4. Rész Emlékezz rám

4. Rész Emlékezz rám

Jézusom! Úgy érzem magam mint akinek pacsit adtak, az arcába, egy székkel, ami vasból van, kétszer, Hulktól, mikor felmegy benne a pumpa…Óvatosan kinyitottam a szemem. Egy fiatal férfi hajolt bele az arcomba. Azt hiszem doki volt. Ijedtemben sikítani próbáltam, de nem tudtam, nem volt hangom. Úgy nézhettem ki mint egy tátogó harcsa. Próbáltam felülni, de a testem nem engedelmeskedett. Kicsit jobban körbenéztem. Otthon voltam. A doki egy ideig pislogás nélkül meredt rám, majd megszóllalt.

- Leesett a vércukra. Emiatt öntudatlan állapotba került, elájult, beverte a tarkóját és most egy béntó injekciót adtam be magának, ezért nem tud felülni. Igyon egy kis vizet és majd tud beszélni!

Belekortyoltam a vízbe. Minta hetek óta nem ittam volna.

- Mióta fekszem itt?

- A szülei tegnap hozták haza a kórházból. De ha arra kíváncsi, hogy mióta eszméletlen, akkor két hete.

- Hol vannak a többiek?

- Az édesanyja elment megvenni a kedvenc süteményét…

- James és Carlos velük mentek, Logan és Jenna elmentek valamilyen ajándékot nézni neked, én pedig itt maradtam és vártam, hogy felébredj - fejezte be a mondatot Kendall aki épp akkor jött ki a fürdőszobából.

- Szia! - köszöntem.

- Szia.

- Oké. Pontosan mi történt?

- Semmi. Csak annyi, hogy Logan felkiáltott, hogy "Mi…a…" Aztán elkékültél mint aki meghalt. Nagyon megijedtünk.

- Ne haragudj. Mikor kezdjük a forgatást?

- Ezen a héten már biztos nem…

- Elnézést a zavarásért, de szerintem én végeztem a vizsgálatokkal, ugyhogy…

- Viszlát!

A doki kiment mi pedig ketten maradtunk bennt.

- Na jó! Mi bajod van?

- Aggódom érted! Ahogy a többiek is. Ha ez bajnak nevezhető akkor igen, bajom van.

- Fel kell ülnöm…

- Várj! Segítek.

Kendall megemelte a fejem, miközben eldobta a párnáimat, leült mögém és megtámasztott a vállán.

- Hogy érzed magad? - törte meg a csendet ami vagy öt perce tartott.

-Még meg vagyok… te?

- Elvagyok.

- Na és Carlosék?

Kendall gyanús pillantásokat lövelt felém.

- Oké, oké! Akkor máshogy kérdezem: A többiek hogy vannak?

- Ja! Vagy úgy! Kicsit idegesek, de megvannak. Kérsz kávét?

- Aha. Köszi…nem csinálunk valamit?

- Mire gondolsz?

- Nem tudom…

- Nincs kedved egy kicsit sétálni? A Hotel tetejéről nagyon szép a kilátás.

- Menjünk. Csak felölözök.

2 perc alatt megfésülködtem, felkaptam magamra egy fekete farmert, egy fehér atlétát, és egy fehér cipőt.

- Wow.

- Köszi - nevettem. - Indulhatunk?

- Persze.

A lépcsőn mentünk. Kendall kinyitotta az ajtót. Ahogy kiléptem, szó szerint leesett az állam. A lélegzetem is elállt. Egy igazi kert volt fennt a tetőn, rózsákkal, és egy nagyon szép kőpaddal. Onnan pedig be lehetett látni az egész várost. Körülötte napraforgók voltak, amik szinte szempillantás alatt fordultak a nap felé. Olyan volt mintha tényleg mozognának. Még csak most volt felkelőben a nap. A sugarai megvilágították az arcunkat és a házakat. Ránéztem Kendallra…a szemében valami megcsillant. Nem tudom megfogalmazni, hogy mi volt az, de egyszerre áradt belőle szeretet, aggódás, és…és boldogság.

- Nem ülünk le? - kérdezte a padra mutatva.

- De - mondtam.

Még csak meg sem próbált távolra ülni tőlem…sőt egészen közel voltunk egymáshoz. De nem zavart. Hirtelen ötletből ráhajtottam a fejem a vállára. Ő átkarolt. Együtt néztük a lassan ébredező várost. Ekkor kicsit megemelte a fejem az államnál fogva és belenézett a szemembe. Kész. Ennyi. Nem bírtam tovább. Elismerem. Szerelmes vagyok. Ott abban a pillanatban nem is érezhettem magam boldogabbnak. És… ekkor olyan történt, amire nagyon vágytam. Kendall lassan hajolt oda hozzám. Egy kicsit tétovázott, majd óvatosan megcsókolt. Úgy éreztem, mintha órákig csókolóztunk volna, pedig minimum 3 perc volt az egész. Ugyanis Kendall hirtelen elhúzódott, és lesütötte a szemét. Az ajtóban Jenna és Logan állt, egy nagy dobozzal, ami mozgott. Mindketten elkerekedett szemmel bámultak minket. Jött egy fél perces hatás szünet, majd Jenna a nyakamba ugrott visongatva, Logan pedig odaadta nekem a kis dobozt. Kibontottam, és egy kiskutya mászott ki belőle. Golden Retriver, azt hiszem kisfiú.

- Ő itt Yoda. Eredetileg Aria-nak választottuk, de most hogy így összenőttek, nevelgethetitek ketten is… Mikor jöttetek össze?

- Ö… 5 perce?

- Frissek mint az ibolya. De szupcsi! Mehetünk páros randikra. Aztán majd…

- Jenna - szóltam közbe. - Carlos-nak és James-nek nem mondhatjátok el. Kiakadnának…

- Igaz… - méregettem Yodát.

- Szóval…akkor most ez egy "titkos románc" lesz?

- Nem! Vagyis de…De csak egy ideig. Tudod, hogy Carlos kedvel engem…ugye?

- Igen.

- Gondolj csak bele mit érezhet. Ha megtudja, hogy az egyik legjobb barátja, a szerelmével csókolózott…

- Nyugi… csendes vagyok és szerény. Ha sérteget, csendben kinyírom, és nem mondom el senkinek…

- Kendall!

- Oké… akkor nem mondjuk el neki…

- De elmondjuk… - sóhajtottam. - Elmondom, de nem most.

- Rendben. Menjünk vissza, mielőtt még feltűnik nekik.

Visszabalagtunk a szobánkba, ahol Carlos és James már tűkön ülve vártak minket.

- Kendall… beszélhetnénk? - kérdezte Carlos.

- Persze - mondta, miközben a tekintete végigsiklott rajtam.

Erre nem tudtam reagálni. Carlos nem látott…nem láthatott meg minket ugye? Miután kimentek, Logan, Jenna és én az ajtóhoz nyomultunk, és reméltük, hogy hallunk valamit.

- Láttalak titeket - hallottam meg Carlos hangját.

- Miról beszélsz? Kiket?

- Nagyon jól tudod, hogy miről beszélek. Rólad és Aria-ról. Tudod… a bejárattól egész jó kilátás nyílik a Hotel tetejére.

- Szerintem te Logan-t és Jenna-t láttad. Aria-val semmi sincs köztünk.

- Kendall… tudod, hogy a tesómként szeretlek. Ahogyan azt is, hogy milyen sokat jelent nekem Aria. De…hiszek neked. Viszont, ha kiderül, hogy hazudtál…

- De nem hazudtam!

- Oké! Rendben! Nem hazudtál.

- Mehetek?

- Persze.

Mind a hárman egyszerre urottunk el az ajótól. Én Jameshez mentem, aki éppen pitét (?) evett, Logan és Jenna pedig leültek az asztalhoz és beszélgetni kezdtek. Kendall bejött.

- Minden oké? - kérdezte James.

- Persze.

- Hé Aria! Itt a forgatókönyv - nyújtotta oda Carlos.

- Köszi - mosolyogtam.

Kicsit belenéztem. Az utolsó előtti oldalon viszont megláttam kézírással:

Aria, Carlos csók.

- Szép próbálkozás Carlos - nevettem.

- Na? Mit csinálunk ma?

- Arra gondoltam…hogy mi lenne ha összedobnánk egy kis vacsit? Mi készítenénk.

- Aria, ha éhes vagy csak annyi a dolgod, hogy letelefonálsz a recepcióra, hogy hozzanak fel kaját, és ennyi - okoskodott James.

- Szerintem pedig jó ötlet - tette a vállamra a kezét Kendall.

Azok a hülye pillangók. Carlost különösebben nem foglalkoztatta a dolog, betudta az egészet jó barátságnak.

- Oké… - állt fel Logan, és benézett a hűtőbe. - Mit eszünk?

- Mi van?

- Hát, izé…csinálhatunk csirkét?

- Milyen csirkét?

- Csirke csirkét! Mitom' én.

- Én tudok parmezános csirkét. Az jó lesz? - kérdeztem.

Erre mind hitetlenül meredtek rám.

- Aria. Te tudsz főzni?

- Aha. És desszertnek mi legyen?

- Hot dog! - kiáltotta Carlos.

- Legyen inkább Fekete-erdő torta! És fagyiiii!

- Oké. Parmezán van itthon?

- Nincs.

- Mi elmegyünk érte - kiáltotta Logan és megragadta Jenna kezét.

- Mi pedig beszerezük a torta hozzávalóit, és egy óra múlva visszajövünk. - mondta Kendall és Logan példáját követve kirángatott az ajtón.

Nem szóltunk egymáshoz egészen a boltig. Ott aztán a kezét rákulcsolta a kezemre, és együtt mentünk választani. Röpke fél óra alatt megvoltunk. Még maradt egy fél óránk, úgyhogy sétálgattunk a városban. Elsétáltunk egy szökőkútig, ahol megcsókolt. De ezt a jelenetet is tönkre vágta valami. Ugyanis egy fényképező gép kattanását, majd a vaku villanását észleltük. Hát persze! Végül is, milyen lenne egy sztár élete paparazzik nélkül? Kendall gyorsabban kapcsolt nálam, és üldözni kezdte. Én pedig csak álltam ott totál ledermedve, és vártam, hogy visszajöjjön. 10 perc múlva csalódottan ballagott oda hozzám, mert elvesztette a nyomát.

- Ebből tuti, hogy címlap sztori lesz - mondta keserű mosollyal.

- Úgy érted…hogy Carlos megláthatja?

- Aria! Több ezer rajongóm van, akik ha meglátják, legszívesebben megtépnének… És te Carlos miatt aggódsz?!

- Igazad van…menjünk vissza. Már nincs mit tenni - mondtam.

Kézenfogva sétáltunk vissza a Hotelbe, ahol a többiek már vártak.

- Aria! Vég… - kezte Jenna, de amikor meglátta, hogy sírógörcsöm van, Logan-nel és Kendall-el együtt kivezényelt a folyosóra, ahol elmondtuk nekik, hogy mi történt.

- Kendall! Hogy lehetsz ekkora ökör? - ordított Logan. - Tudtad, hogy a paparazzik mindenhová követnek minket. De te csak sétálj ki az utcára és smárolj a csajoddal, hátha lefotóznak és benne lesztek az újságban mint Hollywood legújabb Agelina Jolie-ja és Brad Pitt-e!

- Tudom, hogy hülye voltam! De mi lesz a rajongókkal? Elékeztek, hogy mekkora botrány volt amikor Selena Gomez és Justin Bieber bevallotték, hogy járnak?

- Uh - nevetett Logan. - Aria, meg fogsz halni!

- Kösz.

- Figyeljetek - nyitotta ki az ajtót James. - Szerintem ha még ma kajálni szeretnénk, akkor ideje lenne elkezdenünk.

- Rendben megyünk! - mondtam, és elindultam, de Kendall megragadta a vállam, visszahúzott úgyhogy csak Jenna és Logan mentek be.

- Nézd - kezdte. - Nem muszály velem lenned ha te nem akarod. Nem akarok fölöslegesen gondot okozni, én nyomultam…Úgyhogy ha szakítani akarsz, akkor most szólj…

- Kendall! Honnan veszed, hogy szakítani akarok veled? Ha nem lennék szerelmes beléd, akkor nem hagytam volna, hogy megcsókolj…kétszer.

Megcsókolt.

- Mostmár háromszor, de mindegy.

Felnevetett.

- Most próbálj nem a paparazzira, és a rajongóidra gondolni. Gondolj a haverjaidra, rám - mondtam, és bementem.

Kicsit később ő is utánam jött.

- Oké emberek! - kiáltotta Carlos. - Logan és Jenna indulnak megcsinálni a tésztát. James és Kendall a csirkét sütik, amíg én és aria megcsináljuk a házi készítésű fagyit!

Két perc múlva már mindenki a helyén volt. Miközben a fagyit csináltuk, gyakran rápillantottam Jennáékra.

- Olyan jó nekik.

- Kiknek?

- Jennáéknak. Tök boldogok.

- Istenem! - kiáltotta Carlos. - Együtt törnek tojást! Milyen romantikus!

- Jaj ne már! - böktem oldalba, mire nevetve visszabökött.

A hátamon éreztem Kendall pillantását. Rámosolyogtam, mire vissza mosolygott. Carlos odament Jennáékhoz, akik idő közben romantikázni kezdtek, és teljesen megfeletkeztek róla, hogy a kaját kellene csinálniuk. Kendall megragadta az allkalmat, odament hozzám, és átölelte a derekam.

- Nem túl feltűnő? - kérdeztem.

- Relax - puszilta meg az arcom. - Carlos túlságosan el van foglalva. James pedig… azt hiszem odaégette a csirkét.

- Mi? - fordultam hüledezve James felé, aki nagyokat köhögött.

- Asszem a csirkének annyi… - mondta szomorúan James.

- Ne! - kiáltotta Carlos. - Ne! Kérlek ne hagyj el! - Emelte ki a sütőből a csirkét.

- Sajnálom Carlos! Már nem tehetsz semmit! Elment - tette a vállára a kezét Kendall visszafolytott röhögéssel.

- Most, hogy lesz a vacsi?

- Nem tudom…

- Menjünk moziba - kiáltotta Jenna, mire Logan átölelte.

- Nekem tetszik az ötlet!

- Nekem is.

- Akkor menjünk.

- És engem itt hagynátok? - kérdezte Beny az ajtóban állva.

- Oké akkor jöhet Beny is - mondta Carlos. - Ki mellett szeretnél ülni?

- Melletted!

- De, én Aria mellett akartam…

- Kérlek! Egy nyolc éves gyerek álma dől romba!

- Rendben - sóhajotta Carlos, és elndultunk a moziba.