45. Rész Lost

Sziasztok! Nos...gondoltam én, nem fog jönni egy ideig komment, ezért egy kicsit szüneteltetem. Na, nem. Most megjött mind a kettő, tehát hozom az új részt. :)) Nem arról van szó, hogy nem szeretek blogot írni, hanem ott van még a másik történet is és azt is addig kellene írni, amíg frissek az emlékek. So. Itt a következő rész, jó olvasást!:) És köszi a kommenteket!
UI.: Elkezdtünk barátnőmmel egy The Vampire Diaries-Teen Wolf blogot, ha érdekel titeket, nézzetek be :) http://teendiaries12.blogspot.hu/

És örülnék neki, ha időnként benéznétek ide is :) : http://dancewithoutyou12.blogspot.hu/

45. Rész Lost

- Eltűntek - kezdte minden köszönés nélkül Carlos.
- Kik?
- Logan és Kendall!
- Hogy mi?...
Az egekig szaladt a szemöldököm.
- Jól hallottad... - lépett mögém James.
- De...
- Meg kell őket találni! - kiáltott rám Jenna.
- Hívom a rendőrséget... - dörzsölte meg a szemét Carlos. 
- Ne! - kiáltott rá Jenna. - Semmi szükségünk egy újabb botrányra...
- De legalább a rendőrség is keresné...
- És mi is... - közöltem.
- De... mi is erre gondoltunk. Téged meg...Dake-t vártuk - köszörülte meg a torkát James. - Apropó...ő hol van?
- Nem tudom...
James felvonta a szemöldökét.
- Hogy érted, hogy nem tudod? Őt is meg kell majd keresnünk?
- Nem... hajj hagyjuk! Menjünk! - mondtam és kiviharzottam a folyosóra.
Carlos utánam rohant. 
- Na figyelj! Most ne drámázz, ne csináld a feszkót! Így is épp elég idegesek vagyunk.
- Én nem csinálom a feszkót. Összevesztünk Dake-el és ennyi. 
- Majd kibékültök... - mondta és elindult előre. 
- Carlos! 
- Na? 
- Eljegyezted már? - mosolyogtam keserűen.
- Még nem... a szülinapján tervezem, de pssszt! - mosolygott és elsétált a folyosón.
Kijöttek a többiek is. 
- Gyere! - fogta meg a kezem Jenna.  - Menjünk a Hal-ba.
- Várj! És a gyerekekre ki vigyáz? 
- A szomszéd!
- Nagyon vicces!
- Nem vicceltem.
Nem telt bele 10 percbe, már az utcákat róttuk a két eltűnt fiú után. Megállás nélkül hívogattuk őket, de egyikőjük se vette fel. Tűvé tettük egész L.A-t. 
- Nem lehet, hogy vissza mentek? - kérdezte James. 
- Nem hiszem... - suttogta Jenna. 
- De...nem tűnhettek csak úgy el! Kérdezzünk meg másokat is!
- Remek ötlet! Hátha tele lesz vele a sajtó! - kiáltott James. 
- Jól van már! Nézd...az az öreg párocska kötve hiszem, hogy ismeri Kendall-t és Logan-t...őket szerintem megkérdezhetjük...
Odaballagtunk hozzájuk.
- Jó estét! - kezdte Carlos. - Nem láttak erre egy szőke és egy barna srácot? a szőke kb. 1.80 cm magas, a barna...
kb. 1.80 cm magas, a barna...
- Hagyd... - mondtam, előhalásztam a telefonomat és megmutattam őket. 
A két öreg figyelmesen nézte, a tekintetük találkozott, majd egyszerre ránk néztek. 
- Nagyjából egy negyed órája ment el mellettünk a barna hajú  fiatalember. A másikról sajnos nem tudunk semmit. Sok szerencsét!
- Köszönjük, viszlát!
Megszaporáztuk a lépteinket. Hála ennek az idős párnak végre elindulhattunk valamilyen nyomon. Csak most vettük észre, hogy mennyire lehűlt a levegő. A lépteinket megszaporázva mentünk a járdán. Sötét volt. Egyre kevesebb ember járta az utakat. A lakásokban szépen lassan kihunytak a fények, de mi még mindig nem tágítottunk. A lépteink kopogása belepte az egész utcát. A sikátorokból a pára füstként szállt fel. Tisztára mint egy horrorfilmben.  20 perce sétáltunk, amikor észre vettünk egy klubot az utca másik oldalán. 
- Szerintetek ott lehet Logan? - kérdeztem halkan. 
- Nem tudom...Nem olyannak ismerem, mint aki italba fojtaná a bánatát... - morogta James.
- Én sem... - szólt Jenna. 
- De azért bemehetnénk... - vetette fel az ötletet Carlos...
- Milyen klub is ez?
- Ez nem klub...ez sztriptízbár... - kerekedett el a szemem. 
- Na ne röhögtess! - nevetett fel hisztérikusan Jenna. - Logan...itt? 
- Egy próbát megér! - mondtam és átfutottam az utca másik oldalára.
A többiek némán követtek. Be akartunk menni, amikor két izmos "kidobófiú" elállta az utunkat. 
- Telt ház van.
- Telt ház? - röhögtem fel. 
- A levegő. Bent már így is nagy oxigénhiány van...de nézzék csak őket... - mutatott a tőlünk kb. 10-15 méterre ácsorgó két fiúra, akik a halk zenére táncoltak. - Idekint még bulizhatnak. 
- Maga most tuti szórakozik velünk - emelte fel a mutatóujját Carlos.
- Sajnáljuk. 
- De értse meg! Be kell jutnunk!
- Higgyék el, én is szívesebben buliznék odabent, mint, hogy idekint ácsorogjak...de nem tehetem meg. További szép estét! 
Szomorúan elindultunk az utcán. 
- Most mihez kezdjünk?
- Nem tudom...valahogy be kellene jutnunk. 
- Talán van hátsó bejárat... - gondolkozott James. - Gyertek! - mondta és elindult az utcán.
Követtük. Nagy ívben megkerültük a Gentleman-klubot, átvágtunk három utcán, majd végre elérkeztünk a hátsó bejárathoz. 
- Ezért le is csukhatnak minket! - mondta Carlos.
Mindannyian felé fordultunk. Amióta csak ismerem őt,m tudom, hogy minden hülyeségben benne van...most meg...úgy beszél mint Logan szokott. 
- De kit érdekel? - röhögött fel és átmászott a drótkerítésen, ami elválasztott minket a bejárattól. 
James Gentleman-hez méltóan először Jenna-t, majd engem dobott át a kerítésen, végül ő is átmászott. 
- És most? Betörünk?
- Ahogy mondod! - kiáltotta Carlos és tiszta erőből nekifutott az ajtónak. - Áu...nyöszörgött...
- Talán először meg kellene nézned, hogy nyitva van-e észlény... - csapott a homlokára Jenna, majd kinyitotta az ajtót.
Mindannyiunkból kitört a röhögés és bementünk. Egy kivilágított, üres folyosóra lyukadtunk ki. Csak követnünk kellett a dübörgő zenét, átbújnunk egy függönyön és már kint is voltunk. Annyira nem voltak sokan, hogy oxigénhiány alakuljon ki...
- Ti látjátok? - forgatta a fejét James. 
- Én sehol... - mondtam. 
- Én viszont igen! - kiáltott Carlos, és futni kezdett. 
Mi követük. Egy srácnál álltunk meg, aki határozottan nem hasonlított Logan-re.
- Bocs! Azt hittem ő az... - tárta szét a karjait Carlos. 
- Sose fogjuk megtalálni! - pityergett Jenna. 
- Kit kerestek? - kérdezte tőlünk a Logan-nek hitt srác. 
- Logan Henderson. A BTR tagja... - magyarázott James. 
- Bocsi srácok de ötletem sincs, hogy ki lehet az...
Jenna előkapta a telefonját és megmutatta. 
- Jaaaaa! Egy 5 perce távozott innen...
- És nem mondta, hogy hová megy? 
- Nem...csak felállt és elment...
- Köszi! - mondtuk egyszerre és elfutottunk. 
- Gyalog van, nem mehetett messzire! - kiáltotta James és kifutottunk abba az irányba, amerről jöttünk. 
A kihaló, utcai félhomályban négy fekete alak próbálta megtalálni az ötödik fekete alakot. Kiértünk a főútra és a járdán futottunk tovább. 
- Lehet, hogy hallgatnunk kellett volna a biztonsági őrre...ha kint maradtunk volna, nem kerüljük el egymást és most gazdagabbak lennénk egy Logan-el...  - lihegte Carlos. 
- Most inkább arra koncentráljunk, hopgy megtaláljuk, ne arra, hogy mi lett volna ha...Úristen! Ott van... - mutatott egyenesen, mire mindannyian odanéztünk. 
Tőlünk kb. 20 méterre lépdelt egy alak, aki Jenna sipítozására felkapta a fejét. Egyszerre rohantunk szegény srác felé, aki rémülten várta a becsapódásunkat. Elsőként Jenna majd James, őt követtem én és végül Carlos. 
- Te hol az istenben voltál?! - ordította le a haját James. 
- Én csak járkáltam... - mondta Logan olyan ártatlansággal a hangjában, amennyire csak tudta. 
- És Kendall? - szegeztem neki a kérdést.
- Ő...elment...
- Hová? - kérdeztük szinte egyszerre.
- El...összepakolta a cuccait és elment. 
- Tényleg...amikor elhoztam Yodát, észrevettem, hogy nincsenek cuccok, de azt hittem, hogy még nem pakoltatok ki - gondolkozott James.
- Pedig igen...azért legalább dobhatott volna egy üzit, hogy elmegy...
- Megcsaltad. Igazad van. Talán biztos azon kattog az agya, hogy üzetetet küldjön neked arról, hogy lelépett! - hordott le Logan. 
- De legalább jól van...hová ment?
- Csak nem gondolod, hogy elárulom! - röhögött fel. 
- Mióta lettél te ennyire kiállhatatlan? 
- Talán amióta megcsaltak? 
- Jó... - mondtam és előhalásztam a zsebéből a telefont.
- Mi...mit csinálsz? 
Mintha meg sem hallottam volna, megkerestem Kendall számát. 
- Mondd... - így vette fel a telefont. 
- Ne rakd le kérlek! - kezdtem azonnal..
- Te meg...mondd gyorsan... - mondta a lehető legnagyobb megvetéssel a hangjában. 
- Figyelj...elkezdhetném a szokásos dumát, hogy mennyire sajnálom, de nem fogom...
- Szóval nem sajnálod?
- De...de ez már nem volt igazi kapcsolat...és ezt mélyen belül te is tudod.
Kendall sóhajtott, ami egyet jelentett egy "igen"-el.  Folytattam. 
- Tudom, hogy most nagyon haragszol rám. 
- Zseniális észrevétel. 
- Viszont szükségünk van rád. Nemsokára érkezik az új albumotok...és nélküled nem BTR a BTR!
- Ó...szóval csak emiatt hívtál...
- Nem! Nézd. Te vagy a lányom apja! Neki is szüksége van rád. És nekem is. Nem akarom, hogy rosszban legyünk...
- Most úgy beszélsz, mintha örökre elmennék. Csak egy kis pihenésre van szükségem...
- De pontosan ezért voltál távol...
- Aria. Többé már nem vagyunk együtt. Nincs jogod megmondani, hogy mit tegyek. 
- Igen, igazad van. Csak tudni szerettem volna, hogy jól vagy-e, mert Logan-el mind a ketten eltűntetek.
- Igen, jól vagyok. És még jobban leszek, ha nem hívsz fel többet. Nem akarom hallani a hangod, látni még inkább nem akarlak, nem akarok a barátod lenni, sőt! Egyáltalán nem akarom, hogy ezentúl bármi közöm legyen hozzád! Nem fogom megmondani, hogy hová megyek, mert ahogy téged ismerlek utánam jössz, szia!
- Szia! -  mondtam és leraktam a telefont. 
A többiek úgy bámultak rám, mintha szellemet láttak volna. 
- Ez durva lehetett...
- Az is volt. Na, gyertek, menjünk haza...
Azt vártuk, hogy Logan tiltakozni fog, ehelyett mellettünk kullogott. 
Nem volt kérdés. Logan a Kendall-el közös lakásunkban aludt, én fent Jenna-nal, James és Carlos pedig kettészakadva hol nálunk, hol Logan-nél aludtak. 

*

Hétfő reggel van, azaz koránkelés, forgalmi dugó stb. Ma újra munkába állhatok. A stúdió eleje tömve volt újságírókkal, úgy látszik hamar híre ment annak, hogy új dalt készítünk. Alig, hogy beestem az ajtón, máris letámadtak vagy hatan. Sietve vettem a lépcsőfokokat, és beértem a stúdióba.

- Késtél!

- Bocsi, az újságírók...

- Gyere, kezdődik a fotózás!

Vagy 20 különböző ruhadarabot aggattak rám.

- Itt a szöveged, ajánlom, hogy kezd el gyakorolni!

- Candles...

Két okból nem örültem, hogy ezt kell énekelnem. 

1. Mert a szövege most nagyon igaz rám. 

2. A sajtó tuti csámcsogni fog rajta.

- Na, kezdjük! Aria, lennél szíves a mikrofonhoz fáradni?

- Persze...

Ma reggel a szokásosnál is türelmetlenebbek az emberek. 

- Nem volt rossz! - pacsiztak össze a srácok, mire elmosolyodtam. - Hé Aria! Nem akarsz eljönni velünk vacsizni? 

- Szívesen mennék, de ma lesz James első tánca a DWTS-ban...

A többiek pislogás nélkül meredtek rám.

- Megígértem, hogy elmegyek megnézni.

- Jaaaaaaaaaaaaaa! Okés, jó szórakozást! Szia!

- Sziasztok! 

A nap hátralévő részét vásárlással töltöttem. Kellett valami normális gönc.

Nem telt bele 3 óra, már a Hotel előtt ültem és vártam, hogy Carlos jöjjön értem kocsival. Hirtelen lefékezett előttem egy vörös Porsche. 

- Szállj be! 
- Te meg mi...
- Csak szállj be!
Nem tudom, hogy miért, de valahogy engedelmeskedtem neki...
- Azt hittem haragszol rám...
- Igen, haragszom rád... - fordult felém Dake. - De a barátom vagy. El kell fogadnom a döntésed...
Elmosolyodtam. 
- Szóval. Mehetünk?
- Mehetünk.