3. Rész A vacsora

3. Rész A vacsora

Már egy ideje elkészültünk, amikor kopogtattak az ajtón. Jenna odaugrott, és széles vigyorral az arcán kinyitotta. Logan és Kendall ácsorgott a túloldalon.

- Indulhatunk? - kérdezték szinte egyszerre.

- Persze - mondtam. - De… Kendall…

- Igen?

- Beszélhetnék veled? - kérdeztem.

- Mi addig előre megyünk - mondta Jenna.

Elindultak, én pedig kulcsra zártam az ajtót, és egyenesen Kendall szemébe néztem. Ő elmosolyodott és megszóllalt:

- Miután elmentetek, Logan egész végig róla beszélt…

- Te is arra gondolsz amire én? - kérdeztem választ sem várva.

- Terv?

- Nincs.

- Nekem van! Bízd csak rám!

Röviden elmagyarázta, hogy egész idő alatt együtt kell lenniük, mert a terv enélkül nem fog sikerülni. Többet nem mondott.

- Indulni kellene - nézett az órájára. - A Logan-Jenna összehozó hadművelet indul!

Lent a hotel előtt, egy limuzin állt. Jenna és Logan már bennt ültek, persze az egymástól a lehető legtávolabb helyen. Kendall és én pedig a köztük lévő űrt próbáltuk betölteni. Ekkor támadt egy ötletem:

- Hé! Álljon meg! - kiáltottam. - Kendall, nincs kedved sétálni egy kicsit? - kacsintottam.

Vette a célzást. Kiszállt velem a kocsiból, és előre ment a sofőrhöz, hogy mondjon neki "valamit" miközben "teljesen véletlenül" a kezébe ad egy huszast.

- Mi is jövünk! - kiáltotta Jenna.

- Nem, nem! Ti maradtok! Valakinek ki kell használnia a luxust - mondtam és rájuk csaptam az ajtót, miközben lepacsiztam Kendallel. - Na jó! Mit mondtál a sofőrnek?

- Hát… én? Semmit… viszont van egy olyan érzésem, hogy ők ketten - mutatott az egyre távolodó limuzinra - kihagyják a vacsit, és elmennek egy romantikus városnézésre…

Felnevettem.

- Várj… nem is küldött értünk senki kocsit… igaz?

- Talán… de mondtam, hogy elintézem - kuncogott. - Az igazi vacsi bennt van a hotel étermében.

Megcsörrent a telefonja. Előkapta, és megláttam a kijelzőn egy nevet: Anya.

- Oké… akkor majd bent találkozunk - mondtam, és elindultam.

- Várj egy picit! Kinyomtam - mutatta felém a telefonját.

- Miattam igazán nem kellett volna…

- Mit? Jah! Nem. Csak merül az aku… - kezdte, de látta, hogy égek, ezért inkább csendben maradt.

- Ariaaaaa! - kiáltotta egy hang. Naná, hogy Carlos! És a kezében két hot dog… Nemár! - Tessék! Ez a tiéd - nyújtotta felém azt az undormányt.

- Kösz - erőltettem mosolyt az arcomra.

- És ezzel, teljesült Carlos nagy álma: Hot dog-ot ehet veled! - karolt át James.

- Carlos! - vigyorogtam. - Nem hoznál egy üveg… puncsot?

- Hát persze! Mindjárt jövök! - mondta és elrohant.

- Azt pedig szépen add ide! - mondta James, kivette a kezemből a hot dog-ot és egy harapással lenyelte.

- Mi a… - kezdtem.

- Lassan 3 éve élek itt. Van gyakorlatom - mondta egy 250 wattos mosoly kíséretében.

Carlos vissza jött:

- Fuh, baromi gyors voltál!

- Ö… éhes voltam. Szerintem menjük be!

- Hol van Logan és Jenna? - kérdezték.

- Nem tudjuk! - válaszoltuk egyszerre, és besétáltunk a hotelbe.

Bent ketté váltunk. Carlos és Kendall, James és én. Szegény Carlos mindenképpen velem akart jönni, de James előbb kapcsolt, és elhívott táncolni.

- Azt hittem csak pár ember lesz itt, és hogy unalmas lesz. Az a tipikus vacsora, ahol leülünk egy hosszú asztalhoz és pincérek hozzák nekünk a kaját… nem egy disco 300 emberrel…

James felnevetett. Már egy ideje ugráltunk, amikor egy lassú szám kezdődött. Mindketten összenéztünk, leültünk, és kitárgyaltuk, hogy miért kezdett el hirtelen fájni a lábunk a sok táncban, és hogy mennyire sajnáljuk, hogy nem tudjuk ezt a csöpögős, romantikus, smárolós számot végigtáncolni. Hirtelen megállt valaki a lábamnál. Jenna.

- Szia! - vigyorogtam.

- Szia.

- Hol van Logan?

- Nem tudom. Figyelj…te intézted ezt az egészet?

- Nem. Annyira rossz volt?

- Nem! - kiáltott fel boldogan, és a nyakamba ugrott.

- Mesélj!

- Csajok…beavatnátok engem is? - kérdezte James.

Én elmeséltem nekik, hogy Kendall terve volt az egész, én csak segítettem, Jenna pedig elmondta, hogy mi volt.

- Miután kiszálltatok, a sofőr felhangosította a zenét. Próbáltam beszélgetni vele, de nem hallott, ezért közelebb ültünk egymáshoz.

- És miről beszélgettetek?

- Hát, főleg magunkról. Beszélgettünk rólam is és róla is. Ekkor a sofőr lehúzta az ablakokat, és néztük a várost. Totál megfeledkeztünk róla, hogy vacsira kellett volna mennünk.Egy idő után aztán eszébe jutott Logannek…sajnos, úgyhogy fenyegetőzött, hogy bepereli a sofőrt, ezért visszafordultunk.

Idő közben megött Carlos, Logan és Kendall is.

- Nem táncolunk így hatan? - vetette fel az ötletet Carlos.

- Oké! Én benne vagyok. Többiek?

- Oké!

A tervünk eleve az volt, hogy elvegyülünk a tömegben…nem az ellenkezője. Ugyanis Carlos nekiment véletlenül valakinek, aki szerintem egy picit sokat ivott, mert rögtön felkapta a vizet és nekiment Carlosnak. Logan Kendall és James mentek segíteni, mi pedig Jennával próbáltuk őket szétszedni. Nem sok sikerrel. Az egésznek a vége az lett, hogy kidobtak minket. Jenna éppen Carlos-t szidta, amikor hirtelen támadt egy ötletem.

- Nem megyünk el városnézésre?

- De, mi már 3 éve itt élünk. Hidd el, hogy ismerjük - mondta Carlos.

- Tudom… de én még nem.

- Oké! Kendall, tárcsázd a…

- Merül a mobilja! Tessék - nyújtottam felé.

Kb. 10 perc múlva ideért a limuzin. Jenna ült legbelülre, mellé Logan, Carlos James, én és Kendall. Miközben James a pezsgős üveggel bénázott és lázasan ügyelt arra, hogy ne verje ki az ablakot, én inkább lehúztam az összeset és Carlost figyeltem, aki azzal szórakozott, hogy a kocsi tetőablakára kiült, és kilógatta a nyelvét furcsa vakkantások kíséretében. Kendall pedig Logan-t és Jenna-t nézte, ahogy beszélgetnek. Néha felnevettek, ami jó jel. Kezdtem fázni.

- Tessék - nyújtotta felém a zakóját Kendall, de meg sem várta amíg elvettem, ráterítette a vállamra.

- Kössz.

- Itt az enyém is - mondta James miközben betakarta a lábaimat. - Jézusom! Neked tiszta kék a szád! Nyár van Aria! Nyár! Nem tél!

- Ez nem csak amiatt van. A vércukrom magas.

- Elvigyünk orvoshoz?

- Nem kell - motyogtam.

- Még 20 perc. Kibírod?

- Persze - mosolyogtam, habár a lelkem legmélyén lefeküdtem volna aludni, annyira fáradt voltam és szédültem.

De nem tehettem. Ez Jenna pillanata. Nem ronthattam el. Hirtelen nagy puffanást hallottam. Carlos kidőlt. Ő is biztos fáradt volt. De szerintem a pezsgő is rásegített. 4 perc alatt szinte mindenki kidőlt. Egyedül én és James maradtunk fennt. Jenna Logan vállára hajtotta a fejét, Logan pedig az ő fejére. Carlos feje az ülésen volt, de a teste a földön, Kendall pedig az ablaknak támasztotta a fejét.

- Hé! - suttogta James. - A telefonom Kendall kezében van. Ideadod?

Próbáltam óvatosan kivenni, de megmoccant. Felém fordult, de a szeme csukva volt. Hirtelen jött egy kanyar, amitől a feje beleesett az ölembe, és pedig kis híján lefejeltem Jamest. Senki sem ébredt fel rá. Odaadtam neki a telefont. Nem tartott sokáig amíg én is elaludtam.

*

Kinyitottam a szemem, és arra eszméltem, hogy Carlos szó szerint belelihegett a képembe.

- Mi a…

- Ébredj! Mindjárt éjfél!

Miután feleszméltem, körbepillantottam. James és Jenna az ablakon hajoltak ki, Kendall egy másik pezsgős pohárral rohangált, Logan még mindig aludt és ugye Carlos engem ébreszgetett.

- Hé! Valaki! Ébresszétek már fel Logan-t!

- Én ugyan nem! Múltkor is én voltam! Azóta is járok terapeutához.

- Akkor majd én! - tettem fel a kezem, és egy határozott mozdulattal arcon csaptam, emiatt leesett az ülésről  egy hangos "Basszus!" kiáltással.

- Ezt most miért kellett?

- Carlos mondta!

- Carlos!

- Ez most nem lényeges! Mindjárt éjfél.

- Tényleg? - csodálkozott.

- Én még mindig nem értem mi olyan különleges benne…és egyáltalán hova megyünk?

- Van egy kis domb. Annak a tetejéről tökéletesen lehet látni a tüzijátékot. És nekünk ez különleges, mert ezen az éjszakán találkoztunk elősször. Szóval ezt veheted BBBB-nek - mondta James.

- Az mi?

- Hát nem egyértelmű? Big Big Time Buli!

- Kétszer mondtad, hogy Big…

- Naná, hogy kétszer!

- Hoztam pokrócot! - kiáltotta Logan.

- Mennyit?

- 4-et.

- Oké. Akkor, Jenna és Aria - kezdte a felosztást James, de Logan közbeszólt.

- Jenna velem lesz!

Éreztem ahogy Jenna elvörösödik.

- Oké. Akkor Jenna és Logan, Carlos és én… és Kendall és Aria - James kuncogni kezdett. - Jah és a sofőr.

- Mindenkinek jó?

- Nekem megfelel - kezdte Jenna. - De ha akarod Aria, akkor…

- Nem. Maradj csak nyugodtan Logan mellett.

- Biztos?

- Igen. Neked jó? - fordultam Kendall felé.

- Persze.

Jenna és Logan összebújva várták a tüzijátékot (ez gyorsan ment), James és Carlos folyton a sofőrön (Albert) röhögtek, aki azzal szórakozott, hogy popcort rakott az orrába és aztán kifújta (éljenek az érett felnőtt emberek)miközben Kendall és én beszélgettünk.

- Ugye tudod, hogy Carlos totál odavan érted?

- Nehéz nem észrevenni.

Felnevetett.

- De nem csak ő - fordította komolyra a szót. - James szerint jófej csaj vagy.

- James? Igen?

- Ja.

- Hát… nem bírom annyira a szépfiúkat. És… neki van barátnője nem?

- Nincs. Múlt hónapban szakítottak. Carlos is nem rég, Logannak pedig már vagy egy éve nem volt barátnője.

- És te hogy állsz a lányokhoz?

- Én úgy vagyok vele, hogy ráér még. Meg amúgy is… ha az ember sztár lesz, egy csomóan őt akarják majd. És ilyenkor nem tudja, hogy kinek tiszta a szándéka, ki az aki szerelemből szereti, és ki az aki csak a pénzéért szereti. De randizni bárkivel, még rajongóval is randizok. Na és te?

- Én kivárom az igazit. De randizni szintén bárkivel.

- Nézd!

Elkezdődött a tüzijáték. Először egy piros színű szállt fel és robbant szét. Felhúztam magamra a pokrócot.

- Kölcsön adod nekem is? - kérdezte Kendall.

- Persze.

Mostmár ketten voltunk alatta. Nem bírtam megállni és ránéztem Jennara. Olyan boldog volt, amilyennek régen láttam. Carlos, James és Albert elképedve nézték a tüzijátékot. Hirtelen kirázott a hideg. Már megint. Kendall közelebb ült hozzám.

- Jól vagy?

- Persze - mondtam, de egyáltalán nem éreztem úgy. A fejem majd szét robbant, a hasam görcsölt, és a szívem a torkomban dobogott.

- Két órája olyan voltál mint egy duracell nyuszi…Gyere - mondta és magához húzott.

Baromi romantikus helyzet volt, csak hogy Logan észrevett.

- Mi…a… - csak ennyit hallottam, mert a következő pillanatban iszonyú fájdalmat éreztem a fejemben és elsötétült minden.