42. Rész Ha nincs itthon a macska, avagy Project X 2

Sziasztok! Új blog!
http://dancewithoutyou12.blogspot.hu/2014/04/1-kezdetek-talalkozas.html
Mostantól ezzel fogok foglalkozni...itt is lesz rész, de nem gyakran. Megkíméllek titeket a billentyű koptatástól. Mondjuk így is-úgy is mindegy, mert nem írtok kommentet. (Tisztelet a kivételnek).
A mostani részben 2 rész is benne lesz, Nem volt új rész legalább egy hónapja, úgyhogy most minden erőmet beleadtam, jó olvasást :)

42. Rész Ha nincs itthon a macska, 
avagy Project X 2

Nos...Hol is kezdjem. Á! Szóval, reggel van. Egész éjszaka "szórakoztam", úgyhogy hullafáradtan ébredtem. Újra. A szemhéjam egyszerűen nem engedelmeskedett, ezért csak tapogatóztam. A kezeim keresték Kendall-t, de nem találták. Kipattant a szemem és körbenéztem. Mellettem egy levél volt. Kibontottam, és ez állt benne:
Mielőtt bármit gondolnál, nézz rá az órára. Ha az idő:
7:20 körül van, még a WC-n ülök.
Ha már elmúlt 7:50, csak kaját csinálok a konyhában.
Ha 8 óra elmúlt pár perccel, akkor még Nica-t etetem.
Viszont, ahogy téged ismerlek, és dél van, sajnos már elindultam.
Az órára néztem. 7:40. Kivágtattam a konyhába. És Kendall-nek igaza volt. Tényleg kaját csinált. Halkan odalopóztam mögé és átöleltem. Szegény ilyedtében majdnem elejtett egy kenyérszeletet. 
- Bu! - kiáltottam.
- Jééézuus... - fújta ki hosszasan a levegőt.
- Elég ha Aria-nak hívsz!
- Kac-kac!
- Kérsz reggelit? - kérdezte és adott egy puszit az orromra.
- Aha, köszi! 
- Nutella?
- Jöhet!
Hirtelen felsírt Nica.
- Megyek és megnézem! - mondta és sietve átrohant a szobába.
- Hát ezzel meg mi történt?... - mondtam és folytattam a kenyér megkenését.
Egyszer csak Kendall visszajött, átkarolt hátulról, majd maga felé fordított:

- Hé...aztán nehogy csinálj valami hülyeséget... - mondta majd kisimított egy hajtincset a szememből.
- Bízhatsz bennem. De én is bízhatok benned? - kérdeztem enyhe mosollyal az arcomon, majd megcsókoltam.
- Persze! Mennyi az idő?
- Ne tereld a témát...
- Én nem terelem. Mondtam, hogy persze, bízhatsz bennem. Csak nem fogok fél órás beszédet tartani...Figyelj?...
- Na?
- Egyedül foglak hagyni...Dake-el...
- Nem fog történni semmi. Ha meg mégis, ott van James... - itt elhallgattam. - Nézd, ha Dake akármit is csinálna velem, DE NEM FOG, akkor azt James nem hagyná! Csak nem olyan hülye...Vagy, ha mégis, ott van Carlos...
- Carlos viszont túl kedves...lehet, hogy mégis hívnom kellett volna a kommandósokat, csak sajnos Logan lebeszélt róla.
Felnevettem.
- Ne már Kendall! Annyira azért nem vagyok felelőtlen!
- Mondta Aria, majd elvette Nica-tól a csontvágókést, amit az előbb adott oda neki játszani... - ironizált Kendall.
- Az csontvágó kés volt? - pislogtam értetlenül. - Azt hittem az játék kés.
Kendall pislogás nélkül meredt rám.
- Vicc volt! - mosolyogtam.
Kendall megkönnyebbülten felsóhajtott. 
- A bozótvágót adtam oda neki!
Itt már Kendall is vissza szólt.
- Mármint a borotvádat?
Elkerekedett a szemem.
- Hogy...mit mondtál?
- Azt mondtad bozótvágó...én meg azt, hogy borotvádat.
- Elsőre is értettem!
- Hát akkor meg minek kérdezted meg még egyszer? - fogta a fejét Kendall.
- Mert a nők ilyenek!
- Ja, hogy te nő vagy! - oltott le totálisan Kendall.
- Köszi... - morogtam és bementem a szobánkba.
Valójában nem sértődtem meg, de ha ott maradtam volna, állnom kellett volna Kendall gúnyt űző pillantását.
Kb. 2 perc és utánam jött...
- Cica! Kint hagytad a kenyeredet... - mondta és letette elém egy tányéron. - Most ugye nem sértődtél meg?...
- Nem, dehogyis! Hülye lennék össze veszni veled, mielőtt elmész, mert akkor bűntudatom lenne...
- Haha! Nekem is. Mindegy, felhívom Logan-t, hogy hol tart.
- Hívd!
Kendall kiment, én meg ledőltem az ágyra. Annyira gyengének és lustának éreztem magam, hogy az hihetetlen! 
- Na, mi van? Álmos vagy? - kérdezte Kendall gyengéd hangon, majd fölém hajolt.
- Aha... - mondtam és megtöröltem a szemem. - Mit mondott Logan?
- Hát...azt, hogy indulhatunk hamarabb is. 
- Mennyivel hamarabb?
- 20 perc múlva találkoznánk a reptéren. 
- Értem. És pontosan hova is mentek?...
- Vegasba. Elmegyünk bulizni, szórakozni.
Na, ez már rég nem jó, ha Kendall és Logan felügyelet nélkül megy BULIZNI VEGASBA, oda, ahol EGY CSOMÓ LÁNY VAN, ráadásul A FIÚK ELÉG HÍRESEK.
- El tudom képzelni mire gondolhatsz most... - mondta, amikor meglátta az arckifejezésemet. 
- Nem, nem tudod elképzelni. Én ne mondd, hogy nincs okom féltékenykedni!
- Nézd...azt nem tudom megígérni, hogy Logan nem csinál semmit, DE - emelte fel a hangját, amikor közbe akartam vágni. - Ő, akár milyen hihetetlen is, szereti Jenna-t.
- Miért, te nem szeretsz engem? 
- Ne forgasd már ki a szavaimat létszíves! Hogyne szeretnélek?
- Csak úgy mondtad...
- Jó...hagyjuk! Szóval, se neki, se nekem nem áll szándékomban megcsalni titeket.
- Hát, ajánlom is...
- Jó, mindegy...elkísérsz?
- El...
Segítettem még Kendall maradék cuccát berakni.
- Látod milyen jó, hogy hamarabb felébredtél? Így, ha előbb kellett volna elmennem és te dél előtt felébredsz, akkor magyarázkodhattam volna egy sort!
- Haha! Igaz...Na, ez kész... - próbáltam felemelni egy táskát.
Mivel azt hittem könnyű lesz, ezért csak így rutinosan fel akartam kapni...hát, kicsit meglepődtem, amikor a "kis" cucc nem akart velem jönni és vissza rántott.
- Édesem...nem 3 évre megyek a hegyekbe, csak pár napra...nem kell 30000 felsőt belerakni...
- Jó, tudom. Csak azt szerettem volna, hogy minden rendben legyen.
- És tökéletesen rendben van!  - mondta, majd elvette tőlem a cuccot és kivitte a kocsihoz.
Utána ballagtam.
- Na, ülj be, mert lekéssük a gépemet...
- Jajj...várj, fent hagytam Nica-t! - mondtam, holott tudtam, hogy a kislány a kocsiban csücsül.
- Na...hidd el, legszívesebben én is itt maradnék veled, de erre most szükségem van!
- Jó - sütöttem le a szemem és beültem az anyósülésre.
Kendall már beindította a motort és éppen indulni készültünk, amikor kopogott valaki az ablakon.
- Had jöjjek én is! - kiabálta Jenna.
- Gyere! - mondtam és  kinyitottam a hátsó ülés egyikét.
- Alex? 
- Szomszéd néni.
- Értem.
Kendall rányomott a gázpedálra és száguldani kezdtünk a reptér felé.
- Nyugi...van még 6 perced odaérni...Különben is...hogy tudtátok elintézni, hogy az előbbi géppel menjetek?
Kendall olyan lénéző fejet vágott, amit rég láttam tőle. 
- Vannak kapcsolataink - fújta ki a levegőt. - Szálljatok ki!
Hátra mentem a csomagtartóhoz és kinyitottam. Éppen próbáltam felemelni Kendall cuccát, amikor valaki lenyomta a kezem.
- James? Mit keresel te itt?
-  Jöttem, láttam, visszamennék. Este buli, csak szólni akartam.
- He? Buli? Hol?
- Ö...ismerek egy jó szórakozóhelyet, hatalmas buli lesz! Olyan, mint a Project X-ben! - lelkesedett.
- Tudod James, nekem nincs kedvem Kendall nélkül buliba menni. Ráadásul ő sem lenne oda az ötletért...
- És ki mondta, hogy neki tudnia kell erről? - kacsintott. - Dake onnan is vigyázhat rátok...
- Miért? Ő bele ment ebbe?
- Igen. De szerintem fejezzük be a bájcsevejt, mert Kendall már nagyon néz... Mondd el Jenna-nak is, itt a cím - mondta, és a Titanicos módszert alkalmazva: a kezemre csókot adott, miközben a kezembe nyomta a papírfecnit. - Szóval akkor jöttök?
- Jó, redben, jövünk! - adtam be a derekamat.
- Esküszöl? - kérdezte és a kezét nyújtotta felém.
Megráztam.
- Kisujj eskü? - kérdezte.
- Kisujj eskü - mondtam, majd az ujjaink összefonódtak.
- Pofon eskü? - vigyorgott, majd a kezét a magasba emelte.
- Pofon eskü...de ne adj nagyot kérlek!
- Okés! - mondta és mindkettőnk arcán csattant a pofon.
Egy cseppet hülyén nézhetett ki, legalább is Kendall és Jenna arcából ez esett le...
- Csók eskü? - vetette be az adu ászt. 
- Álmodozz csak! - nevettem, majd elköszöntem tőle és visszasétáltam a többiekhez.
- Remélem csak káprázott a szemem, amikor James megpofozott... - mondta Kendall és cuccot csréltünk.
Ő odaadta nekem Nica-t, én odaadtam neki a csomagjait.
- Nem, csak...ööö...izé. arra esküdtünk, hogy nem megy a közelembe!
" - Istenem, ekkorát hazudni! - röhögött egyeske.
-  Maradj már, te még azt sem tudsz! - kiáltott rá ketteske.
- Jajj, mintha te annyira tökéletes lennél...
- Ö...aha, az vagyok!
- Ego..."
- Hagyjátok már abba! - kiáltottam, amitől Kendall még furcsábban nézett rám.
- Biztos, hogy minden oké?
- Igen...Csak....ott, - mutattam egy előttünk álló csoportra. - Mutogattak nekünk! - improvizáltam.
Mázlim van Kendall-el. Ő nem húzza fel magát ilyen dolgokkal. Ellentétbe velem. 
- Ne foglalkozz velük! - mosolyodott el és átkarolt.
Bementünk mind a négyen, a reptérre. Kendall elment a recepcióra, én meg Jenna-val és Nica-val kerestem Logan-t.
- Mi van, ha nem fog örülni nekem? - nézett rám aggódóan Jenna.
- Szerintem biztos örülni fog. Nyugi. Amúgy, hogyhogy itt vagy?
- Szerettem volna elköszönni tőle...
Gondolkoztam rajta, hogy esetleg felvehetném ezt a bulis témát...de...ez nem volt a megfelelő alkalom. Vagy mégis? Talán el kellene mondanom Kendall-nek, de akkor meg Jenna el kezdene kérdezősködni...Á, belekavarodtam.
- Jenna?
- Hm?
- Figyu, láttad, hogy beszéltem James-szal.
- Aha. És?
- És arról beszélgettünk, hogy este tartana egy bulit.
- Meghívott minket?
- Igen...szeretnél jönni? Ha igen, én is jövök veled, viszont ha nem szeretnél, megértem és én is inkább itthon maradok...
Látszott rajta, hogy gondolkozik, végül rábólintott a válaszra.
- Na, szuper!
- Kendall-nek elmondod?
- Nem hiszem...illetve, gondolkoztam rajta, és éppen ezért először neked mondtam el, nehogy kavarodás legyen.
- Értem. Hát, szerintem mondd el neki!
- De nem akarom, hogy megint veszekedjünk.
- Biztos megérti...
- Mit? Azt, hogy amíg ő próbálja rendbe hozni Logan lelki világát + a sajátját, addig mi bulizunk?
- Igen. Bulizunk és rendbe hozzuk az én + a te lelki világodat is! - vigyorgott Jenna.
- Oké...
Több szót nem tudtunk váltani, mert Kendall felénk indult a jegyekkel és már hallótávolságon belül volt.
- Na, itt a jegyem, a gép 10 perc múlva indul, Logan sehol, a telefont nem veszi fel, a káosz totális...
- Nyugodj meg, nemsokára itt lesz...
Alig, hogy befejeztem a mondatot, az embersokaságok között Logan tört utat magának. Nem volt nehéz észrevenni. Az emberkék dőltek jobbra balra, ráadásul Logan most sem hazudtolva meg magát, sűrű bocsánatkérések közepette vonszolta maga után a cuccát. 
- Sziasztok! - vigyorgott önelégülten.
- Szia! - köszöntem, ellentétben Jenna-val, aki hallgatott mint a sír.
Logan ezt teljesen figyelmen kívül hagyta.
- Na, indulhatunk?
- Egy pillanat! - mondta Kendall és elhúzott magával.
Jenna amolyan segítség kérő "ne hagyjatok vele kettesben" pillantásokat lövellt felém. Pár méterrel odébb megálltunk.
- Vigyázz Nica-ra helyettem is... - mondta Kendall és egy puszit nyomott a kislány homlokára, amitől elmosolyodott.
- Persze.
- Ne hagyd, hogy Carlos mégegyszer lenyelje a játék gumikacsát...
- Soha.
- James-szel vigyázz...
El mondjam? Ne mondjam el?
" - Ez itt a kérdés! - ironizált négyeske.
- Nyugi van! Mondd csak el! - folytatta ketteske.
- Ne! Ne! Ne mondd el! - sipítozott hármaska."
- Megint furcsa arcot vágsz... - zökkentett ki a gondolataimból Kendall.
- Én nem vágok semmilyen fejet, ilyen az arcom!
- Haha. Aha...
- Na, mindegy. Lekésed a gépet, és ha sokáig egyedül hagyom Rómeót és Júliát, félek, hogy Júlia megharagszik rám...
- Szerintem el vannak! - biccentett a két ember felé, akik éppen azzal szórakoztak, hogy hány öreg nénit tudnak kigáncsolni (?).
- Ilyenek ezek... - sóhajtottam, majd megöleltem Kendall-t.
Mindhárman visszamentünk, majd Logan-tól is elköszöntem.
- Kapok puszit? - hajolt kedvesen Nica felé, aki odatámasztotta a fejét és adott egy "cuppanós" puszit. 
A szüleitől ezt tanulta meg elsőként.
- Köszönöm kicsi lány! - mondta és ő is adott neki puszit, majd Jenna felé fordult. - Ha visszajöttem, megbeszélünk mindent oké?
- Oké... - mondta Jenna és megölelte a fiút.   

- Mi is... - mondta Kendall és megcsókolt.
- El kell mondanom valamit... - szaladt ki a számon olyan gyorsan, hogy amint kimondtam, meg is bántam.
- Na?
- James elhívott egy általa rendezett buliba és én megígértem neki, hogy elmegyek, erre volt a pofoneskü, most magammal akarom vinni Jenna-t, mert ha ti szórakoztok Vegasban, akkor mi miért ne, mindjárt el fogy a levegőm, pontosabban most - szívtam egyet és folytattam. - Szóval, nagyon kérlek, hogy ne haragudj meg rám, csak mivel Jenna is maga alatt van, arra gondoltam, hogy egy kicsit kimozdulhatnánk, de nem akarok kirándulni, mert női problémáim vannak, ráadásul a kedvenc sportom a lustálkodás, magas szinten űzöm, töretlen lelkesedéssel, és úgy érzem egy cseppet túl őszinte voltam.
 Kendall pislogott egy sort, majd a következőket mondta:
- Érezzétek jól magatokat! 
És elment. Logan-el együtt. Én utána fordultam, ő integetett és dobott egy puszit, ami a kislányunknak nagyon tetszett.
- Hű! - mondta Jenna. - Ez könnyen ment!
- Tuti, hogy van benne valami csapda. Ahogy őt ismerem, bekameráztatta az egész környéket...
- Nincs kizárva - biggyesztette le alsó ajkát Jenna, elismerésképpen.
- Na, megyünk készülődni?
- Menjünk...
Azzal a kocsival mentünk haza, amivel jöttünk. Út közben felhívtam James-t, hogy pontosan mikor lesz. 20:00-kor kezdődik, 19:30-kor kapunyitás. Úgy gondoltuk, hogy addig felhívjuk a bébiszitter, és megnézünk egy horrorfilmet. Hiba volt. Mivel mostanság nem járok buliba, ezért hatalmas gondot jelentett a ruha kiválasztása. Egy csomóba belehíztam, a negyedét nem találtam, úgyhogy én maradtam egy egyszerű drapp kötött pulcsinál, egy fehér Vans cipőnél, szintén drapp forrónacival. Na, jó azért én sem vagyok már mai tyúk...úgy beszélek, mintha 40 éves lennék... A hajamat copfba fogtam, de hamar rájöttem, hogy nem áll jól nekem, ezért simán kiengedtem és szemhéjtussal kihúztam a szemem. Jenna-nál ez mindennapos. Ő, egy fekete toppot vett fel, rá vörös-fekete kockás ing, fekete csőgatya, vörös tornacipővel, két nyaklánccal a nyakában. Az egyikena párizsi Eiffel-torony van, a másikon pedig egy kékeslilás gyöngy féleség, amit két delfin fog körbe. Már régóta hordja. Én személy szerint nem raktam magamra sok ékszert, csak a szerencsegyűrűm volt rajtam, a szerencse nyakláncom, amin egy kereszt volt, és eggy csuklószorító. Fogalmam sincs miért vettem fel...Nos, mint mondtam, hiba volt megnézni azt a hülye horrorfilmet, mert minden egyes kis reccsenésre felkaptuk a fejünket, és ha az egyik csak poénból el kezdett sikítani, a másik folytatta, aminek következtében, mindketten átrohantunk a másik szobába. A létező összes villanyt felkapcsoltuk és letakartuk a tükröket. Egyszer csak kopogtattak az ajtón, mi meg úgy sétáltunk az ajtóhoz, mint a...nem is tudom mihez hasonlítani. Talán mint amilyen majd 2045-ben lesz: a gyerekek elektronika és internet nélkül maradva hosszú idők óta elősször lépnek ki a szabadba. Félve kinyitottam az ajtót, készen arra, hogy ráugorjak a szörnyre, amitől ez a  fadarab választott el.
- Hádzsime! - ordítottam, majd beleugrottam a "szörny nyakába".
- Hadzsá má! - röhögött fel Dake. - Csak én vagyok! Gyertek, elviszlek titeket a buliba!
- Bocsi!- nevettem, majd felsegítettem magunkat a földről. 
- A bébiszetter még nem ért ide... - mondta Jenna.
- Bébiszitter - javítottam ki.
- Nem tök mindegy? - mondta Dake. - Amúgy láttam egy öreg nénit felbotorkálni a lépcsőn...
- Biztos ő lesz az!
- Nem hiszem...valamit szippantgatott fel az orrába...
Elkerekedett a szemem.
- Nyugi! Csak vicceltem! Akkor had menjek be, elaltatjuk a kicsiket, és szépen megvárjuk a nénit.
- Oké...
Bementünk, Jenna lehuppant egy székre, Dake és én bementünk a kisbabákhoz. 
- Jól van... - nyugtatgatta Dake Alex-et és kivette a babaágyból. 
Mindkettőjüket átvittuk a mi szobánkba.

- Na! Úgy látom, hogy meg tudnak ők férni egy babaágyban! - mondtam, de a fiú ügyet sem vetve rám, Alex-et babusgatta:

 - Aria... szerintem van valami a gatyájába...
- Ö...mindjárt megoldom...
- Ja, nem kell! Tudok pelenkázni, majd megoldom én!
Leesett az állam. Dake tud pelenkázni. És férfi...A fiú lefektette Alex-et az ágyra, majd tök rutinos mozdulattal kicserélte a csomagocskát. 
- Szerintem te nagyobb csajozógép lesz mint James és én együttvéve! Már most bolondulnak érted a nők! - beszélt hozzá, majd megcsiklandozta a hasát.

Csengettek. 
- Nyitom! - hallatszott Jenna hangja. - A bébiszetter megjött!
- Bébi... á, mindegy! Gyere, Dake!
Pedig olyan szívesen elnéztem volna még ezt a cuki jelenetet...A néninek bemutattuk a babákat, megmutattuk mit kell nekik adni, stb.
- Nemsokára jövünk! 
- Rendben! Jó mulatást kedveskéim!
Beültünk a kocsiba, majd elhajtottunk.

*

Nos, ez a szórakozóhely...egy hatalmas ház volt, tele őrjöngő emberekkel.

- Szerintem nyomkövetőt kellett volna magunkba rakni, hogy meg tudjuk találni egymást! - üvöltöttem Dake-nek, de a hangosan dübörgő zenétől nem hallott sokat.

- GYERTEK, LÁTOM JAMES-T! - kiáltotta Jenna és elrángatott magával.
Legalább 200 emberen vágtunk át, mire odaértünk hozzá. Sokáig még bombáztam az embereket a sűrű bocsánatkéréseimmel, de egy idő után, amikor már vagy 20-25 embert fellöktem, ez teljesen természetesnek számított.

- Sziasztok! - köszönt James.
- Szia! Hogy tudtál meghívni ennyi embert? 
- Én James Maslow vagyok. Hollywood Hollywoodi Buli Királya.
- Kétszer mondtad, hogy Hollywood!
- Naná, hogy kétszer! - vigyorgott. - Á, senki sem tudja jobban eljátszani James Diamond-ot mint én! Erre inni kell! - mondta és megitta a maradék sört, ami a kezében volt. - Gyertek, igyatok valamit!
- Ömm...oké... - vontam meg a vállam.
- Mit igyunk? - kérdezte Jenna.
- Tequila-t?
- Jöhet! - mondta mindenki egyszerre.
Félre vonultunk a tömegtől (már amennyire lehetett) és szórakoztunk. Nem kellett sok idő, fél óra múlva, már mindenki "hű de boldog" hangulatú volt.  Voltak emberek, akik karaoke estet tartottak, voltak olyanok akik már...khm...szobára mentek és voltak olyanok, akik a háztetőről lógtak lefelé.
- Na, tetszik a buli? - kérdezte Dake. 
- Hát, durva, de azért még elég messze áll a Project X-től.
- Ö...nem hiszem...gyere csak ki! - mondta és kivonszolt a kertbe, a medencéhez.
Emberek ugrottak a medencébe...a háztetőről...a kert végében egy csapat gyűlt össze, akik szívtak valamit...a cicababák csapatokban járkáltak és áldozatokat néztek maguknak. 
- Na jó, itt rosszabb mint bent. Menjünk vissza!
Abban a pillanatban, ahogy megfordultam, egy lány leöntött az italával, szép foltot hagyva a ruhámon.
- Bocsi! - vigyorgott és elment.
- Most mit fogok csinálni?
- Gyere, keresünk neked ruhát! - karolt át Dake.
 Ahogy beléptünk a házba, hirtelen úgy éreztem, hogy egy csomó oxigént elraboltak tőlem. Mert így is volt...A levegő fülledt volt, az elején már hozzászoktam, de csak most kezdtem újra megérezni. Az emeletre mentünk. Nos, találtunk ruhát. Fekete, egybe részes ruha, szegecsekkel.
- Csak, hogy ne érezd magad egyedül, én is átöltöztem! - mutatott magára a fiú. Neki fehér ing volt, fekete nyakkendővel.
- Aranyos vagy, de így jobban meglátszik majd ha leöntenek!
- Igaz...na, de mindegy, menjünk le.
Lent hangosabban dübörgött a zene, mint valaha.
- Többiek?
- Ott! - mutatott, egy kis csoportra.
Odamentünk hozzájuk.
- És akkor, - mutatta fel az ujját Carlos és pislogott kettőt. - Elmentem a boltba. És tudjátok mit vettem?
A többiek, akik sokkal többet ittak, érdeklődve figyelték.
- Sok sajtot! Rengeteg sajtot!
Erre  mindenki hangosan el kezdett röhögni.
- Aria...gyere tácnolni - bukdácsolt felém James.
- Táncolni...Jövök... - mondtam.
Hiba volt. James felrángatott az asztalra, majd elég erotikusan körbetáncolt, még az ingét is levette. 
- James...hagyd abba, mindenki minket néz!
- Én csak tácnolok...
- Megint összeakadt a nyelved...Na, gyere, hazaviszlek... ragadtam meg a karját.
- Nem! Maradok! - próbálta magát kitépni a szorításomból.
- Dake! Tudnál egy picit segíteni?
- Aha! - mondta és lerángatta James-t az asztalról.
- Nekem amúgy is elegem van ebből az egészből...Hol van Jenna? 
- Már hazament... - közölte Dake. - Valami csávó kísérte őt haza...Tisztára úgy nézett ki mint Logan Lerman...
- Az a csávó is itt volt a bulimban...
- Nem lehet, hogy csak a neve miatt hagyta, hogy hazakísérje?
- Logan...Logan...ja! Lehet! - röhögött fel Dake.
- Értem...Remélem nem csinál semmilyen hülyeséget...
- Olyannak ismered Jenna-t? - tette fel a költői kérdést. - Amúgy nekem is elegem van a sok csajból aki megrohamoz...Igen, mindenki tudja, hogy a természet eléggé kegyes volt hozzám...
- Khm...
- Jó, befejeztem. Hogyan ültetjük be a kocsiba?
- Fogalmam sincs...
- Miért beszltek úgy roglam mintha itt sem lnnék?
-  Azért mert részeg vagy, és holnapra úgy is elfelejted az egészet - közölte Dake.
- Azt mondod, hogy amit ma megteszek, arra holnap nm fogok elékezni?
- Igen.
- Szuprel! - mondta és rányúlt a...igen, oda.
- Te perverz állat! - mondtam és adtam neki egy pofont.
- Remek! Tehát nm fogok arra elékezni, hogy megfoztál...
- Nem, csak a fájdalomra!
- A fracba...
- Na gyere és ülj be!
20 perc kérlelés után csak beült, mi meg 110km/h-val száguldottunk haza. Dake úriemberhez méltóan vállalta a kockázatot, hogy hazaviszi James-t. Ahogy bementem a házba, totál egyedül voltam. Ránéztem a telefonomra...
- Te jó ég! - motyogtam. - 33 nem fogadott hívás Kendall-től...
- Khm... - szóllalt meg valaki a hátam mögött.
- Ó...hogy sikerült ilyen hamar lefektetni?
- Hát...megvannak a módszereim, hogy hogyan fektessek le embereket...aludni! - vágta rá, amikor meglátta az ábrázatom.
- Hát, láttam ma, hogy Alex-el milyen ügyesen bántál! - mosolyodtam el.
- Azt mondod? - lépett közelebb hozzám.
- Ö...megyek, szólok a bébiszitternek, hogy elmehet...
- Szerintem már rég elment... - lépett hozzám még közelebb.
- Hát, ha te mondod...akkor azt hiszem, felhívom Kendall-t...egy csomószor hívott...
- Hajnali 2 van...
- Jó, jó...igaz...
Dake már olyan közel volt hozzám, hogy éreztem a leheletét. Fogalmam sincs, hogy miért csináltam, de konkrétan letámadtam. Először megcsókoltam,majd letéptem a nyakkendőjét:

Tudtuk, hogy ebből nagy baj lesz, de egyszerűen kikapcsoltam az agyam, nem gondolkoztam a jövőn, sem a múlton. Ott volt nekem a jelen és Dake. Holnap biztosan nagyon fogom majd bánni és elhordom majd magam minden kurvának. Ezekkel a gondolatokkal araszoltunk szépen a szobám felé...
- Ó kis drágáim! Megjöttetek? - lépett ki az idős hölgy a gyerekszoba ajtaján.
Ahogy meglátott minket, elkezdett két oktávval magasabb hangon beszélni.
- Ó, elnézést, már itt sem vagyok! -  sipítozta, majd kiviharzott a bejáratin.
- Pff... - fújtatott Dake és megint megcsókolt.
Tovább araszoltunk az ágy felé...ő rádöntött és...csókolgatni kezdte a nyakam. Éreztem, ahogy a forróság átjárja a testem. Levetkőztettem, majd ő is engem.
- Biztosan szeretnéd? - kérdezte.
Itt egy pillanatra elgondolkodtam. Pontosabban, próbáltam gondolkodni, de az ital hatása erősebb volt, így bólintottam. És megtettük. És egész életemben bánni fogom. De jó volt. Uram isten! Hogy lehetek ekkora ribanc? Megcsalom a férjem, a gyermekeim apját az exemmel, de jó volt! Miután "végeztünk", Dake ledőlt mellém. Én elfordultam tőle. Nem tudtam a szemébe nézni. Ő csak csendesen átkarolt és a fülembe súgta:
- Szeretlek.