5. Rész Vallomás

5. Rész Vallomás

- Hét jegyet kérek a Végzet Ereklyéi: Csontvárosra - mondta Logan és odanyújtotta a pénzt a nőnek, mielőtt még kiszámolhatta volna.

Én és Beny a bejáratnál ácsorogtunk. Nem bírtam tovább és megszóllaltam:

- Na jó! Honnan tudsz róla?

- Én mindent látok. De nyugi - tette a szívére a kezét. - Nem mondom el senkinek.

- Rendben. De most komolyan…

- Éppen sétálgattam a hotel tetején, amikor megláttam, hogy Kendall-el kijöttetek, ezért elbújtam a bokor mögé. És onnan…

- Hé! Gyertek! Megvannak a jegyek! - kiáltotta Logan.

Beny elindult összeterelni a csordát a büféből, azaz Kendall-t, Carlos-t és Jenna-t. Még vártunk öt percet, amíg beengedtek, két percig cserélgettük a helyeket, aminek az eredménye: James, Carlos, Beny, Jenna, Logan, én és Kendall. Egy egész sort foglaltunk.

- Hány perces a film? - kérdeztem Kendallt, majd ráhajtottam a fejem a vállára.

- Két órás - mondta és puszit nyomott a fejemre.

Elég érdekesen telt a hátra lévő idő, ugyanis és néha csókolóztam Kendall-el, amit nagy szerencsénkre Logan és Jenna takartak, amikor ők smároltak. Carlos és James behisztizett, hogy nekik nincs csajuk, egymással pedig nem fognak, Benny pedig azt hiszem elaludt. Miután vége lett a filmnek, Kendall hívni akart egy taxit, de én közbeszóltam:

- Én… el akarok menni a vidámparkba!

- Mi? Ilyen későn?

- Ja. Carlos gyere velem!

Láttam ahogy felcsillant a szeme, és örömében urálni kezdett. Összeszorult a szívem.

- Persze, hogy megyek! - kiáltotta.

- Én is…

- Nem! Csak azt szeretném, hogy kettesben legyünk!

A többiek bólintottak, Kendall pedig oda lépett hozzám.

- Ne csináld!

- De… előbb-utóbb úgy is megtudja. Akkor már inkább tőlem, rendben?

- Rendben - bólintott. - Szeretlek - suttogta.

- Én is téged - mondtam, és sarkon fordultam.

Még egyszer visszafordultam, és láttam Kendall keserű mosolyát.

*

10 percig sétáltunk a sötétben, mire elértünk a bejárathoz. Carlos ragaszkodott hozzá, hogy ő vegye meg a jegyeket.

- Hova szeretnél elősször menni?

- Nem, tudom. Dönts el te.

- Akkor menjünk oda! - mutatott egy bódéhoz.

- Ha kidobja az öt majmot, nyerhet valamit a barátnőjének.

- Ó. Ő nem a barátnőm - kezdte Carlos.

- Bánom is én… fizet vagy nem?

- Igen. Nem túl kedves ember maga…

- Magánéleti problémáim vannak…

- Most ha megengedi - mondta Carlos, és mutogatni kezdett, hogy menjen arrébb - nyerek a hercegnőnek valamit.

Istenem! Ez a nap már nem lehetett volna rosszabb. Carlos sikeresen kidobta az összes majmot, és nyert nekem egy plüss macit. A következő megálló egy kis fülke volt, ahol képeket lehetett csinálni. Bementünk, vagy harmincat csináltunk, de közülük egy lett nagyon jó. Az, amelyiken Carlos engem ölel át, én pedig a macit. Ezt ki is nyomtattuk helyben két pólóra. Voltunk a vattacukrosnál, a hot dogosnál (az kihagyhatatlan volt) a szerelmesek alagútjában…és az óriáskeréknél. Ez volt az utolsó megállónk. Mivel mi voltunk az egyedüliek, akik ott ültek, ezért a karbantartó megállította az óriáskereket, pont akkor amikor a legtetejére értünk. Egy ideig csendben voltunk. Majd hirtelen egyszerre kezdtünk el beszélni. De, miután rájöttünk, hogy nagy valószínűséggel nem fogjuk érteni egymást, ezért átadtam neki a szót.

- Figyelj, Aria…

- Nézd, tudom, hogy tetszek neked…

- Igen. Tudom, hogy tudod. Éppen ezért készültem neked egy meglepetéssel. Hirtelen felállt.

- Carlos! Ülj le! 
- Mindjárt - mondta, és felrántotta a leplet a szemben lévő ülésről. Egy gitár volt alatta, felkapta, majd az órájára nézett.

- Kezdődik.

- Mi? - kérdeztem, de abban a pillanatban megértettem, hogy miről beszél. Hirtelen felrepült az égre egy tüzijáték, aztán még egy, és még egy. Majd Carlos elkezdte énekelni az In My Head-et Jason Derulo-tól. Hirtelen könnyek szöktek a szemembe. Nem tehetem vele ezt. Nem mondhatom mg neki. De…Kendall-el sem szakíthatok. Miután befejezte a dalt, észrevette, hogy sírok.

- Mi…Mi a baj? Nem tetszett?

- Dehogyisnem! Imádtam. Csodálatos voltál. Csak…

- Csak te Kendall-t szereted - fejezte be helyettem a mondatot, én pedig teljesen megsemmisültem. - Nézd…tudom, hogy mit láttam. Még ha Kendall le is tagadta. Akkor is.

- Értem - mindössze ennyit tudtam kinyögni.

- És most ezért jöttél, hogy elmond nekem.

- Igen.

Carlos egy lángelme. Rájött az egészre. Mire észbekaptam, már le is értünk, és a karbantartó nyújtotta felém a kezét, hogy kisegítsen. Elindultunk a kijárat felé, amikor hirtelen megvilágosodtam.

- Tehát, te egész végig tudtad, hogy Kendallel…

- Együtt vagytok? Nos…

- És azt is, hogy ide foglak hozni. Különben nem lenne itt a gitár. Az egészet eltervezted.

- Így van. Viszont…egy dolognak nagyon örültem volna.

- Minek?

- Egy csóknak…izé, tőled - mondta és odahajolt hozzám.

Nem ellenkeztem. Ez a legkevesebb, azok után, hogy cserben hagytam. És ekkor valaki megszóllalt a hátam mögött:

- Ti mi a fenét csináltok? - Kendall hangja úgy hasított belém, mint egy kés.

- Kendall. Megmagyarázom…

- Ezen nincs mit megmagyarázni! Csókolóztatok! A saját szememmel láttam!

- Tesó! Épp most beszéltük meg, hogy barátok leszünk… - kezdte Carlos, de mivel elég rosszul jött ki, úrja kezdte. - Aria éppen most ajánlotta fel, hogy barátok leszünk! Én pedig ráerőltettem a csókra.

- Látom mennyire ellenkezett - modta szemrehányóan, és csettintett a nyel-vével.

- A lányok mind egyformák - mondta és sarkon fodult.

Már éppen elviharzott volna, amikor odamentem, hozzá megfordítottam és megcsókoltam. A két kezemet az arcára tettem, és a szemébe néztem.

- Téged szeretlek, érted?

- Hinnék is neked…csak nem fogok - mondta és a kezeivel lefejtett magáról, majd elindult a kijárat felé. Tettem még egy próbálkozást…de bárcsak hallgattam volna Carlosra aki hihetetlen tempóban rázta a fejét. Megragadtam Kendall karját és visszafelé rántottam. Aztán történt egy olyan dolog, ami rémálommá változtatta az egész napot. Túl gyorsan történt az egész. Kendall olyan irdatlan erővel lökött el magától, hogy neki estem a vaskerítésnek. Carlosnak ennyi kellett, nekiment Kendall-nek, aki nem állt ellen. Hagyta, hogy leterítse a földre, és püfölni kezdte.

- Fiúk! Hagyjátok abba… - nyögtem, majd hirtelen elkezdtem köhögni.

- Aria! - kiáltotta egy hang.

Felpillantottam, és James állt fölöttem.

- Indulunk haza.

- Ne! Ne!

- Ne kapálózz! - kiabálta James, és felkapott a karjába. Elhaladtam Carlos mellett, akit Logan fogott le, és Kendall mellett, aki lefagyva állt és engem nézett. Majd belekapaszkodtam Jamesba és sírni kezdtem. Ekkor Jenna is megjelent, aki beült velem a kocsiba. Miután hazaértünk, semmi másra nem vágytam, mint lefeküdni aludni, de minden porcikám sajgott a fájdalomtól. De, erre is meg volt a tuti módszerem. Egy plüssmaci. És azzal álomba sírtam magam.