39. Rész Taken

Elnézéseteket kérem a sok késésért, de jó munkához idő kell :D ! Csak...hát tudjátok, se kedvem, se ihletem nem volt. Mindegy, nem kezdek el itt panaszkodni, a lényeg, hogy kint a következő rész és az első kritika, amit a rész végén olvashattok! :) Még egyszer bocsi és jó olvasást :)

U.I.: Várom a kommenteket :D  ~ Aria.

39. Rész Taken

 

Egy sötét szobában ébredtem. A látásom homályos volt és az érzékszerveim eltompultak. 10 percig csak nyöszörögtem, a fejem majd szét hasadt és nem tudtam megmozdulni. 5 perc múlva aztán nagy nehezen feltápászkodtam és elkezdtem felmérni a terepet. "Na, lássuk csak...Az egész szoba sötét. Egy fényes pontot látok. Bizonyára ablak lehet." Próbáltam odasétálni. A padló nyikorgott alattam. Néhány helyen zörgött. Olyan volt, mintha...mintha faleveleken járnék. Hirtelen bele ütköztem egy drót valamibe...vagy egy ágyba. Felszisszentem, majd tovább mentem. Az ablakhoz értem. Megtapogattam. Hideg volt. Bizonyára kint eshetett. Nem lehetett nagy helyiség az, ahol éppen álltam:

 Hirtelen benyitottak a szobába, amitől én összekuporodtam a földön. Egy magas férfi állt az ajtóban...Nem angolul beszélt, ami totál rám hozta a frászt. "Lehet, hogy nem is Amerikában vagyok! Ki tudja mit csináltak velem..."  Az ember letérdelt elém és megragadta a karomat. 
- Nézz rám! - végre, az egyetlen szó, amit értettem.
A hangja el volt torzítva. De nem tettem meg, amire kért. Próbáltam elhúzni a fejem, de a pasas megragadta az arcom és nekem szegezte a tekintetét. Hirtelen nem tudtam mit mondani. Kellett úgy 10 másodperc, hogy felfogjam, ami körülöttem történik. Egy izmos, barna hajú, látszólag spanyol kinézetű volt.
- A nevem Eric - nyögte ki.
- Az enyém meg Aria! 
"Na, te hülye! Még be is mutatkozol neki...ez az..."
- Hol van Jenna?
- Nemsokára láthatod...
Egy ideig csak néztük egymást, majd észbe kapott, felállt és köhögött egyet.
- Kapjon valami kaját, és lehetőleg ügyeljetek rá, hogy ne fázzon meg! - utasított két embert, akik idő közben léptek be az ajtón. Észre sem vettem őket...vajon miért...
A csávók oda jöttek hozzám és felrángattak a földről. Az egyik kiment és egy matraccal ért vissza. Kicserélte az ágyat, mire a másik rálökött. Hoztak nekem ételt és egy pokrócot. Az elején nem mertem hozzá nyúlni semmihez. Féltem, hogy mérgező...vagy mit tudom én. Utána magamra hagytak és nekem volt időm számba venni a lehetőségeimet...
"Kiszökni az ablakon nem tudok...kint biztosan van egy csomó ember, akik nem nagyon szeretnek..."
Tehetetlenül ültem a sötétben. Ujjamat végighúztam a padlón.
"- Megpróbálhatnám a fapadlót felemelni...
- Te teljesen meghülyültél?! Mégis, hogy lehetne? Addig ütögeted a sarkaddal, amíg meg nem hallják a step táncodat és fel nem jönnek???"
A magammal folytatott vitámban vettem észre, hogy nincs rajtam cipő...
" - Meg...amúgy is...alatta tuti beton van...mindegy. Nem tudom, hogy hogy épül fel egy ház...pisilni kell... - panaszkodott egyeske.
- Ez az! - kiáltott fel ketteske.
- Micsoda? - kérdezte, miközben pontosan tudta, hogy mire gondol...
- Asszem én totál meghülyültem... - lépett be a beszélgetésbe hármaska is. - Mondom... - jött négyeske is.
- Szóval... - tért a tárgyra ketteske. - Kikiáltunk, hogy ki kell mennünk WC-re, és amikor kinyitják az ajtót, valahogy kicselezzük az őröket és...
- Ez nem egy akció film... - láttam lelki szemeim előtt, ahogy egyeske a fejét dörzsölgeti. 
Egyáltalán mik ezek az egyeskék?...Manók? Kicsi Aria-k? Esetleg a BTR tagjai? Igen! Ez lesz az...a kettes tuti Carlos volt...ő ilyen hiperaktív...De hiányoznak...Magányos vagyok...ráadásul meg is bolondultam...Na jó, Carlos-t nem verem.
Egyszer csak motyogást hallottam. Marha lassan, amilyen halkan csak tudtam, odalopóztam az ajtóhoz. Ó, igen! A nyikorgó padló elengedhetetlen kellék! Mindegy, a lényeg, hogy nem hallottak meg...
- Szóval...ölni...de..engedi...
- Muszáj...akarja...nem...
"Na... - kérlelt ketteske. - Próbáljuk meg...ha meg nem sikerül, legalább kieresztjük a Niagarát!
- Rendben... - nyögte egyes. - Új barátok kellenek!
Ez tuti Logan volt!"
- Hé! - kiáltottam. 
A padlón léptek hallatszottak, majd be jött egy JÓ NAGY emberke. Elnéztem mellette és láttam, hogy vagy 6 ugyanilyen hústorony ül ott, köztük Eric és a két ökör, akik az előbb nálam voltak bent.
- Vécézni kell - mondtam olyan határozottan, amennyire csak tudtam, de ha nagyon oda figyelt az ember, lehetett érezni, hogy remegek.
- A lánynak hugyozni kell! - kiáltott az emberke a többinek, mire azok hangosan felröhögtek. 
- Pisilni! - reflexszerűen rávágtam a vállára. 
Már megszoktam Dake-nél. Ő csinált régebben ilyeneket. Lehet, hogy nem volt túl jó ötlet, mivel elkomorodott, de folytatta:
- Elkísérjem, vagy hagyjuk, had hugyozzon be?
- Felőlem... - vonta meg a vállát Eric. 
- Gyere! - utasított a kopasz és bekötötte a szemem egy rongydarabbal.
Kifejezetten büdös volt, ki tudja ez előtt mire használták... De most nem ez a legnagyobb bajom...hanem az, hogy nem tudom, hogy mi merre van. Nem tudom, hogy ezt mégis, hogy képzeltem.
"- Francba! - morgott négyeske.
- Megmondtam, én megmondtam! - röhögött hármaska. - Na és ebből, hogy mászunk ki?!
Akkor ez csak James lehet... Négyeske pedig Kendall."
Egy ideig cipelt, majd levette a rongydarabot. Egy teljesen más helyen voltunk, és én a WC előtt álltam. Én hülye! Mielőtt még elterveztem, hogy megszökök, talán meg kellett volna keresnem Jenna-t! 
- Na, most mész, vagy visszavihetlek? 
- Megyek... - morogtam és beléptem az ajtón, amire nagy betűkkel ki volt írva: WC.
Miután végeztem, megmostam a kezem és egy picit rendbe szedtem magam, mert amit láttam a tükörbe az egy vízbe fúlt patkány lehetett. Már éppen indultam volna kifelé, amikor belökték az ajtón...Jenna-t.
- Jenna! - ordítottam és szinte letepertem. 
Ő még sokkal rosszabb állapotban volt mint én. Hófehér arc, fekete karika a szem körül, a szája széle felrepedt és nagyon mocskos volt.
- Annyira meglepődött, hogy meg sem tudott szólalni. Egy ideig így voltunk összeölelkezve, majd előtört belőlünk A NŐ és egymás szavába vágva meséltük, hogy mi történt. Aztán abbamaradt...
- Szerinted hányadikon vagyunk?
- Földszint - válaszolta Jenna, még mielőtt kinézhettem volna az ablakon.
- Honnan tudod? 
- Tudod...amíg rád vigyáztak, nekem volt időm körülnézni. Hála a színészi tehetségemnek, simán azt hitték, hogy még alszok! - nevetett idegesen.
- Akkor simán kimászhatnánk...nem?
- De...
- És amúgy...hogyhogy te is itt vagy?
- Ikerhatás. Ha neked kell, nekem is...
- Értem...na, gyere! - mondtam és kinyitottam az ablakot.
Mindketten kimásztunk rajta...
- Maximum, egy 10 percet nyerünk mire észreveszik... - mondta Jenna, mielőtt még maratonfutókat megszégyenítő futással elfutottunk. Mindegy, hogy merre, csak el innen.
- Nem ismered ezt a várost? - kérdeztem két lihegés között.
- Nem...
Még be sem fejezhette a mondatot, máris egy fekete kocsi fordult be a sarkon és egyenesen felénk hajtott. Mi meg összeszedtük minden erőnket és futni kezdtünk...Már alig kaptam levegőt, a fejem lángolt, az oldalam szúrt és a lábaim feladni készültek. Jenna valahogy sokkal jobb formában volt, úgy 4-5 méterrel előttem volt. Hirtelen megbotlottam és éreztem, ahogy elüt a kocsi. Pokoli nagy fájdalom volt. Nem találtam rá szavakat. Az életem lepörgött előttem, miközben Láttam, hogy Jenna fölém hajol és megszólal egy hangon. Nem a sajátján:
- Aria! 
- Kendall?
- Aria! Hé!
Elég hülyén nézett ki, hogy egy lánynak férfi hangja van...És ekkor elsötétült minden.

 *

Felébredtem. Szóval, ez csak egy álom volt! Kopogtattak az ajtón. Először Kendall-re néztem rá, aki még mindig aludt, majd az éjjeli szekrényen lévő órára.

- Ki a fene lehet az 7:45-kor? - hallottam meg Kendall morgását.

- Nem tudom... - mondtam és elmentem kinyitni az ajtót. - Ajánlom, hogy nagyon fontos legyen, különben... - kezdtem, de megakadt a szemem az ajtóban álló Crystal-on:

Egészen új külsője lett.
- Halihó! - vigyorgott rám.
- Szia! Te meg mit keresel itt? - dörzsölgettem a szemem.
- Hallom gyerekcsőszt kerestek!
- Igen, de már van egy...aki ma jön...
- Aki a nagymamám...aki ideküldött...
- Miért beszélünk így?...csak mert furcsa...de akkor oké...gyere be... - mondtam és elnevettem magam. 
Elég hisztérikusan, mert az álmomban is így volt.
- Amúgy elég korán van...
- És? - mosolygott.
- Mindegy...kérsz kávét?
- Aha... - mondta és felrakta a lábát az asztalra.
Hirtelen megint kopogtak az ajtón. Kinyitottam és a lélegzetem is elállt. Újra. Két nagy darab rendőr fazon volt. Pontosan mint az álmomban. És úgy néztek ki, mint a két mamlasz, akik elraboltak...
- Mrs. Schmidt?
- Igen... - remegett a hangom. - Kendall!
- Mondd szívem... - lépett ki az ajtón egy szál boxerben, pont úgy, mint az álmomban...
- Egy pillanat! - mondtam a "rendőröknek", majd Kendall-t a kisszobába rángattam. Szinte éreztem magamon a "rendőrök" gyanús tekintetét.
- Kik ezek a rendőrök és mit keresnek a házunkban? - kérdezte.
- Ezek nem rendőrök...el akarnak rabolni! - fakadtam ki és Kendall-hez bújtam.
- Hogy mi? Miről beszélsz?
- Kicsim, figyelj! - néztem rá komolyan. - Pontosan UGYAN EZ volt az álmomba. Két rendőr beállít, az idő is stimmel.
- Jó, de hogy raboltak el?
- Azt mondták, hogy velük kell mennem, én mondtam, hogy majd hívlak és minden gyanú nélkül beültem a kocsijukba. Otthagytak, utána már csak annyit láttam, hogy Jenna-t is hozzák, aztán elhajtottak velünk...
- Ó, szóval Jenna-t is elrabolták?! - kérdezte Kendall. 
A hangjában lehetett hallani, hogy nem hisz nekem.
- Utána elaltattak minket és egy idegen helyre vittek. Utána elszöktünk, de ők üldöztek, én elestem és agyonnyomott a kocsi... - hadartam.
- Nyugodj meg! Ez csak egy rossz álom volt, de ha az megnyugtatna, akkor, ha el akarnak vinni titeket, mindannyian veletek megyünk!
- De...
- Nincs de! Már gyanút fogtak! És, ha tényleg így fog történni, ahogy mondod, akkor jobb náluk nem kihúzni a gyufát! Szóval, öltsd magadra az az édes mosolyod, és mintha mi sem történt volna, menj ki és kérdezd meg, hogy mit akarnak. Ha pedig kérdezik, hogy miről beszéltünk, mondd, hogy van egy kislányod, akit tisztába kellett raknod, mert én egyedül szerencsétlen vagyok hozzá, és meg kellett mutatnod, hogy hogy kell.
Szót fogadtam és kimentem. 
- Nos, én vagyok Mrs. Schmidt! Mit akarnak?
- A nevünk Chris és Joe Montgomery.
- Maguk testvérek? - kérdezte Kendall, én pedig megsemmisülve álltam ott, előttük, majd megszorítottam Kendall kezét.
- Igen, de most kérem, vessenek egy pillantást erre...
Az egyik a háta mögé nyúlt, mire Kendall ösztönösen mellém lépett. Szinte vágni lehetett a feszültséget. Crystal idő közben ki  jött és ő is oda állt mellém...A férfi elég sokáig matatott, mi pedig hárman, már készen álltunk arra, hogy rájuk csapjuk az ajtót és hívjuk az IGAZI RENDŐRSÉGET. Ekkor a rendőr elő húzott egy...egy fényképet.
- Elnézést a zavarásért, de nem látták ezt a macskát? Az egyik szomszéduk vesztette el, egy idős hölgy és addig hívogatta a rendőrséget ezzel az üggyel, hogy kénytelenek voltunk kijönni ide és megkeresni a macskáját.
EKKORA KŐ ESETT LE A SZÍVEMRŐL:


- Nem, nem láttuk! - mondtam már szinte nevetve. 
- Értem, elnézést, hogy ilyen korán zavartunk, további szép napot! - mondták egyszerre és becsukták az ajtót.
Kendall azzal a "ezt most felejtsük el" nézéssel tekintett rám. 
- Asszem én megyek enni... - mondta Crystal.
- Mi is jövünk! - helyeseltem és együtt leültünk az asztalhoz.
Nem kellett sok idő, rövidesen Jenna és Logan is megérkezett. Természetesen nekik és elmondtam az álmom. Logan - szokás szerint - jobban megijedt, mint Jenna. Az utóbbi pedig elmondta, hogy "mennyire szemétség az, ha elviszik a rendőrök az újonnan szerzett macskáját". 
- Szóval akkor te vitted el?
- Én nem vittem el! Ő jött oda hozzám!
- Értem...Na, mit csinálunk ma? 
- Menjünk el szörfözni! - kiáltotta James.
- Menjünk!

http://storyy-of-my-lifee.blogspot.hu/

Kinézet: 

 Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem nagyon tetszik a fejléc. Egyszerű, de jó :) Nem is kell több hozzá. Tetszik, hogy ott oldalt, ahol az "Oldalak" menü van, van ott egy ilyen jel: இ  szerintem ez sokat dob rajta. Nem olyan zsúfolt az oldal mint az enyém, és elég jók a színárnyalatok is. Tetszik, hogy össze van hangolva az egész oldal :) 

10/10 :)

Történet:

Őszintén?Az elején egy kicsit úgy éreztem, hogy gyorsan történnek az események, de mivel az írónak ez az első blogja ezért elnéztem neki. Én is így voltam az elején. De aztán, ahogy így olvastam, szépen belejött. A sztori egyedi, ami jó. Nem olyan tipikus sablontörténet. Alig van benne helyesírási hiba, viszont az ilyeneket meg kell említenem, mint pl.:
"-Briiii!!!! Ébredj!!!!-rázogatta Alexa a vállam."
A "-" között nyomni kell egy space-t. Erre figyelj, de amúgy 10/9 :)
Összesen: 20/19:D
U.I.: Biztos vagyok benne, hogy egyre több olvasód lesz, én is népszerűsíteni fogom a blogodat! :) + gazdagodtál egy rendszeres olvasóval! :)
További sikeres blogolást! :)