Bizonyára észrevettétek, hogy rengetegszer szerepel a történetben Dr. Grace. Had mondjam el, miért. Ugye ő fogja világra segíteni Aria kisbabáját és ő végzi a vizsgálatokat. Ettől kezdve a baba születéséig nagyon fontos szerepet fog játszani. ~ by. Aria
31. Rész Love
Karácsony! Megint. Olyan furcsa, hogy L.A-ben nem esik a hó. Csöngettek.
- Megyek! - kiabáltam.
Lerohantam és kinyitottam. James állt az ajtóban.
- Szia! Mindent megvettem amit kértél!
- Köszi!
Igen, tegnap parancsba adtam James-nak, hogy ugorjon le a boltba csokiért. Ez a terhesség egyik velejárója. Folyton éhes vagyok és képes arra, hogy az éjszaka közepén felkeljek és kifosszam a hűtőt.
- Gyere be! Segíthetsz főzni.
A terv pulyka volt, de odaégettük. Először fordult elő életemben, hogy RENDELNEM kellett. Amikor megérkezett, neki álltunk teríteni. 21-en leszünk, + egy fő. Jenna, Logan, James, Carlos, Kendall, Alexa, Anya, Beny, Apa, Kendall anyja és apja, Kenneth, Kevin, Maggie, Katelyn, Erin, Jenna anyja és apja, Paul és a munkatársai: Ian és Daniel. Arra gondoltam, hogy meghívom Dr. Grace-t, hátha eljön. Ha minden igaz, ő fogja a világra segíteni a kisbabámat, ha eljött az ideje. Gyorsan tárcsáztam a számot. Igent mondott. Már csak várnom kellet. Az első vendég Jenna és Logan volt. 5 órakor érkeztek meg. A következő vendég Paul és a munkatársai, Ian Somerhalder és Daniel Gillies volt.
- Sziasztok! - köszöntem. - Üljetek le a nappaliba! - mondtam, miközben félrehívtam Paul-t. - Örülök, hogy eljöttél!
- Én köszönöm, hogy meghívtál!
- Figyelj, el kell mondanom valamit...Jobb ha leülsz.
Mindketten elhelyezkedtünk egy kanapén.
- Jézusom! Ez cikibb mint egy szerelmi vallomás! - nevettem.
Ő is elmosolyodott:
- Szóval?
- Hát...Elmentem egy orvoshoz, mert már napok óta rosszul éreztem magam.
- Ó...És?
- Hát, azt mondta, hogy...TERHES VAGYOK!
- Te? Terhes?
- Így van...Azt akartam, hogy tudd...
- Figyelj... - mondta és megfogta a kezem. - Ha bármi gondod van, legyen az családi, vagy terhességgel kapcsolatos, rám számíthatsz! - mosolygott.
- Köszi - mondtam.
Beszélgetésünknek Ian vetett véget:
- Felvághatjuk már a pulykát?
- Még nem - nevettem. - Előtte meg kell érkeznie mindenkinek.
- Értem. És mennyien vagyunk?
-Elég sokan ahhoz, hogy még ne vágjuk fel a pulykát!
- Elég már! - nevetett Daniel.
Még egy kicsit beszélgettem vele:
- Szóval akkor úgy érzed, hogy Kendall az igazi? Mármint...Bocs. Tudom, nem ismerjük egymást! Csak kíváncsi voltam!
Nem, semmi gond! - mosolyogtam és válaszoltam a kérdésére. - Igazából fogalmam sincs, hogy ő lesz-e az akivel együtt fogok megöregedni - motyogtam. - Na és te hogy állsz a nőkkel?
Hirtelen elkomorodott.
- Mi az? Valami rosszat mondtam? Sajnálom!
- Nem, nem mondtál semmi rosszat! Tudod a feleségemmel már régóta tervezünk babát, de nem sikerül...
- Ó! Sajnálom!
- Semmi gond! Na, megyek, segítek felrakni a karácsonyfa díszt!
- Oké!
Kopogtattak. A doki volt.
- Helló!
- Szia! Hoztam sütit! - emelt fel egy tálat.
- Nem kellett, volna, de azért köszi!
- Öhm...Ők is ide jöttek? - kérdezte az utcán álló tömegre mutatva.
- Igen! - mondtam, amikor megláttam Jenna, Kendall és az én szüleimet. És még ott volt egy. Dake.
Szépen lassan mindenki megérkezett és leülhettünk ahhoz a nagy asztalhoz, amit Kendall a múlt héten vett. Jenna és én kihoztuk a kaját. Beny természetesen nem hagyta, hogy Kendall mellé üljek. Röpke 20 perc alatt megebédeltünk és jöhetett az ajándékosztás, ami életem egyik legjobb 5 perce volt. Daniel bekapcsolta a karácsonyfa égőit:
Mindenki, mindenkihez rohangált. Én mindenkinek azt vettem, amire szüksége volt. Na jó! Kendall-nek nagy ajándékot vettem. Egy kocsit, ami pontban 8 órakor a ház előtt várta.
- Nem mész ki megnézni a kocsit? - kérdeztem.
- Dehogyisnem. De előbb, egy kis figyelmet kérnék!
Mindenki körbe állt minket. Kicsit zavarban voltam...Kicsit. Vajon mit akar mondani?
- Mindenkinek köszönöm, hogy eljött ma este. Biztosan tudjátok már, hogy Aria terhes.
Beny halkan morgott egyet.
- Nos, én azt szeretném, hogy ne csak a baba kösse össze az életünket. Figyeld apuci most mit csinál - mondta és az ujjával finoman megbökdöste a hasam, majd odanyújtott egy karácsonyfa díszt. Először nem értettem, majd kinyitottam:
Kendall kivette a kezemből, majd letérdelt elém. Na jó! Normális esetben úgy visítottam volna, mint egy kislány, de a meglepettségtől és az elérzékenyültségtől nem tudtam. Már kisgyerekkoromban arról álmodtam, hogy a szőke herceg fehér lovon megkérje a kezem...Na meg arról, hogy balerina leszek...De ez jelen pillanatban mellékes. Csak képzeljétek el a szituációt. Kendall, én, körülöttünk egy rakat ember, köztük a szüleim és a szülei. Ő ott térdel előttem, majd megszólal:
- Nézd...Már hónapok óta készülök erre. Nagyon szeretlek és veled szeretném összekötni az életem. Szóval, megtisztelnél azzal, hogy a feleségem leszel?
Egy hang sem jött ki a számon. Én? Mint Kendall FELESÉGE?
- Na? - kérdezte, amikor a hallgatásom már kezdett kínossá válni.
Olyan Déja vum van.
- IGEN! - ordítottam mint egy őrült és a nyakába ugrottam.
- Tényleg? - kérdezte, amikor elengedtem.
- Ühüm! - bólintottam és megcsókoltam.
A többiek tapsoltak, majd mind kimentek megcsodálni a kocsit, amit vettem.
- Elnézést! - sétált oda Kendall Dr. Grace-hez.
- Mondd.
- Lehet a terhesség alatt...Tudja... - és kacsintott egyet.
- Nem, fogalmam sincs, hogy mire gondolsz, de érdemes lenne felkeresned egy szakorvost, aki megvizsgálja a szemedet...Csak vicceltem! - nevetett, amikor látta Kendall eltorzult arcát. - Persze, hogy lehet, de csak óvatosan!
- Értem! Köszönöm!
- Te mit vettél Logan-nek? - kérdeztem Jenna-t.
- Egy romantikus utazást a hétvégére, egy 5 csillagos szállodában, ahol kettesben vagyunk, ráadásul luxus körülmények között!
- Az király! Mikor indultok?
- Holnap reggel. Úgyhogy mihamarabb haza kellene indulni... De előbb, ez a tiéd! - nyújtott át egy szépen becsomagolt ajándékot. - Csak akkor nyisd ki, ha nem tudsz elaludni! De tényleg csak akkor, különben nem lesz meglepi! - mosolygott.
- Ú! Köszönöm! Ez pedig... - halásztam elő két csomagot és az egyiket odaadtam Jenna-nak. - A tiéd, ez pedig Logan-é!
- Júúj köszi! - mondta és megölelt. - Most viszont tényleg indulnunk kell! Sziasztok!
Szépen lassan mindenki távozott. Kivéve Anyát, Beny-t és Apát. Ők itt aludnak nálunk. Carlos és James lépett oda hozzám.
- Tessék! - nyújtott át egy hatalmas dobozt James.
- Köszönöm!
Carlos is odanyújtott egy valamivel kisebb dobozkát. Az előbbiben egy halom csinos ruha volt. Komolyan, James-nek jobb az ízlése mint nekem! Kíváncsi vagyok, hogy honnan szedi ezeket! Az utóbbiban pedig egy hatalmas parfüm. Olyan jó illata volt, hogy sajnáltam használni. Miután mindenki elment, kiosztottam a szobákat, hogy ki hol alszik, majd besétáltam Kendall-hez, felvettem a hálóingem és próbáltam lefeküdni. Kendall nem hagyott. Az egész egy sima összebújásnak indult, de éjszakai kaland lett belőle. Egész végig a baba miatt idegeskedtem.
- Nyugi! Nem lesz semmi baja! - nyugtatott Kendall.
- De én akkor is féltem! Hagyjuk ezt jó?
- Ne rontsd már el a karácsonyi örömömet!
- Na jó! De ha valami baja lesz Nica-nak, az a te lelkeden szárad!
- Ó! Szóval már el is nevezted?
- Igazából...Nem, csak...
És akkor elmeséltem a visszatérő álmomat, ami már majdnem 1 éve kísért.
- Attól félsz, hogy ez meg fog történni?
- Igen...Lehet, hogy hülyeség, de én félek!
- Elhiszem! Nyugodj meg! Nem hagyom, hogy baja essen a kicsinek, vagy neked!
- Megígéred?
- Meg - mondta és a homlokomra nyomott egy puszit. - Na? Folytatjuk?
- Még szép!
*
Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam érthető okokból. Ezért nappal kellett ezt bepótolnom. Délután fél három körül ébresztett Kendall.
- Szia! Figyi, most hívott a dokid, hogy holnap bemehetünk egy ultrahang vizsgálatra és megtudhatjuk a nemét!
- Tényleg?! Ez tök jó! Jenna-ék tudják már?
- Igen, de ők csak később tudnak jönni. Figyelj, szeretnél egy kicsit segíteni?
- Attól függ miben! - mondtam és ásítottam egyet.
- El kellene mosogatni...
- Ó, persze!
Kendall és én kimentünk a konyhába. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol kezdjem. Végül egész jól elszórakoztunk. Még két hülye rózsaszín pöttyös kötényt is felvettünk, a hatás kedvééért. Nem túlzok, este nyolcra végeztünk. Azt, nem mondtam, hogy két tányér között 15 perces szüneteket tartottunk...Amikor végeztünk, kikölcsönöztünk egy filmet. A napokban olvastam, hogy meghalt a híres színész, Paul Walker. Kedveltem őt. Színpatikus ember volt, ezért az ő tiszteletére megnéztünk a Halálos iramban széria egyik részét. Nem volt unalmas a film. SŐT! Kifejezetten tetszett. Csak, hogy annyira fáradtak voltunk, hogy a felénél bealudtunk.
*
- Ébredj! Elaludtunk! - rázogatott Kendall.
Ez az a mondat, amire utálok ébredni.
- Mi? Honnan késtünk el?
- A vizsgálat! Emlékszel?
- Jézusom!
Villám gyorsan elrohantunk felöltözni, és 10 perc alatt a kórházhoz értünk.
- Jó napot! - köszöntem a recepciósnak.
- Már várja önöket! - mondta, Mielőtt befejeztem volna a mondatot.
Bementünk az ajtón.
- Sziasztok! - köszönt Dr. Grace.
- Helló!
- Te! - mutatott rám. - Feküdj fel az asztalra, te pedig, - mutatott Kendall-re - ülj ide!
Rámkente azt a zselés izét, majd vizsgálni kezdett. 10 percen keresztül. Egyszer csak felsóhajtott.
- Ez a baba nagyon mozog! De úgy látom kislány lesz!
Mind a hárman elmosolyodtunk, ugyanis megláttuk a kislány ultrahangos képét.
- Mikorra várható a kisbaba? - kérdeztem.
- Nagyjából augusztusban. A nevét kitalálták már?
- Én a Nica-t szeretném neki adni - mondtam.
- Szerintem a Katherine jobb lenne! - vágott a szavamba Kendall.
- Szerintem a Nica jobb!
- Dehogy is! Az milyen név már? - kérdezte egyre hangosabban.
- Elég! - kiáltott Dr. Grace. - Akkor legyen a neve Nica Katherine Schmidt!
Na itt most mind elhallgattunk. Logikus. Végül kisétáltunk az ajtón. Egyet intettünk Dr. Grace-nak...Bocsánat! Rám szólt, hogy nyugodtan hívhatom David-nek.
Kendall-el elmentünk a forgatásra. Igen, még mindig forgatjuk a Big Time Rush-t. Ott voltak a többiek is. Bementem átöltözni. Amikor kijöttem, azt láttam, hogy Katelyn ölelget egy pasit. Vagy fordítva...Mindegy.
- Szia! - köszönt Katelyn.
- Szia! Ő meg kicsoda?
- A pasim! Kyle, Aria! Aria, Kyle!
Hagytam őket, hagy "turbékoljanak" még egy kicsit, miélőtt neki kezdünk forgatni. Végre! Volt egy közös jelenetem Kendall-el!
- Ne ne! - ordított a rendező. - Ne gyertek ilyen közel egymáshoz!
Hát, kemény munkával, de sikerült távol tartanom magam tőle...
- Hé! - szólt Erin, amikor kifelé indultunk az ajtón. - Jövőhéten elutazunk a stábbal Floridába! Nem akartok velünk jönni?
- De! Jó lenne!
- Oké! Akkor jövőhéten! Sziasztok!
- Szia!
Hazafelé még megálltunk egy fagyizónál.
-Kendall...
- Igen?
- Nekem hiányzik a hotel. Meg az, hogy mindenkivel együtt lakunk...
- Vissza szeretnél költözni?
- Hát...Igen.
- Te tudod. De akkor meghirdetem a házat és eladjuk.
- Nem tarthatnánk meg azt is? Van rá elég pénzünk nem?
- Lennie kell...De akkor azt a szobát szeretnéd, amiben régebben laktunk?
- Ühüm. De akkor szólok Jenna-nak is és a többieknek is, hátha beleegyeznek, hogyők is visszaköltözzenek!
- Oké! De nincs nagy esélye! Ugye tudod?
- Igen...
Még délután felhívtam mindenkit és beleegyeztek. Az a diadalittas mosoly a fejemen, amikor Kendall beszélt a recepcióssal...Felejthetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése