30. Rész New Life

Sziasztok! Egy kicsit változtattam az időn. Ugrottunk egy évet, mert már nem volt jobb ötletem... Jó olvasást! Ez a rész a szavazás alapján készült. Nem tudom, hogy hogy fogjátok megemészteni :D ~ by. Aria

30. New Life

Majdnem egy év telt el. Jenna és én leérettségiztünk és azóta is mindketten boldog párkapcsolatban élünk Los Angelesben. Anyámnak lett egy új pasija és még Beny is becsajozott. Eddig csupa jó dolog történt velem, lett egy közös házam Kendall-el, saját kocsim, új barátaim, 2 lemezem...Viszont ezt az új dolgot nem tudom, hogy, hogy kezeljem.

Kendall-el nyugodtan feküdtünk az ágyban. Hirtelen nagyon rosszul lettem.

- Mi...Mi a baj?

- Nem tudom...Mindjárt hányok! - mondtam és kirohantam a mosdóba.

Éreztem, hogy kinyílik mögöttem az ajtó. Hát, nem lehettem szép látvány a WC fölé hajolva...De Logan már látott sokkal rosszabb állapotban.  

- Hogy vagy? - kérdezte.

- Még megvagyok! 

- Én nem tudom...Te is betegeskedsz, meg Jenna is betegeskedik...

- Mi?! Mi baja van Jenna-nak?
- Szinte ugyan az mint neked. Csak neki hamarabb kezdődött...Biztos valamilyen járvány...

- Mindegy, már jobban vagyok! Te foglalkozz Jenna-val!

- Rendben...De előbb gyere! - mondta és felsegített. - Jenna-val együtt, most elmentek a dokihoz kivizsgáltatni magatokat.

Gyorsan átöltöztem egy viszonylag elfogadható ruhába, majd elmentem Jenna-ért. Igaza volt Logan-nek. Ugyan olyan állapotban van mint én. Csak neki valamivel előbb kezdődött.

- Szia! Mehetünk? - kérdeztem, amikor sápadt fejjel ajtót nyitott. - Wow! De szarul nézel ki! - nevettem.

- Köszi! Te se panaszkodhatsz! - bólintott önelégülten.

- Köszi!

Logan vitt el minket a dokihoz. Először én mentem be.

- Heló! - köszönt. - A nevem Dr. Grace. Mi a probléma?

Fiatal doki. Olyan 27 évesnek néz ki.

- Ö...Hát, elég rosszul vagyok.

- Rosszul is néz ki...Elnézést! Nem úgy értettem! - nevetett.

- Hát...Reggelről hánytam.

- Igen?

- Rossz a közérzetem és 5 percenként rohangálok ki a WC-re!

- Értem. Torokfájás?

- Nincs.

- Hasmenés, hasfájás?

- A hasam csikar egy picit...

- Furcsa...Szerintem ez csak egy egyszerű megfázás, semmi komolyabb. De ha nem múlik el idejében, akkor jöjjön vissza, egyenlőre felírok egy antibiotikumot. Reggel és este egyet vegyen be!

- Rendben, köszönöm!

Amikor kiértem, Jenna egyből hozzám rohant.

- Na? Mit mondott a doki?

- Hogy szerinte ez csak egy egyszerű megfázás és szerintem, egymástól kaptuk el!

- Lehet...

- Jenna Rodriguez! - kiáltott az asszisztens, Jenna pedig bement az ajtón.

- Oké, én hazaviszlek! - mondta Kendall.

- Rendben... - mondtam.

Jenna-nak is ugyan azt mondta a doki. De...egyszerű megfázás...MEGFÁZÁS! Az mióta jár ilyen tünetekkel? Na jó, nem vagyok orvos, de ezt még a hülye is tudja.

*

Két hete, hogy jártam a dokinál, de azóta sem javult az állapotom...SŐT! Egyre rosszabb lett. Eldöntöttem, hogy újra felkeresem, hátha tud valami okosat mondani. Éppen a váróteremben ültem, amikor egy nő leült mellém. Terhes volt. Kb. a hatodik hónapban járhatott.

- Elnézést! - mondtam. - A nőgyógyász nem egy emelettel feljebb van?

- De! Csak Dr. Grace szokta az ultrahangot csinálni. Mi járatban vagy itt? - kérdezte.

- Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs. Két héttel ezelőtt kezdődött az egész. De nem csak nálam, hanem egy barátnőmnél is. A doki azt mondta, hogy csak egy vírus és, hogy várjak vele, hátha elmúlik...Nos, nem múlt el. 5 percenként rohangálok ki a WC-re hányni és a gyomrom gyakran csikar...

- Értem. Én, mint láthatod, miatta jöttem - mutatott a gömbölyű hasára.

- Várod már?

- Nagyon! Mondhatni...Gyerekkorom óta erre készültem. Hogy anya legyek!

- Értem...Hogy hívnak?

- Lisa. Téged?

- Ariana. De neked csak Aria.

- Hány éves vagy? 21 leszek nemsokára. Még egy hónap. 

- Én 29 vagyok.

Megláttam, hogy a doki beszélget az egyik nővel, aki itt dolgozik.

Ő is észrevett és elindult felém.

- Mondhatnám, hogy örülök a újabb találkozásnak, de...Jöjjön be!

Bementem, magam mögött hagyva Lisa-t.

- A barátnőjének elmúlt már?

- Nem, ahogy nekem sem! Sőt! Egyre rosszabb!

- Rendesen szedte a gyógyszert amit felírtam?

- Igen!

- Akkor csak egy dolog maradt. Kérem feküdjön fel ide és húzza fel a pólóját!

- Mi?! Miért?

- Ne féljen! Csak egy egyszerű ultrahang! Hátha abból meg tudhatjuk, hogy mi folyik odabent.

- Rendben!

Egy zselé féleséget kent rá a hasamra, majd vizsgálni kezdett. Pont háttal voltam a monitornak és csak a doktor bólogató fejét láttam, valamint, hogy néha "ühüm"-özik.

- Na? - kérdeztem.

- Ühüm...

- Ühüm mi?

- Ühüm...

- Az agyamra megy!

- Tessék! - nyújtott oda nekem egy dobozt. - Tesztelje le magát, majd jöjjön vissza.

- Mi van? Ne...

- Nyugalom! Az ultrahang tévedhet, de a teszt nem...

Villám gyorsan ki rohantam az ajtón, egyenesen a női WC-be. Éreztem, ahogy Lisa rohan utánam. Én becsaptam magam mögött az ajtót.

- Minden rendben? - kérdezte.

- Nem! - szipogtam.

- Mit csinálsz odabent? 

Kigurítottam az ajtó alatt a dobozát a tesztnek. Egy ideig halálos csend volt.

- Ezek szerint te is...

- Ki ne mondd! 

- Jó! De, mit fogsz csinálni ha...

- Nem tudom! - kiáltottam és kijöttem.

- Mikor kell megnézni?

- Még várj vele egy picit! Vissza kísérlek. Gyere!

Kiléptünk a női mosdóból. Az ajtó mellett állt James. Az első dolgom volt, hogy eltakarjam a terhességi tesztet.

- Szia! - köszönt és megölelt. - Mit mondott a doki?

- Még nem voltam nála - hazudtam. - De most megyek be hozzá!

- Megvárjalak?

- Nem kell! 

- Oké! Te tudod...

Gombóccal a torkomban bementem a dokihoz.

- Na? - kérdezte.

- Nem merem megnézni...

- Ariana! Figyeljen rám! Tudom, hogy fura. De, előbb utóbb úgy is meg fogja tudni! Ezt vegye úgy mintha egy ajándék lenne az élettől! Maga nem szeretne babát?

- Dehogyisnem! Csak...Nem hiszem, hogy készem állok rá - mondtam és el bőgtem magam.

- Na! Semmi baj! - mondta és a vállmra tette a kezét. - Mikor volt együtt utoljára a barátjával?

- Kb. 3 hete... Nagy buli volt...Részegek voltunk.

- Mikor menstruált utoljára?

- Már régen. Egy hete késik...Ezt nem hiszem el! 

- Szeretné, hogy megnézzem én?

- Kérem!

A doki rápillantott, hosszasan nézte, majd elmosolyodott.

- Pozitív! Gratulálok!

Bennem pedig egy világ omlott össze. Még csak húsz éves vagyok! Uram isten! Ez nem történhet meg velem! És mit fogok mondani Kendall-nek?

- Kérem nyugodjon meg! Menjen haza, lazítson. A babának pihenésre van szüksége! Illetve...Tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb alkalom, de az unokahúgom nagy rajongója és... kérhetnék egy autogramot? 

- Persze! 

Aláírtam a kis cetlit, amit odanyújtott.

- Próbáljon meg higgadt maradni! Tudom, hogy ilyen helyzetben nem könnyű...Jövő héten jöjjön vissza vizsgálatra és ha ne adj isten úgy döntene, hogy nem szeretné megtartani a babát, kérem mielőbb mielőbb hívjon fel, hogy megbeszélhessük a továbbiakat!

- Értem - mondtam megsemmisülve és kimentem a váróterembe.

- Na? - kérdezte Lisa.

- Terhes vagyok! - olyan furcsa volt ezt a mondatot kimondani.

Erre ő megölelt és megadta a telefonszámát, hogyha bármi kérdésem van, hívjam fel, illetve neki is adtam egy autogramot. A hazafelé vezető utat gyalog tettem meg. Közben sokat gondolkodtam. Az is megfordult a fejemben, hogy talán el kellene vetetni azt a babát...De nem tehettem meg! Egyáltalán, hogy lettem terhes? Annyira azért józanok voltunk, hogy használtunk óv...Mindegy. Sok minden kavargott a fejemben és egyszer csak azt vettem észre, hogy a házam előtt állok. A többiek már bent vannak, ugyanis a múlt héten megszerveztem, egy közös ebédet, illetve egy pizsama party-t. Amikor beléptem az ajtón, elsőként Logan üdvözölt. Aztán Carlos, James, Jenna és végül Kendall. Igyekeztem őt kerülni, amit a többiek sikeresen észre is vettek. Jenna egyszer csak oda jött hozzám és félre hívott.

- Miért kerülöd Kendall-t?

- Hát...

- Na, gyerünk! Mondd el!

- Nem megy...

- Na! Biztos nem lehet annyira rossz dolog! A barátod vagyok és kötelességemnek érzem, hogy segítsek rajtad...

- Terhes vagyok! - csúszott ki a számon.

Azt hittem, hogy még egy másodperc és Jenna szeme kiesik a helyéről.

- Tessék! Ítélj el, kövezz meg!

Ahelyett, hogy meg szidott volna, csak ennyi csúszott ki a száján:

- Te is?!

Ez úgy ért engem, mint derült égből madárszar. Akkor ez megmagyarázná, az egészet. Gyerekkorunkban mindig mindent együtt csináltunk. Nem is mi lennénk, ha ez nem történt volna meg! Volt egy fél perces hatásszünet, majd sikongatva egymásnak ugrottunk és kékülésig szorítottuk egymást. 

- Akkor majd tartunk együtt babazsúrt? - kérdezte Jenna.

- Persze! Te mikor jöttél rá?

- Ma reggel! Sokat rágódtam azon, hogy mi lehet a bajom. Elég nagy hülyeségnek gondoltam, de ez volt az utolsó dolog, ami eszembe jutott, ezért vettem egy terhességi tesztet...Na és te?

- Visszamentem a dokihoz, aki ultrahanggal megvizsgált, aztán adott egy terhességi izét...Logan tudja már?

- Nem! Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék neki! Kendall?

- Dettó!

- Akkor holnap mindketten elmondjuk nekik! 

- Rendben!

*

Egész éjszaka forgolódtam. Próbáltam úgy aludni, hogy a babának kényelmes legyen. Reggel egy kávéval akartam indítani, de nem tudom, hogy hogy hatna a kicsire. Hirtelen Jenna toppant be az ajtón:

- Na jó! Én fogom kezdeni. Szeretnél tanúja lenni?

-Hát...

- Bújj el a szekrénybe! Már jön is!

Gyorsan elbújtam és onnan figyeltem a történéseket. Logan belépett az ajtón:

- Na, szivem, miről szerettél volna beszélni?

- El kell mondanom neked valamit... - kezdte.

- Csak azt ne mondd, hogy terhes vagy! - nevetett, majd miután meglátta Jenna elfehéredett bőrét, az arcára fagyott a mosoly. - Na ne...Ez most komoly? - kérdezte és a homlokát dörzsölgette.

- Igen. Megértem, ha el akarsz menni... - mondta Jenna, de nem bírta befejezni, mert Logan megcsókolta. - Szóval nem haragszol?

- Egyáltalán nem...

És itt jöttem én a képbe. Diadalittas mosollyal és egy adag bátorság rohammal kiléptem a szekrényből.

- Te már tudtad? - kérdezte Logan meglepetten. - És mindent hallottál?

- Nem csak, hogy tudja, ő is az! - sipítozta Jenna.

- Azta! - mondta Logan és megölelt. - Gratulálok! Kendall tudja már?

- Nem, most fogom neki elmondani!

- Aucs...Sok sikert! - veregette meg a vállam, én pedig elindultam, hogy megkeressem Kendall-t. Nem kellett sokáig mennem, a nappaliban ült a fotelben és olvasott.

- Szia! - köszöntem. - Beszélhetnénk?

- Persze! - mondta és letette a könyvet maga mellé.

Beleültem az ölébe, majd nagyon nehezen és dadogva elkezdtem valamit motyogni:

- Hát...

Számba vettem a lehetőségeimet. Ha rögtön belevágok és elmondom neki, akkor garantált a szívroham. De ha egy kicsit kerülgetem a témát, hátha magától is rájön...

- Megszólalsz még ma? - mosolygott.

- Emlékszel, amikor a múltkor volt az a csodálatos esténk úgy három hete?

- Felejthetetlen! Miért? Baj van?

- Hát...Fogalmazhatunk így is...Elmentem ma a dokihoz.

Láttam, ahogy az arca hulla fehérből át vált kékre.

- És? - kérdezte elcsukló hangon.

- Meg vizsgált és...

- Bökd már ki!

- Úgy néz ki, hogy bővül a családunk még egy taggal...

- Kérlek mond, hogy ezt úgy értetted, elmentél a dokihoz, megvizsgált, minden rendben volt, de te a tudtom nélkül hazahoztál egy kóbor macskát...

- Nem...Terhes vagyok!

Hosszú csend következett.

- Na?

- Ezt nem hiszem el! - mondta Kendall. - Mikor mentél el a dokihoz?

- Tegnap...

- Értem.

- És? Mit szólsz hozzá?

- Ez...ez hihetetlen! - mondta és arcára széles vigyor ült ki. - Előbb nem tudtad volna mondani?

- Nem! - nevettem.

- És mikor tudhatjuk meg a nemét?

- Fogalmam sincs...Majd megkérdezem - mondtam és megcsókoltam. - Örülök, hogy te nem vagy olyan mint néhány idióta, akik lelécelnek, amikor megtudják, hogy a csajuk terhes.

- Ezért féltél elmondani?

- Igen...

- Ilyennek ismersz? - kérdezte.

- Nem...csak...Áh, mindegy, hagyjuk. Még el kell mondani Carlos-nak és James-nek.

- Rendben - mondta és rákulcsolta a kezét a kezemre.

James és Carlos kint volt a kertben.

- Sziasztok cukorborsóim! - köszönt Carlos.

- Nem vagy vicces! - nevettem. - Figyelj...Beszélhetnénk egy kicsit? Nyolc szem közt...

- Persze - mondta James és oda lépett hozzánk. - Miről van szó?

- Aria terhes! - közölte Kendall én pedig oldalba böktem.

Carlos-ból lányos sikongatások törtek ki, James pedig hatalmas kerek szemekkel nézett rám, majd elmosolyodott.

- Akkor lesz egy kis trónörökös?

- Hát, én nem így fogalmaztam volna meg, de igen.

- És mikor tudtad meg?

- Tegnap.

- Aha. És hány hónapos a baba?

- Egy hónapos. Még nyolc hónap van hátra!

Miután Jenna is el mondta mindenkinek a házban az öröm hírt, én legelőször legfőbb tanácsadómat, Katelyn-t hívtam fel. Azt hittem, hogy kiszakad a dobhártyám, amikor belesikított a telefonba.

- Jó, jó! Nyugi van! Szerinted, hogy mondjam el anyának?

- Higgadtan, egy kicsit kerülgesd a témát, majd mondd el neki.

- Értem, köszi!

Estig vártam, hogy fel tudjam hívni anyát. Bepötyögtem a számot és kicsengett.

- Szia drágám! - köszönt anyu.

- Szia!

- Mi újság?

- Semmi...Illetve...

- Na? Mit csináltál már megint?

A lényegre tapintott. Mint mindig.

- Anya...el kell mondanom valamit...

- Jaj istenem! Na mondd...

- Az van, hogy...Terhes vagyok! - közöltem.

- Mi van?! - hallottam meg Beny hangját. - Szét verem Kendall-t! Felcsinált?

- Nem ő tehet róla! Igazából fogalmam sincs, hogy ki tehet róla!

- De...nem tudod, hogy hogy történt? - kérdezte anya.

- Nem...Nagyon haragszol?

- Hát, nem vagyok oda azért, hogy 52 évesen unokám lesz, de egye fene. Ha te ezt akarod, akkor tiszteletben kell tartanom a döntésedet. Ha bármire szükséged van, hívj!

- Rendben! Csak azt akartam, hogy tudd! Most viszont mennem kell! Szia!

- Várj! Apádnak mondtad már?

- Nem, légy jó anya és tedd meg ezt helyettem! 

Miután letettük a telefont, Jenna-hoz vettem az irányt.

- Oké! Én el mondtam anyánk, most te jössz!

- Az előbb beszéltem vele! Nem nagyon örült neki.

- Az enyém sem, de ha már így alakult, akkor azt mondta, tartsam meg.

- Értem. Figyi, lenne egy ötletem...

- Na?

- Ugye a szomszédotokban eladó az a ház. Arra gondoltunk Loggie-val, hogy megvennénk. 

- Tök jó! Szomszédok lehetnénk!

- Igen. És elég nagy ház hármunknak...

- Aha! 

- Na, jó! Nekünk most haza kell mennünk, de majd akkor karácsonykor találkozunk! Szia!

- Szia!

Amikor bementem a házba, leültem a kandallóhoz. Én mindenképp kislányt szeretnék! De ez nem jelenti azt, hogyha fiú lesz, nem fogom szeretni. Olvasnom kellene egy terhességről szóló könyvet! Igen, ez lesz! Gyorsan felhívtam Kendall-t, aki beugrott a boltba. 

- Itt van - nyomta a kezembe. -De majd nekem is el kell olvasnom!

- Rendben!

Hajnali fél kettőig olvastam, mert nem bírtam aludni. Már az utolsó mondatnál tartottam, amikor megrezzent a telefonom. Jött egy üzenetem, hajnali fél kettőkor:

"Szia! Rég beszéltünk, hívj fel valamikor! Gondolom ezt az üzenetet csak reggel fogod meglátni.

                              Paul"

Elmosolyodtam és vissza írtam neki:

"Hogyhogy ilyenkor fent vagy?"

Két perc és jött a válasz:

" Nem tudok aludni..."

" Én sem...Figyelj, ha karácsonykor nincs programod 

és esetleg szeretnél, gyere el hozzánk! Bulizunk!"

"Rendben! :) "

" Tudod, hogy hol lakunk?"

"Igen! Figyelj csak, nem akarok visszaélni

 a vendég szereteteddel, de jöhetne két

kollégám? Nem tudnak hazautazni az ünnepekre

és úgy terveztük, hogy együtt fogunk ünnepelni..."

"Persze! Nyugodtan hozd őket is! :D"

" Oké, most viszont megyek aludni,

 holnap korán kezdek forgatni! Szia! :) "

" Hé! Az utolsó sor rímelt :D Na jól van, szia!"

Miután leraktam a telefont, próbáltam elaludni. Sajna minden hülyeség elvonta a figyelmemet. Fél ötkor viszont az álommanó úgy döntött, hogy meglátogat és sikeresen elaludtam.

************************************************************************

A következő rész tartalmából:

Karácsony van, és egy csomó új szereplő. Ott vannak például Paul munkatársai, az új szomszéd, illetve a rendőrök. Hogy mit keresnek ott és Aria hogyan fogja elmondani Paulnak, hogy terhes, megtudhatjátok a következő részből :)