17. Exnek lenni jó!

17. Exnek lenni jó!

Ez az utóbbi három nap kész túlélő tábor volt. Egyrészt, mert rengeteget próbáltunk a turnéra, másrészt Kendall-el egy szót sem szóltunk egymáshoz és ezért a stáb kétfelé szakadt. Az egyik része engem támogatott, a másik pedig Kendall-el volt. Harmadrészt pedig el kellett viselnem Jackye-t aki nem csinált nagy titkot abból, hogy utál engem. De, a mai nap más volt. Kezdjük a legelejétől! Carlos-sal reggelről összefutottam a konyhában.

- Kérlek mondd, hogy nem a Mozart torta utolsó darabjáért jöttél! - kérlelt.

- Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de az enyém! - kiáltottam és feldöntöttem Carlos-t. Valóságos élet-halál kűzdelmet folytattunk az utolsó szeletért. De, a vége az lett, hogy kirepült a kezünkből egyenesen ki az ablakon. A végén már csak nevettünk, egészen addig amíg Jackye be nem lépett a konyhába. Kendall inge volt rajta, én pedig azt hittem, hogy a villával a kezemben kinyírom. Még szerencse, hogy Carlos kapcsolt és időben kivette a kezemből.

- Jaj! Ne már, hogy megetted az utolsó Mozart torta szeletet.már így is elég hájas vagy.

- Amúgy te mit keresel itt? Ez az én szobám és téged ha jól emlékszem nem hívtalak!

- Oda megyek ahová akarok.

Legyintettem, egyik fülemen be, a másikon ki. Elmentem zuhanyozni, de amikor bementem láttam, hogy nagy a pára. Azt hittem nincs bennt senki. Tévedtem. Nah és ki volt a szerencsés? Hát persze, hogy Kendall. Éppen akkor lépett ki a zuhanyzóból. Gyorsan eltakartam a szemem.

- Mi az? Láttad már nem?

- De… - mondtam és leengedtem a karomat.

- Jössz zuhanyozni?

- Aha.

- Gyere! - mondta és félreállt.

Ez volt az első közös beszélgetésünk. Igyekeztem minden percét kiélvezni. Szerencsére tovább folytatódott:

- Emlékszel, hogy nemrég még együtt zuhanyoztunk? - kérdezte.

Fogalmam sincs, hogy ezt most bántásnak mondta-e vagy csak nosztalgiázni akart, de le "Ühüm"-öztem.

- "Jaj Kendall, leesett a szappan. Én most megfordulok és lehajolok érte" - idézett.

- Hé! - nevettem és beleboxoltam a vállába.

Miután kinevettük magunkat, elhallgattunk és két percig biztosan néztük egymást.

- Szemét kérdés, de…Lefeküdtetek?

Elnevette magát és így válaszolt:

- Nem szeretnéd mi?

- Hát…nem vagyok oda érte - vallottam be.

- Ha nagyon tudni szeretnéd, nem. De ti gondolom…

- Mi sem.

Kuncogni kezdett.

- Mi az?

- Semmi. Semmi.

- El kell mondanom neked valamit…

- Mondd - kérlelt és elindult felém.

- El…el fogok menni innen, ha vége a turnénknak.

- Mi?!

- Jól hallottad. El fogok menni. Már nem lesz semmi keresni valóm itt. Visszamegyek oda ahonnan jöttem. Nem való nekem ez az egész. Úgyis mindig én járok rosszul…

- Ne! Ne menj el…A többieknek szükségük van rád. És…és - kereste a szavakat. - Jenna! Ez az…Jenna! Ő és Logan. Nem válaszhatod el őket!

- Nagy lány már! Majd ő itt marad és majd meglátogatjuk egymást.

- Tudod, hogy nagyon ciki lenne nekem kimondani, de csak kényszerítesz rá…

- Mármint mire?

- Nekem is szükségem van rád! Te mindig ott voltál nekem…És szerves része voltál az életemnek. Nem akarlak…izé…elveszíteni.

- Hah! Akkor miért jöttél össze azzal a lánnyal?

- Ő szerelmes belém és tartozom neki ennyivel!

- Na jó! - tereltem a témát. - Menj ki, mert mostmár tényleg zuhanyozni akarok! - kiáltottam és kitessékeltem őt a fürdőből. - Amúgy…hogyhogy itt zuhanyzol?

- Ha nem gond ide jöttem mert nélunk nincs melegvíz…

- Jah, oké semmi gond.

Gyorsan lezuhanyoztam és egy törülközőt tekertem magam köré. Amikor kiértem Logan odakiáltott:

- Aria! Ezt nézd. Gyorsan odasétáltam és igyekeztem figyelmen kívül hagyni James villódzó szemét amint végigsiklik a testemen. - Megjöttek a képek, amit csináltunk Hawaii-on!

Gyorsan leültem és végig néztem őket:

Hihetetlenül jók lettek.

 - Mit csináljunk ma?

- Nem is tudom…pakolni?

- De hát csak három nap múlva indulunk…

- Tudom, de én most fogok, mert akkor később nem lesz gondom vele - mondtam és felbaktattam a lépcsőn. Kis idő múlva Carlos is bejött és segített.

- Ha azt hiszed, hogy össze fogok zuhanni, akkor nagyon tévedsz.

- Nem! Dehogy! Csak azért jöttem, hogy egy kicsit veled legyek. HAVEROSAN. Nah…Lássuk csak mi van itt - lépett a CD-imhez. - Beyonce? Hmm… - mondta és berakta a magnóba.

Pár másodperc múlva megszóllalt a Single Ladies amire táncolni kezzdett. Én csak nevettem rajta.

- Szóval kiröhögsz? Hmm??? - kérdezte "mély felháborodással" és leborított az ágyra.

Csikizni kezdett. Olyan Deja-vum volt…Kendall is ezt csinálta.

- Mi a baj?

- Semmi…Csak amikor még együtt voltunk Kendall is ezt csinálta.

- Jézusom! Ne haragudj…

- Semmi baj! - mondtam, rálöktem az ágyra és én kezdtem csikizni.

A csikizésből párnacsata lett, a párnacsatából pedig közös éneklés.

- Oké! Ezt figyeld - mondta és beszaladt a gardrób-ba. Már vagy tíz perce ültem az ágyamon, amikor kijött…az én vörös koktélruhámba, egy MAGASSARKÚBA és egy gyöngysorral a nyakában.

- Gyönyörű vagy! - kiáltottam. - Várj! Itt egy paróka - mondta és odaadtam neki.

Miután kisminkeltem, rá sem lehetett ismerni. Lebaktattunk mindketten a nappaliba. James jött oda először.

- Ó! Ki ez a szép lány?

- Carlitos!

- Dögööös.

- Mit jah nem - mondtam és elkezdtem szakadni a röhögéstől. - Ő Carlos, csak lánynak öltözött be.

- Mi? FÚÚÚÚÚJ! Azt hiszem mehetek az ideg gondozóba…

- Gyerekek! mindjárt alkonyodik - hallottam meg anyu hangját. - Nagyon szép a naplemente! Menjetek ki megnézni.

- Igaza van! Menjünk!

Egy kicsit fújt kinnt a szél és érezhető volt az ősz illata. Itt csókolóztam Kendall-el először. Akkor pont felkelt a nap. Milyen ironikus. Logan átölelte Jenna-t, mire a lány megcsókolta. Carlos és James mellém léptek, hogy betöltsék az "űrt" amit Kendall okozott.

- Hiányzik? - kérdezték szinte egyszerre.

- Borzasztóan. De most mással jár, az én hibámból…

- Tuti, hogy érez irántad valamit…különben most nem lenne itt - biccentett az ajtó irányába, amit éppen Kendall csukott be.

- Szia! - köszönt és mellém lépett.

Legszívesebben megkérdeztem volna, hogy hol volt. Ő, mintha olvasott volna bennem, mesélni kezdett:

- Miután vége volt a kis beszélgetésünknek a fürdőszobában, elmentem Jackye-vel sétálni.

Összerándult idegességemben a gyomrom. Már éppen mondani akarta volna, hogy "Ezt nekem kell mondani? Akinek összetörted a szívét?" De ő folytatta.

- Találkoztunk a volt pasijával, aki elmondta neki, hogy nem bír nélküle élni és, hogy nem bírja elviselni, hogy mással látja, erre ő is elmondta, hogy az elején a járás kamu volt, de mára igazi kapcsolat lett belőle. A pali még mindig fújta a magáét, olyannyira, hogy meggyőzte előttem Jackye-t, hogy találkozzanak.

- Hát…izé…sajnálom - mondta a testem, de a lelkem "Happy Dance-t" táncolt.

- Neked milyen volt a napod?

- Semmilyen. Carlos-sal hülyültem - mondtam és a lenyugvó nap felé fordultam.

Éreztem, ahogy közelebb lép hozzám és lassan rákulcsolja a kezét az enyémre. Egy ideig kifejezetten élveztem a dolgot, de aztán észbe kaptam és elengedtem.

- Najó! Ne csináld…

- Csak megfogtam a kezed.

- Az éppen elég ahhoz, hogy megint belém hasítson a fájdalom.

- De…mindegy. Mennem kell. Szia!

Búcsúzásként egy puszit adott az arcomra. Éreztem ahogy elvörösödök. Elmondhattam volna neki, hogy igazából nem járunk Dake-el, de valahogy nem volt erőm hozzá. Szomorúan sétáltam a lakosztályom felé, amikor valaki megragadta a karom. Jackye.

- Mi van? - förmedtem rá.

- Szakítottunk. A tiéd lehet - közölte és nevetve elviharzott.

Első utam Kendall szobájához vezetett.

- Bejöhetek? - kérdeztem.

- Gyere.

- Hallottam mi történt. Sajnálom.

Kendall az ágyon feküdt, lehunyt szemmel.

- Nem a te hibád. Én voltam a hülye. Kockáztattam a párkapcsolatomat csak azért, hogy törlesszek egy régi adósságot…és mi lett az eredménye? Mindent elvesztettem.

- Kendall! Figyelj. Én még nem adtam fel a reményt, hogy egyszer újra együtt legyünk. Csak egy kis idő kellene nekem. Már nem bízom meg benned.

- Értelek. Vagyunk annyira jóban, hogy kérjek tőled egy nagy szívességet?

- Persze!

- Itt maradnál velem? Esküszöm, nem fogok csinálni semmit, csak nagyon hiányzol…

- Persze!

Befeküdtem mellé az ágyba. Az sem érdekelt, hogy utcai ruha van rajtam. Ahogy feküdtem, hallottam ahogy Kendall szuszogni kezd, ezért felé fordultam. Nagyon közel voltunk egymáshoz. Sokáig néztem, aztán visszafordultam. Egy idő után éreztem, hogy megmozdul mellettem és ugyan azt csinálja, mint én a születésnapjakkor. Átkarol és a fejét ráteszi a fejemre.Azt hitte, hogy alszok.

- Csak hogy tudd: Én még mindig szeretlek - suttogta.