15. Rész Egy nem várt meglepetés

15. Rész Egy nem várt meglepetés

- ÉBREEEDJ! - kiáltotta Beny aki éppen az ágyamon ugrált.

- Fent vagyok! Fent vagyok! - kiáltottam.

- Na ugye! Jobb vagyok mint az ébresztő órád, ami megint nem csörgött és rajtam állt az a feladat, hogy felébresszelek téged.

- Köszi!

- És a ruháidat is kikészítettem.

- Kösz! Végre kimutatod a jó oldalad…

- 5$ lesz.

- Mindjárt gondoltam - morogtam és előhalásztam a pénztárcámból öt dolcsit.

- Jaj! Most ne nézz így rám, valamiből nekem is meg kell élnem!...Mi a baj?

- Semmi.

- Na nem! Meséld el! Lehet, hogy tudok segíteni.

- Hát jó! - sóhajtottam. - Emlékszel még Dake-ra?

- Igen, az exed. Mi van veleeeee…

Ez kérdések indult, de mivel Beny egyre hosszabban ejtette a szó végét és levitte a hangsúlyt, ebből következtetően szerintem rájött.

- Tesó! Most komolyan…

- Nem vagyok szerelmes belé…csak nem tudom, hogy mit érzek. Úr isten! Már milyen rég nem találkoztunk. De akkor is. Én Kendall-t szeretem. Nem fogom őt otthagyni.

- Megértelek…Hé! Elkésel. Ariana ma jön a stúdióba nem?

- De.

- Akkor meg? Menj. Ezt meg visszaadom - nyújtotta felém a pénzt. - Nem kell! Tiéd.

- Ó tényleg? Köszi!

Gyorsan elszaladtam átöltözni. Rekord idő alatt lerohantam a lépcsőn és bepattantam a kocsiba. Vártam egy kicsit, majd láttam, hogy Carlos is rohan felém és ő is bepattant mellém.

- Elkísérlek! Kendall-nak dolga van.

- Felőlem oké!

Rátapostam a gázpedálra és a stúdió elé hajtottam. Gyorsan berohantunk a 10 emeletes épületbe és a liften keresztül egyenesen egy hatalmas terembe mentünk.

- Szia! Ariana vagyok! - ugrott oda hozzám egy vörös hajú lány.

- Jaj szia!

Szóval így néz ki Ariana Grande életnagyságba.

- Mi újság? - kérdezte.

- Semmi különös. Már vártam a mai napot. Nálad?

- Én is! Semmi különös. Most, hogy összejöttünk Nathan-el mindenki minket piszkál.

Hát igen. Nem lennék a helyében. A volt párja azt állította, hogy megcsalta őt a mostani barátjával, Nathan Sykes-el. De mázlija volt, hogy a családja, a barátai és főként a rajongói ott voltak neki. És ezt mind, egy huzamban elmesélte Twitteren.

- Nagyon sajnálom ezt az egészet…

- Jaj! Ne sajnáld. Nem a te hibád, hogy ez a dolog ideáig fajult…Kezdhetjük?

- Persze.

Mindketten odaálltunk egy-egy mikrofon elé és amikor a menedzserem (igen, olyanom is van) mutatta, hogy kezdhetjük, énekelni kezdtünk. Mondanom sem kell, hogy Ariana-nak iszonyatosan jó hangja van, sokkal jobb mint az enyém. Igyekeztem nem féltékenynek lenni, de ennek nem bírtam ellen állni. Összesen három számot vettünk fel.

- Valami azt súgja, hogy holnap nagyon fog fájni a torkom - mondtam és ittam egy kortyot a teámból.

- Én már hozzá szoktam.  

- Hé csajok! - lépett oda hozzánk a producer. - Ma nagyon jók voltatok. Már alig várom, hogy a színpadon, élőben is láthassalak titeket Ausztráliában.

- Mi is nagyon várjuk - mondtuk szinte egyszerre és elindultunk kifelé. Az épület előtt aztán mindketten leültünk egy padra. Ariana szólalt meg először:

- Innen hova mész?

- Fogalmam sincs. Talán haza. Te?

- Nathan-nel megyünk a vidámparkba.

- Az tök jó program. Én ma egész nap nem láttam Kendall-t. Fura.

- Fogalmam sincs hol lehet.

- Carlos sem mondott semmit. Se James. Ha jobban meggondolom, Carlos-on kívül senkit sem láttam ma…Még csak nem is kerestek.

- Hm…Érdekes. Kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Téged nem zavar a folytonos együttlét Kendall-el? Mármint…ne érts félre, de ha én állandóan Nathan-nel lennék összezárva, egy idő után…

- Megunnád?

- Igen. Vagy hasonló. Te, vagy ti nem unjátok?

- Ö…igazából ebbe már sokszor belegondoltam. De mi hol veszekszünk, hol kibékülünk. Normális párkapcsolatra esély sincs, de nagyon szeretjük egymást és a kémia is meg van.

- Értelek. Mi még nem veszekedtünk. De, idővel minden eljön - mondta és felállt. - Örülök, hogy találkoztunk, jó volt veled dolgozni de, most mennem kell! Szia!

- Okés. Szia!

Még üldögéltem egy kicsit, aztán elsétáltam az újságosig, megvettem a napilapot és hazafelé indultam. A szokásosnál is nagyobb volt a tömeg, így nem csoda, hogy egyszer-kétszer emberekbe ütköztem.

- Bocs, ne haragudj! - mondtam és bocsánatkérően ránéztem arra a hapsira, akit épp most löktem fel.

- Semmi go…Az ész megáll! Aria! - szóllított meg.

- Mi…a…Dake! Szia! Hogy kerülsz te ide?

- Apámmal ideköltöztünk. Nem rég. És? Te is itt laksz a közelben?

- Ö…Ja! Nem messze innen egy Hotelben.

- Király! Valamikor összefuthatnánk, hogy többet tudjunk beszélni. Megadom a számom jó? - kérdezte és odaadott egy cetlit.

- Köszi! Akkor…majd hívlak - mondtam és amilyen gyorsan csak lehetett, eltűntem onnan. Amikor hazaértem, Kendall már a konyhában várt.

- Hol voltál egész nap?

- Én? Bevásároltam. Te?

- Duetteztem Ariana-val. De, reggel se láttalak…Nem hiszem, hogy olyan korán vásárolni indultál.

- Még aludtam. A saját szobámban és nem melletted. Reggelről, pedig már elmentél mire bemehettem volna hozzád.

-  És a többiek?

- Jenna és Logan, ők elmentek elintézni a jegyeket az utazásra…Carlos Alexa-val kirándult, James meg a családját ment meglátogatni.

- Értem.

- Milyen volt a napod? - kérdezte és az ölébe húzott.

- Jó volt…nem hiszed el, hogy kivel találkoztam!

- Azért megpróbálom.

- Dake-el!

Na jó! Lehet, hogy ezt nem Kendall-el kellene megbeszélnem, de előbb utóbb úgy is feljönne ez a téma.

- Komolyan? Az tök jó - mondta Kendall tettetett érdeklődéssel a hangjában.

- Jó! Csak szeretném, ha tudnád, hogy téged szeretlek! Bár az utóbbi napokban eléggé elbizonytalanodtam. Azóta, hogy Logan felhozta őt, nem nagyon tudok másra gondolni és most jól jönne egy biztos pont.

Sokáig hallgatott, ami nem jó jel.

- Szóval azt szeretnéd, hogy megerősítsem a tudatot benned, hogy belém vagy szerelmes?

- Igen…Talán. Nem tudom! Nem értek az ilyesmihez.

- És ezt mégis, hogy gondoltad? Mit kell tennem? Ha azt kéred szeresselek jobban, az nem fog menni. Max.-on vagyok. Addig foglak csókolgatni, amíg nem leszel biztos magadban. Ismerem ezt az érzést, nem könnyű! Én a helyedben végig gondolnám, hogy kivel volt jobb ez, kivel volt jobb az és a végén döntenék.

- De hát én nem fogok dönteni. Téged szeretlek, csak egy kicsit elbizonytalanodtam.

- Biztos?

- Igen.Nem eszünk valamit?

- Kérsz hamburgert?

- Igen. Kendall?

- Mondd.

- Semmi.

Meg akartam említeni azt amivel Ariana-val beszéltünk, de inkább hagytam témát.

- Mennem kell! - jelentette ki.

- Hova?

- Ö…van egy ismerősöm aki gitárokat gyárt és tőle szeretnék spanyl gitárt venni.

- Akkor jó szórakozást - mondta és megcsókolt.

Miután elment, arra gondoltam, hogy áthívom Jenna-t de nem volt otthon. Sem a többiek. Hirtelen ötletből előkaptam a cetlit és tárcsáztam a telefonszámot. A vonal végén megszólalt egy hang.

- Haló?

- Szia! Öhm…Aria vagyok.

A hang dadogni kezdett és hangosan elnevette magát.

- Hali! Ennyire hiányoztam?

Na most én kezdtem dadogni.

- Mi? Neem! Vagyis, hát…mindenki elment otthonról és én arra gondoltam…

Na jó! Ez elég hülyén vette ki magát, úgyhogy neki futottam még egyszer.

- Arra gondoltam, hogy kivel ma este úgy sincs programom, átjöhetnél…

- Persze! Mikorra menjek? - kérdezte és szinte magam előtt láttam, ahogy mosolyog.

- Fél hat jó lesz?

- Tökéletes! Merre laksz?

- Lincoln út. 6. Tudod merre van a Hotel nem?

- Jaaa dee!

- Majd a portán várlak!

- Hozzak valamit?

- Popcornt! - vágtam rá azonnal. - Én meg lemegyek eléd a Hotel elé.

- Oké - nevetett. - Mennem kell. Este találkozunk! Szia!