10. Rész Lánykérés

Sziasztok! Kint van a 10. Rész is. Köszönöm a kommenteket főleg Rushhher-nek, aki veszi a fáradtságot és minden fejezet aláír valami kedves kommentet. Az ő munkája miatt tettem ki a következő részt :) Thanks Rushhher :)

10. Rész Lánykérés

Miután vége lett, mindketten öltözködni kezdtünk. Csak az volt a baj, hogy nem tudtuk pontosan, milyen buliba megyünk, ezért én egy egyberészes fehér ruhánál, Kendall pedig egy fekete pólónál, és egy farmer halásznadrágnál döntött. Nemsokára megjöttek Jenna-ék is. Ők már fel voltak öltözve. Logan egy szürke pólót, fekete gatyával, Carlos egy vörös atlétát, és fekete halásznadrágot, Jenna pedig egy fekete-kék egyberészes ruhát vett fel. Feltűnően hasonlítottunk egymásra, amin nevettünk is, és "ruhatesóknak" nevezzük magunkat. Értelmes 18 évesek!

- Mehetünk?

- James?

- Ő… majd jön. Tudod mennyi idő kell neki!

- Oké. Akkor öten megyünk.

Nem volt messze a szállodától a bár. Olyan 20 méterre. Amikor odaértünk, már javában bulizott mindenki. Miután Kendall sanda pillantásokat lövelt felém, lehuppantam a legközelebbi székre, hogy én nem fogok táncolni, még akkor sem, ha térden állva könyörög. Jenna ugyan ezt tette, hiába hívtak minket a fi-úk táncolni. Egy idő után feladták, és úgy döntöttek, hogy egymással fognak táncolni. Elég érdekesen festettek a sok hulázó lány-fiú pár között. Carlos még szoknyát is vett fel. Kókuszdió melltartót is akart, de miután meglátta a csapos fejét, inkább meggondolta magát. Mi Jenna-val jót szórakoztunk rajtuk, de mivel ketten maradtunk itt volt az ideje, hogy megkérdezzem, hogy mi van velük.

- Hé Jenna!

- Hm?

- Mi van veled és Logannel? Már nagyon rég nem beszélgettünk rólatok…

- Semmi! - vágta rá hirtelen.

- Biztos? Nekem elmondhatod.

- De nem akarlak ezzel zavarni. Neked is megvannak a saját problémáid.

- Igen, amit te mindig meghallgattál, úgyhogy most te jösz!

- De nem mondod el senkinek?

- Nem.

- Szóval, miután ti elmentetek, Logannel sok mindenen összekaptunk. Kisebb hülyeségeken. Már majdnem szakítottunk…

- Mik azok a kisebb hülyeségek?

- Pl. odaégette a tojást, nem takarított ki maga után…

- Jézusom! Mint egy 80 éves házaspár.

- Ugye? Én is ezt mondtam. De ezen még jobban begőzölt.

- Ne már! Ti vagytok az álom pár! Nektek nem szabad szakítani!

- Hát… azt beszéltük meg, hogy várunk még ezzel a dologgal…

- Akkor menj már táncolni! Nézz már rá! Folyton téged bámul!

Jenna odapillantott majd rám mosolygott, leugrott a székről, odament Logan-hez és táncolni kezdtek. Egy ideig néztem őket és rendeltem egy koktélt. Hirtelen valaki rátette a kezét a vállamra.

- Kendall, megmondtam, hogy nem akarok táncolni!

- Haha. Nem talált! - nevetett James.

- Szia! Mi tartott ennyi ideig?

- Be kellett lőnöm a hajam! Ez kulcsfontosságú része a napomnak!

- Aha…

- Miért nem akarsz Kendallel táncolni?

- Nem tudom. Nem akarok és kész.

- Értem. És velem?

- James…

- Semmi James! Jössz táncolni! - mondta és minden kapálózásom ellenére a tánctérre rángatott.

Hirtelen elengedett, és táncolni kezdett. Kénytelen voltam én is mozogni, hogy kitérjek az ide-oda lökdösődő emberek elől.

- Hé! - karolt át Kendall. - Megjöttek Kevinék!

- Hol van… - kerestem őket a szememmel, de amikor megláttam őket, hirtelen elfogott a düh, ugyanis jött velük még valaki: Kyra. - Ez mit keres itt? - kérdeztem a fiúkat.

- Nem tudom - mondta James.

Az arcán, láttam, hogy ő is meglepődött. Carlos is meglátta őket, ezért odaugrott hozzám.

- Relax!

- De… Jenna azt mondta, hogy nem fog jönni!

- Azért mondtam, mert úgy is tudtam. Én is meg vagyok lepődve!

- Én viszont egyáltalán nem! - mondta Kendall és összehúzta a szemét. - Ez a csaj mindig tudja, hogy hol nem kellene lennie. Amikor együtt jártunk, folyton ezt csinálta.

Amikor meglátott minket, szó szerint odaugrált hozzánk.

- Sziasztook!

- Csá!

- Mit csináltok?

- Beszélgetünk?

- Jaj tényleg!

Szuper! Ennek a csajnak annyi esze van mint egy marék molylepkének!

- Figyi Kendall! Nem táncolsz velem?

- Nem.

- Naaaaa! Lécciii!

- Nem, fáj a lábam!  - kamuzott.

- Hát jó! - mondta csalódottan. - De gondolom ezzel táncoltál! - förmedt rám.

- Már bocs, de mi az, hogy "ezzel"?

Kyra csak legyintett egyet és visszament Kevinékhez.

- Ez a csaj…

- Nem fogod bántani!

- De amikor annyira szeretném! - hiztiztem.

- Elhiszem! De inkább igyál valamit.

- Az előbb ittam meg egy koktélt. Ha többet iszok, félek, hogy az lesz mint a múltkor…

- Miért? Mi volt múltkor?

Kendall kuncogni kezdett.

- Semmi…

- Le maradtam valamiről? - kérdezte James.

- Dehogy is… - nevettem.

- És - fordultam Kendall felé. - Akkor most fogja megkérni a kezét?

- Igen, ezt tervezi - mosolygott. - De fél a választól…

- Én is félnék a helyében, de örülnék, ha igent mondana.

- Egy kis figyelmet kérnék! - szólt bele a mikrofonba Kevin.

- Uram isten!

Kendallel keresztbe tettük az ujjunkat, hátha szerencsét hoz. Mindenki görcsösen várt, amíg Kevin bele nem szólt a mikrofonba.

- Deja Vu-m van - szóltam oda Kendallnek, mire elnevette magát, de inkább volt idegbeteg röhögés, mint normális.

- Üdvözlök mindenkit! Elnézést, hogy megzavarom a bulit, de ez nem várhat! Már hónapok óta készülök erre. Maggie, ez most hozzád szól. Évekkel ezelőtt ismerkedtünk meg. Emlékszel az első találkozásunkra? Én igen. A belvárosban sétáltál, eltévedtél, és a Szabadság szobrot kerested Washingtonban. Elég furcsán néztek rád az emberek, akiktől folyton a helyes utat kérdezted, holott mindenki tudja, hogy New York-ban van.

Maggie halkan felnevetett.

- Én voltam az egyetlen, aki felajánlotta, hogy elvisz oda. Egész úton meséltél nekem az életedről, hogy híres énekes szeretnél lenni. "Mindent értek" mondtam, holott semmit sem értettem. És abban a pillanatban beléd szerettem. Rá egy évre kezdtünk el járni Kyra jóvoltából és azóta is töretlen a kapcsolatunk. Szóval, a lényeg, hogy szeretném megkérni a kezed…

Kendall és én elkerekedett szemekkel figyeltük a jelenetet. Logan a száját harapdálta, Jenna pedig azt hittem, hogy ott helyben elájul. Maggie csendben gondolkozott.

- Na? - kérdezte Kevin.

Láthatólag kényelmetlenül érezte magát. Már azt hittük, hogy nemet mondd, amikor hangos sikítás közben leendő férje nyakába ugrott. Mindenki tapsolni, kezdett, megszóllalt a zene és táncolni kezdtünk.

- De, ugye te nem így fogod megkérni a kezem? - fordult Jenna Loganhez.

- Nem. Én sokkal romantikusabb leszek - karolta át. - Mostmár táncolsz velem?

- Ühüm - bólintott Jenna és ott helyben csinálni kezdett valamit.

Hogy mit? Fogalmunk sem volt, de valami tánchoz hasonló lehetett. Legalább hajnali fél egyig buliztunk, tovább is csináltuk volna, ha a szomszédos hotelban lakó idegbeteg csávó ki nem jött volna, és be nem perelte volna a bárat. Szomorúan és fáradtan kullogtunk vissza a szállodába, ahol már csak annyi erőm maradt, hogy bedőljek az ágyba.

*

Kinyitottam a szemem és Kendall arcával találtam szembe magam. Még aludt. Annyira aranyos volt ahogy szuszogott, ezért elidőztem rajta. Pár perc múlva aztán ő is felébredt.

- Jóreggelt!

- Jóreggelt!

Kendall mosolygott, aztán hirtelen elkerekedett a szeme.

- Mi a baj? - kérdeztem.

- Ma…

És akkor esett le. A szülei és a szüleim.

- Mikor jönnek?

- Már itt vannak. Pont felettünk egy emelettel. Anyukád és Beny pedig szemben laknak velünk.

- Ezt elfelejtetted mondani…

- Ne haragudj! Én is csak tegnap este tudtam meg, de te már akkorra kidőltél. A lényeg, hogy ne stresszelj mert megérzik.

Ezen felnevettem.

- Szerintem megkeresem Maggie-t, ő már biztos találkozott velük.

- Ez jó ötlet! Menj, és meg addig összeszedem a szüleinket - mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.

Miután átvettem a tegnapi ruhámat (annyira fárradt voltam, hogy nem volt időm átöltözni) és elmentem Maggie-hez. Bekopogtam.

- Nyitom! - kiabált. - Szia! Gyere be!

- Szia! Köszi.

Bementem. A szobájuk valamennyivel szebb volt mint a miénk. Valamen-nyivel… sokkal!

- Kérsz kávét? - kérdezte.

- Igen, köszi.

- Érdekes - kezdte. - Még nem is beszélgettünk - mosolygott.

- Igen. nekem is pont ez jutott eszmbe…

Maggie odanyújtotta nekem a kávét és leültünk az asztalhoz.

- Szóval? Miben segíthetek?

- Izé…Kendall idehívta az én szüleimet, meg az ő szüleit, hogy ismerjék meg egymást és be vagyok tojva - hadartam.

- Ó! És most azt szeretnéd, hogy túlélő leckéket adjak neked, hogy meg tudj maradni köztük, mivel én már találkoztam velük.

- Igen.

- Szóval, Kendall anyja eléggé realista, pesszimista és kritizátor. Azaz, mindennek a rossz oldalát látja, agyon fog kritizálni, és mindig igazat kell adnod neki.

Nagyot nyeltem.

- Az apja, pedig elég rendes, vicces, de utálja ha mindenben egyet értenek vele. Tudsz követni?

- Igen.

- Oké! Ha ezt csinálod, nem lesz baj - kacsintott.

- Várod már az esküvődet?

- Igen. Nagyon.

- Mikorra tervezitek?

- Nem is tudom. Én mindenképpen nyáron szeretném tartani, Kevin pedig téli esküvőt akar. Én tenger parton akarom, ő a kertben.

- Uhh…

- Azért aranyos vagy, hogy megkérdezted!

- Haha! Köszi! Most viszont mennem kell. Várnak a szülők.

- Várj! Én is megyek veled!

- Oké.

Megvártam amíg Maggie felöltözik. Miután kész lett, lementünk a bárba, ahol Anya és Beny, plussz Kendall szülei ültek.

- Szia! - köszönt Kendall és üdvözlésként megcsókolt. - Ők itt a szüleim, Kent és Kathy Schmidt. Anya, Apa, ő itt Ariana. Apukáddal már megismerkedtem…

- Szia - köszönt Kent és megcsapkodta a vállamat. - Gyönyörű lány vagy!

"Vitatkozz!" vízhangoztak a fejemben Maggie szavai.

- Á, dehogy is! - nevettem.

- Szóval te vagy Ariana - köszönt Kathy.

- Igen.

- Hát, egy kicsit lehetnél magasabb is…

"Adj igazat neki!"

- Teljesen igaza van!

Elmosolyodott és megveregette Kendall vállát. Ami szerintem jó jel.

- Anyukádékat már ismerjük - vigyorgott Kent. - Nagyon örülök, hogy találkoz-tunk, de most vissza kell mennünk kipakolni!

- Aria! - köszönt Apa.

- Szia Apa! Mizu?

- Semmi különös. Veled?

- Semmi.

- Nézd mit hoztam neked… - emelt ki a szebéből egy órát.

- Ó! Ez nagyon szép! Köszönöm.

- Az én kicsi lányomnak mindent.

Miután elment, Beny ugrott oda hozzám. Hirtelen eszembe jutott, hogy milyen keveset foglalkoztam vele.

- Hát ennek meg mi baja? - töprengett.

- Nem tudom..

- Hé! Nem megyünk el búvárkodni? Van itt a szomszédban ruhakölcsönző.

- Ki vagy te és mit tettél Aria-val? - kérdezte Beny.

Felnevettem.

- De kaphatok zöld úszótalpat?

- Persze!

Beny és én elsétáltunk a kölcsönzőig, felvettük a ruhánkat és egy öregember segítségével kihajóztunk a Csendes-óceánra. A víznek gyönyörű színe volt. Még szerencse, hogy vittem magammal vízálló fényképezőgépet, mert ahogy lemerültünk, hirtelen azt sem tudtam, hogy a korallzátonyt, vagy a delfineket fotózzam elősször, akik mellesleg egyszer-kétszer odaúsztak hozzám és megbökdöstek az orrukkal. Egy életre szóló élmény volt. Kagylókat is keresgél-tünk. Én egy darabot sem találtam, Beny viszont két hálóban hozta vissza velem a szállásra őket. Hihetetlen, hogy ezt a napomat is sikerült elrontani. Végleg. Éppen benyitottam volna a szobámba, amikor halk beszélgetést hallok a szobánkból:

- Figyelj…én Aria-t szeretem és nem téged. Ezt el kell fogadnod!

- De…nézd! Tudom, hogy még mindig érzel irántam valamit, különben nem hívtál volna ide!

Hosszú csend következett. Itt láttam az idejét annak, hogy benyissak. Kendall arca allig egy centire volt Kyra-étól. A lány látta, hogy bejöttem, ahogy ő is. Kyra elmosolyodott, gúnyosan és előttem LESMÁROLTA Kendallt. Ő próbálta magát eltolni, de a lány SZÓ SZERINT foggal-körömmel kapaszkodott belé. Hirtelen felindulásból, magam sem tudom, hogy miért, de levágtam a kagylókat a földre és megindultam Kyra felé, minden porcikám azt üvöltötte: Nyírd ki!

Kendall idejében kapcsolt, egy hangos "Áú" kiáltás közben lefejtette magáról Kyra-t, a másik kezével pedig megtartott.

- Aria! - kiáltotta Carlos és megindult felém.

- Ne! Majd én - mondta Kendall.

Idő közben James is megjött és Carlos-sal, együttes erővel kiráncigálták Kyra-t a folyosóra. Az ajtó becsukódott mögöttük, én pedig vérben forgó szemekkel meredtem Kendall-re. Annyira dühös voltam, hogy észre sem vettem, eleredt az orrom vére.

- Hajtsd hátra a fejed! - utasított, miközben egy vizes törlőronggyal törölgette az izzadságot a fejemről.

- Ez mi volt? - fakadtam ki, amikor végre elállt.

- Láttad nem? - kérdezte flegmán.

- A szemem láttára smárolt le és még te vagy dühös?

- Nem vagyok dühös! Próbáltam magamtól eltolni…

- Láttam…

- Akkor meg?

- Egyáltalán minek jött ide?

- Csak elbucsúzni jött. 10 perc és indul a gépe.

- Értem.

- Aria! Ne veszekedjünk folyton! Nem vetted még észre, hogy ujjabban egy napot sem bírunk ki veszekedés nélkül?

- Igazad van! Lehet, hogy nem kellene annyit együtt lennünk, mert megárt a kapcsolatunknak!

- Én nem ezt mondtam! Csak azt, hogy egy kicsit szálljunk magunkba oké? - kérdeze és meg akart csókolni, de én eltoltam magamtól.

- A-a! Addig ne várj tőlem kedvességet, amíg meg nem mosod a szád!

Elnevettük magunkat. Kopogtattak az ajtón.

- Tessék?

- Hali! - kukucskált az ajtóban Jenna. - Logan üzeni, hogy pakol…Itt meg mi a fene történt?

- Semmi. Oké. Tényleg! Este indul a gépünk.

- Akkor pakoljunk! De előtte még meg kellene csinálnunk a videóklippet!

- Milyen videóklippet? - kérdeztem meglepődve.

- A legújabb dalunk, a Windows Down videóklippjét! És ti ketten is benne lesztek - mutatott ránk Kendall.

- És ezt most akarod elmondani? - hüledeztem.

- Aha! Meglepi! A stáb már a parton vár. Vedd fel azokat - mutatott az ágyon heverő ruhákra.

- Wow! Egy perc és megyek!

- Megyünk - javított ki Jenna.

Gyorsan elkészültünk és lementünk arra a helyre, ahol megbeszéltük a találkozót. Legalább 3 órán át dolgoztunk vele, de az eredmény magáért beszélt. Baromi jó lett és hétfőn fogjuk publikálni. Már alkonyodott amikor kisétáltunk a reptérre. Én hazafelé menet bealudtam. James ébresztett, hogy megérkeztünk. Már hiányzott L.A.