4. Rész Emlékezz rám

4. Rész Emlékezz rám

Jézusom! Úgy érzem magam mint akinek pacsit adtak, az arcába, egy székkel, ami vasból van, kétszer, Hulktól, mikor felmegy benne a pumpa…Óvatosan kinyitottam a szemem. Egy fiatal férfi hajolt bele az arcomba. Azt hiszem doki volt. Ijedtemben sikítani próbáltam, de nem tudtam, nem volt hangom. Úgy nézhettem ki mint egy tátogó harcsa. Próbáltam felülni, de a testem nem engedelmeskedett. Kicsit jobban körbenéztem. Otthon voltam. A doki egy ideig pislogás nélkül meredt rám, majd megszóllalt.

- Leesett a vércukra. Emiatt öntudatlan állapotba került, elájult, beverte a tarkóját és most egy béntó injekciót adtam be magának, ezért nem tud felülni. Igyon egy kis vizet és majd tud beszélni!

Belekortyoltam a vízbe. Minta hetek óta nem ittam volna.

- Mióta fekszem itt?

- A szülei tegnap hozták haza a kórházból. De ha arra kíváncsi, hogy mióta eszméletlen, akkor két hete.

- Hol vannak a többiek?

- Az édesanyja elment megvenni a kedvenc süteményét…

- James és Carlos velük mentek, Logan és Jenna elmentek valamilyen ajándékot nézni neked, én pedig itt maradtam és vártam, hogy felébredj - fejezte be a mondatot Kendall aki épp akkor jött ki a fürdőszobából.

- Szia! - köszöntem.

- Szia.

- Oké. Pontosan mi történt?

- Semmi. Csak annyi, hogy Logan felkiáltott, hogy "Mi…a…" Aztán elkékültél mint aki meghalt. Nagyon megijedtünk.

- Ne haragudj. Mikor kezdjük a forgatást?

- Ezen a héten már biztos nem…

- Elnézést a zavarásért, de szerintem én végeztem a vizsgálatokkal, ugyhogy…

- Viszlát!

A doki kiment mi pedig ketten maradtunk bennt.

- Na jó! Mi bajod van?

- Aggódom érted! Ahogy a többiek is. Ha ez bajnak nevezhető akkor igen, bajom van.

- Fel kell ülnöm…

- Várj! Segítek.

Kendall megemelte a fejem, miközben eldobta a párnáimat, leült mögém és megtámasztott a vállán.

- Hogy érzed magad? - törte meg a csendet ami vagy öt perce tartott.

-Még meg vagyok… te?

- Elvagyok.

- Na és Carlosék?

Kendall gyanús pillantásokat lövelt felém.

- Oké, oké! Akkor máshogy kérdezem: A többiek hogy vannak?

- Ja! Vagy úgy! Kicsit idegesek, de megvannak. Kérsz kávét?

- Aha. Köszi…nem csinálunk valamit?

- Mire gondolsz?

- Nem tudom…

- Nincs kedved egy kicsit sétálni? A Hotel tetejéről nagyon szép a kilátás.

- Menjünk. Csak felölözök.

2 perc alatt megfésülködtem, felkaptam magamra egy fekete farmert, egy fehér atlétát, és egy fehér cipőt.

- Wow.

- Köszi - nevettem. - Indulhatunk?

- Persze.

A lépcsőn mentünk. Kendall kinyitotta az ajtót. Ahogy kiléptem, szó szerint leesett az állam. A lélegzetem is elállt. Egy igazi kert volt fennt a tetőn, rózsákkal, és egy nagyon szép kőpaddal. Onnan pedig be lehetett látni az egész várost. Körülötte napraforgók voltak, amik szinte szempillantás alatt fordultak a nap felé. Olyan volt mintha tényleg mozognának. Még csak most volt felkelőben a nap. A sugarai megvilágították az arcunkat és a házakat. Ránéztem Kendallra…a szemében valami megcsillant. Nem tudom megfogalmazni, hogy mi volt az, de egyszerre áradt belőle szeretet, aggódás, és…és boldogság.

- Nem ülünk le? - kérdezte a padra mutatva.

- De - mondtam.

Még csak meg sem próbált távolra ülni tőlem…sőt egészen közel voltunk egymáshoz. De nem zavart. Hirtelen ötletből ráhajtottam a fejem a vállára. Ő átkarolt. Együtt néztük a lassan ébredező várost. Ekkor kicsit megemelte a fejem az államnál fogva és belenézett a szemembe. Kész. Ennyi. Nem bírtam tovább. Elismerem. Szerelmes vagyok. Ott abban a pillanatban nem is érezhettem magam boldogabbnak. És… ekkor olyan történt, amire nagyon vágytam. Kendall lassan hajolt oda hozzám. Egy kicsit tétovázott, majd óvatosan megcsókolt. Úgy éreztem, mintha órákig csókolóztunk volna, pedig minimum 3 perc volt az egész. Ugyanis Kendall hirtelen elhúzódott, és lesütötte a szemét. Az ajtóban Jenna és Logan állt, egy nagy dobozzal, ami mozgott. Mindketten elkerekedett szemmel bámultak minket. Jött egy fél perces hatás szünet, majd Jenna a nyakamba ugrott visongatva, Logan pedig odaadta nekem a kis dobozt. Kibontottam, és egy kiskutya mászott ki belőle. Golden Retriver, azt hiszem kisfiú.

- Ő itt Yoda. Eredetileg Aria-nak választottuk, de most hogy így összenőttek, nevelgethetitek ketten is… Mikor jöttetek össze?

- Ö… 5 perce?

- Frissek mint az ibolya. De szupcsi! Mehetünk páros randikra. Aztán majd…

- Jenna - szóltam közbe. - Carlos-nak és James-nek nem mondhatjátok el. Kiakadnának…

- Igaz… - méregettem Yodát.

- Szóval…akkor most ez egy "titkos románc" lesz?

- Nem! Vagyis de…De csak egy ideig. Tudod, hogy Carlos kedvel engem…ugye?

- Igen.

- Gondolj csak bele mit érezhet. Ha megtudja, hogy az egyik legjobb barátja, a szerelmével csókolózott…

- Nyugi… csendes vagyok és szerény. Ha sérteget, csendben kinyírom, és nem mondom el senkinek…

- Kendall!

- Oké… akkor nem mondjuk el neki…

- De elmondjuk… - sóhajtottam. - Elmondom, de nem most.

- Rendben. Menjünk vissza, mielőtt még feltűnik nekik.

Visszabalagtunk a szobánkba, ahol Carlos és James már tűkön ülve vártak minket.

- Kendall… beszélhetnénk? - kérdezte Carlos.

- Persze - mondta, miközben a tekintete végigsiklott rajtam.

Erre nem tudtam reagálni. Carlos nem látott…nem láthatott meg minket ugye? Miután kimentek, Logan, Jenna és én az ajtóhoz nyomultunk, és reméltük, hogy hallunk valamit.

- Láttalak titeket - hallottam meg Carlos hangját.

- Miról beszélsz? Kiket?

- Nagyon jól tudod, hogy miről beszélek. Rólad és Aria-ról. Tudod… a bejárattól egész jó kilátás nyílik a Hotel tetejére.

- Szerintem te Logan-t és Jenna-t láttad. Aria-val semmi sincs köztünk.

- Kendall… tudod, hogy a tesómként szeretlek. Ahogyan azt is, hogy milyen sokat jelent nekem Aria. De…hiszek neked. Viszont, ha kiderül, hogy hazudtál…

- De nem hazudtam!

- Oké! Rendben! Nem hazudtál.

- Mehetek?

- Persze.

Mind a hárman egyszerre urottunk el az ajótól. Én Jameshez mentem, aki éppen pitét (?) evett, Logan és Jenna pedig leültek az asztalhoz és beszélgetni kezdtek. Kendall bejött.

- Minden oké? - kérdezte James.

- Persze.

- Hé Aria! Itt a forgatókönyv - nyújtotta oda Carlos.

- Köszi - mosolyogtam.

Kicsit belenéztem. Az utolsó előtti oldalon viszont megláttam kézírással:

Aria, Carlos csók.

- Szép próbálkozás Carlos - nevettem.

- Na? Mit csinálunk ma?

- Arra gondoltam…hogy mi lenne ha összedobnánk egy kis vacsit? Mi készítenénk.

- Aria, ha éhes vagy csak annyi a dolgod, hogy letelefonálsz a recepcióra, hogy hozzanak fel kaját, és ennyi - okoskodott James.

- Szerintem pedig jó ötlet - tette a vállamra a kezét Kendall.

Azok a hülye pillangók. Carlost különösebben nem foglalkoztatta a dolog, betudta az egészet jó barátságnak.

- Oké… - állt fel Logan, és benézett a hűtőbe. - Mit eszünk?

- Mi van?

- Hát, izé…csinálhatunk csirkét?

- Milyen csirkét?

- Csirke csirkét! Mitom' én.

- Én tudok parmezános csirkét. Az jó lesz? - kérdeztem.

Erre mind hitetlenül meredtek rám.

- Aria. Te tudsz főzni?

- Aha. És desszertnek mi legyen?

- Hot dog! - kiáltotta Carlos.

- Legyen inkább Fekete-erdő torta! És fagyiiii!

- Oké. Parmezán van itthon?

- Nincs.

- Mi elmegyünk érte - kiáltotta Logan és megragadta Jenna kezét.

- Mi pedig beszerezük a torta hozzávalóit, és egy óra múlva visszajövünk. - mondta Kendall és Logan példáját követve kirángatott az ajtón.

Nem szóltunk egymáshoz egészen a boltig. Ott aztán a kezét rákulcsolta a kezemre, és együtt mentünk választani. Röpke fél óra alatt megvoltunk. Még maradt egy fél óránk, úgyhogy sétálgattunk a városban. Elsétáltunk egy szökőkútig, ahol megcsókolt. De ezt a jelenetet is tönkre vágta valami. Ugyanis egy fényképező gép kattanását, majd a vaku villanását észleltük. Hát persze! Végül is, milyen lenne egy sztár élete paparazzik nélkül? Kendall gyorsabban kapcsolt nálam, és üldözni kezdte. Én pedig csak álltam ott totál ledermedve, és vártam, hogy visszajöjjön. 10 perc múlva csalódottan ballagott oda hozzám, mert elvesztette a nyomát.

- Ebből tuti, hogy címlap sztori lesz - mondta keserű mosollyal.

- Úgy érted…hogy Carlos megláthatja?

- Aria! Több ezer rajongóm van, akik ha meglátják, legszívesebben megtépnének… És te Carlos miatt aggódsz?!

- Igazad van…menjünk vissza. Már nincs mit tenni - mondtam.

Kézenfogva sétáltunk vissza a Hotelbe, ahol a többiek már vártak.

- Aria! Vég… - kezte Jenna, de amikor meglátta, hogy sírógörcsöm van, Logan-nel és Kendall-el együtt kivezényelt a folyosóra, ahol elmondtuk nekik, hogy mi történt.

- Kendall! Hogy lehetsz ekkora ökör? - ordított Logan. - Tudtad, hogy a paparazzik mindenhová követnek minket. De te csak sétálj ki az utcára és smárolj a csajoddal, hátha lefotóznak és benne lesztek az újságban mint Hollywood legújabb Agelina Jolie-ja és Brad Pitt-e!

- Tudom, hogy hülye voltam! De mi lesz a rajongókkal? Elékeztek, hogy mekkora botrány volt amikor Selena Gomez és Justin Bieber bevallotték, hogy járnak?

- Uh - nevetett Logan. - Aria, meg fogsz halni!

- Kösz.

- Figyeljetek - nyitotta ki az ajtót James. - Szerintem ha még ma kajálni szeretnénk, akkor ideje lenne elkezdenünk.

- Rendben megyünk! - mondtam, és elindultam, de Kendall megragadta a vállam, visszahúzott úgyhogy csak Jenna és Logan mentek be.

- Nézd - kezdte. - Nem muszály velem lenned ha te nem akarod. Nem akarok fölöslegesen gondot okozni, én nyomultam…Úgyhogy ha szakítani akarsz, akkor most szólj…

- Kendall! Honnan veszed, hogy szakítani akarok veled? Ha nem lennék szerelmes beléd, akkor nem hagytam volna, hogy megcsókolj…kétszer.

Megcsókolt.

- Mostmár háromszor, de mindegy.

Felnevetett.

- Most próbálj nem a paparazzira, és a rajongóidra gondolni. Gondolj a haverjaidra, rám - mondtam, és bementem.

Kicsit később ő is utánam jött.

- Oké emberek! - kiáltotta Carlos. - Logan és Jenna indulnak megcsinálni a tésztát. James és Kendall a csirkét sütik, amíg én és aria megcsináljuk a házi készítésű fagyit!

Két perc múlva már mindenki a helyén volt. Miközben a fagyit csináltuk, gyakran rápillantottam Jennáékra.

- Olyan jó nekik.

- Kiknek?

- Jennáéknak. Tök boldogok.

- Istenem! - kiáltotta Carlos. - Együtt törnek tojást! Milyen romantikus!

- Jaj ne már! - böktem oldalba, mire nevetve visszabökött.

A hátamon éreztem Kendall pillantását. Rámosolyogtam, mire vissza mosolygott. Carlos odament Jennáékhoz, akik idő közben romantikázni kezdtek, és teljesen megfeletkeztek róla, hogy a kaját kellene csinálniuk. Kendall megragadta az allkalmat, odament hozzám, és átölelte a derekam.

- Nem túl feltűnő? - kérdeztem.

- Relax - puszilta meg az arcom. - Carlos túlságosan el van foglalva. James pedig… azt hiszem odaégette a csirkét.

- Mi? - fordultam hüledezve James felé, aki nagyokat köhögött.

- Asszem a csirkének annyi… - mondta szomorúan James.

- Ne! - kiáltotta Carlos. - Ne! Kérlek ne hagyj el! - Emelte ki a sütőből a csirkét.

- Sajnálom Carlos! Már nem tehetsz semmit! Elment - tette a vállára a kezét Kendall visszafolytott röhögéssel.

- Most, hogy lesz a vacsi?

- Nem tudom…

- Menjünk moziba - kiáltotta Jenna, mire Logan átölelte.

- Nekem tetszik az ötlet!

- Nekem is.

- Akkor menjünk.

- És engem itt hagynátok? - kérdezte Beny az ajtóban állva.

- Oké akkor jöhet Beny is - mondta Carlos. - Ki mellett szeretnél ülni?

- Melletted!

- De, én Aria mellett akartam…

- Kérlek! Egy nyolc éves gyerek álma dől romba!

- Rendben - sóhajotta Carlos, és elndultunk a moziba.

3. Rész A vacsora

3. Rész A vacsora

Már egy ideje elkészültünk, amikor kopogtattak az ajtón. Jenna odaugrott, és széles vigyorral az arcán kinyitotta. Logan és Kendall ácsorgott a túloldalon.

- Indulhatunk? - kérdezték szinte egyszerre.

- Persze - mondtam. - De… Kendall…

- Igen?

- Beszélhetnék veled? - kérdeztem.

- Mi addig előre megyünk - mondta Jenna.

Elindultak, én pedig kulcsra zártam az ajtót, és egyenesen Kendall szemébe néztem. Ő elmosolyodott és megszóllalt:

- Miután elmentetek, Logan egész végig róla beszélt…

- Te is arra gondolsz amire én? - kérdeztem választ sem várva.

- Terv?

- Nincs.

- Nekem van! Bízd csak rám!

Röviden elmagyarázta, hogy egész idő alatt együtt kell lenniük, mert a terv enélkül nem fog sikerülni. Többet nem mondott.

- Indulni kellene - nézett az órájára. - A Logan-Jenna összehozó hadművelet indul!

Lent a hotel előtt, egy limuzin állt. Jenna és Logan már bennt ültek, persze az egymástól a lehető legtávolabb helyen. Kendall és én pedig a köztük lévő űrt próbáltuk betölteni. Ekkor támadt egy ötletem:

- Hé! Álljon meg! - kiáltottam. - Kendall, nincs kedved sétálni egy kicsit? - kacsintottam.

Vette a célzást. Kiszállt velem a kocsiból, és előre ment a sofőrhöz, hogy mondjon neki "valamit" miközben "teljesen véletlenül" a kezébe ad egy huszast.

- Mi is jövünk! - kiáltotta Jenna.

- Nem, nem! Ti maradtok! Valakinek ki kell használnia a luxust - mondtam és rájuk csaptam az ajtót, miközben lepacsiztam Kendallel. - Na jó! Mit mondtál a sofőrnek?

- Hát… én? Semmit… viszont van egy olyan érzésem, hogy ők ketten - mutatott az egyre távolodó limuzinra - kihagyják a vacsit, és elmennek egy romantikus városnézésre…

Felnevettem.

- Várj… nem is küldött értünk senki kocsit… igaz?

- Talán… de mondtam, hogy elintézem - kuncogott. - Az igazi vacsi bennt van a hotel étermében.

Megcsörrent a telefonja. Előkapta, és megláttam a kijelzőn egy nevet: Anya.

- Oké… akkor majd bent találkozunk - mondtam, és elindultam.

- Várj egy picit! Kinyomtam - mutatta felém a telefonját.

- Miattam igazán nem kellett volna…

- Mit? Jah! Nem. Csak merül az aku… - kezdte, de látta, hogy égek, ezért inkább csendben maradt.

- Ariaaaaa! - kiáltotta egy hang. Naná, hogy Carlos! És a kezében két hot dog… Nemár! - Tessék! Ez a tiéd - nyújtotta felém azt az undormányt.

- Kösz - erőltettem mosolyt az arcomra.

- És ezzel, teljesült Carlos nagy álma: Hot dog-ot ehet veled! - karolt át James.

- Carlos! - vigyorogtam. - Nem hoznál egy üveg… puncsot?

- Hát persze! Mindjárt jövök! - mondta és elrohant.

- Azt pedig szépen add ide! - mondta James, kivette a kezemből a hot dog-ot és egy harapással lenyelte.

- Mi a… - kezdtem.

- Lassan 3 éve élek itt. Van gyakorlatom - mondta egy 250 wattos mosoly kíséretében.

Carlos vissza jött:

- Fuh, baromi gyors voltál!

- Ö… éhes voltam. Szerintem menjük be!

- Hol van Logan és Jenna? - kérdezték.

- Nem tudjuk! - válaszoltuk egyszerre, és besétáltunk a hotelbe.

Bent ketté váltunk. Carlos és Kendall, James és én. Szegény Carlos mindenképpen velem akart jönni, de James előbb kapcsolt, és elhívott táncolni.

- Azt hittem csak pár ember lesz itt, és hogy unalmas lesz. Az a tipikus vacsora, ahol leülünk egy hosszú asztalhoz és pincérek hozzák nekünk a kaját… nem egy disco 300 emberrel…

James felnevetett. Már egy ideje ugráltunk, amikor egy lassú szám kezdődött. Mindketten összenéztünk, leültünk, és kitárgyaltuk, hogy miért kezdett el hirtelen fájni a lábunk a sok táncban, és hogy mennyire sajnáljuk, hogy nem tudjuk ezt a csöpögős, romantikus, smárolós számot végigtáncolni. Hirtelen megállt valaki a lábamnál. Jenna.

- Szia! - vigyorogtam.

- Szia.

- Hol van Logan?

- Nem tudom. Figyelj…te intézted ezt az egészet?

- Nem. Annyira rossz volt?

- Nem! - kiáltott fel boldogan, és a nyakamba ugrott.

- Mesélj!

- Csajok…beavatnátok engem is? - kérdezte James.

Én elmeséltem nekik, hogy Kendall terve volt az egész, én csak segítettem, Jenna pedig elmondta, hogy mi volt.

- Miután kiszálltatok, a sofőr felhangosította a zenét. Próbáltam beszélgetni vele, de nem hallott, ezért közelebb ültünk egymáshoz.

- És miről beszélgettetek?

- Hát, főleg magunkról. Beszélgettünk rólam is és róla is. Ekkor a sofőr lehúzta az ablakokat, és néztük a várost. Totál megfeledkeztünk róla, hogy vacsira kellett volna mennünk.Egy idő után aztán eszébe jutott Logannek…sajnos, úgyhogy fenyegetőzött, hogy bepereli a sofőrt, ezért visszafordultunk.

Idő közben megött Carlos, Logan és Kendall is.

- Nem táncolunk így hatan? - vetette fel az ötletet Carlos.

- Oké! Én benne vagyok. Többiek?

- Oké!

A tervünk eleve az volt, hogy elvegyülünk a tömegben…nem az ellenkezője. Ugyanis Carlos nekiment véletlenül valakinek, aki szerintem egy picit sokat ivott, mert rögtön felkapta a vizet és nekiment Carlosnak. Logan Kendall és James mentek segíteni, mi pedig Jennával próbáltuk őket szétszedni. Nem sok sikerrel. Az egésznek a vége az lett, hogy kidobtak minket. Jenna éppen Carlos-t szidta, amikor hirtelen támadt egy ötletem.

- Nem megyünk el városnézésre?

- De, mi már 3 éve itt élünk. Hidd el, hogy ismerjük - mondta Carlos.

- Tudom… de én még nem.

- Oké! Kendall, tárcsázd a…

- Merül a mobilja! Tessék - nyújtottam felé.

Kb. 10 perc múlva ideért a limuzin. Jenna ült legbelülre, mellé Logan, Carlos James, én és Kendall. Miközben James a pezsgős üveggel bénázott és lázasan ügyelt arra, hogy ne verje ki az ablakot, én inkább lehúztam az összeset és Carlost figyeltem, aki azzal szórakozott, hogy a kocsi tetőablakára kiült, és kilógatta a nyelvét furcsa vakkantások kíséretében. Kendall pedig Logan-t és Jenna-t nézte, ahogy beszélgetnek. Néha felnevettek, ami jó jel. Kezdtem fázni.

- Tessék - nyújtotta felém a zakóját Kendall, de meg sem várta amíg elvettem, ráterítette a vállamra.

- Kössz.

- Itt az enyém is - mondta James miközben betakarta a lábaimat. - Jézusom! Neked tiszta kék a szád! Nyár van Aria! Nyár! Nem tél!

- Ez nem csak amiatt van. A vércukrom magas.

- Elvigyünk orvoshoz?

- Nem kell - motyogtam.

- Még 20 perc. Kibírod?

- Persze - mosolyogtam, habár a lelkem legmélyén lefeküdtem volna aludni, annyira fáradt voltam és szédültem.

De nem tehettem. Ez Jenna pillanata. Nem ronthattam el. Hirtelen nagy puffanást hallottam. Carlos kidőlt. Ő is biztos fáradt volt. De szerintem a pezsgő is rásegített. 4 perc alatt szinte mindenki kidőlt. Egyedül én és James maradtunk fennt. Jenna Logan vállára hajtotta a fejét, Logan pedig az ő fejére. Carlos feje az ülésen volt, de a teste a földön, Kendall pedig az ablaknak támasztotta a fejét.

- Hé! - suttogta James. - A telefonom Kendall kezében van. Ideadod?

Próbáltam óvatosan kivenni, de megmoccant. Felém fordult, de a szeme csukva volt. Hirtelen jött egy kanyar, amitől a feje beleesett az ölembe, és pedig kis híján lefejeltem Jamest. Senki sem ébredt fel rá. Odaadtam neki a telefont. Nem tartott sokáig amíg én is elaludtam.

*

Kinyitottam a szemem, és arra eszméltem, hogy Carlos szó szerint belelihegett a képembe.

- Mi a…

- Ébredj! Mindjárt éjfél!

Miután feleszméltem, körbepillantottam. James és Jenna az ablakon hajoltak ki, Kendall egy másik pezsgős pohárral rohangált, Logan még mindig aludt és ugye Carlos engem ébreszgetett.

- Hé! Valaki! Ébresszétek már fel Logan-t!

- Én ugyan nem! Múltkor is én voltam! Azóta is járok terapeutához.

- Akkor majd én! - tettem fel a kezem, és egy határozott mozdulattal arcon csaptam, emiatt leesett az ülésről  egy hangos "Basszus!" kiáltással.

- Ezt most miért kellett?

- Carlos mondta!

- Carlos!

- Ez most nem lényeges! Mindjárt éjfél.

- Tényleg? - csodálkozott.

- Én még mindig nem értem mi olyan különleges benne…és egyáltalán hova megyünk?

- Van egy kis domb. Annak a tetejéről tökéletesen lehet látni a tüzijátékot. És nekünk ez különleges, mert ezen az éjszakán találkoztunk elősször. Szóval ezt veheted BBBB-nek - mondta James.

- Az mi?

- Hát nem egyértelmű? Big Big Time Buli!

- Kétszer mondtad, hogy Big…

- Naná, hogy kétszer!

- Hoztam pokrócot! - kiáltotta Logan.

- Mennyit?

- 4-et.

- Oké. Akkor, Jenna és Aria - kezdte a felosztást James, de Logan közbeszólt.

- Jenna velem lesz!

Éreztem ahogy Jenna elvörösödik.

- Oké. Akkor Jenna és Logan, Carlos és én… és Kendall és Aria - James kuncogni kezdett. - Jah és a sofőr.

- Mindenkinek jó?

- Nekem megfelel - kezdte Jenna. - De ha akarod Aria, akkor…

- Nem. Maradj csak nyugodtan Logan mellett.

- Biztos?

- Igen. Neked jó? - fordultam Kendall felé.

- Persze.

Jenna és Logan összebújva várták a tüzijátékot (ez gyorsan ment), James és Carlos folyton a sofőrön (Albert) röhögtek, aki azzal szórakozott, hogy popcort rakott az orrába és aztán kifújta (éljenek az érett felnőtt emberek)miközben Kendall és én beszélgettünk.

- Ugye tudod, hogy Carlos totál odavan érted?

- Nehéz nem észrevenni.

Felnevetett.

- De nem csak ő - fordította komolyra a szót. - James szerint jófej csaj vagy.

- James? Igen?

- Ja.

- Hát… nem bírom annyira a szépfiúkat. És… neki van barátnője nem?

- Nincs. Múlt hónapban szakítottak. Carlos is nem rég, Logannak pedig már vagy egy éve nem volt barátnője.

- És te hogy állsz a lányokhoz?

- Én úgy vagyok vele, hogy ráér még. Meg amúgy is… ha az ember sztár lesz, egy csomóan őt akarják majd. És ilyenkor nem tudja, hogy kinek tiszta a szándéka, ki az aki szerelemből szereti, és ki az aki csak a pénzéért szereti. De randizni bárkivel, még rajongóval is randizok. Na és te?

- Én kivárom az igazit. De randizni szintén bárkivel.

- Nézd!

Elkezdődött a tüzijáték. Először egy piros színű szállt fel és robbant szét. Felhúztam magamra a pokrócot.

- Kölcsön adod nekem is? - kérdezte Kendall.

- Persze.

Mostmár ketten voltunk alatta. Nem bírtam megállni és ránéztem Jennara. Olyan boldog volt, amilyennek régen láttam. Carlos, James és Albert elképedve nézték a tüzijátékot. Hirtelen kirázott a hideg. Már megint. Kendall közelebb ült hozzám.

- Jól vagy?

- Persze - mondtam, de egyáltalán nem éreztem úgy. A fejem majd szét robbant, a hasam görcsölt, és a szívem a torkomban dobogott.

- Két órája olyan voltál mint egy duracell nyuszi…Gyere - mondta és magához húzott.

Baromi romantikus helyzet volt, csak hogy Logan észrevett.

- Mi…a… - csak ennyit hallottam, mert a következő pillanatban iszonyú fájdalmat éreztem a fejemben és elsötétült minden.

2. Rész Találkozás

2. Rész Találkozás

"Á, hétfő! Hogy én, hogy utállak...Álj! Héfő? Úristen! Hétfő! Repülök Los Angelesbe!"

Ezekkel a gondolatokkal ébredtem fel. Első dolgom, volt, hogy ellenőrizzem magam a tükörben. Sikeresen vettem a bőrönd-akadályokat a szobámban, amik elszórva hevertek a földön… Ki hitte volna, hogy ennyi bőröndünk van itthon. Odaléptem a tükörhöz, és örömmel nyugtáztam magamban, hogy milyen borzasztóan nézek ki. Visítást hallottam lentről. Megjött Jenna. Úgy trappolt fel a lépcsőn, hogy azt hittem leszakad. Berúgta az ajtómat (szó szerint) és rám vetette magát, fülsüketítő sikongatások közepette. Az utóbbi két napban igyekeztünk minnél többet megtudni a Big Time Rush együttesről. Nos…sikerült. Szinte mindent tudok róluk. Ki hol született, középső nevek, csillagjegyek… (James megszállottan olvassa a horoszkópokat) kedvenc banda, kedvec szín és szuperhős… (Kendall imádja Spidermant) szóval mindent. DE! Attól még hogy a sorozatban jófejek, az még nem azt jelenti, hogy a való életben is azok.

- Siessetek! Elkésünk! - rohant fel anya, és egyszerre három (nem túlzok) giga bőröndöt vett magához, és úgy indult le a lépcsőn.

- Anya, ha épségben leérsz, és ez mind befér a kocsinkba, esküszöm, hogy jelöltetlek Oscar-díjra! - kiabáltam utána.

- Ki mondta, hogy kocsival megyünk? - kiáltott vissza lentről. Úgy látszik leért.

Jenna-val összenéztünk, és segítettünk levinni a maradék bőröndöt. Lent, egy limuzin várt minket. Tátva maradt a szánk. Beny már bennt ült a kocsiban, és heves mozdulatokkal mutatta, hogy pezsgő is van bennt.

- Mi van? - kérdezte anya. - Ha már Los Angelesbe repülünk, akkor miért ne tehetnénkluxus körülmények között?

- Jah, mert pont pénzben úszunk… - emlékeztettem anyát.

- A kiadó, azt mondta, hogy az összes költséget álják.

Már épp válaszra nyitottam a szám, amikor Jenna a vállamra tette a kezét:

- Ne vitatkozz…nyert!

Legyintettem, majd beszálltam a kocsiba, ami egyébként hatalmas volt. Kb. fél óra volt a reptérig az út. Miután kiszálltunk, két öltönyös tag odajött hozzánk és elvette az összes cuccunk és a repülőjegyünk, aztán valamilyen fém detektorral átvizsgáltak.

- Mindenki megvan?! - kiáltotta anya.

- Anya! Mind itt vagyunk! Nem kell kiabálni - tártam szét a karom.

- Igazad van. Na? Kinek kell pisilnie? Mert akkor már mind egyszerre menjünk, hogy…

- A gépen is van wc - fogta a fejét Beny.

- Ott a pont! Valaki ka… - kezdte, de be sem tudta fejezni, mert mind elindultunk a géphez.

15 perc múlva felszálltunk. Az első osztályon kaptunk helyet. Anya és Beny mögöttünk, Jenna és én pedig legelől ültünk. A drága és egyetlen öcsikém egész úton rugdosta a székem.

- Na jó, én megyek hányni - jelentettem ki ünnepélyesen és felálltam, hogy rohanjak a wc felé.

- Fölösleges, megérkeztünk - mondta Beny.

Hirtelen minden ingerem elmúlt, és kinéztem az ablakon. Meg mernék rá eskündni, hogy láttam Paris Hilton-t fenntről. És ekkor megszóllalt a pilóta:

"Megérkeztünk! Kérem utasainkat, hogy készüljenek a leszálláshoz! Köszönjük, hogy a…" a végét meg sem hallottam. Túlságosan lefoglalt az első mondat. A gépünk Leszállt, mi pedig elindultunk, hogy felvegyük a poggyászunkat. Ahogy kiléptünk a reptér ajtaján, rögtön észrevettünk egy fekete limuzint. Egy nő szállt ki belőle, és egyenesen felénk indult. Tisztára mint a Terminátorban.

- Üdvözlöm önöket Los Angelesben! A nevem Miranda Mcclean. Én vagyok a BTR mendedzsere. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek Ariana! - nyújtotta felém a kezét.

Gyorsan megráztam.

- Most elmegyünk a szállodába, de út közben még benézünk a forgatási helyszínre, ahol találkozni fogsz a többiekkel.

Jenna-val egyszerre néztünk, össze és egyre jobban vigyorogtunk. Miranda értetlenül nézett ránk, amíg Beny nem kiáltotta neki, hogy "Most jön az a rész, amikor lányosan fogunk sikongatni". És igaza volt. Az egész utat végig sikítottuk. Csak akkor hagytuk abba, amikor megérkeztünk. Hirtelen olyan, volt mintha egy videót néznék a You Tube-on ahol a "kulisszák" mögötti életet mutatják be. Egy biztonsági őr, egy belépőkártyát akasztott a nyakamba "szereplő" jelzővel, Anya, Jenna és Beny pedig "családtagok" szöveggel a nyakukban ballagtak utánam.

- Ez lesz, az öltöz…

Hirtelen baromi hangos puffanást, egy reccsenést és nagyon hangos röhögést hallottunk. Azonnal kinyitottuk az ajtót, mire a négy fiú abbahagyta amit éppen csinált. Körülöttük minden apró darabokban volt. A széktől kezdve a szekrényig (?) és azt hiszem egy ember is volt alatta.

- Big Time Rush! Mi folyik itt?

- Ca…Caca…Carlooos! - röhögött a magas barna hajú srác, asszem James.

Nem tudta abbahagyni a röhögést.

Kendall odajött, szívott egy kis mély levegőt, és még mindig elég vörös fejjel, de magyarázkodni kezdett:

- Elnézést a rendetlenségért! Megmagyarázom! Az úgy volt… hogy - kezdte de kuncogni kezdett. - Szóval, Carlos lökdösni kezdte Jamest, aki ugye visszalökött, és Carlos nekem esett. Én meglöktem…finoman…

- Aha! Azért van darabokban a lámpa - röhögött fel Logan.

- Ó igen a lámpa - folytatta Kendall. Szóval Carlos eltörte… és Logan éppen olvasott, kiakadt, verekedni kezdtek, Carlos nekiesett VOLNA Logannak, csakhogy Logan kitért előle és egyenesen James felé vetette magát - itt már megint röhögni kezdett, de úgy, hogy allig értettük mit beszél. - De James lehajolt… így Carlos átrepült felette, és nekiesett a szekrénynek, az  meg rá!

Kész! Eddig bírtuk. Jenna-val olyan hangosan röhögtünk, hogy mindenki minket bámult...

- O…óóó… - kerekedett el Kendall szeme. - Szia! Aria! Mizu?

- Shemmi - röhögtem.

Hirtelen megmozdult a szekrény, és Carlos bújt ki alóla:

- Aria-t mondtál? - kezdte, de miután meglátott, olyan fejet vágott amit nem tudtam értelmezni. Nem tudtam, hogy ez vicsorító jaguár, vagy egy ütődött majom.

- Ki a barátnőd?  - bökött Logan Jenna felé.

- A nevem Je…nna…

- Szia! - köszöntek egyszerre és mosolyogtak rá, Jenna pedig lefagyott.

Szó szerint.

- Aria! Mivan a barátnőddel? - kérdezte Logan.

- Semmi, csak elmúlt a koffein hatása - hazudtam, de úgy látszik bevette, mert együtt érzően bólintott.

- Szereted a hot dog-ot? - kérdezte Carlos csillogó szemekkel.

Nemet akartam mondani, de miután James határozottan bólogatott:

- Igen!

- Szuper! Majd egyszer elmehetnénk együtt enni!

- Mindenképpen - mosolyogtam, bár a gyomrom kis híján felfordult. Pfujj.

- Sajnálom, hogy megzavarom a beszélgetést, de indulnunk kell! - ragadta meg a karom Miranda.

Csak most vettem észre, hogy Anya, Beny, a biztonsági őr és Miranda egész végig mögöttem álltak.

- Hé! - kiáltott Kendall. - Este jössz?

- Hova?

- A főnök megünnepeli egy vacsival a jöttödet.

- Partit rendeznek a tiszteletemre és én nem is tudok róla…

- Nem tudsz?...Hát majd akkor érted megyek…vagyis megyünk… persze csak ha nem baj…Melyik szobában vagytok?

- A 2B-ben! - kiáltotta Miranda. - De mostmár mennie kell!

Logan vigyorogva integetett, majd Jamesra ugrott, Kendall rajtuk röhögött, Carlos pedig vizibombával (?) közelítette meg őt. Éljen az ismerkedés. Már a szállodában ültünk, amikor Jenna, feleszmélt a kómából és megkérdezte, hogy szerintem helyes-e Logan, meg, hogy mit gondolok róla…

- Jenna! Röpke 10 perce találkoztunk elősször! Még nincs róla véleményem!

- Jó! Na és a többiek? Carlos totálisan…

- Elmebeteg?

- Nem…

- Idegesítő?

- Nem…kicsit…nagyon…hagynád, hogy befejezzem?

- Bocs - sóhajtottam.

- Totál odavan érted. Olyan aranyos volt.

- Tényleg - ismertem el.

- Na és James - áradozott tovább. - Szerinted megvan az összes kockája?

- Tuti - vigyorogtam.

- Róla van már véleményed?

- Helyes - nevettem el magam.

- Hahahaha. Na és Kendall?

- Róla sincs. Bár kedves volt tőle, hogy felajánlotta, hogy elkísér a vacsira…

- Várj! Hova?

- Te hol jártál az elmúlt 15…mostmár 20 percben? - röhögtem.

- Lehibernált sokkos állapotban - mosolygott Jenna.

Aztán láttam, hogy elkomorodik.

- Szerinted én is jöhetek?

- Mindenképp velem kell jönnöd. Csodás kiegészítő lennél…

- Nem, nem! Veled nem mehetek! Az ciki lenne!

- Miért?

- 2 csaj, 1 pasi. Ciki!

- Igaz! Hívd el Logant!

- Oké! - pattant fel.

- Csak… Vicc volt…

Meg sem hallotta. Odasétált Mirandához, elkérte Logan telefonszámát, és felhívta. Vagy 10 percig beszéltek, amikor Jenna egy "Rendben. Ott találkozunk!" mondattal kinyomta a telefont. Oké. Barátnőm kereken 40 percig visított, mivel Logan igent mondott. És csak tovább csinálta volna, ha nem vetem fel, hogy készülődnünk kéne. Bevallom, hogy én is örültem ennek az egésznek. Jenna és Logan szép páros lennének. És abban a pillanatban eldöntöttem: Ők járni fognak!