Sziasztok! Nos...gondoltam én, nem fog jönni egy ideig komment, ezért egy kicsit szüneteltetem. Na, nem. Most megjött mind a kettő, tehát hozom az új részt. :)) Nem arról van szó, hogy nem szeretek blogot írni, hanem ott van még a másik történet is és azt is addig kellene írni, amíg frissek az emlékek. So. Itt a következő rész, jó olvasást!:) És köszi a kommenteket!
UI.: Elkezdtünk barátnőmmel egy The Vampire Diaries-Teen Wolf blogot, ha érdekel titeket, nézzetek be :) http://teendiaries12.blogspot.hu/
És örülnék neki, ha időnként benéznétek ide is :) : http://dancewithoutyou12.blogspot.hu/
- Eltűntek - kezdte minden köszönés nélkül Carlos.
- Kik?
- Logan és Kendall!
- Hogy mi?...
Az egekig szaladt a szemöldököm.
- Jól hallottad... - lépett mögém James.
- De...
- Meg kell őket találni! - kiáltott rám Jenna.
- Hívom a rendőrséget... - dörzsölte meg a szemét Carlos.
- Ne! - kiáltott rá Jenna. - Semmi szükségünk egy újabb botrányra...
- De legalább a rendőrség is keresné...
- És mi is... - közöltem.
- De... mi is erre gondoltunk. Téged meg...Dake-t vártuk - köszörülte meg a torkát James. - Apropó...ő hol van?
- Nem tudom...
James felvonta a szemöldökét.
- Hogy érted, hogy nem tudod? Őt is meg kell majd keresnünk?
- Nem... hajj hagyjuk! Menjünk! - mondtam és kiviharzottam a folyosóra.
Carlos utánam rohant.
- Na figyelj! Most ne drámázz, ne csináld a feszkót! Így is épp elég idegesek vagyunk.
- Én nem csinálom a feszkót. Összevesztünk Dake-el és ennyi.
- Majd kibékültök... - mondta és elindult előre.
- Carlos!
- Na?
- Eljegyezted már? - mosolyogtam keserűen.
- Még nem... a szülinapján tervezem, de pssszt! - mosolygott és elsétált a folyosón.
Kijöttek a többiek is.
- Gyere! - fogta meg a kezem Jenna. - Menjünk a Hal-ba.
- Várj! És a gyerekekre ki vigyáz?
- A szomszéd!
- Nagyon vicces!
- Nem vicceltem.
Nem telt bele 10 percbe, már az utcákat róttuk a két eltűnt fiú után. Megállás nélkül hívogattuk őket, de egyikőjük se vette fel. Tűvé tettük egész L.A-t.
- Nem lehet, hogy vissza mentek? - kérdezte James.
- Nem hiszem... - suttogta Jenna.
- De...nem tűnhettek csak úgy el! Kérdezzünk meg másokat is!
- Remek ötlet! Hátha tele lesz vele a sajtó! - kiáltott James.
- Jól van már! Nézd...az az öreg párocska kötve hiszem, hogy ismeri Kendall-t és Logan-t...őket szerintem megkérdezhetjük...
Odaballagtunk hozzájuk.
- Jó estét! - kezdte Carlos. - Nem láttak erre egy szőke és egy barna srácot? a szőke kb. 1.80 cm magas, a barna...
kb. 1.80 cm magas, a barna...
- Hagyd... - mondtam, előhalásztam a telefonomat és megmutattam őket.
A két öreg figyelmesen nézte, a tekintetük találkozott, majd egyszerre ránk néztek.
- Nagyjából egy negyed órája ment el mellettünk a barna hajú fiatalember. A másikról sajnos nem tudunk semmit. Sok szerencsét!
- Köszönjük, viszlát!
Megszaporáztuk a lépteinket. Hála ennek az idős párnak végre elindulhattunk valamilyen nyomon. Csak most vettük észre, hogy mennyire lehűlt a levegő. A lépteinket megszaporázva mentünk a járdán. Sötét volt. Egyre kevesebb ember járta az utakat. A lakásokban szépen lassan kihunytak a fények, de mi még mindig nem tágítottunk. A lépteink kopogása belepte az egész utcát. A sikátorokból a pára füstként szállt fel. Tisztára mint egy horrorfilmben. 20 perce sétáltunk, amikor észre vettünk egy klubot az utca másik oldalán.
- Szerintetek ott lehet Logan? - kérdeztem halkan.
- Nem tudom...Nem olyannak ismerem, mint aki italba fojtaná a bánatát... - morogta James.
- Én sem... - szólt Jenna.
- De azért bemehetnénk... - vetette fel az ötletet Carlos...
- Milyen klub is ez?
- Ez nem klub...ez sztriptízbár... - kerekedett el a szemem.
- Na ne röhögtess! - nevetett fel hisztérikusan Jenna. - Logan...itt?
- Egy próbát megér! - mondtam és átfutottam az utca másik oldalára.
A többiek némán követtek. Be akartunk menni, amikor két izmos "kidobófiú" elállta az utunkat.
- Telt ház van.
- Telt ház? - röhögtem fel.
- A levegő. Bent már így is nagy oxigénhiány van...de nézzék csak őket... - mutatott a tőlünk kb. 10-15 méterre ácsorgó két fiúra, akik a halk zenére táncoltak. - Idekint még bulizhatnak.
- Maga most tuti szórakozik velünk - emelte fel a mutatóujját Carlos.
- Sajnáljuk.
- De értse meg! Be kell jutnunk!
- Higgyék el, én is szívesebben buliznék odabent, mint, hogy idekint ácsorogjak...de nem tehetem meg. További szép estét!
Szomorúan elindultunk az utcán.
- Most mihez kezdjünk?
- Nem tudom...valahogy be kellene jutnunk.
- Talán van hátsó bejárat... - gondolkozott James. - Gyertek! - mondta és elindult az utcán.
Követtük. Nagy ívben megkerültük a Gentleman-klubot, átvágtunk három utcán, majd végre elérkeztünk a hátsó bejárathoz.
- Ezért le is csukhatnak minket! - mondta Carlos.
Mindannyian felé fordultunk. Amióta csak ismerem őt,m tudom, hogy minden hülyeségben benne van...most meg...úgy beszél mint Logan szokott.
- De kit érdekel? - röhögött fel és átmászott a drótkerítésen, ami elválasztott minket a bejárattól.
James Gentleman-hez méltóan először Jenna-t, majd engem dobott át a kerítésen, végül ő is átmászott.
- És most? Betörünk?
- Ahogy mondod! - kiáltotta Carlos és tiszta erőből nekifutott az ajtónak. - Áu...nyöszörgött...
- Talán először meg kellene nézned, hogy nyitva van-e észlény... - csapott a homlokára Jenna, majd kinyitotta az ajtót.
Mindannyiunkból kitört a röhögés és bementünk. Egy kivilágított, üres folyosóra lyukadtunk ki. Csak követnünk kellett a dübörgő zenét, átbújnunk egy függönyön és már kint is voltunk. Annyira nem voltak sokan, hogy oxigénhiány alakuljon ki...
- Ti látjátok? - forgatta a fejét James.
- Én sehol... - mondtam.
- Én viszont igen! - kiáltott Carlos, és futni kezdett.
Mi követük. Egy srácnál álltunk meg, aki határozottan nem hasonlított Logan-re.
- Bocs! Azt hittem ő az... - tárta szét a karjait Carlos.
- Sose fogjuk megtalálni! - pityergett Jenna.
- Kit kerestek? - kérdezte tőlünk a Logan-nek hitt srác.
- Logan Henderson. A BTR tagja... - magyarázott James.
- Bocsi srácok de ötletem sincs, hogy ki lehet az...
Jenna előkapta a telefonját és megmutatta.
- Jaaaaa! Egy 5 perce távozott innen...
- És nem mondta, hogy hová megy?
- Nem...csak felállt és elment...
- Köszi! - mondtuk egyszerre és elfutottunk.
- Gyalog van, nem mehetett messzire! - kiáltotta James és kifutottunk abba az irányba, amerről jöttünk.
A kihaló, utcai félhomályban négy fekete alak próbálta megtalálni az ötödik fekete alakot. Kiértünk a főútra és a járdán futottunk tovább.
- Lehet, hogy hallgatnunk kellett volna a biztonsági őrre...ha kint maradtunk volna, nem kerüljük el egymást és most gazdagabbak lennénk egy Logan-el... - lihegte Carlos.
- Most inkább arra koncentráljunk, hopgy megtaláljuk, ne arra, hogy mi lett volna ha...Úristen! Ott van... - mutatott egyenesen, mire mindannyian odanéztünk.
Tőlünk kb. 20 méterre lépdelt egy alak, aki Jenna sipítozására felkapta a fejét. Egyszerre rohantunk szegény srác felé, aki rémülten várta a becsapódásunkat. Elsőként Jenna majd James, őt követtem én és végül Carlos.
- Te hol az istenben voltál?! - ordította le a haját James.
- Én csak járkáltam... - mondta Logan olyan ártatlansággal a hangjában, amennyire csak tudta.
- És Kendall? - szegeztem neki a kérdést.
- Ő...elment...
- Hová? - kérdeztük szinte egyszerre.
- El...összepakolta a cuccait és elment.
- Tényleg...amikor elhoztam Yodát, észrevettem, hogy nincsenek cuccok, de azt hittem, hogy még nem pakoltatok ki - gondolkozott James.
- Pedig igen...azért legalább dobhatott volna egy üzit, hogy elmegy...
- Megcsaltad. Igazad van. Talán biztos azon kattog az agya, hogy üzetetet küldjön neked arról, hogy lelépett! - hordott le Logan.
- De legalább jól van...hová ment?
- Csak nem gondolod, hogy elárulom! - röhögött fel.
- Mióta lettél te ennyire kiállhatatlan?
- Talán amióta megcsaltak?
- Jó... - mondtam és előhalásztam a zsebéből a telefont.
- Mi...mit csinálsz?
Mintha meg sem hallottam volna, megkerestem Kendall számát.
- Mondd... - így vette fel a telefont.
- Ne rakd le kérlek! - kezdtem azonnal..
- Te meg...mondd gyorsan... - mondta a lehető legnagyobb megvetéssel a hangjában.
- Figyelj...elkezdhetném a szokásos dumát, hogy mennyire sajnálom, de nem fogom...
- Szóval nem sajnálod?
- De...de ez már nem volt igazi kapcsolat...és ezt mélyen belül te is tudod.
Kendall sóhajtott, ami egyet jelentett egy "igen"-el. Folytattam.
- Tudom, hogy most nagyon haragszol rám.
- Zseniális észrevétel.
- Viszont szükségünk van rád. Nemsokára érkezik az új albumotok...és nélküled nem BTR a BTR!
- Ó...szóval csak emiatt hívtál...
- Nem! Nézd. Te vagy a lányom apja! Neki is szüksége van rád. És nekem is. Nem akarom, hogy rosszban legyünk...
- Most úgy beszélsz, mintha örökre elmennék. Csak egy kis pihenésre van szükségem...
- De pontosan ezért voltál távol...
- Aria. Többé már nem vagyunk együtt. Nincs jogod megmondani, hogy mit tegyek.
- Igen, igazad van. Csak tudni szerettem volna, hogy jól vagy-e, mert Logan-el mind a ketten eltűntetek.
- Igen, jól vagyok. És még jobban leszek, ha nem hívsz fel többet. Nem akarom hallani a hangod, látni még inkább nem akarlak, nem akarok a barátod lenni, sőt! Egyáltalán nem akarom, hogy ezentúl bármi közöm legyen hozzád! Nem fogom megmondani, hogy hová megyek, mert ahogy téged ismerlek utánam jössz, szia!
- Szia! - mondtam és leraktam a telefont.
A többiek úgy bámultak rám, mintha szellemet láttak volna.
- Ez durva lehetett...
- Az is volt. Na, gyertek, menjünk haza...
Azt vártuk, hogy Logan tiltakozni fog, ehelyett mellettünk kullogott.
Nem volt kérdés. Logan a Kendall-el közös lakásunkban aludt, én fent Jenna-nal, James és Carlos pedig kettészakadva hol nálunk, hol Logan-nél aludtak.
UI.: Elkezdtünk barátnőmmel egy The Vampire Diaries-Teen Wolf blogot, ha érdekel titeket, nézzetek be :) http://teendiaries12.blogspot.hu/
És örülnék neki, ha időnként benéznétek ide is :) : http://dancewithoutyou12.blogspot.hu/
45. Rész Lost
- Eltűntek - kezdte minden köszönés nélkül Carlos.
- Kik?
- Logan és Kendall!
- Hogy mi?...
Az egekig szaladt a szemöldököm.
- Jól hallottad... - lépett mögém James.
- De...
- Meg kell őket találni! - kiáltott rám Jenna.
- Hívom a rendőrséget... - dörzsölte meg a szemét Carlos.
- Ne! - kiáltott rá Jenna. - Semmi szükségünk egy újabb botrányra...
- De legalább a rendőrség is keresné...
- És mi is... - közöltem.
- De... mi is erre gondoltunk. Téged meg...Dake-t vártuk - köszörülte meg a torkát James. - Apropó...ő hol van?
- Nem tudom...
James felvonta a szemöldökét.
- Hogy érted, hogy nem tudod? Őt is meg kell majd keresnünk?
- Nem... hajj hagyjuk! Menjünk! - mondtam és kiviharzottam a folyosóra.
Carlos utánam rohant.
- Na figyelj! Most ne drámázz, ne csináld a feszkót! Így is épp elég idegesek vagyunk.
- Én nem csinálom a feszkót. Összevesztünk Dake-el és ennyi.
- Majd kibékültök... - mondta és elindult előre.
- Carlos!
- Na?
- Eljegyezted már? - mosolyogtam keserűen.
- Még nem... a szülinapján tervezem, de pssszt! - mosolygott és elsétált a folyosón.
Kijöttek a többiek is.
- Gyere! - fogta meg a kezem Jenna. - Menjünk a Hal-ba.
- Várj! És a gyerekekre ki vigyáz?
- A szomszéd!
- Nagyon vicces!
- Nem vicceltem.
Nem telt bele 10 percbe, már az utcákat róttuk a két eltűnt fiú után. Megállás nélkül hívogattuk őket, de egyikőjük se vette fel. Tűvé tettük egész L.A-t.
- Nem lehet, hogy vissza mentek? - kérdezte James.
- Nem hiszem... - suttogta Jenna.
- De...nem tűnhettek csak úgy el! Kérdezzünk meg másokat is!
- Remek ötlet! Hátha tele lesz vele a sajtó! - kiáltott James.
- Jól van már! Nézd...az az öreg párocska kötve hiszem, hogy ismeri Kendall-t és Logan-t...őket szerintem megkérdezhetjük...
Odaballagtunk hozzájuk.
- Jó estét! - kezdte Carlos. - Nem láttak erre egy szőke és egy barna srácot? a szőke kb. 1.80 cm magas, a barna...
kb. 1.80 cm magas, a barna...
- Hagyd... - mondtam, előhalásztam a telefonomat és megmutattam őket.
A két öreg figyelmesen nézte, a tekintetük találkozott, majd egyszerre ránk néztek.
- Nagyjából egy negyed órája ment el mellettünk a barna hajú fiatalember. A másikról sajnos nem tudunk semmit. Sok szerencsét!
- Köszönjük, viszlát!
Megszaporáztuk a lépteinket. Hála ennek az idős párnak végre elindulhattunk valamilyen nyomon. Csak most vettük észre, hogy mennyire lehűlt a levegő. A lépteinket megszaporázva mentünk a járdán. Sötét volt. Egyre kevesebb ember járta az utakat. A lakásokban szépen lassan kihunytak a fények, de mi még mindig nem tágítottunk. A lépteink kopogása belepte az egész utcát. A sikátorokból a pára füstként szállt fel. Tisztára mint egy horrorfilmben. 20 perce sétáltunk, amikor észre vettünk egy klubot az utca másik oldalán.
- Szerintetek ott lehet Logan? - kérdeztem halkan.
- Nem tudom...Nem olyannak ismerem, mint aki italba fojtaná a bánatát... - morogta James.
- Én sem... - szólt Jenna.
- De azért bemehetnénk... - vetette fel az ötletet Carlos...
- Milyen klub is ez?
- Ez nem klub...ez sztriptízbár... - kerekedett el a szemem.
- Na ne röhögtess! - nevetett fel hisztérikusan Jenna. - Logan...itt?
- Egy próbát megér! - mondtam és átfutottam az utca másik oldalára.
A többiek némán követtek. Be akartunk menni, amikor két izmos "kidobófiú" elállta az utunkat.
- Telt ház van.
- Telt ház? - röhögtem fel.
- A levegő. Bent már így is nagy oxigénhiány van...de nézzék csak őket... - mutatott a tőlünk kb. 10-15 méterre ácsorgó két fiúra, akik a halk zenére táncoltak. - Idekint még bulizhatnak.
- Maga most tuti szórakozik velünk - emelte fel a mutatóujját Carlos.
- Sajnáljuk.
- De értse meg! Be kell jutnunk!
- Higgyék el, én is szívesebben buliznék odabent, mint, hogy idekint ácsorogjak...de nem tehetem meg. További szép estét!
Szomorúan elindultunk az utcán.
- Most mihez kezdjünk?
- Nem tudom...valahogy be kellene jutnunk.
- Talán van hátsó bejárat... - gondolkozott James. - Gyertek! - mondta és elindult az utcán.
Követtük. Nagy ívben megkerültük a Gentleman-klubot, átvágtunk három utcán, majd végre elérkeztünk a hátsó bejárathoz.
- Ezért le is csukhatnak minket! - mondta Carlos.
Mindannyian felé fordultunk. Amióta csak ismerem őt,m tudom, hogy minden hülyeségben benne van...most meg...úgy beszél mint Logan szokott.
- De kit érdekel? - röhögött fel és átmászott a drótkerítésen, ami elválasztott minket a bejárattól.
James Gentleman-hez méltóan először Jenna-t, majd engem dobott át a kerítésen, végül ő is átmászott.
- És most? Betörünk?
- Ahogy mondod! - kiáltotta Carlos és tiszta erőből nekifutott az ajtónak. - Áu...nyöszörgött...
- Talán először meg kellene nézned, hogy nyitva van-e észlény... - csapott a homlokára Jenna, majd kinyitotta az ajtót.
Mindannyiunkból kitört a röhögés és bementünk. Egy kivilágított, üres folyosóra lyukadtunk ki. Csak követnünk kellett a dübörgő zenét, átbújnunk egy függönyön és már kint is voltunk. Annyira nem voltak sokan, hogy oxigénhiány alakuljon ki...
- Ti látjátok? - forgatta a fejét James.
- Én sehol... - mondtam.
- Én viszont igen! - kiáltott Carlos, és futni kezdett.
Mi követük. Egy srácnál álltunk meg, aki határozottan nem hasonlított Logan-re.
- Bocs! Azt hittem ő az... - tárta szét a karjait Carlos.
- Sose fogjuk megtalálni! - pityergett Jenna.
- Kit kerestek? - kérdezte tőlünk a Logan-nek hitt srác.
- Logan Henderson. A BTR tagja... - magyarázott James.
- Bocsi srácok de ötletem sincs, hogy ki lehet az...
Jenna előkapta a telefonját és megmutatta.
- Jaaaaa! Egy 5 perce távozott innen...
- És nem mondta, hogy hová megy?
- Nem...csak felállt és elment...
- Köszi! - mondtuk egyszerre és elfutottunk.
- Gyalog van, nem mehetett messzire! - kiáltotta James és kifutottunk abba az irányba, amerről jöttünk.
A kihaló, utcai félhomályban négy fekete alak próbálta megtalálni az ötödik fekete alakot. Kiértünk a főútra és a járdán futottunk tovább.
- Lehet, hogy hallgatnunk kellett volna a biztonsági őrre...ha kint maradtunk volna, nem kerüljük el egymást és most gazdagabbak lennénk egy Logan-el... - lihegte Carlos.
- Most inkább arra koncentráljunk, hopgy megtaláljuk, ne arra, hogy mi lett volna ha...Úristen! Ott van... - mutatott egyenesen, mire mindannyian odanéztünk.
Tőlünk kb. 20 méterre lépdelt egy alak, aki Jenna sipítozására felkapta a fejét. Egyszerre rohantunk szegény srác felé, aki rémülten várta a becsapódásunkat. Elsőként Jenna majd James, őt követtem én és végül Carlos.
- Te hol az istenben voltál?! - ordította le a haját James.
- Én csak járkáltam... - mondta Logan olyan ártatlansággal a hangjában, amennyire csak tudta.
- És Kendall? - szegeztem neki a kérdést.
- Ő...elment...
- Hová? - kérdeztük szinte egyszerre.
- El...összepakolta a cuccait és elment.
- Tényleg...amikor elhoztam Yodát, észrevettem, hogy nincsenek cuccok, de azt hittem, hogy még nem pakoltatok ki - gondolkozott James.
- Pedig igen...azért legalább dobhatott volna egy üzit, hogy elmegy...
- Megcsaltad. Igazad van. Talán biztos azon kattog az agya, hogy üzetetet küldjön neked arról, hogy lelépett! - hordott le Logan.
- De legalább jól van...hová ment?
- Csak nem gondolod, hogy elárulom! - röhögött fel.
- Mióta lettél te ennyire kiállhatatlan?
- Talán amióta megcsaltak?
- Jó... - mondtam és előhalásztam a zsebéből a telefont.
- Mi...mit csinálsz?
Mintha meg sem hallottam volna, megkerestem Kendall számát.
- Mondd... - így vette fel a telefont.
- Ne rakd le kérlek! - kezdtem azonnal..
- Te meg...mondd gyorsan... - mondta a lehető legnagyobb megvetéssel a hangjában.
- Figyelj...elkezdhetném a szokásos dumát, hogy mennyire sajnálom, de nem fogom...
- Szóval nem sajnálod?
- De...de ez már nem volt igazi kapcsolat...és ezt mélyen belül te is tudod.
Kendall sóhajtott, ami egyet jelentett egy "igen"-el. Folytattam.
- Tudom, hogy most nagyon haragszol rám.
- Zseniális észrevétel.
- Viszont szükségünk van rád. Nemsokára érkezik az új albumotok...és nélküled nem BTR a BTR!
- Ó...szóval csak emiatt hívtál...
- Nem! Nézd. Te vagy a lányom apja! Neki is szüksége van rád. És nekem is. Nem akarom, hogy rosszban legyünk...
- Most úgy beszélsz, mintha örökre elmennék. Csak egy kis pihenésre van szükségem...
- De pontosan ezért voltál távol...
- Aria. Többé már nem vagyunk együtt. Nincs jogod megmondani, hogy mit tegyek.
- Igen, igazad van. Csak tudni szerettem volna, hogy jól vagy-e, mert Logan-el mind a ketten eltűntetek.
- Igen, jól vagyok. És még jobban leszek, ha nem hívsz fel többet. Nem akarom hallani a hangod, látni még inkább nem akarlak, nem akarok a barátod lenni, sőt! Egyáltalán nem akarom, hogy ezentúl bármi közöm legyen hozzád! Nem fogom megmondani, hogy hová megyek, mert ahogy téged ismerlek utánam jössz, szia!
- Szia! - mondtam és leraktam a telefont.
A többiek úgy bámultak rám, mintha szellemet láttak volna.
- Ez durva lehetett...
- Az is volt. Na, gyertek, menjünk haza...
Azt vártuk, hogy Logan tiltakozni fog, ehelyett mellettünk kullogott.
Nem volt kérdés. Logan a Kendall-el közös lakásunkban aludt, én fent Jenna-nal, James és Carlos pedig kettészakadva hol nálunk, hol Logan-nél aludtak.
*
Hétfő reggel van, azaz koránkelés, forgalmi dugó stb. Ma újra munkába állhatok. A stúdió eleje tömve volt újságírókkal, úgy látszik hamar híre ment annak, hogy új dalt készítünk. Alig, hogy beestem az ajtón, máris letámadtak vagy hatan. Sietve vettem a lépcsőfokokat, és beértem a stúdióba.
- Késtél!
- Bocsi, az újságírók...
- Gyere, kezdődik a fotózás!
Vagy 20 különböző ruhadarabot aggattak rám.
- Itt a szöveged, ajánlom, hogy kezd el gyakorolni!
- Candles...
Két okból nem örültem, hogy ezt kell énekelnem.
1. Mert a szövege most nagyon igaz rám.
2. A sajtó tuti csámcsogni fog rajta.
- Na, kezdjük! Aria, lennél szíves a mikrofonhoz fáradni?
- Persze...
Ma reggel a szokásosnál is türelmetlenebbek az emberek.
- Nem volt rossz! - pacsiztak össze a srácok, mire elmosolyodtam. - Hé Aria! Nem akarsz eljönni velünk vacsizni?
- Szívesen mennék, de ma lesz James első tánca a DWTS-ban...
A többiek pislogás nélkül meredtek rám.
- Megígértem, hogy elmegyek megnézni.
- Jaaaaaaaaaaaaaa! Okés, jó szórakozást! Szia!
- Sziasztok!
A nap hátralévő részét vásárlással töltöttem. Kellett valami normális gönc.
Nem telt bele 3 óra, már a Hotel előtt ültem és vártam, hogy Carlos jöjjön értem kocsival. Hirtelen lefékezett előttem egy vörös Porsche.
- Szállj be!
- Te meg mi...
- Csak szállj be!
Nem tudom, hogy miért, de valahogy engedelmeskedtem neki...
- Azt hittem haragszol rám...
- Igen, haragszom rád... - fordult felém Dake. - De a barátom vagy. El kell fogadnom a döntésed...
Elmosolyodtam.
- Szóval. Mehetünk?
- Mehetünk.
- Te meg mi...
- Csak szállj be!
Nem tudom, hogy miért, de valahogy engedelmeskedtem neki...
- Azt hittem haragszol rám...
- Igen, haragszom rád... - fordult felém Dake. - De a barátom vagy. El kell fogadnom a döntésed...
Elmosolyodtam.
- Szóval. Mehetünk?
- Mehetünk.
