27. Rész Harag

Sziasztok! Egy kicsit megkavartam a szálakat. Tudom, hogy sokszor cserélek fejlécet, de ez azért van mert a női főszereplő folyton változik.  Még nem tudom, hogy meddig lesz így. Jah és anyám azt mondta, hogy "semmi értelme a blogomnak, mert egy nagy rakás sz*r" még egy ok, hogy befejezzem a blogot. Egy, hangsúlyozom: EGY hülye komment jött rá. Se egy hülye feliratkozás, SEMMI. Komolyan, ha ennyire nem érdekel titeket, akkor befejezem. Akit meg érdekelt, az a 2-3 ember, annak meg azt tudom mondani, hogy sajnálom, de a többség szava dönt. Ők megtalálják a módot, hogy tovább olvassák, ugyanis, ha felveszik velem a kapcsolatot, akkor én elküldöm nekik. Csak azt szerettem volna tudni, hogy mások, hogy reagálnak rá. Bocsi, ha ennyire sz*r író vagyok, csak akkor legalább szólnátok, hogy "Nem értesz hozzá!" vagy "Tesó, addig hagyd abba, amíg le nem bőgsz!" U.I: Üzenem azoknak a blogoknak, akik leutánoznak, hogy: Ha ennyire gyenge vagy, hogy nincs saját stílusod, akkor sajnálom! Ha még egyszer meglátom valahol ugyanazt a tartalmat, ami az én blogomban is van, azt jelenteni fogom, ugyanis a drága infótanárom akinek az előző munkája hacker és programozó volt és úgy állította be a blogom, hogy kijelezze az ugyanolyan tartalmat, amit egyben jelent is a Google-nak. Én sosem loptam senkitől, minden az én fejemből pattant ki és elvárom, hogy más emberek is legalább annyival megtiszteljenek, hogy nem lopják el az ÉN fanfictionomat. Higgyétek el, hogy sok blognak vége lett, csak amiatt, mert kevesen olvasták és az írója úgy gondolta, hogy nem jó amit csinál ezért törölte. De én most "jószívű" vagyok magamhoz és azokhoz akik szeretik a fanfic-emet és adok még 1 esélyt. Szeretnék látni  FELIRATKOZÓKAT (rendszeres olvasókat) és KOMMENTEKET, mert akkor nem tudom megállapítani, hogy jól csinálom-e. Nektek csak pár billentyű nyomkodás, de nekem rohadt sokat jelent :/  ~ by. Aria

27. Rész Harag

- Te meg mit keresel itt?

- Szia! - köszönt Sara.

Már ez is meglep. Köszönt.

- Hallottam, hogy itthon vagy...

- Bökd ki a lényeget.

- Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Anyám addig nyaggatott, amíg meg nem hallgattam tőled egy számot és képzeld, tetszett.

- Igen?

- Szóval...Kezdhetnénk tisztalappal?

- Hát...Rendben - mondtam.

- Bejöhetek, vagy itt kell kint állnom?

- Gyere! - intettem neki.

- Milyen volt? - kérdezte.

- Nagyon jó.

- Kendall?

- Már szakítottunk...

- Sajnálom...Bepótoltál mindent?

- Igen, pótolgattam - hazudtam.

- Aha, nekem is az lenne a legjobb és első feladatom, hogy tanuljak ahelyett, hogy a világ egyik legjobb bandájával tölteném az időt - nevetett - Figyelj? Készülj fel, hogy holnap nem fognak kesztyűs kézzel bánni veled...

- Tudom. 

- De, majd én segítek - mondta és előhúzott egy befűzött mappát. 

Egész este pótoltunk, Sara korrepetált matekból, és igyekezett írni is velem. Fogalmam sincs, hogy mi történt vele...Este fél tízkor ment haza, én pedig bepakoltam holnapra és elaludtam.

*

Az első nap a gimiben katasztrofálisan telt. Reggelről felkeltem, megreggeliztem és elindultam a kocsival suliba. Amikor odaértem, Jenna már az ajtóban várt. Onnan együtt mentünk be a bejárati ajtón, fel a termünkbe. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni, hogy egy csomóan bámulnak. Ahogy beléptünk a terembe, mindenki felénk fordult és hosszú csend következett. 

- Sziasztok! - köszönt Jenna.

- Visszajöttünk... - tettem hozzá, majd leültünk a helyünkre.

Előszedtem a tankönyvemet, majd megvártam, amíg mindenki visszafordul a saját dolgához. A tanár belépett a terembe. Természetesen elsőként engem vett észre...

- Aha! Visszajöttél? Remek! Bepótoltál mindent?

- Igen!

- Akkor jó! Kezdjük az órát!

8 órám volt. Éppen hazafelé mentem, amikor megcsörrent a telefonom.

- Haló? 

- Szia! - köszönt James. - Mizu?

- Semmi. Veled?

- Hát, nagyon fáj mindenem, de jobb mint volt! Mikor jössz már vissza?

- Nem tudom. Szerintem nem ebben a hónapban.

- Komolyan? - szomorodott el.

- Igen, azt hiszem....Várj, visszahívlak. Az osztályfőnököm (!) hív.

- Okés...

- Haló?

- Aria?

- Igen, én vagyok. 

- Figyelj csak, meddig terveztél itt maradni?

- Talán egy hónapig. 

- Értem. Viszont a lemezgyártó cég, ahol jelenleg is vagy, felhívta az iskolát, hogy további számok elkészítéséhez szükség van rád. Tehát, ha minden igaz, holnapután visszautazol Los Angeles-be. Illetve magántanuló leszel, vagyis az év végén le kell vizsgáznod a tantárgyakból.

- Értem. Köszönöm a hívást.

- Nincs mit! Sok sikert!

Visszahívtam James-t és elújságoltam neki, hogy nemsokára megint találkozni fogunk. Egyúttal meg is kértem, rá, hogy több információt ne adjon Kendall-nek a hollétemről.

*

Nyugiban eltelt három nap és Jenna meg én megint itt vagyunk Los Angelesben. Sikerült viszonylag kedvesen elbúcsúzni az osztálytársaimtól. A reptéren Carlos várt, aki kocsival elvitt a Hotelig. Jenna és Logan üdvözölték egymást a maguk módján, amíg én felmentem James szobájába, akit azóta hazaengedtek.

- Bejöhetek? - kérdeztem.

- Gyere! - hangzott a válasz.

- Szia! 

- Hali! - köszönt James és nagyon lassan felállt.

- Miattam nehogy megint visszamenj...

- Jaj dehogy! A doki mondta, hogy néha járkálnom kell egy kicsit...

- Hát, te tudod.

- Mesélj! Milyen volt újra otthon? - kérdezte, miközben megölelt.

- Fura! Az ősellenségemmel kibékültem, de a suliban mindenki furcsán nézett rám...

- Érthető! Nem nézünk meg egy filmet?

- De! Mit?

- Válassz.

Tudom, hogy ezt csak figyelemelterelésnek szánta. A Street Dance 3-at néztük. Annyira megkedveltem ezt a filmet, hogy úgy gondoltam, jövőhéten beiratkozok egy tánciskolába. 

- Kendall holnap jön haza...

- Ide haza?

- Nem, a szüleihez megy.

- Gondolom még látni sem akar.

- Ne vedd magadra! Az ex viszonyok többsége ilyen.

- De...Nem hiszem el, hogy ilyen kis hülyeségeken képesek voltunk összeveszni.

- Hé! Most ne gondolj rá! Inkább nézzünk sztár híreket!  Kíváncsi vagyok, hogy most hol járt Miley Cyrus nyelve!

Ezen felnevettem.

- Amúgy kedvelem őt! Csak...

- Igen, tudom - mondtam és átkapcsoltam egy másik csatornára.

Sok dolgot megtudtam. Fergie már az újabb gyereket tervezi a párjával, mély fájdalmamra feloszlott a My Chemical Romance és...az utolsó hír rólam és Kendall-ról szólt:

Egy újabb álompár vetett véget a kapcsolatának. Kendall Schmidt és Ariana Jackson útjai elváltak. Az ügyben Kendall nyilatkozott, aki úgy látszik, már tovább is lépett. A napokban ugyanis lencsevégre kapták, amint kolléganőjével Katelyn Tarver-el, akivel állítólag "nincs közöttük semmi" csókolózott egy kocsiban Texas-ban.

James és én villámgyorsan összenéztünk, majd hallottuk, hogy trappolnak fel a lépcsőn. 

- Nézitek a híreket? - csörtetett be Logan.

- Ezt nem hiszem el! - nyöszörögtem és azt hittem mindjárt kicsordul egy könnycsepp amikor a következőt láttam a képernyőn:

 - Ezt nem hiszem el! Hogy tehette ezt velem?

- Lehet, hogy valami félreértés! - kiáltott utánam Logan, amikor kirohantam az ajtón.

A fürdőszoba felé vettem az irányt. Becsuktam magam mögött az ajtót és a tükörhöz léptem. Éreztem, ahogy kicsordul a könnyem.

- Bejöhetek? - kérdezte Logan.

- Gyere! - szipogtam és kinyitottam neki az ajtót.

A csempének támaszkodtam és lecsúsztam a földre. Követte a példámat.

- Ti allig vitáztok. Hogy csináljátok?

- Nem tudom. Egyszerűen csak próbáljuk egymást megkímélni a mindennapok hülye stresszeitől. Tudjuk, hogyha a másikon töltjük ki a mérgünket akkor az nem vezet jóra! Nem FÉLTÉKENYKEDÜNK...többet! Szerintem ez a ti kapcsolatotokban a legfőbb hiba. Gondolj bele! Ő is féltékeny volt, amikor jóban voltál James-szal. és most te is az vagy és lehet, hogy alaptalanul. Lehet, hogy csak a kamera kedvéért érintették meg egymást. Őszintén? Szerintem baromira megjátszott. Meg amúgy is, mindig is jóban voltak, de nem olyannak ismerem Katelyn-t, hogy ezt tenné veled. Elvégre a barátja vagy...voltál! - javított ki, amikor meglátta, hogy szúrós szemmel nézek rá.

-  Kendall megmondta, hogy ez lesz! Nem kellett volna eljönnöm...

- Dehogyisnem. James-nek szüksége volt rád, még ha nem is mondta ki. Beszélj Kendall-el...

- Szerintem ez nem jó ötlet.

- Szerintem pedig igen. Tartozik neked annyi magyarázattal, hogy elmondja az igazságot.

Lassan előhúztam a telefonomat, mire Logan kiment. Bepötyögtem Kendall telefonszámát, de csak a hangposta jelzett. Hirtelen elöntött a harag. Biztos Katelyn-el van! Tuti, hogy az a csók nem volt megjátszott!

- Szia! Kendall vagyok! Tudod mi a dolgod...BÍÍÍÍÍPPPP...

- Szia! Aria vagyok! Emlékszel rám? Vagy teljesen elcsavarták a fejedet? Őszintén meglepett, hogy ilyen hamar tovább léptél. Ezek szerint ennyire voltam jó neked! Jó tudni, ha legközelebb bepasizok. Hihetetlen, hogy még egy hete sincs, hogy szakítottunk és te ott áradoztál, hogy mennyire sokáig tart engem elfelejteni! Ehhez képest az egyik volt barátnőmmel hancúroztál a kocsiban! HOGY TEHETTED EZT? - fakadtam ki. - És én komolyan azt hittem, hogy miután visszajössz elfelejtjük ezt az egészet. Tisztalappal kezdünk, majd később összeházasodunk és együtt öregszünk meg. 

Na jó! Lehet, hogy egy kicsit előre haladtam.

- Hogy volt képed? Áh mindegy is - mondtam és éppen elküldtem volna amikor belépett Carlos.

- Kérem a telefont!

De én megnyomtam a küldés gombot és abban a pillanatban meg is bántam. Lehet, hogy túlságosan nyers voltam. Jézusom! Mit csináltam?!

- Mit csináltál?! - kérdezte ugyanezt Carlos is.

- Logan mondta, hogy hívjam fel...

- De nem arra célzott, hogy üvöltsd le és hord el mindennek!

- Tudom...Csak - kerestem a szavakat. - Elöntött a düh és akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak...

- Semmi gond. Már többet nem tudunk tenni mint várni és imádkozni, hogy azért nem vette fel a telefont, mert elhagyta.

Szomorúan leültem James ágya mellé. Kopogtak az ajtón. 

- Kinyitom! - mondta Carlos és lerohant. 

Fél perc múlva magassarkúk kopogását hallottam a lépcsőn és Katelyn lépett be a szobába. 

- Te mit keresel itt? - kérdeztem megsemmisülve.

- Hazajöttem, hogy beszélhessünk - mondta halkan.

Már éppen készültem felállni, amikor James megfogta a kezem.

- Legalább most megtudhatod, hogy mi történt.

- Nem biztos, hogy készen állok rá...

Szinte rá sem bírtam nézni az előttem álló lányra. Olyan inger fogott el, hogy kettétörjem a csigolyáit, hogy komolyan azt hittem, pillanatokon belül megteszem.

- Csak hallgass meg...

- Nem - közöltem és felálltam. - Még van bőr a képeden, hogy idejössz. Én a helyedben fülem-farkam behúznám. A barátod voltam! De, rontsuk el! Nyugodtan hemperegj a volt pasimmal, nekem ez egyáltalán nem fáj!

- Sa...sajnálom... - csak ennyit bírt kinyögni, amikor egy határozott mozdulattal kilöktem az ajtón, lelökdöstem minden egyes lépcsőfokról, kitessékeltem a bejárati ajtón, majd becsuktam azt.

- És most mit fogsz tenni? - kérdezte Jenna.

- Nem tudom, de most egy kicsit egyedül szeretnék lenni, ha nem baj - mondtam és átmentem a saját lakosztályomra, be a szobámba, majd befeküdtem az ágyba és sírni kezdtem. Vacsorázni sem jöttem le. Rengeteget forgolódtam, amikor hirtelen eszembe jutott a megoldás. Kendall hatszor hívott, de mindig kinyomtam. Egy papírért és egy tollért nyúltam. Levelet írtam, amiben ez állt:

Elmentem Kendall szüleihez, mert beszélnem kell vele. Ha kérdezi, hogy hol vagyok, ne mondjátok meg neki. Ezt a dolgot egyszer,s mindenkorra le kell tisztáznom...De nem telefonon keresztül. Fogalmam sincs, hogy mikor érek vissza, de ha minden jól megy, holnapután már visszaérek. Lécci falazzatok a kiadónál :) 

~Aria  

Kopogtattak az ajtón.

- Szia! Bejöhetek? - köszönt Carlos.

- Szia! Gyere!

- Te mit csinálsz? - kérdezte, amikor meglátta a kezemben a papírlapot. - Ugye nem búcsú levelet írsz?

- De igen...Mármint, nem leszek öngyilkos vagy ilyesmi - javítottam ki magam amikor megláttam Carlos elfehéredett arcát (már amennyire egy latin pasi fehér lehet).

- Akkor? Milyen búcsúlevelet?

- Olvasd el! - nyújtottam át neki.

Miután végigpásztázta a sorokat a szemével, elmosolyodott.

- Ugye te sem gondoltad, hogy elengedlek anélkül, hogy ennél valamit? Ha kell én magam etetlek meg. 

- Nem vagyok éhes...

- Ó! Pedig melegszendvicset csináltam neked...

- Dupla sajtosat?

Erre csak odanyújtotta, én pedig belapátoltam.

- Hogy tervezed?

- Arra gondoltam, hogy miután mindenki elalszik, összeszedem a cuccom és kimegyek a reptérre.

- Elkísérlek...

- És mi is - modta Jenna és Logan szinte egyszerre.

- Ennyit a titkos akcióról.

- Szerintem akkor már most induljunk.

- Oké! 

Amior kiértünk a reptérre Jenna felém fordult:

- Biztos vagy benne, hogy el akarsz menni?

- Igen. 

- Szurkolok nektek - mondta és megölelt,

Elbúcsúztam mindenkitől, majd felszálltam a gépre. Leghátulra szólt a jegyem. Csak levágódtam a helyemre és bedugtam a zenelejátszót. Éreztem, hogy valaki megbökdösi a vállam. John volt az, akivel a múltkor is utaztam. Mindent elmeséltem neki, mielőtt még kérdezősködni kezdett volna. Majd ő is elmondta, hogy a testvérét megy meglátogatni New Yorkba.

- Sok sikert!

- Köszönöm.

Miután elment, leültem egy padra, ugyanis fogalmam sem volt, hogy melyik házban laknak Kendall szülei. New York pedig hatalmas. Logan és Kendall régi, jó barátok! Gyorsan tárcsáztam Logan-t.

- Mi a gond? - kérdezte és beleásított a telefonba.

- Nem tudom, hogy merre laknak...

- A Washington- Nemzeti Park mellett, a Leonard utca 34. a házszám.

- És oda hogy jutok el?

- Taxival?

- Jah igen...Bocs...

- Most leteszem ha nem baj. Hajnali három óra van!

- Oké! Köszi, szia!

Kb. fél óra alatt sikerült egy taxit fognom. Nem vagyok benne túl jó, de azért próbálkoztam. További 15 perc alatt a ház elé értem. Hajnali fél öt van. Csak nem csöngethetek be ilyenkor! Mit is képzeltem! Vagy kétszer nyúltam a csengő után, de csak nem bírtam magam rászánni. Kevin mentett meg, ugyanis amikor vagy huszadszorra  nyúltam a csengő után, kinyitotta az ajtót. Alaposan meglepődött.

- Aria! Szia! - üdvözölt és megölelt.

Annyira hasonlított az ölelése Kendall-ére, hogy hirtelen elbőgtem magam. Nagyon ciki volt, de már nem bírtam visszatartani.

- Na! Semmi baj. Gyere be! Mióta állsz a ház előtt?

- Úgy egy órája. Sajnálom. Én csak...

- Hallottam, hogy szakítottál Kendall-el.

- Igazából egyszerre szakítottunk, de most azért jöttem, mert...

- Tegnap túl nyers voltál a telefonban és most bocsánatot akarsz kérni, de meg is akarod tudni, hogy mi történt, így van?

- Igen.

- Anyuék csak holnap délután érnek haza. Úgyhogy mázlid van! - nevetett.

- Gondolom baromi fáradt vagy! Én most indultam volna futni, de csinálok neked reggelit, azt megehet utána pedig ha gondolod ledőlhetsz aludni.

- Köszönöm...

- Nincs mit!

Kevin kakaót és pirítóst csinált, majd megmutatta, hogy merre van Kendall szobája. Ahogy beléptem, megint a sírás fojtogatott. Kendall illatú ágy, Kendall illatú szőnyeg...Alaposan szétnéztem a szobában, majd bedőltem az ágyba. Kevin leült mellém és betakart.

- Most légy szíves nagyon őszintén válaszolj! Ki szeretnél vele békülni?

- Szeretnék, de nem hiszem, hogy ennek a kapcsolatnak még van jövője.

- Most komolyan egy hülye pletyka miatt akarod eldobni magadtól?

- Ez nem egy hülye pletyka! A saját szememmel láttam, ahogy megcsókolja.

- Az a baj, hogy te nem tudod a teljes igazságot...

- Miért? Te tudod?

- Igen. De majd Kendall elmondja. Nekem most mennem kell! Szia!

Nagyon lassan telt az idő, pedig Kevin csak egy órára ment el. Nem bírtam aludni. Próbáltam lekötni magam filmekkel, nézelődtem, de semmi. Kopogtak az ajtón. Leszaladtam kinyitni, mert azt hittem Kevin az. De nem ő volt. Hanem a szülei.

- Édes, drága lányom! Elárulnád, hogy mit keresel itt?

Mindannyian (idő közben a sportemberünk is visszajött) leültünk a családi asztalhoz, ahol beszélgettünk. Szerintük van még jövője a kapcsolatunknak és jól tettem, hogy eljöttem. Elmondták, hogy Kendall fél tíz körül ér haza. Utána sütögettünk, illetve elmentem gyertyákért a boltba, mert azt mondták, hogy este tízkor egész New Yorkban elmegy az áram. Amikor visszaértem, körberakosgattam őket az egész házban és vártam az estét, ami viszonylag hamar eljött, én pedig halálra izgultam magam. A többiek már mind "elaludtak", amikor meggyújtottam a gyertyákat. Meghallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy bebújok a szekrénybe és ki sem jövök, de akkor minek is jöttem ide? Jézusom! Jön fel a lépcsőn! A kilincs kattan egyet. Én ott ültem az ágyon, amikor belépett. Sóhajtottam egyet, majd amikor megláttam, hogy koszosan és izzadtan belép a szobába, megeredt a könnyem. Ő sem tudott nagyon mit kezdeni a helyzettel. Megszólalt:

- Te meg hogy kerülsz ide?

- Bocsánatot kérni jöttem...Túl nyers voltam. Saj...

- Elmondjam, hogy miért csókoltam meg?

- Biztos készen állok rá?

- Azért tettem, mert kíváncsi voltam, hogy elfelejtettél-e. Megkértem Katelyn-t, hogy csókoljon meg. Azt akartam, hogy lásd. 

- De miért jó ez neked?

Csöndben maradt.

- Meddig akarsz itt maradni?

- Addig, ameddig te itt leszel...

- Értem. Nos...Én elég fáradt vagyok és szeretnék aludni. És gondolom te is.

-Az jó lenne.

- Akkor én most el megyek zuhanyozni...

5 perc alatt végzett és befeküdt mellém. Még beszélgettünk egy kicsit, megkérdeztem, hogy milyen volt a turnéja és ő is kérdezgetett egy-két dolgot, majd elaludtunk.