- Nem, de Logan megkért.
- Mikor indulsz?
- Holnap délben.
- Miért van az, hogy kettőnk közül mindig csak te utazol el?
- Nem tudom. Magunkra hagynátok egy kicsit?...
A többiek kimentek, mi pedig leültünk az ágyra. Ő a kezébe vette a kezem.
- Az nem megoldás, ha folyton elfutsz.
- Tudom. De ezt most nem csak magam miatt csinálom. Logan-nek szüksége van rám. Ugyan úgy, ahogy most Jenna-nak van szüksége rád. Te is megtennéd ezt érte nem?
- De.
Kendall-Aria 1:0.
- És mi lesz Nica-val?
- Szeretnéd, hogy magammal vigyem?
- Nem! Isten ments!
- Hidd el, 2-3 nap és megint itt leszek - mondta és megcsókolt.
- Megígéred?
- Meg. Na, alszunk?
- Aha, csak lefektetem Nica-t.
- Okés...itt várlak!
Gyorsan kitessékeltem Dake-t és Jenna-t az ajtón, Nica-t lefektettem, majd én is bedőltem...volna Kendall mellé. Csak, hogy nem volt az ágyban. Már éppen meg szerettem volna kérdezni, hogy hol van, amikor valami dögös zene kezdett el szólni, és az előbb említett személy belépett az ajtón egy szál alsógatyában:
- Ó! Vetkőzés lesz, vagy akadályverseny?
- Úgy gondoltam adok egy kis előzetest, hogy mit fogsz kapni, miután visszaértem.
- Szuper!
És szépen, lassan vetkőzni kezdett. És én szépen, lassan megfulladtam a röhögéstől.
Haha! Na jó, nem. Azért ennyire nem volt vicces.
Ez a csávó sajnos nem Kendall, de szívesen megnéztem volna így.
Miután sikeresen eltaláltam egy párnával, abbahagyta a retinaégető mozgásokat, és befeküdt mellém.
- Jóéjt! - mondta.
- Ö...jóéjt.
- Mi az?
- Nem csinálunk semmit?
- Mire gondolsz? - kérdezte visszafojtott nevetéssel.
-Tudod te...
- Nem, nem tudom.
- Ajj...akkor mindegy.
- Ó! Megvilágosodtam! - vigyorgott és puszilgatni kezdett.
Úgy látom, hogy ma este megint nem fogok aludni...
